2009. augusztus 26., szerda

Az utazásról - II. rész

Mihelyt nincs többé igényed élvezetre: megtudod a szakadatlan élvezet módját és nem élsz vele.
Mihelyt mindegy, hogy meddig élsz: megtudod a földi örökélet módját és nem élsz vele.
Mihelyt belátod, hogy az emberiséget nem kell boldoggá, békéssé, bölccsé tenni: ennek módját is megtudod és nem élsz vele.
Mindaz, ami legkívánatosabbnak látszik: a legerősebb méreg. A világot pokolra hajítaná. (Weöres Sándor)

Ez az év arról szólt tehát, hogy nem utazunk. Még belföldön sem, és nem nyaralunk a szó általános értelmében, mert most erre nincs lehetőség. Ami egyáltalán nem tragédia, mert volt olyan év is, amikor jöttünk-mentünk, ez most egy ilyen. Egy másmilyen.

A nomádportára sem terveztem utazást, mert nekem busszal-vonattal elég drága, és egy személyben teljesen gazdaságtalan, szinte semmit nem tudok hozni a kötelező csomagjaim mellett.
Azután mégis másképp alakult. Egész pompás kis nyaralás kerekedett, leszámítva azt a bosszúságot, hogy sikerült még néhány ezer forinttal megfejelni a költségeinket egy közlekedési bírság okán, nem vettük észre, hogy párom szüleinek miskolci háza előtt megváltoztak az évtizedes parkolási szabályok. Így másnap reggelre megkaptuk a mikuláscsomagot. Persze hibáztunk, de azért elgondolkodtató ezeknek a bírságoknak a mértéke, ha az ember összehasonlítja a havi keresetével. Mindegy.

Tehát augusztus második felében tanítványaim szerteszéledtek az ország határain belül és kívül, s így pár napra szabad lettem. Párommal megbeszéltük, hogy akkor mégiscsak leutazom. Mindennel együtt olyan hat óra odáig az út, pedig Miskolcon csak fél órát kell várni az átszállásra.

A nomádportán így négy teljes napot tudtam eltölteni, szerdán reggel rögtön kimentünk a dobódéli tóra fürödni. Nagyszerű idő volt, és alig járnak ki emberek a tóhoz (főleg hétköznap), így szinte az egészet mi birtokolhattuk. Nem túl nagy bányató, olyan háromnegyed óra körbeúszni. Olvasnivalót ilyenkor mindig viszünk, általában a Körkép valamelyik kötete kerül a bicaj csomagtartójába, azt hiszem, most a 86-os volt.

A bicaj egyébként rendesen feltörte mindenem, pedig alig mentünk néhány kilométert. Teljesen elszoktam már tőle, mert a fővárosban egy hagyományos, női vázas példányt használok, ami jóval kényelmesebb.
Aznap nem főztem, csak szendvicset ettünk, meg este főtt kukoricát.

Szeretem e hatalmas kert intimitását. Az ember behúzódik az óriás diófa alá, és már nem is bántja a hőség. Bár az is igaz: nem csupán a levelek zizegését hallgatja ilyenkor, vagy a bogarak zümmögését, hanem hétköznapokon - s néha hétvégén is - a fanyűvő láncfűrészek és a fűnyírók hangját.
Az emberek korán kelnek és korán fekszenek - a jószágok és saját igényeik szerint.

Augusztus 20. persze kivétel volt. Az ünnep itt talán még nagyobb jelentőséggel bír, mindig van zenés-táncos program a faluházban, előadások és főzőverseny is.
A jóval nagyobb Bódvaszilas sincs messze: az egyik falu határából látni a másikat. Másfél kilométer. Szilas határában még régi egészkaros sorompó van, fényjelző nélkül.

Aznap rakott tököt csináltam. Kicsit kevés volt a friss tök, ezért került hozzá krumpli és karalábé is. És persze rizs meg pörkölt. Délelőtt kitisztogattuk a hátsó kertben az idén ültetett kis bokraink és fáink (szeder, ribizli, egres, alma, körte, meggy) környékét, párom füvet nyírt. Este kimentünk a határba néhány falubeli ismerőssel a beígért tüzijáték reményében. Végül az elmaradt, de egy jót sétáltunk, beszélgettünk.

A kertünk hátsó része idén takarmánykukoricával van beültetve, az egyik rokon kérte kölcsön a területet. Kétnaponta egy magas utánfutót pakol tele a lekaszált kukoricával, annyit eszik meg náluk a két tehén. Plusz napi 10-10 liter darát. Az állatok cserébe napi 23 liter tejet adnak. Azért nem könnyű így, hogy idén nincs csorda, s mindenki a saját kertjében kényszerül helyet biztosítani a hatalmas állatoknak. Pedig bármennyire nyugodt jószágnak tűnik is a tehén, azért van mozgásigénye, ezt tudom.

Idén sem szűkölködtünk a málnában, a szőlőig most ez az egyetlen gyümölcsünk a kertben. Folyamatosan érik, minden nap fel lehet keresni. Városi csökevény lehet bennem, hogy nem rajongok az átláthatatlan dzsungel-növényekért, amelyek kedvelt búvóhelyei az esetleg lesből támadó csigáknak. De a málna így szereti. Valamit valamiért.
A mosogatás most egy ideiglenes csapról megy a konyhában (tehát folyóvíznél), a (meleg-)vízellátást egyelőre a padláson lévő hordó szolgáltatja.
Sajnos egér most akad, az ottlétem alatt hármat fogtunk.

