2009. január 24., szombat

Csülkös bableves csipetkével - VKF XXII.


Mostanában valahogy nem vagyok "készen" az épp aktuális VKF-fordulóra. Vagyis nem akkor csinálom azt, amit éppen oda be lehetne küldeni. Ez a bableves sem ilyen céllal készült, csupán azért, mert már vágytam rá. Jól esik ilyenkor télen (is.) Párom meg azt mondja, hogy nevezzek vele az egytálétel fordulóba. Mondom neki, hogy ebben az ételben nincs semmi különleges. De akkor is. Jó, végülis a blogom vállaltan magyar konyha, általában egyszerű fogásokkal. Hát legyen.
Szeretem főzni ezt az ételt. Az ember már előre a szájában érzi az ízeket: a füstölt hús és a sokféle zöldség harmónikus arányait. Ráadásul nem is nehéz étel. Én így gondolom. Ugyanis a füstölt íz csak finoman átjárja a babot és a zöldféléket, a húst meg meghagyom a férfinépnek, hadd falatozzák melegen-hidegen erős, komjáti kertünkben termett, ecetes tormával. S akkor jöjjön a recept:
Előző este 50 dkg gyöngybabot kétszeres mennyiségű vízbe áztatok.
Egy kisebb, szép füstölt csülköt mondjuk reggel 9-kor odateszek főni kuktában, 8 gerezd fokhagyma társaságában, annyi vízzel felöntve, amennyi épp ellepi. Erre azért használom a kuktát, mert teljesen felesleges a hosszú főzési idő alatt belenézegetni. A csülök a forrástól számítva 2 órát fog főni, tehát úgy fél 12 körül lesz kész. Vagyis addigra meglesz az alaplevünk.
Közben megpucolom a zöldségeket: 1 kisebb zellert, 5 sárgarépát, 4 fehérrépát, 1 fél karalábét, 1 kisebb vöröshagymát, 6 kisebb krumplit. Előkészítek még egy fél zöldpaprikát, egy fél paradicsomot és zöldfűszereket (friss petrezselyem- és zellerzöldet, valamint 1 karalábélevelet). Legkésőbb fél 11-kor nekilátok a babnak. Leöblítem róla az áztatóvizet, majd egy 8 literes fazékba öntöm. Kb. 4 dkg zsiradékkal átforgatom, majd 2tk pirospaprikát és egy mokkáskanálnyi sót teszek rá. Kicsit összeforgatom, majd felöntöm csak annyi langyos vízzel, ami épp belepi a babot, s hozzáadom azokat a zöldféléket, amiket inkább csak az íze miatt, s ezért egyben teszek a levesbe. Így később könnyebb lesz eltávolítani. Ezek a következők: a kettévágott zeller és (télen - amikor nem annyira friss:) a karalábé, a vöröshagyma, a paprika, és a paradicsom. Ehhez jön még a karalábélevélbe csomagolt többi zöldfűszer (így könnyebb is összekötözni, ráadásul a karalábélevél általában ingyen elhozható mindenhonnan, mert kidobásra szánják. Pedig nagyon jó ízt ad a leveseknek - is.) Ezek együtt nagyon rövid lében főnek majd egy órát. A gyöngybabot nehéz szétfőzni, ezért nem árt neki a viszonylag hosszú előfőzés. Közben elkészítjük a csipetkét: 1 tojás, 1kk só, aprított petrezselyemzöld és annyi liszt kell hozzá, amennyit felvesz. A keményre gyúrt tésztát előre kiszaggatjuk abba az edénybe, amelyben gyúrtuk. Ügyeljünk rá, hogy ne tapadjon össze, de ne lisztezzük túl. Az előre megpucolt zöldségek közül a fehérrépát már ekkor felapríthatjuk. Azért, hogy a zöldségek is egy edényben várakozzhassanak, mindig csak azt darabolom fel közülük, ami a következő lépésben kerül a levesbe. Bableves főzése közben egyébként rengeteg szabadidőnk is marad: nekem közben sikerült konyharuhákat mosnom, futni is voltam, sőt, az aktuális adójogszabályokba is beleolvastam. Fél 12-kor kinyitjuk a kuktát, és óvatosan (két szedőkanál segítségével) kiemeljük egy tányérra a megfőtt húst. Nagyon puha már ekkor, a két csontot is könnyedén el tudjuk távolítani úgy, hogy a csülök formája szépen megmaradjon. A babhoz adjuk a fehérrépát és a hús levéből annyit szűrünk rá, hogy megint ellepje a zöldségeket. Kicsit később a közben összevágott sárgarépa jön, megint egy kis húslével felöntve. Időnként megkóstoljuk a levest, így szabályozni tudjuk, hogy mennyire érvényesüljön benne a füstölt íz. Ha nagyon markáns, akkor langyos vízzel felváltva önthetjük rá a csülök átszűrt levét. De mindig csak keveset. Ha a répa már félig megfőtt, a kockára vágott krumpli is a levesbe kerülhet (ilyenkor hozzáadhatunk még egy szárított erőspaprikát is), s amikor az már majdnem puha, akkor még hozzáöntjük a végleges mennyiségű húslét (és esetleg vizet). Egyet forr még és készen vagyunk. A csipetkét én külön szoktam megfőzni, vagy egy kis sós vízben, vagy a levesből veszek ki hozzá. Ennek az az oka, hogy a bablevest nem csak frissen fogyasztjuk, és én nem szeretem, ha másnapra felpuhulnak a tésztafélék, ezért inkább külön készítek minden étkezéshez. Délután 1 órára terítéssel, tálalással együtt kész a kiadós ebéd.
(Ha jól választottuk ki a füstölt húst - vagyis nincs kiszáradva, túlfüstölve - akkor kellemes ízű levesünk lesz, s szinte az összes húslét felhasználhatjuk. Néha csülök helyett egyszerű bordacsontot veszek. Mivel ez terjedelmében is kisebb és hamarabb puhul, ilyenkor együtt főzöm a babbal. Ez utóbbi változatot készítjük akkor is, ha odakint, bográcsban főzünk.)

