Szakácskönyveim

Sajtkukac kutakodna könyvespolcom gasztro részlegén, amit szívesen mutatok meg, de ez most jórészt csak szóban, képek nélkül lehetséges, mert a fotómasinánk páromnál van, a nomádportán.
Szakácskönyveim egy részét Anyutól örököltem, ezek közt előfordul sok "kötelező" darab, mint F. Nagy Angéla, Frank Júlia, Lajos Mari munkái, és a már emlegetett régi Magyar Konyha sorozat. Az újságokat gyakran forgatom, így mindenképp említést érdemelnek. Anyu gyűjtötte még a művész-zenész szakácskönyveket is.
Aztán vannak az általam vásárolt könyvek, a választásnál mindig fontos szempont, hogy szeretem az olvasmányos-mesélős szakácskönyveket, amikben nem csupán receptek vannak, hanem ráérősen sztorizgathatunk. Ilyen az Ínyesmester szakácskönyve vagy a képen látható Magyar kóstoló is. Van jó pár kenyeres-péksüteményes-palacsintás-tésztás könyvem (a már említett szénhidrátfüggőség okán is), és persze krumplis - mert az ebből a növényből készülő ételeket számomra nehéz felülmúlni. Furcsa, hogy angol nyelvű szakácskönyvet még nem vettem, pedig elég sok angol könyvem van, főleg szépirodalom. Talán azért van ez így, mert a külföldi konyhák ízeit ritkán főzöm-eszem, és előfordulnak olyan hozzávalók, amit nehézkesen vagy drágán lehet csak beszerezni. Inkább az izgat, hogy a számunkra megszokott dolgokból tudok-e újat, szokatlant alkotni. Egyébként is abban hiszek, hogy mindig a földrajzi fekvés és az évszak nyújtotta hozzávalókból érdemes főzni. Amit még feltétlenül meg kell említenem, az a Vidék Íze, az egyetlen újság, amit minden hónapban megveszek. Nagy örömömre szolgált, hogy egy viszonylag egyszerű gombás recepttel a februári szám fődíjasa lehettem. Esténként gyakran forgatom az adott hónap és a korábbi évek azonos hónapjának számait új és új ötletekért kutatva, vagy csak a gyönyörűség kedvéért. Bár ebben a lapban elég sok nehéz, húsos étel van, de azért én is mindig találok kedvemre valót, különösen a levesek és a tészták között.
Van még néhány elektronikus, ősi magyar szakácskönyvem régi nyelvezettel, konyhai praktikákkal. Ezeket párom töltötte le és gyűjtötte össze nekem.
És amiről még nem írtam: a szakácskönyveim egy darabig hol itt, hol ott kerültek elhelyezésre, azonban egy ideje elfoglalták (talán) végleges helyüket egy olyan polcos kis állványon, amely térelválasztóként szolgál a konyhám és az előszoba közt, és más konyhai eszközök, fűszernövények lakhelye is egyben. Én ezúttal Neguillát faggatom a szakácskönyveiről...