2009. február 1., vasárnap
Szalonnán pirított kelkáposzta leves
Nem lehet az, hogy mindig tésztákat posztolok egymás után (persze abból is lesz még ma vagy holnap legalább két bejegyzés - a fotók már készen várakoznak.) Tehát jöjjön most egy jó kis téli leves, gyors és egyszerű. Biztosan lehetne más zöldségekkel is bővíteni, esetleg levesbetéttel, nekünk most jó volt így. Annál is inkább, mert a legtöbbször valami előtt esszük a leveseket, ezért nem rakok bele tésztát, pirított kenyérkockát, hiszen utána úgyis következik némi szénhidrát.
A recept: Egy jó marék füstölt, apróra kockázott kolozsvári húsos szalonnát 1ek zsíron kiolvasztottam és egy darabig sütögettem. (Ha jó alaposan átsütjük, később a kész levesben is gusztusos marad az állaga, formája.) Amikor már jónak ítéltem, rádobtam a széles csíkokra vágott kelkáposztaleveleket. (Egy egész kicsi káposztát használtam fel, a vastag ereket kivágtam előzőleg.) Átforgattam, pirítottam egy darabig a zsíron, majd 1kk pirospaprikát, 1kk lisztet tettem hozzá és összekevertem. Kevés vízzel felengedtem és adtam hozzá még 1kk szárított zöldségkeveréket valamint egy csipet sót. Amikor a káposzta már majdnem puha volt, felengedtem a még szükséges vízmennyiséggel, és készre főztem. Mit ettünk utána? A következő bejegyzésből kiderül...
Címkék:
farsang,
füstölt,
kelkáposzta,
lélekmelegítő,
leves,
szalonna,
tél,
zöldség
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
8 megjegyzés:
Na, most képzeld! Én ma olyan levest főztem, amiben többek között volt piríott szalonnacsík meg kelkáposzta is, de azért nálam került bele hagyma, répa, krumpli is. Ja meg virsli is. Ez volt a teljes ebéd.
Így akár az egytálétel-fordulóban is indulhattál volna vele, a VKF-en! Posztoltad? Mindjárt bekukkantok Hozzád!
Jól néz ki! :)
És egyszerű - nekem való. És nagyon szeretem a kelkáposztát! :)
Én is, csak ne legyen túlfőzve. Szeretem, ha a zöldségeknek még színük és formájuk is van, amikor eszem. (Ez a főzelékekre is áll.)
Egyetértek!
És a főzeléket is kicsit hígabban szeretem. Amolyan átmenetként a leves és a beton között! :))
Pl. szerintem én tudok igazi jó karfiol levest főzni csak a környezetemben, mrt mindenki szétfőzi. Én viszont csak éppen a végén teszem bele, tíz percre.
Hú, azt is nagyon szeretem!
Gyerekkoromban sokat ehettem. Akkoriban Nagyi főzött nekünk, míg a szüleink dolgoztak.
Én az édes paradicsomlevest nem szerettem, Ági unokatesóm meg a karfiollevest. Szóval (mikor Nagyi nem figyelt), valaki valamiből két adagot evett, a másik meg egyet se...
:))
Én sem szeretem a paradicsomlevest, sosem ettem meg! :))
De mostanában néha nyáron, jól behűtve, nem édesen, inkább zelleresen, fűszeresen megeszem. Olyan gaspacho-san.
Úgy tényleg jó lehet, én is sok paradicsomos ételt átalakítottam már, mert édesen nem szerettem egyiket sem. (Mondjuk túl savanyúan sem, a kettő között van az a harmónikus íz, ami nekem bejön.)
Megjegyzés küldése