2009. február 8., vasárnap
Szezámos sültpaprika szósz pirított morzsával
most szólni kéne hogy vagyok
nem többet csak ennyit épp
hogy világőrző angyalok
szárnyán pihenek s a lét
kristálygömbje rejt előlem
minden jövőt ölelést
(erős ildikó - így - részlet)
Ehhez hasonló szósszal (mártással, krémmel, pástétommal) több blogger is időről-időre megörvendeztet minket. Mi több, néhányan csodás színű kápiapaprikából alkotnak. Nekem az most nem volt, helyette kaliforniai piros és hagyományos fehér húsú paprikát használtam, paradicsommal is kiegészítve. Megint kedvenc tésztáimra akartam egy újdonsült mártást, amely színében és ízvilágában is alternatívája lehet a nemrégen posztolt sajtos-diós petrezselyemmártásnak. Ezért ebbe dió sem került (mostanában amúgy is sokat szerepelt), viszont pirított zsemlemorzsával és szezámmaggal készítettem. Így:
Egy kisebb tepsiben 200 fokon bő félóra alatt megsütöttem 1 nagy kaliforniai és 2 édespaprikát 2 kisebb paradicsom társaságában. A sütőből kivéve lefedtem a tepsit húsz percre, hogy azután könnyebben lehúzhassam a sültek héját. Közben 1 ek kukoricaolajon kissé megpirítottam 3 ek zsemlemorzsát 2kk szezámmaggal együtt. A paprikákat és a paradicsomokat meghámoztam, kicsumáztam, daraboltam, és a turmixgépbe tettem levükkel együtt. Hozzáadtam: 1kk Csípős Rózsát, 1kk zakuszkát, 1 nagy gerezd fokhagymát, 1 csipet őrölt köményt, pár csepp citromlevet, kevés frissen őrölt borsot és 2 ek kukoricaolajat. Összeturmixoltam. Ezután belekevertem a szezámmal együtt pirított morzsát. Most tésztára került, de sült krumplihoz vagy grillezett zöldséghez is finom mártogató lehet. (Mivel maradt belőle, ez utóbbi állítást mindenképpen ellenőrizni fogom!)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
8 megjegyzés:
Csodás színű mártás és gyönyörű kép! :)
Akkor jó! :-)
Ráadásul finom is, ellenőriztem.
Kérlek, nézz be hozzám - játékra hívlak :)
Csodás!
A versed meg... annyira szép. :)
És kedvet csináltál a kaszinótojáshoz is, ezer éve nem ettem!
Kedves...
Dulmina!
Már megyek is!
Duende!
Néha én is elfeledkezem bizonyos ételekről hosszú-hosszú időre, azután mások - gyakran Te /Ti - eszembe juttatjátok egy-egy saját recepttel.
Egyszer mintha az öcsédnek készítettél volna hasonlót, ugye?
Kedves Renáta!
A válaszom: nem. Az egy gyömbéres-korianderes zöldségmártás volt, amit karácsony táján csináltam, és itt posztoltam:
http://napmatka.blogspot.com/2008/12/gasztroajndk.html
Az sűrűbb, darabosabb, más fűszerezésű, főtt és nem sült mártás. A közös bennük talán csak a paradicsom és a színvilág.
De nem ez a lényeg, hanem, hogy újra itt vagy, este be is nézek Hozzád!
Igen...biztos csak a szósz jellege miatt rémlett úgy.
Megjegyzés küldése