2009. június 10., szerda

Hetedhét ország

kilincsek. le nem nyomom.
titkaid. meg nem lopom.


(erős ildikó - hét ajtó - részlet)


Óhatatlanul is a Kékszakállú jut eszembe, amikor hét titokról faggat (majdnem hét) kedves gasztroblogger társam. "Nem tudom: egyik ember titka jó helyt van-e a másik ember birtokában? A vadat hálóval, csapdával fogják. Az embert a titkával." (Sütő András)
Nem tudom én sem. A bizalom kezdete, ha beengedünk valakit az ajtón. Utána már örökre ott a kockázat, hogy talán megbánjuk egyszer. De minden vágyott dologban van kockázat.

Az én váramban hetedhét ajtó van. Biztosak lehettek benne, hogy nem azokat fogom kinyitni. Hogy azokat nem fogom kinyitni. Miért nem? Mert ez az én váram. (S ha mindent megmutatnék, már nem is lenne érdemes idelátogatni...) Van azért itt más is, mindenféle lom. Akit ez is érdekel, bekukucskálhat:

Első ajtó:
Ím, szólal az ének
Ti néztek, én nézlek
Szemünk pillás függönye fent:

Hol a színpad

Kint-e vagy bent? (Balázs Béla)


Itt lakik a türelmetlenségem.
A dolgokkal, az emberekkel szemben. Amikor azt várom, hogy értelmes emberek lehetőleg gyorsan fogják fel az értelmükre hagyatkozó dolgokat. Amikor inkább megcsinálom én, mint elmagyarázom. Amikor azt szeretném, hogy nekem viszont egyszerűen, röviden, lényegretörően magyarázzanak el mindent, s ne kelljen végighallgatnom a részletekbe menő körmondatokat.
Mások érzéseit és gondolatait sem szeretem találgatni. Az enyémeket viszont tessék csak kitalálni, ne kelljen mindig mondanom...!

Második ajtó:
Megnézem magamat:
Megint sokan néznek.

Vagyok-e érdemeltje,

Vagyok-e valakije

E sokan nézésnek? (Ady)

Itt lakik a telhetetlenségem.
Amikor a bölcs megelégedettség helyett akarom mindig az újat és az újat, és ha elteltem vele, megint más kell. Amit már ismerek, nem elég. Amit már a gondolatok útján bejártam, nem elég.
És minden untat, ami előre kitalálható. Untat a tévé is, a közélet, a politika. Én jogszabályokból dolgozom időnként, nem véleményekből.
Párom viszont folyamatosan tartogat meglepetést: a legegyszerűbb mondatot is képes másképp értelmezni, mint én. Jókat lehet vitatkozni vele. Nem ez a megismerés útja?

Harmadik ajtó:
még az sem kizárt
hogy a céltábla nyilad
útjába kerül (Fodor Ákos)

Itt lakik a lustaságom. Ami nem lelkesít valamiért, azt nagyon nehezen csinálom. Még jó, hogy a kötelességtudat működik ilyenkor.
Azért van, amihez mégiscsak lusta maradok. Kényelmes. A mechanikus dolgok hibáira előbb-utóbb rájövök. Viszont nem vagyok hajlandó részletekbe menően értelmezni a számítógép lelkivilágát. Azt akarom, hogy működjön. Mindig. Szünet és hiba nélkül. S ha mégis gond van vele, akkor párom lehetőleg azonnal csinálja meg. És nem érdekel, hogy mi a hibája, csak az, hogy mikor fog működni úgy, ahogy én akarom...

Negyedik ajtó:
A történet zártvonalú
- s bármily tág - kör, akár az élet.

Mitől függ: víg? vagy szomorú?
-
hogy hol kezded s meddig meséled. (Fodor Ákos)


Itt lakik az elviselhetetlenségem. Amikor látom, hogy másoknak már túl sok vagyok. Amikor azzal kínzom az embereket, hogy mismásolás helyett egyenes kérdésekre egyenes válaszokat várok, lehetőleg azonnal. Amikor azt hiszem, hogy mindent meg lehet és meg is kell beszélni.

Ötödik ajtó:
Nem az a titok,
amiről "nem beszélünk".

A titok s z ó t l a n . (Fodor Ákos)


Itt lakik a gyávaságom. A meglehetős testi ügyetlenségem. A járműveken két kézzel kapaszkodom, a felém hajigált dolgokat nem kapom el. Egyensúlyérzékem szinte nincs. Nem vezetek. Nem is akartam soha. És itt lakik a félelmem. Mindentől. A beláthatótól és a beláthatatlantól. Az utazástól. A holnaptól. Az ártó és segítő szándékoktól. Az élettől. A haláltól. Másoktól és önmagamtól.

Hatodik ajtó:
az világ kint haddal tele,
de nem abba halunk bele
(Balázs Béla)

Itt lakik a bizalmatlanságom... Minden ismeretlennel szemben. Emberekkel, tárgyakkal, helyzetekkel szemben. Az eltúlzott függetlenségem. Hogy a dolgokat magam akarom megoldani. Hogy jobban félek bármilyen függőségtől, mint maguktól a nehézségektől. Hogy csak az élhet mellettem, aki meghagyja az önállóságom. Hogy nem vagyok társasági ember. Bizony. Ezért szeretek futni is. A társaságot ritkán igénylem, és néhány óra elég is belőle. Ez van.
A kapcsolatépítésben, -ápolásban sem vagyok jó. Teljesen kizárt, hogy órákat tudjak beszélgetni mondjuk valamelyik szomszéddal itthon vagy a nomádportán. (Ha közben főzhetek vagy kertészkedhetek, az persze más.) Párom jobb ebben, így rá is hagyom az ilyen szociális feladatokat. Csapatmunkára teljesen alkalmatlan vagyok - a konyhában is.
(Az internet viszont nekem való: itt én döntöm el, mikor, kivel és mennyi időre lépek kapcsolatba.)
Antiszociális magatartásom abban is megnyilvánul, hogy az ételt sem tudom nagyon kínálgatni - abból kiindulva, hogy én sem szeretem, ha tukmálják. (Abban is bízom, hogy a vendég fárasztó udvariaskodás helyett értelmesen meg bírja mondani, ha venne még.)

Hetedik ajtó:
Minden titok e nagyvilágon.
S az Isten is, ha van.
És én vagyok a titkok titka.
Szegény hajszolt magam.
(Ady)

Nem tudom, itt lakik-e valaki vagy valami. (Talán én. Lehet, hogy itt alszom el este?) De találtam az ajtó mögött egy hagymát. Erről is eszembe jutott egy (gasztro)titok: sohasem könnyezem a hagymaaprításnál. Így nem kell semmi trükköt bevetnem. Miért? Nem tudom. Ez is titok...

A rövid séta végetért. A többi ajtó zárva marad - az enyém. Azért megmutattam ezt-azt, igaz?
Akinek ez nem volt elég, még egy Ráadás itt a várkapuban:

Füzek lábánál alvó jég riad
fejedben kavargó füstszín alkonyat
a függönyön túl semmi sem örök
alattad lassan ívelő körök

zárnak körbe ahogy megreped
a rianó jégben kúszó rettenet
tört tükrében nem a régi arc
feltétel nélkül feladott a harc

hazudsz megint (tapintatból persze)
az ember fél - élni nincsen mersze
hiszen azt és úgy - tudod úgysem lehet
megalkuvás mohó csapdája nevet

valahol mögötted valahol fölötted
visszhangzik benned
nincs már mit tenned

még egy halk roppanás:
és megnyílik a mély.

De hát színház az egész.
Mondom: NE FÉLJ

(erős ildikó)

****

A körkérdést pedig igyekszem olyanoknak továbbadni, akik talán még nem kapták meg másoktól, de esetleg szívesen játszanak: Katakonyha, Manóanyó, Tündér.

25 megjegyzés:

Hanczur írta...

