2009. május 13., szerda

A piacról és más gyönyörűségekről

Gyerekkoromban azzal indult minden szombat reggel, hogy kimentünk Anyuval a piacra. Bár ehhez viszonylag korán kellett kelni, nem emlékszem, hogy bármikor is bántam volna. Még télen sem - amikor valljuk be: elég soványka a kínálat. Az biztos, hogy 8 óra körül már hazafelé tartottunk a kincseinkkel. Mert a piac mindig kínált valamit, amire rá lehetett találni, ami nem szerepelt holmi bevásárlólistán, hanem a meglepetés része volt. A pesterzsébeti piac nagyon nagy - mindig is az volt. Akkor még persze nem ilyen rendezett-parkosított, egyenbódés formában. A széles lépcsősoron felmentünk a csarnokba. Már előtte megérintett a piac hangulata: a nagy teherautókból pakolták ki a húsokat a nagydarab henteslegények. Az emberek beszélgettek, vizslatták egymás kosarát, és persze az volt a legbüszkébb, aki a legszebb árut találta meg magának a legjobb áron. A piachoz - noha mi nemigen vásároltunk ilyesmit - mégis hozzátartozott a kolbász- és lángossütödék, a pékségek illata, nyüzsgése. A csarnok nagy, kétszintes épület volt (most is az), és javarészt a hentesek, halasok, savanyúárusok és gombások töltötték ki. A halárusokat különösen szerettem - akkor még keszeget is gyakrabban ettünk. A savanyúsok főként Vecsésről (Apu szülőfalujából - ma már város) érkeztek, és mindig volt valami ínyenc különlegességük is a hordóskáposzta, az uborkák és a töltött, töltetlen paprikafélék mellett.
A csarnok hátsó kijárata mögött volt a piac, elől a dinnyeárusok soraival. Imádtam az illatát. A bódék, standok mindenfélék voltak, kinek mi jutott, mire futotta. Voltak falusi kofák, akik épp csak leterítettek valamit, s arról árultak. Volt elitebb stand is, ahol déligyümölcsöt is lehetett kapni, no meg diót-mákot darálva is. Jó néhány sor volt, elment vele másfél óra, mire körbenéztünk. S ez még csak az árak, a kínálat felmérése volt, a mustra, utána döntöttük el, hogy mit hol veszünk meg. A kosár már akkor is praktikus bevásárlóeszközként szolgált, jól lehetett bele pakolni.
Imádtam a nagyhangú, pocakos árust, akinek középtájt volt a standja, és mindig kitalált valami éppen aktuális kiabálnivalót, amit úgy kezdett, hogy: "Idefigyeljenek asszonyok, mit kínál a Lajos...! Sajnos a folytatást már elfelejtettem. Milyen elképzelhetetlen ma, hogy ilyesfajta kiabálás töltse meg kulturált piacainkat...
Visszafelé gyakran sétáltunk hazáig, ha jó idő volt. Inkább, mintsem hogy a piacnap miatt zsúfolt buszokra szálljunk. A piac négy buszmegállónyira volt. A csomagok is húzták a kezünket, mégsem bántuk. Egy kis mellékutcán jöttünk ki a piacról, ahol a cipőkellékes - egy köpcös, öreg bácsi - kínálta megszámlálhatatlan apróságait sötét kis boltjában, ami műhely is volt egyben. Cipősarok, gumiszalagok, gombok, övpántok, stoppolófa, szögek, s ki tudja, még mi minden volt ott - ha valami kellett, még benéztünk oda.