Pénteken sódert szitáltunk és a beállított ajtókeret oldalait töltöttük ki mészhabarccsal. Aznap karfiolleves, petrezselymes krumpli és rántott csirke volt az ebéd. Süteményt nem csináltam, mert a melegben nem volt rá igényünk.

A szombati nap pihenéssel telt, főznöm nem kellett, olvastunk és hűsöltünk az árnyékban. Délután kimentünk a Bódva-partra, de alighogy letelepedtünk, jött az eső, így visszatértünk a faluba, és párom a zenélőautóból vett jégkrémmel lepett meg.

Este pedig szalonnát, kolbászt és hússzeleteket sütöttünk kint a tűzrakó helyünkön. Vadász (a mellettünk lakó néni fiatal kutyája) ezt nehezen viselte, pedig minden nap kapott ő is valamit.

Párom nagymestere a tűzrakásnak, ezt el kell ismerni. Imádja is. A legkevesebb fával tüzel, nem pernyéz, és másnap szinte semmi nyoma nincs az egésznek. Van türelme hozzá. Nem használunk faszenet meg gyújtófolyadékot, sem grillherkentyűket, megy minden hagyományosan. Az egyetlen civilizált darabunk a párom által zsebtűzhelynek vagy zsebkohónak nevezett kis vasállvány, ami szintén nem létfontosságú, nem is mindig használjuk, viszont eső esetén is mobil: be lehet húzódni vele tető alá. Plusz van egy rácsa is, ez jó a hússzeletekhez. Igaz, a szalonnával most nem volt türelmünk megvárni a parazsat. Éhesek voltunk. Mire végeztünk a sütéssel, el is kezdett esni, és éjjel folyamatosan ömlött.

Másnap reggel is borult volt az idő. Így már nem mentünk át Tornanádaskára nádért (ami a vályoghoz kellett volna), csak összepakoltam és még főztem ebédre egy lecsót.

Párom édesanyjának megígértük, így vasárnap délután autóval bementünk Miskolcra (akkor követtük el a már említett közlekedési szabályszegést.) Az estét Miskolcon töltöttük, felkerestük Géza barátunkat is, aki egyébként a MVK-nál (miskolci bkv) dolgozik, mint mérnök, de hobbija a természetgyógyászat és a zenélés.

Másnap reggel utaztam haza a fővárosba.

Amint látható, nem főztem sokat vagy különleges dolgokat, viszont odafelé azért vittem süteményt - erről szól majd a következő bejegyzés.

13 megjegyzés:

Chef Viki írta...

Mi hasonlóképpen élünk egész nyáron, lecserélve a negyedik emeletet :-)

Annyira más, annyira jó! Szeretnek is hozzánk járni vendégségbe :-)

A lesből támadó csigánál kifeküdtem :-D Én a békáktól iszonyodom, de azoktól nagyon.

napmátka írta...

Béka is van. De ritkán találkozom velük.

Sofia írta...

Nagyon tetszett mindkét írásod. Ezt az idézetet W.S-tól majdnem feltettem mostanában, nagyon szeretem, bár nálam még van egy sora, az a kedvencem belőle. Szép helyen van a portátok:)Egyszer majd végleg ott maradtok?

napmátka írta...

Úgy tervezzük, igen, ha el tudjuk adni a budapesti lakást...

trinity írta...

Igen nagy nyugalomban lesz részetek a Nomádportán....Könnyű lehet ott kikapcsolódni, azt hiszem!

duende írta...

Tartalmas pár nap volt! :)
Klassz hely lehet a Nomádporta, igy messziről is nagyon tetszik!

Ízlésszindróma írta...

Jó volt olvasni az írásaidat, mindkettőt!! olyan szép tiszta, idilli élet az ott a Nomádportán...
félsz a csiguszoktól?:) pedig ő még el sem tud szaladni:)

napmátka írta...

Hát ez az! Ha legalább elszaladna...de nem...

Limara írta...

Jó volt olvasni!:) Nagy váltás lesz, de szerintem neked való! :))

szepyke írta...

Nagyon drukkolok nektek, hogy minél hamarabb eladódjon a pesti lakás, és akkor irány a Nomádporta.

Én az egerektől félek, a világból kiszaladok egy picuri egyedtől is! Brrrrrrrrr!

Nagyon jó kis "nyaralásod" volt. Tartalmas, pihentető, és megnyugtató. Remek kis beszámoló volt!

Hanczur írta...

Kedves Szepyke!

Az egerek nem bántanak, jobban félnek tőlünk, mint mi tőlük. Sok-sok törődéssel meg is szelídülnek.
Inkább a szaguk bántó és emiatt kell bezárni őket. No meg, hogy egy vendéget én kínálok meg az asztalomon, nem engedem az éléskamrámba szabadon garázdálkodni.

chilii írta...

Szia! Az egér kérdést kiválóan megoldja egy macska :) a málna pedig nálunk úgy van ültetve, mint másütt a szőlő, drót mellett nőnek, így nem lesz dzsungel meg csiga sem. Beugorhatsz megnézni ha legközelebb Miskolcon jársz! ;)

napmátka írta...

Oké, köszi!!
Nálunk igazság szerint még nincs idő a kertre (én szinte sosem vagyok ott), ez is okozza a málna eldzsungelesedését, de egyébként mindenki azt mondja, hogy az úgy jó, több gyümölcsöt hoz és nem szárad ki. Valami "rendet" azért majd akarok vágni közte (idővel...)
Macska: nem tartunk, de nem is oldja meg az egér-kérdést. Budafokon is van több macska is a társasházban, a nomádportára is bejár legalább kettő. Lehet, hogy fognak egeret (nem tudom), de nekünk is marad megfognivaló...