Szóval a 77 magyar népmese helyett elegendő azt mondani, hogy a legkisebb királyfi últ a trónra, vagy a szegény ember attól gazdag, hogy tud másnak adni.

Hm. Érdekes, de engem a megoldáshoz vezető út szokott érdekelni, s nem a kész. 'A cél halál', s én még élek.

napmátka írta...

...vagy "e küzdés maga" - Maga elfelejtette?

(Amúgy ha mesére vágyom, nem zavarnak a körmondatok...de ha haladni szeretnék, akkor útban vannak.)

lúdanyó írta...

Fantasztikus vagy! Ezt még fogom néhányszor olvasni!

Chef Viki írta...

Ez nagyon tetszett, nagyon Te vagy!

Az emberi butaságtól és a terjengős körmondatoktól agyvérzést tudok kapni...

szepyke írta...

Napmátka, ha hiszed, ha nem, olyan sok mindenben hasonlítunk, hogy megint a saját gondolataimat olvastam... Az elmúlt pár napban többször, nem is vagyok meglepve, hogy nálad is... Jó volt olvasni, és fogom is még!

Makka írta...

Szerintem Balázs Bála Kékszakállúja az egyik legszebb magyar szöveg, ami valaha született.

Szerinted tényleg annyira elviselhetetlen az az "elviselhetetlenség"? Mert akkor én is az vagyok. Elviselhetetlen.:))
Ami a társaságot illeti: néha kifejezetten antiszociálisnak gondolom magam. A választott társaság az más.

Hajni írta...

Már kíváncsian vártam a Te válaszaidat (is). Nem csalódtam, megint összeszedett gondolatokkal találtam szembe magam. Jó ide jönni :)

Cserke írta...

Úgy olvastalak, mintha egy szép és izgalmas könyvet lapoznék.

MGL írta...

El is árultad, és mégsem- Igazi vándor vagy legjobb barátod: Soha Sehol Senki Sehova.

napmátka írta...

Viki!
Nem vagyunk egyforma képességűek, én ezt elfogadom. Van, ami nekem nem megy. Egyszerűen csak leírtam, mihez kevés a türelmem. De ez nem minősít senkit, legfeljebb engem.

szepyke!
Én pont az ellenkezőjét éreztem a Te bejegyzésed olvasva. De ez nem baj:)

Makka!
Azért gondolom ilyenkor elviselhetetlennek magam, mert látom az embereken egy idő után, hogy "megkínzom" őket. Ezért azután hagyom az egészet annyiban, de akkor már lehet, hogy mindegy.

MGL!
Ez azért túlzás...nőként nem is lehetek az. Bizonyos dolgokban nekem is fontos az állandóság.

Vali írta...

Ismét élvezet volt Téged olvasni.
Köszönöm a kis titkaidat.

trinity írta...

Engem nem ért meglepetés: nem számítottam több titokra-nem is lenne etikus ilyet kérni...Abszolút ilyen tartalomra számítottam, no de a forma, amibe öntötted-az valami csodás!!!!
Most lehet, hogy tudatlan vagyok és hülyeséget kérdezek: kiadtad már a verseid? Merthogy csodálatosan írsz, és érzem, ebben élsz igazán....Lehet, másban is kiteljesedsz, amit szeretsz csinálni(lásd a főzés és a kézimunkák), de ez engem nagyon elvarázsolt...Köszönöm az élményt!!!!

duende írta...

..........
..........
..........

Már negyedszer olvaslak.
Ha lesz egy könyvkiadóm, Te írsz bele: bal oldalon egy szép vers vagy történet, vagy gondolatsor vagy mese.
Én meg fotózom. Jobb oldalon, a receptjeidet.


És a címe az lenne: Hetedhét recept. Alcím: Napmátka kincsei.


Na jó. Első ajtó nálam is hasonló. Gyors vagyok, gyors a felfogásom is. Ezért a lassú és nem lényegretörő emberek, beszéd fárasztanak.
Sokszor kell figyelnem arra, hogy türelmes legyek.

Második is stimt. De azt gondolom, így van ez jól. A kíváncsiság élőnek atrt bennünket. Kell a kaland, kell az új.