Budafokon - ahol öt éve lakom - nagyon pici a piac. Ritkán is megyek. Mert mindig elfog egy kicsit a csalódás érzése... valahogy más, na. Persze ennél kisebb is létezik, például Kelenföldön, az Etele útnál, volt munkahelyem közelében. Az ember néhány perc alatt végigjárja azt a pár árust. Nincs külön gombás, vagy halas. Kofákról nem is beszélve. S persze már mindenütt adnak nylonzacskót az áruhoz.
A nagycsarnokba pedig nem megyek. Az nincs közel, és az utazás miatt már nem érné meg. Ráadásul annyi minden van ott - túl nagy lenne a kísértés a túlzott költekezésre.
A budafoki piacra viszont kinéztünk ma Apuval. Akartam már spárgát, epret, kistököt, újkrumplit. Kaptam is. Az eper apró, jó édes - a ami a lényeg: már hazai. Lajosmizsei. Mindez persze megnő majd a nomádportán is, de még egy kicsit várni kell. Az eper még virágzik. Majd párom a pocakjába szüreteli. A tökfélék, a krumpli szereti azt a földet is. Meg a nem túl melegigényes növények. Ott minden kicsit később van.
A budafoki piac azért szolgált ma meglepetéssel: Felfedeztem egy kis tejboltot. Különféle kecske- és juhsajtokat is árulnak, meg kecsketejet is ilyenkor. Tiszta, egyszerű bolt. A két kiszolgáló fehér kötényben. Udvariasak. A fiatal hölgy türelmesen válaszolgat a kérdéseimre, miközben nem igyekszik rámtukmálni semmit. Ez igen. Az árak teljesen elfogadhatók. Nagy örömömre finom parenyicát is találtam náluk. Gyerekkorom egyik kedvenc sajtja volt, de mostanában a bolti kiszerelések vagy túl füstöltek, vagy túl lágyak, vagy szárazak, vagy az állaguk más, nem tudom. Nem én lettem finnyásabb: tényleg. Erre itt a bizonyíték, mert amit ma vettem, az kitűnő. Olyan finom, mint amilyeneket a kunszentmiklósi sajtüzemben vittek nagy tálcákon füstölni, amikor az Alföldre jártunk dolgozni. Amikor tízévesen először megéreztem, hogy nekem a vidékhez van közöm.

(Párom blogján már olvasható a komjáti napló harmadik része...)

22 megjegyzés:

Makka írta...

A piacra járásnál nincs is jobb. Nagyon ritkán voltam külföldön, de ott is egy napot mindig szántam a piacokra. Aztán persze rosszul lettem, hogy sajnos azt minden nap vagy héten nem tudom megtenni.
Sajnos, ahol én lakom, ott is elég bénácska piac van, pedig azért elég nagy hely. Kedden és szombaton van, de kedden gyakorlatilag csak a kirakodók vannak: ruha, cipő stb.

Névtelen írta...

A budafoki piac tejboltjában nagyon finom a kecsketej is, igaz árban pont a duplája a tehéntejnek. Nagyon szeretem a vajukat is... A lajosmizsei szamócát én szombaton teszteltem és finom édes volt.
Egyébként nagyon szeretem a blogod, még a betűk színét is :-) és üzenem a párodnak is, hogy ne hagyja abba az új blogját, őszinte irigységgel olvasom... mi most vettünk kis parasztházat, de az még omladozik... de majd jövőre!
egy szintén budafoki szurkolótok

napmátka írta...

Makka!
Én még vásárba vágyom, ahol állatokat is adnak-vesznek, úgy tudom, Ónodon havonta van. Persze lehet, hogy azután nem tetszene, de egyszer kíváncsi lennék rá.

Kedves budafoki névtelen!
Ezek szerint azonos helyeken forgolódunk! Az eper tényleg finom - igazság szerint már be is faltam az egészet. No jó, Apunak is adtam, de ő nem különösebben gyümölcsös.
Nagyon örülök, hogy tetszik a blog, és köszönjük a szurkolást, jól jön! Ha nem titok, Ti merrefelé vetettek házat és milyen céllal?

duende írta...

