Úrnapi rakott szűzpecsenye

A fölajánlott élet piros virágai virítanak az úrnapi sátor oltárán..., mutatván, hogy az élet csak akkor ér valamit, ...ha másokra szentelt idő. Minden elvész, amit magunknak kuporgatunk... (Enzsöl Ellák)

Azon szerencsések közé tartozom, akik még személyesen ismerhették Enzsöl Ellákot. Nehéz lenne Őt pár szóban bemutatni, annyira szerteágazó tevékenységet folytatott. Rendszeresen publikált újságokban, támogatta a tehetséges zenei kezdeményezéseket, adott ki könyveket, s közben mindig volt ideje focizni a téren a srácokkal vagy kalákában másoknak házat építeni. Mindezt katolikus papként tette, bár azt hiszem, az elnyűtt farmeros, mindig vidám, suhanc-arcú férfiről nemigen mondta meg bárki is a templomon kívül látva, hogy pap. Természetes volt, hogy őt a családi ünnepekre, vagy csak úgy is meghívták. Azt hiszem, róla mondhatni, hogy közösségi ember volt. Nagyon korán elment - 1996-ban -, talán a negyvenes éveiben járhatott akkor.
Szerettem, hogy a templomba mindig behozta az irodalmat. Hogy nem másoktól hallott frázisokat ismételgetett, hanem a saját gondolatait osztotta meg velünk.
Miről jutott ma eszembe? Erről a csupavirág ünnepről: Úrnapja van.
Mindenütt az országban virágos kapuk, "sátrak", az utak mentén virágszirmok millióiból rakott képek. (Nem kell sajnálni, marad épp elég a kertekben, a mezőkön is.)
Igazi nyári ünnep ez, dúskáló pompa. Ha egyszer Kistarcsa felé vetődtök az ünnep idején, nézzétek meg, hogy milyen ott ez a nap. Nekem sajnos csak régi papírképeim vannak róla, nem tudom megmutatni. Aki részt is vesz az ünnepen, talán még gazdagabb lesz.

A mai napon húsos étel került az asztalra, az ötletet ezúttal is a Szakácsok könyvéből merítettem, azután persze jól átalakítottam. Főtt csülök helyett egy fél kilónyi szűzpecsenye került bele. Nem csak magában főztem meg a húst, hanem rendesen bezöldségeltem húslevesnek. Tegnap este meg is főtt a leves. Reggelre szépen lehűlt, így tudtam folytatni vele a munkát. Nem mellékes, hogy maradt egy gazdag levesem is. (Hiszen a szűzpecsenye nem éppen olcsó fogás.) A hideg hús mellé pedig a levesben főtt répát, friss petrezselymet és csemegeuborkát tettem. A levesből csak néhány decire volt csak szükség a főfogáshoz, egy kevés zselatin került még bele.

Hozzávalók (egy literes doboznyi adaghoz): a leveshez: fél kg szűzpecsenye, 4 szál sárgarépa, 1 karalábé, 1 zeller, 2 szál fehérrépa, 4 gerezd fokhagyma, 6-8 szem egész fekete bors, 1 kis fej vöröshagyma, valamint petrezselyemzöld, zellerzöld, karalábélevél, 2-3 kisebb krumpli, 2kk só

a rakott szűzpecsenyéhez: a levesben főtt fél kilónyi sertésszűz, 1 főtt sárgarépa, kb. 10 dkg apró csemegeuborka, 1 nagy csokor friss petrezselyem, 1 tasak (20 g) zselatin

Elkészítés: a húst megmossuk, majd egy nagyobb fazékba tesszük. A zöldségeket megtisztítjuk, és egészben hagyva a húsra tesszük. A zöldfűszereket összekötözve adjuk hozzá. Beletesszük a sót és a borsot, majd felöntjük hideg vízzel. Lassú tűzön felforraljuk, majd éppen csak gyöngyözve másfél órán át főzzük. Ezzel kész a leves.
Ezután a húst kiemeljük, és hagyjuk hűlni. A levesből 3 decit leszűrünk. Egy kisebb edénybe tesszük a zselatint és fokozatosan hozzáöntjük a leszűrt levest. Ha kell, melegítjük, de ne forrjon. Közben kevergessük, a zselatin szépen oldódjon fel. A húst vékonyabb rétegekre vágjuk (vagy szedjük kézzel.) Egy tálba tesszük. Hozzáadunk egy apróra vágott sárgarépát (a levesből), és a szintén apróra kockázott csemegeuborkát. Ráöntünk egy keveset a zselatinos húsléből, összeforgatjuk. Keresünk egy megfelelő formát az étel elkészítéséhez. Én nem vagyok ügyes a több rétegű fóliázással (nincs is türelmem hozzá, meg nem is tartok itthon folpackot), ezért olyan dobozt választok, amit később akár el is dobhatok, le is vághatom az aszpikról. Így nem kell kibélelnem a formát. Egy alaposan kimosott egy literes fagylaltosdobozra esett most a választásom. Egy kevés aszpikot az aljába locsolok, megszórom petrezselyemmel, majd ráteszem a répával, uborkával elkevert húsdarabok egyharmadát. Eligazgatom, jöhet rá egy kis aszpik, majd petrezselyem, s rá a második majd a harmadik réteg ugyanígy. Végül a megmaradt aszpikot is rálocsolom, és jópár órára hűtőbe teszem (figyeljünk rá, hogy vízszintesen álljon.) Utána egy ollóval óvatosan levágom róla a formát, és egy tálra teszem az ételt, majd éles késsel(!) szeletelem. (Igazából ki is jönne a puha műanyag formából, de biztos, ami biztos: nem akarok szépséghibát.)

Friss rozskenyérrel kínálom.