2008. június 5., csütörtök

Érik a ropogós cseresznye






A mi cseresznyefánknak bizony lenne miről panaszkodnia. Hogy ővele senki nem törődik, csak úgy van. És való igaz, hogy kis társasházunk egyetlen lakója sem metszi, dédelgeti, permetezi, egyátalán semmit nem csinál vele. Hogy ezen túl még elég fényt, helyet, sőt, vizet sem mindig kap, hát ez is igaz. És mégis: csak nő, nő, kicsit formátlanul, sok-sok alsóbb ágat is növesztve. Ilyenkor június elején pedig nemtörődömségünket olyan mennyiségű hibátlan piros (bio)gyümölccsel hálálja meg, amelyet még nekünk - mindenkor elsősorban gyümölcsevőknek - is nehezünkre esik elfogyasztani, pedig végre ez tényleg ingyen van. Nincs mit tenni, a füstölt húsos bableves után másodiknak cseresznyés kukoricalepényt eszünk. Így készült:

Fél kg kukoricadarát 5 dkg vajon kissé megfuttatunk, majd 2 dl tejszínben és 1,2 liter vízben puhára főzzük. Közben beleteszünk 4 ek cukrot és 2 tasak vaniliás cukrot (1 Bourbon, 1 sima), valamint egy csipetnyi sót. A kukoricát nem hagyjuk túlságosn besűrűsödni, hanem amikor már tejbegríz állagú, egy előzőleg kivajazott tepsibe öntjük. 50 dkg kimagozott, felezett cseresznyét teszünk rá, majd a sütőben 200 C fokon sütjük kb. 45 percig. A sütés utolsó negyedórájában a lepényt fahéjas barnacukorral és durvára tört dióval hintjük meg.
A kész lepényt tovább tetézhetjük minden földi jóval.

Nincsenek megjegyzések: