Még mindig jól élünk a komjáti szomszédoktól kapott kostolóból. Mivel a hétvégére elhagyni készültünk vidéki otthonunkat, hogy benézzünk a diósgyőri folknapokra, úgy döntöttem, lesütöm a kapott csontos karajt. Zsírjában mégis jobban eláll, mint nyersen. A szép darab húst sóval, zöld borssal bedörzsöltem, majd egész köménnyel és majorannával is megszórtam a tetejét. Mellé darabokra vágott vöröshagymát és fokhagymagerezdeket tettem. Forró sütőben jénai tálban sütöttem egy félórát, majd takaréklángon, fólia alatt még két órát. A hús így nem esett össze, kívül szép kérge sült, belül pedig puha, szaftos maradt. Itt volt az ideje, hogy kinyissuk hozzá a mézes-csípős-boros páclében eltett fokhagymát. Az élményt tovább fokoztuk: a kertben szedett apró újkrumplit serpenyőben kevés olajjal és petrezselyemmel sütöttem majd pároltam meg. (A végén tényleg nem hiszi el majd nekem senki, hogy a hús nem fontos a konyhámban...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése