2009. január 5., hétfő

A 2008. esztendő gasztroblogger szemmel


2008. elején történt, hogy elveszítettem fix munkahelyhez kötődő állásomat, s ezzel egy új korszak kezdődött: maradtak a szabadúszó munkáim, amelyeket többségében itthon végezhetek. Bár ez jókora bizonytalansággal és kiszámíthatatlansággal jár, kétségtelen, hogy előnyei is vannak: ésszerűbben gazdálkodhatok a rendelkezésemre álló idővel. Ennek köszönhető az is, hogy májustól csatlakoztam a gasztrobloggerek népes táborához, és elkezdtem kialakítani - a már meglévő kézműves honlapomhoz kapcsolva és kicsit hasonlóan - a Napmátka tűzhely formáját, tartalmát. A blog neve is adott volt, almenüként is elérhetővé vált a Stúdió honlapjáról.
Az eddig eltelt időszakban próbáltam leegyszerűsíteni a bejegyzések szövegét, a képi megjelenítést, bízva abban, hogy ezzel valami önmagával azonos, egységes stílusú dolog születik.
Nagy örömömre szolgál, hogy egyre többen találtak rám, beszélgettek velem a receptek kapcsán is. Idővel néhány saját verset is becsempésztem, amikor úgy tűnt, hogy a témához kapcsolhatók, és talán valami többletet adnak a bejegyzésnek.
A legnagyobb újdonság azonban mégis csak az volt, hogy sok alkotó emberrel, bloggertárssal, olvasóval kapcsolatba kerültem, tanultam tőlük nemcsak recepteket, de stílust, ételkészítési módszereket is, megismerhettem véleményüket, saját konyhai, kerti élményeiket.
Igyekeztem a magyar konyhába illeszthető ételeket készíteni, mert továbbra is alapelvem a földrajzi fekvésnek és az adott évszaknak megfelelő étrend. Ez azonban nem feltétlenül jelentett korlátozást magamra nézve, mert bár semmilyen különleges hozzávalót nem használtam, azért gyakran kísérleteztem új elkészítési módokkal, más fűszerezéssel, élelmiszertársítással.
Úgy alakult, hogy a legtöbb idegen ötletet vegán bloggerektől vettem, nem tagadva el, hogy szívesen eszem hús-, tojás- és tejmentes ételeket, de nem érzem kötelezőnek magamra nézve ezt az étrendet. Nekem néha egy kis sajt, tejföl, vaj, és még ritkábban némi hús jólesik.
Arra is volt példa, hogy már-már elcsábított valamilyen elektromos berendezés, amit másoknál láttam (legutóbb Dolce Vita gyönyörű kávémasinája - pedig nagyon ritkán iszom kávét), de vagy az ár, vagy a helyhiány, vagy -ritkábban- a józan belátás gátat vetett az újabb beszerzésnek. Azt persze nem mondom, hogy soha. Idén egy olasz tésztagéppel, egy kenyérszeletelő késsel, egy kis kontaktgrillel és egy kerámia sütőtállal gazdagodott a konyhám - és az igazat megvallva egyébként minden szükségessel rendelkezem. Olyannyira, hogy amikor a vidéki konyhámba kellett költöztetnem a felszerelés egy részét, gyakorlatilag csak a kis digitális mérlegből szereztünk be még egyet, hogy ne kelljen ide-oda utaztatni. Párom a teljesség kedvéért ragaszkodott hozzá, hogy említsem meg még a krumplihámozó kések sorozatosnak mondható beszerzését. Ez sajnos nálam fogyóeszköz, valahogy időről-időre kihajítom belőlük a legjobbakat, s azután már későn kutatok utánuk a kukában.
Részt vettem néhány VKF-fordulóban. Amire viszont nem jutott idő: angolul is posztolni bejegyzéseket. Erre - bár nem lenne akadálya - idén sem vállalkozom, maradok itthoni terepen.
Vidéki portánkon idén már viszonylag sokat tartózkodhattunk, és a kert - no meg a környék - szinte kimeríthetetlennek tűnt.
Bízom benne, hogy az előttünk álló esztendő is lehetőséget ad majd számos új kísérletre a konyha és a kert táján. S kívánom ugyanezt valamennyi olvasómnak.

8 megjegyzés:

Dulmina írta...

Úgy legyen!
Mióta rátaláltam a blogodra, rendszeresen jövök, mert jó itt nézelődni, ötleteket gyűjteni.
Köszönöm az én blogomhoz fűzött rengeteg tartalmas, elgondolkodtató megjegyzést is.
Legyen szép éved 2009!

napmátka írta...

Kedves Dulmina!
Nagyon köszönöm.

duende írta...

Én is kívánok további örömteli, ötletekben gazdag időszakot, égjen tűzhelyedben mindig a láng! :-)

Renata írta...

Kedves Napmátka!
Sok dologban gondolkodok Hozzád hasonlóan.
Köszönet az itt folyamatosan felfedezett gasztro és irodalmi élményekért és azért a cizelláltságért, ami átsüt itt mindenből.

(kés dologban ugyanígy járok, a komposztból már előkerült jónéhány kés, de ezek csak amolyan mezei kések)

Névtelen írta...

Napmátka, irigyellek ezért a kivételes élethelyzetért, hogy otthon, szabadon tevékenykedhetsz és magad rendelkezel az időddel! Az meg külön szimpatikus, hogy bátran elvonultok vidékre egy kis faluba a városi nyüzsgés elől.
Tehát várom a blog újabb bejegyzéseit, figyelemmel kisérem 2009-ben is beilleszkedésetek apró történéseit!
Levana

napmátka írta...

Mindenkinek köszönöm a biztatást és a figyelmet, a pozitív visszajelzéseket.
Duende: Neked külön a képi világot, lenyűgöznek az ételfotóid...én még csak törekszem hasonló irányba.
Renáta: vidéken én is már a komposztban keresgélem a késeket, a kuka inkább a fővárosi létünkre vonatkozott. Jó, hogy a blogolás (na meg az alkotás természetesen) így összehozza a hasonló embereket.
Levana: nagyon jólesik folyamatos figyelmed, mindazonáltal nem tudom, hogy mennyire irigylésre méltó a helyzetem, igazság szerint nekünk egyelőre nem könnyű fix jövedelem és munkahely nélkül, s tavaly jórészt abból éltünk, amit az előző években megpróbáltunk félretenni. De valóban nagy szabadságot ad, s ha sikerül majd vidékre költöznünk - feladva a most még ilyen-olyan kötelezettségek miatt meglévő budapesti otthonunkat -, akkor láthatjuk igazán, hogy ott mi mit ér, hogyan boldogulunk.

Renata írta...

Még ehhez szerettem volna múltkor hozzáfűzni, hogy igen, a szabadúszás azt is jelenti, hogyha nincs megbízás, rendelés, akkor bizony kopp van. Sokan csak azt látják benne, hogy milyen jó, mert nincs főnök, meg fix munkaidő. Pedig sokszor a többszörösét tölti munkával az, aki "szabad".
Ugyanakkor nekem is ilyesmi munka a célom, több okból is.
Talán némi biztonságot jelent, ha az egyik fél (házastárs) fix jövedelemmel rendelkezik.
Ugyanakkor mi számít ma fixnek? Sok esetben nem lehet tudni, hogy holnap lesz-e hova dolgozni bemenni...

Szurkolok Napmátka!

napmátka írta...

Köszönöm Renáta!
Én is évek óta ebbe az irányba törekedtem, azután kívánság nélkül jött, még mielőtt biztosítva láttam volna a feltételeit. Nálunk párom is szabadúszó, így duplán "játszuk" ezt a szerencsejátékot(?)
És való igaz: ma egyik munka sem fix, nem is örökreszóló, tudomásul kell venni.