A 2008. esztendő gasztroblogger szemmel

2008. elején történt, hogy elveszítettem fix munkahelyhez kötődő állásomat, s ezzel egy új korszak kezdődött: maradtak a szabadúszó munkáim, amelyeket többségében itthon végezhetek. Bár ez jókora bizonytalansággal és kiszámíthatatlansággal jár, kétségtelen, hogy előnyei is vannak: ésszerűbben gazdálkodhatok a rendelkezésemre álló idővel. Ennek köszönhető az is, hogy májustól csatlakoztam a gasztrobloggerek népes táborához, és elkezdtem kialakítani - a már meglévő kézműves honlapomhoz kapcsolva és kicsit hasonlóan - a Napmátka tűzhely formáját, tartalmát. A blog neve is adott volt, almenüként is elérhetővé vált a Stúdió honlapjáról.
Az eddig eltelt időszakban próbáltam leegyszerűsíteni a bejegyzések szövegét, a képi megjelenítést, bízva abban, hogy ezzel valami önmagával azonos, egységes stílusú dolog születik.
Nagy örömömre szolgál, hogy egyre többen találtak rám, beszélgettek velem a receptek kapcsán is. Idővel néhány saját verset is becsempésztem, amikor úgy tűnt, hogy a témához kapcsolhatók, és talán valami többletet adnak a bejegyzésnek.
A legnagyobb újdonság azonban mégis csak az volt, hogy sok alkotó emberrel, bloggertárssal, olvasóval kapcsolatba kerültem, tanultam tőlük nemcsak recepteket, de stílust, ételkészítési módszereket is, megismerhettem véleményüket, saját konyhai, kerti élményeiket.
Igyekeztem a magyar konyhába illeszthető ételeket készíteni, mert továbbra is alapelvem a földrajzi fekvésnek és az adott évszaknak megfelelő étrend. Ez azonban nem feltétlenül jelentett korlátozást magamra nézve, mert bár semmilyen különleges hozzávalót nem használtam, azért gyakran kísérleteztem új elkészítési módokkal, más fűszerezéssel, élelmiszertársítással.
Úgy alakult, hogy a legtöbb idegen ötletet vegán bloggerektől vettem, nem tagadva el, hogy szívesen eszem hús-, tojás- és tejmentes ételeket, de nem érzem kötelezőnek magamra nézve ezt az étrendet. Nekem néha egy kis sajt, tejföl, vaj, és még ritkábban némi hús jólesik.
Arra is volt példa, hogy már-már elcsábított valamilyen elektromos berendezés, amit másoknál láttam (legutóbb Dolce Vita gyönyörű kávémasinája - pedig nagyon ritkán iszom kávét), de vagy az ár, vagy a helyhiány, vagy -ritkábban- a józan belátás gátat vetett az újabb beszerzésnek. Azt persze nem mondom, hogy soha. Idén egy olasz tésztagéppel, egy kenyérszeletelő késsel, egy kis kontaktgrillel és egy kerámia sütőtállal gazdagodott a konyhám - és az igazat megvallva egyébként minden szükségessel rendelkezem. Olyannyira, hogy amikor a vidéki konyhámba kellett költöztetnem a felszerelés egy részét, gyakorlatilag csak a kis digitális mérlegből szereztünk be még egyet, hogy ne kelljen ide-oda utaztatni. Párom a teljesség kedvéért ragaszkodott hozzá, hogy említsem meg még a krumplihámozó kések sorozatosnak mondható beszerzését. Ez sajnos nálam fogyóeszköz, valahogy időről-időre kihajítom belőlük a legjobbakat, s azután már későn kutatok utánuk a kukában.
Részt vettem néhány VKF-fordulóban. Amire viszont nem jutott idő: angolul is posztolni bejegyzéseket. Erre - bár nem lenne akadálya - idén sem vállalkozom, maradok itthoni terepen.
Vidéki portánkon idén már viszonylag sokat tartózkodhattunk, és a kert - no meg a környék - szinte kimeríthetetlennek tűnt.
Bízom benne, hogy az előttünk álló esztendő is lehetőséget ad majd számos új kísérletre a konyha és a kert táján. S kívánom ugyanezt valamennyi olvasómnak.