kalitkádból ne
csak a madarat - röptét
is engedd el már
(erős ildikó - egy őszi haiku)
Duende talált meg a körkérdéssel, amire válaszolva én mégiscsak a konyhában maradnék. Elsősorban azért, mert ez egy gasztroblog, olyanok is olvassák, akik jómaguk nem írnak blogot, de be-benéznek ide a receptek okán. Miattuk is szeretek a témánál maradni, s csak ritkán előhozakodni a személyes (mások számára talán érdektelenebb) mondanivalóval. De más okom is van rá: ha csak a konyhára gondolok, már itt jóval több, mint 5 dolgot szeretnék kapásból felsorolni. Mi lenne, ha messzebbre néznék?
Színek-formák-anyagok. Így együtt. Függőségbe kerülök minden olyan dologtól, amely számomra(!) esztétikai értelemben tökéletes. Lehet ez egy tányér, váza, terítő, virágcserép. Hiába léteznek körülöttem hosszú évek óta, naponta megcsodálom szépségüket. Nem szeretem a díszített tárgyakat (sem a dísztárgyakat). Nekem akkor szép valami, ha egyszerű formájú, használható (nem csak porfogó), színeivel az én világomba illeszkedik és szépsége pedig az anyagában rejlik. Ezeket értékelem a legtöbbre. Menthetetlenül vonzódom például az üveghez. (Bár ritkán viselek ilyesmit, az ékszerek közül is az üvegből készült darabok fognak meg leginkább.) Az üveg csodálatosan zárja magába és szórja szét újra a fényt. De nagyon szeretem a magas fényű fém tárgyakat is, máig elgyönyörködöm abban a Royal Doulton evőeszköz készletben (a képen), amelyet alig harmadáron vásároltam, s az ünnepi asztal elmaradhatatlan része. Ehhez talán érdemes elmondanom azt, hogy párommal mindketten "felszerelkezve" találkoztunk, azaz nagyszülőktől, szülőktől örökölt darabokkal. Mindenünk volt, már ami a tényleg szükséges dolgokat illeti. Így soha nem éltük meg azt a pillanatot, amikor egy pár saját ízlése szerint berendezi az otthonát. Igaz, nem is voltunk annyira fiatalok már. A régit kidobni sajnáltuk, nem is mindenből telett volna újra, tehát amolyan heterogén környezetben élünk. Ezt nem panaszképpen írom, hiszen jó dolog, ha az embernek van valamije, de nekem azért sokszor hiányzik a "saját" környezet. Vidéki otthonunkba sem kellett venni semmit (egyelőre nem is lett volna miből), innen-onnan kaptunk részben használt bútorokat. Ezért nagy öröm, amikor legalább a kisebb tárgyakból, eszközökből én választhatom ki a magamét. Ez az evőeszköz feltétlenül ilyen darab. Elektromos eszközöket viszont nemigen veszek. Van egy-kettő, de kisebb, egyszerűbb darabok, konyhám e tekintetben régimódinak mondható. A sütőm is egyszerű, de tényleg nagyszerű darab. Mindent tud, amire szükségem van. Aki gyakran benéz hozzám, tudhatja, hogy sütni jobban szeretek, mint főzni, s itt nem süteményekre kell gondolni. Egyszerűen szeretem a sült ételek ízét.
Napfény és meleg. Ehhez nem nagyon tudok hozzátenni. Próbálom tudatosan felfedezni minden évszak szépségét (különösen vidéken), de azért mégsem vágyom nyáron a télre. Noha jó időben sokkal kevesebb időm jut a konyhára, főzésre. A hőségben való sütögetést pedig párom...nos, fogalmazzunk úgy, hogy csekélyértelmű dolognak tartja.
Krumpli. És persze a szénhidrátok, főleg tészták, kenyér, bab. De mindenek előtt-fölött: a krumpli.
Petrezselyem. Bármire, bárhogy, akár vajas kenyérre is. Ha krumplira kerül, az meg már dupla élvezet.
Internet. Receptek, gasztroblogok okán főleg, s persze a munkámhoz is.
Lehet +1? A gyümölcsök. Ami másnak a kávé, nekem az a gyümölcs. Nélkülük nem ébredek fel, reggelente velük térek magamhoz. Ha minden mást nélkülözni kellene az étkezésből, a gyümölcsök akkor is maradnának. Meg a tartalmas levesek. Meg a finom teák. De ez már a ráadás bőven, úgyhogy itt abba is hagyom.
Ennyi, ami - nem épp röviden - a függőségeimről eszembe jutott.
Én Dulminának és Hanczurnak továbbítom a kérdést. Utóbbi már válaszolt is, itt. (Titokban azért reméltem, hogy megtudok róla mást is, de nem...)
9 megjegyzés:
Pár szó essék a konyháról.
5 éve lesz május 5-én, hogy belépett az életembe, és elfoglalta a konyhámat. :-)
Ezzel semmi problémám, mert ért hozzá, és szereti. Jobb kezekbe került.
Mármint én balkezes vagyok, és azóta semmi sem ott, és nem úgy, és különben is....
Tulajdonképpen a legnagyobb szerencsém, hogy nem szakács, hanem műszerész vagyok. Elegendő nekem a robotgépek és egyéb szerkentyűk első üzembehelyezésével foglalkozni, és az uborkásüveget kinyitni. A többiben önálló, és élvezhetem a munkamegosztás örömeit.
Jó páros vagytok. :-)
Öröm rátok nézni.
Napmátka.
Ez a haikud...
tudod, mit írtál le?
De úgyis tudod.
Annyi mindent mondanék, de -
Te tökéletesen kifejezted.
Azt hiszem, megfestem ezt a versedet.
Lehet hogy nem fogsz ráismerni, de én tudni fogom, hogy Te vagy. Az inspiráció olyan mint a nagy bumm... Élet.
Ha nem baj.
Nekem is ez az egyik kedvenc haikud...:)
A függőségeiddel kapcsolatban: csupa jó dolog, amiket leírsz!
A tárgyak anyaga stb. kicsit más vonal, mint nálam, de illik Hozzád. Az üvegről még nem gondolkodtam így el,ahogy leírod.
A felszerelés: nálunk a férjem hozott sok mindent, ez részben jó, pl. anyukája darabjai, illetve az előttem való életéből. Ezek között viszont volt néhány elütő dolog, más ízlést képviselt, vagyis inkább csak használati tárgyak pusztán praktikumra kihegyezve, semmi esztétikai jelleggel ellátva.
A ház, amiben élünk már megvolt, nem mi építtettük. Jó itt, de nem AZ a ház, ami bennem él.
Egyszer írtam már erről a blogon.
http://lettudatoskonyha.blogspot.com/2008/11/szikrk-tnca.html
Hanczur megjegyzéséhez:
Igen, az ember észre sem veszi, de automatikusan máshová helyezi a dolgokat, ha jobb-, illetve, ha balkezes.
Budafoki konyhánkat kétszer rendeztem jelentősebben át, s való igaz, ha ránézek, szinte minden fordítva van ahhoz képest, mint amikor párom birtokolta egyedül.
Vidéken pedig épp az okozott gondot, hogy amikor papíron, majd élesben különböző elrendezéseket kipróbáltam, nem tudtam megmagyarázni páromnak, hogy némelyik miért nem jó. Csak éreztem. Ma már sejtem, hogy mindennek a bal- és jobbkezességhez van köze.
Kedves Duende!
Bár egy időben szívesen rajzoltam, arra képtelen lennék, hogy bármely versemet vizuálisan megjelenítsem. Csak "konkrét" dolgokat tudok (amikor sikerül) lerajzolni, a gondolatok, a víziók számomra csak versben élnek. Arra azonban nagyon kiváncsi vagyok, hogy Te mit festenél belőle. Remélem - ha tényleg erre adod a fejed - majd megmutatod, mi készült.
Kedves Renáta!
Nagyon jól emlékszem erre a bejegyzésedre, a képekre is. Akkor talán nem kell magyarázkodnom, mire is gondolok. Ezt írtad:
"Él bennem egy kép, egy házról, ahol szívesen élnék, vagy talán éltem valamikor. Elég sok a hasonlóság jelen életünk és közötte, de mégsem teljesen ugyanaz."
Pontosan így érzem én is.
Renáta, Duende!
Van egy furcsaság, most a haikuról megint eszembe jutott: hogyan lehet Bennetek és bennem hasonló érzés és gondolat, hiszen Ti Nyilasok vagytok mindketten (ha jól tudom)?
Ezt fejtsétek meg nekem!
Napmátka!
A profilodnál látom, hogy Halak vagy, de mi az aszcendensed és a Holdad?
Aszcendens: Skorpió
Hold: a Bakban
No most jól kiadtam magam, igaz?
Igen, megmutatom, ha elkészül. Nagyon inspirál most ez a három sorod...
Ha csak szigorúan az asztrológiát nézem, a skorpió is, a halak is vizjegy: mindkettő mélyen érző, intuitiv tipus. És a skorpióban ott a mars tüzessége is, szenvedélyes.
Valójában azt gondolom, aki alkot, mélyen magába tekint. Egy bizonyos ponton túl a sors, a meghatározottság eltűnik egyfajta személyfölöttiben, egyfajta transzcendenciában. A meditáció is alkotó dolog, az irás is, a főzés is, a gyereknevelés is. Ezek mind-mind belső utak. Ezen járunk mindhárman. Ki-ki a magáén, de az utak egy ponton összeérnek, eggyéválnak. Talán igy lehet. :)
Szerintem Duendéhez nem is kell hozzátenni semmit. Tökéletesen megfogalmazta.
Nekem ez így nem is világosodott ki ennyire.
Nem is tudtam Duende, hogy festesz is, én is nagyon kíváncsi leszek majd rá, ha elkészül!!!
Megjegyzés küldése