2009. szeptember 8., kedd

Sóban eltett fűszerpaprika

morális örök-
mozgó: amit nem emelsz
- szűntelen - süllyed

(Fodor Ákos: Axióma)

"Kisasszony napja: Ősi pogány őszkezdő nap. Fecskehajtó Kisasszonynak is nevezik: e naptól kezdve indulnak útnak a fecskék és a vándormadarak. E nap után kezdik szedni a fűszerpaprikát, majd rövid fonnyasztás után felfűzik, és felakasztva szárítják. Sok helyen a dióverés napja is" - írja egy régi kalendárium.

Szeptemberben van az ideje a napérlelte paprikákat és paradicsomokat üvegekbe zárni. Ami engem illet, idén egyértelműen a paprikáé a vezető szerep a konyhámban, bár biztos jól jönne néhány üveg lecsó is a hideg tél közepén.
Paprikakrémek már készültek, de azok sült kápiából, paradicsommal, padlizsánnal, inkább közvetlen fogyasztásra. Ez a mostani pedig valóban fűszer: a nyersen ledarált paprikához kerül a só. Semmi más. Erre a felhasználásnál is gondolni kell.
Ami a paprikafajtákat illeti, elsősorban fűszerpaprikát használok hozzá (édes és erős változatot), emellett jöhet hozzá cseresznyepaprika, paradicsompaprika és némi kápia is. Idén az árak miatt is úgy döntöttem, hogy a kápia ismét szerepet kap, mert csak fűszerpaprikából vagy cseresznyepaprikából nagyon drága lett volna. Az íze viszont így is finom, ráadásul éppen csak egy picit csípős.

A konyhámban fellelhető eszközök közül csak az öreg húsdarálóm hajlandó megbirkózni a nyers paprikákkal, így azt használom hozzá.

Hozzávalók: fűszer-, cseresznye- és paradicsompaprika, kápia, valamint a kicsumázott, ledarált paprika minden kilójához 20dkg só

Elkészítés: a paprikákat megmossuk, leszárítjuk, majd a csumájukat és a magokat eltávolítjuk (nem kötelező.) Ezután kisebb darabokra vágva a húsdarálón ledaráljuk. Lemérjük, majd hozzáadjuk a sót. Kiforralt, tiszta üvegekbe tesszük és lezárjuk.
Hűvös, fénytől védett helyen tároljuk, felbontás után a hűtő oldalában.

A csumázás és a darálás persze elvisz némi időt, de addig is gyönyörködhetünk a paprika csodálatos színében (is.) S egy jó hír: ez is remek gasztroajándék!

Ezúttal egy kisebb adagot a ledarált paprikából még sózás előtt félretettem, s egy pástétomhoz használtam fel, ez lesz talán a következő bejegyzés.

9 megjegyzés:

Makka írta...

Mostanában többször is talákoztam ezzel a módszerrel, szerintem a következő őszön én is kipróbálom.
Egyik ismerősöm úgy csinálja, hogy mielőtt az üvegekbe rakja, hagyja egy éjszakát állni, néha megkavarjam hogy a só teljesen elolvadjon.

Makka írta...

Ja, és igen, csoáds színeik vannak a paprikáknak!:)

Makka írta...

Füvet vágtam, majd megittam egy búzasört, úgy nézem, nem kéne ellenőrzés nélkül elküldenem a kommentjeimet.:)

napmátka írta...

Egészségedre!
Engem nem zavar...:)

trinity írta...

Én is azzal akartam kezdeni, hogy a színe csodaszép!!! Sokmindenbe lehet használni majd...

szepyke írta...

Tényleg csodaszép a színe! És tényleg jó kis ajándék. Apukámnak extra erős változatban például!:)

Tündér írta...

Hasonlót készítettem, én hagytam kicsit állni. Az enyém nem lett csípős, olyat még szeretnék készíteni. Szép lett!
Én nagyon kedvelem, sokmindenhez lehet használni.

Gyöngyi írta...

Nagyon szép színe van!

Ízlésszindróma írta...

én is szeretnék ilyet csinálni, a bio csípős rózsa mintájára, pont keresgettem, hogy ezt hogy is kéne, de most már nem kell, mert leírtad, köszi:))))