Harmadik detto. Szerencsére nekem is egy hozzáértő és segítőkész párom van. Nagy kincs.

Negyedik: a legstimmelősebb. Sokszor vagyok túl sok. Tudom.
Mismásolást gyűlölöm.

Az ötödik nem stimt. Jó mozgásom volt mindig. A párom sokszor kiakad, mert főzés közben pl. leejtem a kést és bal kézzel (jobb kezes vagyok) úgy kapom el, mint a villám, a nyelénél. Sokszor csinálok ilyeneket és mindig kiakad, mert annyira gyors és meglepően pontos vagyok. Mondjuk pingpongozni és lengőtekézni is ezért nem szeret velem... :))
A táncról nem is beszélve. Bár bot fülem van és fa hangom, a ritmusérzékem nagyon jó.

Hatodik is stimt.
Már sokszor megkaptam hogy antiszociális vagyok. Emellett, míg a türelmem tart, elbűvölően tudok csevegni. :)

Hetedik: Te magad légy. Stimt. :)

Bocsánat a hosszi kommentért.

Hanczur írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
napmátka írta...

Trinity!
Köszönöm. Nagyon kedves vagy. Már sokszor leírtam itt a blogon, hogy valószínűleg nem kerülnek nyomtatásba a versek, mert semmi értelme. A papír nem tenne hozzájuk/hozzám semmit.
Csak arra kényszerítene, hogy az életben újabb kompromisszumot kössek - ezúttal egy kiadóval...
már nem szeretnék.
Itt vannak a világhálón, így fákat sem kell kivágni a papír okán.
Egyetlen kívánságom van csupán velük kapcsolatban: hogy - mivel a recepteknél már láttunk ilyet - lehetőleg senki ne küldje be saját nevén különböző pályázatokra, ne jelentesse meg itt-ott, stb. Érje be az olvasással.

Duende!
Köszönöm Neked is. A könyvkiadást szerintem már megbeszéltük. Hidd el, hogy jó nekünk az internet is!
Ha mégis lesz kiadód, először a saját boszorkányos csodáid add ki!
A testileg ügyes embereket mindig is csodáltam (párom is ilyen, noha balkezes.) Nekem - ha zenéről van szó - az éneklés megy - 12 évig énekeltem kórusban, de a tánc...hát, legfeljebb egyedül valami mozgásféle, amit én annak gondolok. Sajnos azt is nagyon rossz néven veszem, ha például egy esküvőn erőltetik. Nekem nem okoz örömet. Más viszont nem énekel. Ennyi.

duende írta...

Annyira irígylem, ha tud valaki énekelni... Nálam valmi nagyon le van blokkolódva a torkomban. Elkezdek énekelni, és két perc múlva sírok. De úgy, hogy zokogásba fullad az "éneklés". A testem is rázkódik belé, remegek, mint akit villany ráz. Hát ennyi. Itt mindig elakadok. Még soha nem tudtam végigénekelni emiatt egyetlen éneket sem.

Na jó. Csak ha be vagyok rúgva. :))
De akkor is csak mással merek kornyikálni. De ilyen szerencsére ritkán van. :))

napmátka írta...

Én sem vagyok azért szereplős fajta. Egyedül legfeljebb otthon énekelek. Oldott (nem részeg:) társaságban inkább, néha.

duende írta...

Én is csak itthon. És mindig ha egyedül vagyok. És itthon fúl sírásba az éneklésem. Valamiért nem jön ki a hang a torkomon. Félek kiereszteni. Pedig egyszer nagyon ki kéne már.

És tudod, mi a fucsa? Hogy álmomban annyi, de annyi gyönyörű dalt kaptam már... Olyanokat, amiket még soha, sehol nem hallottam. Csodálatosak. Csak nem tudom visszaidézni őket. Nem azért, mert elfelejtem az álmot, a fejemben hallom sokszor még napokig. Egyszerűen kiénekelni, elénekelni vagyok képtelen.

napmátka írta...

