Almás-citromos saláta nagypéntekre

harmadnapra talán
mire a nap felkel
meg kell telnem
talpig türelemmel

(erős ildikó - harmadnapra - részlet)

Gyermekkoromban ez volt az egyetlen hétköznap, amikor a Nagyi nem főzött nekünk semmit. Bár a péntek egyébként is böjti napnak számított, nagypénteken csak hideget, azt is keveset ettünk. A sötét, ablak nélküli kis konyhájában ilyenkor nem lámpa égett, csupán egy gyertya. Az ünnep lényegéből talán keveset fogtunk fel, mégis különleges hangulata volt, és nem bántuk azt sem, hogy aznap nem kapunk főtt ételt. Előző nap már amúgy is elkezdődött valami a nagycsütörtöki szertartásokkal - így ha a negyven napos böjtöt nem is éltük, éreztük igazán át, a nagyhét mégis előkészítette bennünk valamiképp az ünnepet. Mindig máshogy. Így van ez a karácsonnyal is. Van, hogy jobban oda tudunk figyelni az adventi előkészületre, van, hogy kevésbé. Minden év más.
A mai böjt igazán nem eshet nehezünkre, hiszen olyan meleg van, hogy ilyenkor egyébként is csak a folyadékot és a salátákat kívánjuk. Egy nagyon egyszerű változatot készítettem. Aki különleges, megtervezett salátákra vár, nálam nem talál ilyet, mert mindig azt teszem bele, ami épp van itthon, s az öntetet sem szoktam variálni: páromnak inkább ecetes, savanyúbb, magamnak citromos-olajos változatot készítek. A fűszerekkel pedig csínján bánok, hiszen ilyenkor a friss hozzávalókon van a hangsúly.

Ebbe a könnyű kis salátába a következők kerültek: lilahagyma, alma, paradicsom, petrezselyem, retek, sárgarépa. Az öntetbe: szőlőmagolaj, citromlé, pici só, őrölt zöldbors.