Komjáti tartózkodásunk alatt semmiben sem szenvedtünk hiányt, noha fürdőszobánk, mosogatónk nem volt, víz pedig csak kútról. Persze nyáron minden egyszerűbb. Talán csak a jóidőt hiányoltuk. Igen, az lehetett volna bőségesebb, mert a hónap második fele igencsak esős-szürkére sikeredett, s emiatt a kertben is jóval kevesebbet tudtunk dolgozni. Pedig lett volna mit. Ehelyett csak tömtük a hasunkat arra várva, hogy elálljon az eső. Néha csakugyan el is állt, de legfeljebb egy negyedórára. A rosszidő beálltával egyébként valami okból a közvilágítás is megszünt, így éjszaka elemlámpa nélkül valóban csak tapogatózhattunk a vaksötétben.
Gasztronómiai szempontból ittlétünk első számú kedvence a vadsóska lett, amit durvára vágva szórtunk sültkrumplira, vajas kenyérre, ettük salátának húshoz, vagy vega-feltét lett a zöldbabfőzeléken. Sőt, sajtszószba is került, amibe azután cukkini tócsnit mártogattunk. Megszerettük. Nagyon szerénynek mondható konyhakertünk is ellátott sokféle finomsággal, és persze a faluban is hozzájutottunk mindahhoz, amivel nem rendelkeztünk, bár szó ami szó, friss húst és gyümölcsöt nehéz erre beszerezni. Még magyar dinnyéért is a közeli Szlovákiába mentünk.
Néhány héten belül már ehetnénk a bőséges termést adó saját szőlőnk és szilvánk, de ideje indulni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése