2009. január 25., vasárnap

Rókagombás-diós pástétom


Lepénykenyérre. Vagy vajas pogácsához. Esetleg sültekhez is finom lehet. Ez a pástétom többféle gombából készült, pirított dió, olaj és fűszerek hozzáadásával. Íme a hozzávalók:
30 dkg friss gomba vegyesen (én fehér és erdei csiperkét, valamint laskagombát használtam)
10 gr szárított rókagomba, 1 csokor petrezselyem, 1kk zakuszka, pici só, frissen őrölt zöldbors, 6-8 szem dió, 1,5 dl szőlőmag- vagy kukoricaolaj, fél citrom leve, 1kk szemes mustár, 4-5 gerezd fokhagyma
A rókagombát meleg vízbe áztattam. A dióbelet mozsárban apróra törtem, majd serpenyőben zsiradék nélkül kicsit megpirítottam. Ezután egy keverőtálba félretettem. A friss gombákról a szennyeződést kiskefével eltávolítottam (mosni és pucolni nem szoktam), majd nagyobb darabokra vágtam. Fél dl forró olajon úgy 10 perc alatt pirosra sütöttem, az utolsó pár percben hozzáadtam a leszűrt rókagombát is. Végül a dióhoz tettem a többi hozzávalóval, fűszerrel és a megmaradt 1 dl olajjal együtt. Botmixerrel pépesítettem, majd behűtöttem.

10 megjegyzés:

ManóAnyó írta...

Nagyon szép a pástétom tartód, és biztos finom ami benne van. Felkerült nálam is az elkészítendők listájára.

duende írta...

Rókagomba, na az igen!
Az erdei gombákért rajondok, szoktunk gombászni is járni. Egy élméyn, az erőjárástól az isteni ízekig.
Saját szedés?

napmátka írta...

Kedves
ManóAnyó!
Hát nem kifejezetten pástétom-tartó, de most a mennyiség alapján őt választottam. Örülök, ha beválik Neked is a recept.
Duende: A rókagomba sajnos nem saját szedés, ősszel főleg erdei csiperkét és lila pereszkét tudtunk gyűjteni.
No meg őzlábat, az nagyon finom!

duende írta...

Ne is mondd!
Az őzláb áll nálam az első helyen - rántva.
A másodikon a lila pereszke, a harmadikon a fenyőalja csiperke, a negyediken a rizike, az ötödiken meg a vargánya, de ez utóbbi csak szárítva. Frissen nem is szeretem.
Fene az ízlésemet, mi? :-))
A rókagomba is finom, az a hatodik helyezett a vesenyben.

Palócprovence írta...

És hogy álltok a keserűgombával? Nálam abszolút befutó.
A pástétomot ki fogom próbálni!

napmátka írta...

Kedves
Duende!
Őzláb rántva nálunk is készült ősszel, mégpedig hatalmas adag. Nekem a rizike is ízlett rántva, a lila pereszkéről eddig elég semlegesek a benyomásaim. Az erdei csiperkét nagyon szeretem. Vargánya? Velem miért nem jön soha szembe?? Még nem szedtem (sajnos). Egyesek azt mondják, hogy tölgyesek déli (?) lejtőin kell keresni, mások szerint a Bükkben is találkozhattam volna már vele. Nos, eddig még nem, pedig vágyom rá. Pöfeteget találunk még néha, meg galambgombát, meg különböző tinórut. Szegfűgombára is vágyom. A rókagombát pedig nagyon szeretem, de azzal sem szoktunk találkozni a portyáinkon.
Palócprovence!
A pástétom finom, mondanám, hogy vajas pogácsához esszük, de annak ma délre (mire hazaértem) hűlt helye lett, pedig tegnap sütöttem egy nagy adagot. Szóval már csak múlt időben szólhatok róla. A pástétomból még van, ma sült krumplihoz fogom eszegetni. Keserűgombát még nem ettem. Kérdeztem a párom, ő már evett, de nem emlékszik az ízére, csak arra, hogy nem volt keserű. No, ez nem sok.

sajtkukac írta...

Jaj, ez nagggggyon jól néz ki! és a vajas pogid is! Mindkettőt mentettem :-)
Niki

Renata írta...

A rókagomba kétszeresen is kedves nekem: gyermekkori közvetlen szedési élmény (alig tudtam még beszélni), meg olyan helyes kis formájúak.

Ahogy olvasgatom Ti igazi gombaszakértők vagytok (hozzám képest biztosan).
Jól néz ki a tálalás is!

napmátka írta...

Én ugye született budapestiként a legtöbb gombát csak könyvben láttam, így nagyon messze állok a "szakértésről". Párom valóban sokat gombászott (gyerekként is) a Bükkben, és több barátunk is nagy gombász. Én meg igyekszem beletanulni, mert szeretem a gombákat. Duendére a vargánya miatt, Rád a rókagomba miatt irígykedem. Velem az "elit" (drágább) gombák csak a boltban, piacon találkoznak.

Hanczur írta...

Hm... hm...
Csókolom a kezecskéiteket!
A gyermekkor az fontos, de akkor csak harmatgombát szedtün Bánkúton anyuval, meg a BÁÉV üdülő gondnokával. Később, amikor a Csanyikban dolgoztam, reggelente az erdőn keresztül vitt az út, és hajnali hatra jártunk. Mivel az intézmény csak reggel 8 felé ébredezett, volt idő felderíteni az erdőben rejlő lehetőségeket. Akkor szerettem meg a gyapjas tintagombát. Ez attól volt különleges, hogy szeszes ital fogyasztásával hallucinogén. Ezidőtájt én még szilveszterkor sem ittam pezsgőt sem, tehát nem voltam veszélyben. A kollégáim meg hadd irigykedjenek! Szóval rengeteg keserű gombát szedtem, meg voltak nagyobb pöffetegek is. A téli levesekbe szárítható fekete tölcsérgombát. Hogy annak mi a neve, nem jut eszembe. A levesestányér méretű nagy őzláb gombát anyu rántotta ki, meg tinorút szedtünk sokat. Anyu csak csuszmákosnak hívta.
Nagyjából ezeket ismerem, meg most bővültem a lila peleszkével meg a rizikével. Szóval sem a világító tölcsérgombát sem a susulykát, sem a légyölő galócát nem kóstoltam.
Majd ha már új lakhelyünkön élünk, többet is fogok tudni róla. A tuskógombák még izgatják a fantáziámat.