mostantól csak a színek csendje lármája szűntelen lobogás
az egyre növekvő virradattal
a mából a most és semmi más
(erős ildikó - kezdetek - részlet)
Az ötlet Dolce vita mandulapudingjából származik. Amikor elolvastam a receptet, azonnal ki akartam próbálni, s össze is írtam, mit kellene vennem hozzá. Utána közbeszólt a józan ész, hogy diónk - köszönhetően a komjáti termésnek - bőségesen van itthon, miért is költenék mandulára. Persze az is finom, meg más élmény, de igyekszem a kiadásainkat az ésszerűség határán belül tartani. Tehát jött a dió, s hozzá - talán megszokott párosítás - rum került. Az eredeti receptben szereplő tejszín helyett tejet használtam (kicsit többet, azért is, mert én csak 2 tojást tettem bele, külön sárgáját nem.) Tehát így készült:
10 dkg vajat megolvasztottam, hozzáadtam 20 dkg darált diót, 2 egész tojást, 4ek tejet, csipet sót, 2ek rumot, 5ek cukrot és fél citrom reszelt héját. Összekevertem, majd 180 fokra előmelegített sütőben 35 perc alatt megsütöttem.
(Én két kis tálkába osztottam, de lehetett volna 4 adag is, hiszen az olajos magvakból nem lehet egyszerre sokat enni.)
1 megjegyzés:
Nagyon izgalmasnak tűnik! :)
Megjegyzés küldése