Milyen ismerős... :)

Nagyon szeretem a piacot. Képzeld, nálunk máég kiabálnak! Sőt, van egy bodzafuruját faragó legény is, aki szombatonként furulyaszóval járja körbe a piacot - én meg hallom az ablakunkból. Sok dolog miatt szeretem ezt a lakást. De az egyik legfontosabb az, hogy kilépek a kapun, és már a piacon is vagyok! :)) De előtte kinézek az ablakon, és megszemlélem, mennyien vannak, mit árulnak...Nagy előny.

Ezért sem járok multikba vásárolni. A piacon mindent megtalálok, és ismerem az árusokat is.

Ha bárhova utazunk, a látnivalók mellett az első dolgom a helyi piacot felderíteni és körbejárni... A piac hangulatát nem tudom megunni... igazi kavargás, tarkaság, elevnség és bőség. Varázslat. :)

napmátka írta...

Jó helyen lakhatsz, tényleg. Sokszor próbálom elképzelni. Valahogy a város és a vidék ötvözete, találkozóhelye lehet, igaz?
Szóval Nálatok még kiabálnak... rég jártam ilyen helyen!

Gárdus Imre írta...

Kedves Névtelen!

Nem hagyom abba a blogírást, mert naplót írok. Ezzel igazolom magam magam előtt, hogy én is tudok hasznos lenni. Hidd el, magamnak csinálom, és mégnagyobb öröm, ha másokat is érdekel.

üdv.
Hanczur

Névtelen írta...

Mi inkább Palócprovence szomszédságát gazdagítjuk, csak tőle picit keletebbre. (nagy rajongója vagyok az ő blogjának is ennél fogva..)Szerencsére akár a napi bejárás is megoldható nyári időszakban, de addig még küzdenünk kell hogy lakható állapotba kerüljön. Sok időt szeretnénk ott tölteni, de inkább hétvégi ház lesz... És gyönyörű már így is.

napmátka írta...

Nagyon szép környék az is, ott is élnek barátaink...

Ági, aki főz írta...

Az biztos, hogy piacra járni jó dolog. Én mindig a nagyapámmal mentem, pénteken és boldog voltam, hogy lóghattam az oviból.

Jó, hogy írtál a budafoki piacról, mostanában sokat mászkálok arra. Minden nap van?

Lehet, hogy érdemes lenne bejönnöd a fehérvári úti csarnokba, nekem nagyon kedves helyem lett. Pénteken minden van, ami csak kell, de a múlt hétfőn is jól be tudtam vásárolni.

duende írta...

Nevetni fogsz, de a belváros legszívében lakunk. Ugyanis szülővárosom érdekessége, hogy a belváros a város szélén van... Jó mi?
Egyik oldalon kinézek és tök belváros, régi épületekkel, hotellel meg minden, a másik oladalon kinézek: piac és szép tér és rengeteg fa és ellátok a szomszéd faluig, és látom a sok szép zöld dombot. Hihetetlen. :)

Mian írta...

Olyan szépen írtál a piacról; rengeteg emléket ébresztett bennem is. És erre most jöttem rá, de én évek óta nem járok piacra. Bár vidéken élek, itt nincs piac :( Na,jó, amikor otthon voltunk azért voltam piacon. És imádom! :)

Makka írta...

Napmátka, itt az érdin mindig vannak szombaton állatok is: kis liba, kis malac, kis csirke, nyuszi, bárány. A malacon és a bárányon kívül van minden nagyban is. Persze nem olyan szerintem, mint amit elképzelsz, hogy karámok és lehet mustrálni az állatokat.
Ági (aki főz), a Fehérvári útiban igazán szerdától érdemes vásárolni (ott laktam egy utcányira 16 évig). Akkor az emeletre érdemes felmenni, ott vannak az őstermelők. Erdei gomba, tej, van minden. Ha még mindenki ott van, ahol addig, amíg ott laktam, akkor a Fehérvári út felé eső mozgólépcsőnél fent van egy zöldségárus házaspár, náluk mindig gyönyörű áru van. Szokott náluk lenni pogácsa őszibarack is. Az a legfinomabb!

