Búcsúzik az óesztendő...

azt hiszem
hogy tavaly januárban
öt kenyerünk volt
meg két halunk
ideje telvén egy
újabb számadásnak
eltékozolva
gyarapodunk

(erős ildikó: számadás)

Holnap elutazunk - az elmúlt esztendőért hálát adni, az újat köszönteni vidéken szeretnénk. Valamiért nekem ez nem olyan vidám ünnep, és a pezsgőt sem szeretem. De kell azért mégis a sok ember együtt, szeretteink közelléte, hogy az idő múlását és a jövő minden bizonytalanságát egy éjszakára elfeledtesse.
Minden kedves olvasómnak és bloggertársamnak örömteli, áldott új évet kívánok.
(S hogy e bejegyzés se maradjon gasztronómiai tartalom nélkül, azért elmondom, hogy szilveszter táján hajtogatott vajas tésztát szoktam készíteni. Téglalappá nyújtom, majd az egyik felét házi mustárral, a másik felét paprikakrémmel megkenem. A téglalapot derelyevágóval ujjnyi széles csíkokra vágom úgy, hogy mindegyik csíkon legyen a mustárból és a paprikakrémből is. A húsevőknek apró partivirslikre tekerem, úgy sütöm meg, a másik tábornak pedig virsli nélkül, összecsavarva. Most is készült, de egy része elfogyott, a többi fotózásához pedig már besötétedett. Majd máskor. Frissen, a fogyasztás napján érdemes elkészíteni, bár másnap is mindig elfogy.)