Ételízesítő

hisz csak a fény
e sugárzó folyó tesz
- bármit is -
érthetővé érinthetővé
ezen a földön

(erős ildikó - ősz - részlet)


Általában csak télen használok ételízesítőt, többnyire a Vega-mixet, ami gyakorlatilag szárított zöldségekből áll, nincsen benne só és ízfokozó. Viszont hiába tartom zárt fémdobozban, előfordult, hogy bemolyosodott. Ezért úgy gondolom, nem baj, ha van némi só az ételízesítőben, bár lehet, hogy ez önmagában nem megoldás.

Makka nemrég nagyon kedvet csinált házi fűszerkeverékéhez (vegetájához), így a legközelebbi piac alkalmával e célból is vettem zöldségeket. Az egyetlen problémát a zöldségek felaprítása jelentette, mivel erre nincsen elektromos eszközöm. Van ugyan egy kis turmixgépem (tényleg kicsi, fél literes a pohara, de legalább így kényelmesen elfér a pulton, mindig kéznél van), amihez külön kaptam egy zöldségaprító poharat. Ez utóbbit szinte sosem használom, mert nagyon keveset szabad beletenni egyszerre, s azt is masszává aprítja, vagy nem bírkózik meg vele.
Szóval ki kellett találnom valamit a zöldségek aprításához. Húsdaráló nem viszi, Makka a reszelést javasolta. Ez nekem is nagyon tetszett, mivel a méret pont jó lett volna. De néhány keményebb zöldség után feladtam. (Kár volt.)
Azt találtam ki, hogy egész vékonyan felszeletelem, kiszárítom a napon, s majd szárazon felaprítom, például a diódarálóval. A szeletelés ugyan elvitt vagy két órát, de hétvégén csináltam. Duende mondta már többször, hogy a hosszadalmas konyhai műveleteket meditációként érdemes végezni (bocsánat, ha leegyszerűsítem a lényeget), nos, én kiültem vele a teraszra, és élveztem a napsütést, no meg hogy nem szellemi munkát végzek.
Három nagyobb tálcányi lett a zöldség, tettem bele paradicsomot, paprikát és hagymafélét is.
A zöldfűszereknek a szárát is fel szoktam használni, így a zellerét is belevágtam, a petrezselymet és néhány szép zsengébb karalábélevelet pedig mellétettem száradni.
Friss lestyánom nem volt, de Makkától nemrég kaptam, annak szárított változatát szántam még bele.

Szombaton és a rákövetkező napokon szépen és melegen sütött a nap, utána viszont már pakolgatnom kellett ide-oda a tálcákat, megóvni az esőtől és a nyirkos időtől.
Ma láttam elérkezettnek az időt a további aprításra, de a diódaráló nem örült neki. Maradt a turmix kiegészítő aprítója. Hát az sem örült. Nagyon kis adagokban és nem éppen apróra-egyenletesre sikerült felaprítani - közben reménykedtem, hogy a turmix motorja nem ég le, mert a napi gyümölcsadag abban szokott készülni, és az sokkal fontosabb, mint ez a zöldségaprítósdi...

Hozzávalók: zöldségek tetszés szerint, (só), (napfény és meleg) Én használtam: 10 szál sárgarépát, 2 szál fehérrépát, 1 nagy zellert zöldjével együtt, 1 karalábét, 1 fej vöröshagymát, 4 gerezd fokhagymát, 2 csokor petrezselyemzöldet, 3-4 karalábélevelet, 2 zöldpaprikát, 2 paradicsomot, 3kk szárított lestyánt, 2ek sót

Elkészítés: A zöldségeket megmostam, megszárítottam, de a többségét nem pucoltam meg. Ez alól kivétel természetesen a karalábé, a hagymafélék, továbbá kicsumáztam a paprikát és eltávolítottam a paradicsom magos részét (ez jó lesz valamelyik ebédbe.) Vékonyan felszeletetem a zöldségeket (de aki teheti, inkább előre reszelje le vagy aprítsa fel megfelelő berendezéssel.) Nagy, tiszta, illetve zsírpapírral bélelt tálcákra (3db) kiterítettem, és napos helyre tettem. A változó idő mellett 5 nap kellett az aszaláshoz. Utána következett a fent leírt aprítás. Kb. 1 nagyobb tálcányi fűszer lett, hagytam még néhány órát kiterítve, hogy kifújja magát, majd elkevertem a sóval, a lestyánnal, és üvegbe töltöttem.

Ne keseredjünk el: nem lesz sok a fenti adagból, kb. egy normál méretű befőttesüvegnyi.