Ági, aki főz írta...

Makka, igen, igen, én is a felső részt szeretem, van néhány öreg néni-bácsi, akik nagyon aranyosak. Mostanában egy fiatal nő a kedvencem, fincsi a mogyorója. És a tejespult is szuper!

napmátka írta...

Ági!
Jó ötlet! A múltkor éppen arra jártam (más célból), fel is mentem az emeletre, és sok jó dolgot láttam, noha nem volt időm körülnézni. Odáig bicajjal is be tudok menni (mert BKV-val 1200 Ft egy út, azt meg sajnálom rá...)
Budafoki piac: Én ritkán megyek, de Apu szerint szerda-péntek-szombat az igazi (piacnap), a többi napon kevesebb az árus.

Duende!
Ez tényleg érdekes! Egyszer szívesen látnám...

Mian!
Vidéken talán csak a forgalmasabb helyeken van piac, én sem igen láttam a nomádporta körül. Mondjuk mindenki megtermel magának elég sok mindent arrafelé. Vagy beszerzik egymás közt a faluban.

Makka!
Mondjuk Érdre is ki tudok menni bicajjal körülnézni, nem gond.
(Nem szeretek utazásra költeni, ha vásárolni megyek, mert úgy már kevésbé éri meg.)
Mi az a pogácsa őszibarack??

Palócprovence írta...

Rajongok a (jó) piacokért!:)) Sajnos, felénk semmilyen nincs és az ember nem szívesen utazik egy órát, hogy piacozzon. Falun sem termel mindenki, főleg nem mindent, így marad a zöldséges szegényes és felettébb drága kínálata.:(

Köszi, Névtelen! :)

Cserke írta...

A piac is jó dolog.

De ez az írás még sokkal jobb.

Mian írta...

Napamátka, én külföldön élek vidéken. Olyat még sajna nem hallottam errefelé, hogy az emberek egymásközött csere-berélnének. Pedig milyen jó lenne! Viszont a török zöldségesek nálunk olyan hihetetlen, hatalmas és gyönyörü választékkal rendelkeznek, hogy bármelyik piaccal felvennék a versenyt. Ott szoktam nyáron én is pogácsa barackot venni, ami talán a legfinomabb öszibarack errefelé. Bár az otthoni édes, leves öszikkel azért nem veszi fel a versenyt!

napmátka írta...

Már csak utánanézek ennek a pogácsa őszibaracknak, mert nem ismerem. Kíváncsi vagyok, milyen!

ManóAnyó írta...

Én nem nagyon szerettem anyukámmal piacra járni, ezért nem is nagyon erőltette. Mostmár persze változott a helyzet, nagyon szeretek nézelődni, válogatni, de sajnos ritkán van rá lehetőségem, mert a közelünkben nincs piac. Amikor ritkán beszabadulok egy piacra, akkor meg televásárolom magam :)

Makka írta...

Napmátka, így néz ki: http://www.virtualfruit.hu/img/upload/200607/pogi-3.jpg

Azt írják róla itt (http://www.virtualfruit.hu/main.php?folderID=830&articleID=3732&ctag=articlelist&iid=1),hogy néhány éve kezdték el itthon ültetni, ami nem igaz, mert nekem anyu mesélte, hogy nekik volt otthon gyerekkorában a kertben.

Ezt a kikerekezést Érdre megbeszélhetjük.:)

napmátka írta...

Nahát, megnéztem és ez tényleg olyan pogácsaszerű! Nem láttam ilyet korábban.
Az íze gondolom, mint az őszibaracké:-)
Kerekezés: rendben csak egy kis időt kérek, most még elég zsúfoltak a napok - az IPA bevallások is rám várnak még.

Makka írta...

Szerintem nagyon finom íze van, egészen picike magja és nem vastag a héja sem.

Rendben.:)