8 megjegyzés:

duende írta...

Váóó! Megszületett! :-)

És csodásan néz ki! És gyönyörű a fotód is! :-)

Nevezz csak, szerintem teljesen odavaló étel ez!

Majdnem detto így főzöm én is.

erős ildikó írta...

Igen, ebben nincs semmi extra, teljesen hagyományos - mármint én így ismerem. Tudom, van aki tesz bele pl. babért is, én ebbe nem szoktam.
A fotókból viszont nem jól választottam (utólag belátom), mert pont a bab nemigen látszik a bablevesben. Pedig van benne sok...

Renata Kalman írta...

Szia Napmátka!
Jó, hogy eszembe juttattad a vkf-et...
Mostanában nem sok plusz időm lesz, úgy néz ki lesz egy nagyobb fordításom.

Vége a tanfolyamnak?

Bableves nálunk is favorit, kicsit másképp. Mivel tartalmas leves, így hozzá lehet valami könnyedebb második.

duende írta...

Én látom a baokat is! :-)

erős ildikó írta...

Kedves Renáta!
Mondhatnám, hogy egyet se búsulj, a fordítás mindig jól jön (csak jöjjön)! Az egyik tanfolyamnak vége, de február elején jön egy másik.
Mivel azonban tanfolyamból nem élünk meg, a munkának jobban örülnék.
Kedves Duende!
Gondolkodtam a "baokon", végül rájöttem. Biztosan belelátsz a levesbe. Ez most jól jön, remélem máskor is (a levesben legalábbis nincs rejtegetnivalóm...:-)

duende írta...

:-))

Röntgenszemem mint a sasé!

Renata Kalman írta...

Napmátka!
Igen, már az is öröm, ha van fordítanivaló...
Itt is a kapcsolatok játszanak.

Ami miatt kicsit nehezebb lesz, hogy be kell illesztenem a napjaimba úgy, hogy a többiek számára (család) semmi ne változzon. Vagyis kelek hajnalban. Most gyűjtöm az erőt :)

erős ildikó írta...

Kedves Renáta!
Értem - és nem lehet könnyű, különösen a gyerekek mellett. Csodálkozom is sokszor, hogy még a blogokra is jut időd. (S csak reménykedem, hogy ezután is - a fordítás mellett is így lesz.)