Az olasz pesto mintájára készült már nem először ez a mártás egyrészt, hogy kiéljem megint a petrezselyem iránti rajongásomat, másrészt, hogy fellendítsem a tésztáinkra tehető mártások (egyébként hihetetlenül bővülő) körét. Minden lehet magyar, ez is. Most így készült:
3 nagy csokor petrezselymet durvára aprítottam és beletettem a turmixgépbe. Felöntöttem 1dl szőlőmagolajjal és 1 gerezd fokhagymával összeturmixoltam. 4 szem diót mozsárban apróra törtem és egy csipet sóval és frissen őrölt zöld borssal együtt a mártáshoz adtam. Végül egy maréknyi nagyon apróra reszelt óvári sajttal összekevertem és hagytam összeérni.
Gyakran tartózkodom a sokféle fűszer és hozzávaló használatától. Most is így tettem, nem kombináltam túl az ízeket. Teljes kiőrlésű tésztával ettük.
9 megjegyzés:
Én mindent nagyon szeretek, ami diós. Próbáltad tárolni is a mártást, vagy azonnal fogyasztottátok?
Most megettük mind, de legutóbb tároltam egy-két hétig (hűtőben), teljesen jó volt, s persze az ízek még jobban összeértek.
Hosszabb és hűtő nélküli tárolásra viszont nemigen váltak be a hasonló (pesto-szerű) készítményeim, még akkor sem, ha több olajat tettem rá (hogy ellepje), és lezártam. Inkább frissen elkészítem.
Hű, nagyon jól néz ki! A petrezselyem megint az, amiből kilószámra bírok enni...
A fényképeid csodálom napról napra, egyik szebb, mint a másik!
Kedves Duende!
A függőségeim-posztban majd biztosan megemlítem a petrezselymet... csak kevés nekem az az öt dolog, amit felsorolhatok...
Kedves Vesta!
Igyekszem, igyekszem, de azért látom én jól, hogy többen is jóval előttem járnak e tekintetben.
Ne szerénykedj, megint telitalálat a kép, no meg a recept is!
Gratula:Levana
A mozsár ismerős, régen volt nekünk is ilyen, aztán anyukám szerintem valahova beadta...
meg egy régi kardot is.
Ezt nemrég kapta a papájától. Nem én voltam! :D
petrezselyem imádjuk:)) mindig is szerettem, de csak mostanában használom nagyipari mennyiségekben. és is készítettem már hasonló pestót mint te és tényleg nagyon finom! meg halakhoz, csirkéhez, levesekhez is irtó jó.(hát mi még eszünk húst, de próbálom csökkenteni a mértékét)
Képzeld az én Apukámnak meg van egy pont ilyen mozsara, egész gyerekkoromban végig kísért a szekrény tetején egy hatalmas festett kerámia tyúkkal együtt:))) remélem nem beszéltem sokat:)
Megjegyzés küldése