Talán azért, mert azok a dalok, hangok odatartoznak, abba a világba.
Ott talán énekelni is tudsz. Nem tudom. Talán.

Judith írta...

Csodalatosan leirtad, nagyon elveztem olvasni! Kosziii!

Hanczur írta...

Egy műsorban megkérdeztek egy zenészt, miért nem énekel. (Nem emlékszem, de mondjuk Tátrai Tibor minőségű valaki lehetett.) A riportalany úgy felelt, hogy működik benne egy minőségi jelző. Talán ki tudná énekelni, talán kijönne a ritmus is, de nem egyezik azzal, amit belül hall. Ezért marad a hangszere a színpadon, s nincs szüksége mikrofonra.

Renata írta...

Már tegnap elolvastam, de Neked sosem lehet röviden reagálni :)
Mondjuk most is csak kivonatos leszek:
türelmetlen én is vagyok, ilyen értelmezésben telhetetlen is (vagy inkább örök tudásszomjban szenvedő?)
én a harmadikat inkább úgy hívom magamban, hogy műszaki antitalentum vagyok, nem vagyok képes egyetlen leírást sem elolvasni. Túl bonyolult számomra.
Úgy tanulom meg, mint az állatok, nyomogatom, aztán rájövök, hogy mitől mi történik. Persze komolyab gépeken ez gyilkos dolog, na jó azokon nem, ott megkérek egy férfit, hogy tanítson meg rá...
Negyedik: régen voltam ilyen.
Ötödik: labdafóbiás vagyok. Mindig fejbe, gyomorba üt a labda, kisebb koromban leverte, összetörte a szemüvegemet.
Egyensúlyérzékem nekem sincs, szédülök a magasban, a nagy nyílt tereken, autóval a záróvonalhoz közelében megyek, nagy ívben előzök, nincs igazán térérzékem. Parkolásom nagyjából a nyílt mezőn lenne a legideálisabb.

Hatos: stimm

De: ha bajban vagyok, valahogy a sors mindig odavezérel valakit. Amikor elvontatták az autót vagy akármi történt, ami egyedül nem ment.

hetes: sírok a hagymától.

napmátka írta...

Judith!
Köszönöm.

Hanczur!
Én ezért nem szavalok. A suliban még erőltették, de soha nem azt hallottam, amit belül.

Renáta!
Én meg tudok tanulni bizonyos dolgokat akár a számítógéppel kapcsolatban is, csak lusta vagyok rá, bizony.
Te viszont legalább vezetsz! Hogy nagy ívben előzöl? Nekem eszembe sem jutna előzni, még ha lenne jogosítványom, akkor sem.
Parkolás: nyílt mezőn gondolom ritkán van alkalmad rá, így elég stresszes dolog lehet...:)

ManóAnyó írta...

Nagyon jó volt olvasni! Az inkább megcsinálom én, mint elmagyarázzam rám is nagyon jellemző. A munkahelyemen sokszor le is tolnak érte, hogy nem adon tovább a munkát :)
Vezetni én sem akartam soha, de úgy alakult, hogy megszereztem a jogsit az egyetem alatt. Nem mondom, hogy azóta nagyon szeretek vezetni, de hiányozna, ha nem vezethetnék. Utazni viszont nagyon szeretek. Főleg beülni az autóba és csak menni, amerre út van.

Renata írta...

Még nem írtam le, hogy nagyon alapos és Hozzád méltó bejegyzés volt. Idézetekkel fűszerezve, mély átgondolt sorok.

----

vezetés: így vidéken nagyon megkönnyíti az életünket. E nélkül sem bevásárolni nem tudnék bemenni, meg napjában 6x jönni-menni iskola-otthon között elvenné az egész napomat.
Nagy ívben: nem szorosan megyek el mellette, hanem nagyobb ívben kerülöm. Muszáj előzni, pl. biciklist vagy araszolgatót.

Mondjuk anyu nem nézte ki belőlem (ezt sem), hogy valaha is lesz jogsim. Ő gyerekkoromban így látta.