Olyan sokan voltak már segítségünkre valamilyen módon itt Komjátiban, hogy úgy gondoltam, ideje valamivel legalább részlegesen meghálálnom. Természetesen a konyhakertem messze nem vetekedhet az övékével, állatot sem tartunk, így maradtak a konyhám lehetőségei. Reggel nekiláttam az őszibarackos piték sütésének, délután párom már a negyediket szállította házhoz. Talán este már elkezdhetek a magunk részére is sütni, már csak azért is, mert holnap vendégünk lesz. Persze csak azután, hogy a ruháinkat a folyóparton tisztára mángoroltam. (Jó, ez csak vicc, de a mosást itt valóban kézzel végzem, s ezért inkább naponta.) A pite egyébként ugyanúgy készül, mint a korábban közzétett meggyes változat, így a receptet nem ismétlem. Jobb fotókkal pedig – napfény híján – egy darabig nem szolgálhatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése