Diós-sajtos teasütemény - saját ünnepünk

Párommal ma vagyunk éppen öt éve együtt. Azaz éppen ma külön, hiszen ő a nomádportán maradt. Viszonylag jól tűrjük egymás rigolyáit, amiből jó sok van, volt időnk gyűjteni, nem épp tinédzserkorban találkoztunk. Tavaly óta mindketten többet vagyunk itthon, így még nagyobb e megpróbáltatás. Azért szünetek is voltak, vannak, mint amilyen ez a mostani.
Azt kérte, hogy semmi olyasmivel ne készüljek, ami pénzbe kerül. Oldjam meg másképp...
Jogos a kérés, mert nagyon megnövekedtek a kiadásaink, a bevételek meg alaposan megcsappantak.
Nem egyszerű. Neki többnyire könyvet veszek vagy cédét, esetleg koncertjegyet. Ami ezen túl van - a műszaki birodalom - ahhoz én nem értek, onnan nem is választok meglepetést.
Még az utazás előtt egy sajtos-diós linzert sütöttem neki, ami - teasüteménynek szánva - egy régebben félretett teásdobozba került. Azt hiszem, megfelelő ajándék, hiszen minden nap teázunk, még nyáron is. A nomádportán a hűvös vályogházban jólesik reggel a meleg ital, a maradék pedig hidegen jó odakint. E harapnivaló is jó lesz mellé. A sütemény receptjét a linzeres változatokból alakítottam ki, mivel azok jól elállnak és könnyen szállíthatók. Vagyis gasztroajándéknak is kitűnőek. A sajtos-diós kombinációkat pedig egy ideje mindketten megkedveltük. Íme a recept:

Hozzávalók: 10dkg reszelt sajt, 10dkg darált dió, 20dkg rétesliszt, 10dkg vaj, 1kk só, késhegynyi szódabikarbóna, 1 tojás

Elkészítés: A hozzávalókat a tojásfehérje kivételével összedolgozzuk. Kétféleképpen haladhatunk tovább:
vagy kinyújtjuk kb. fél centi vastagra és kiszaggatjuk lisztezett sütőlemezre,
vagy kb. 5-6 cm átmérőjű hengerré formálva alufóliába csavarjuk.
(A fóliás megoldás esetén nem kell elővenni a sodrófát és a nyújtódeszkát.)
Mindkét esetben a hűtőben pihentetés következik. Egy óra múlva kivesszük a hűtőből. Ha sütőlemezre szaggattuk, akkor a félretett tojásfehérjével átkenjük a sütemény tetejét, majd mehet a 190 fokra előmelegített sütőbe 15 percre. Ha pedig fóliába tettük, akkor előbb fel kell szeletelnünk a hengert - szintén fél centi vastag szeletekre -, utána kenjük meg tojásfehérjével és sütjük azonos módon.

A konyhát már elkezdtem átrendezni. Amikor párom elutazik, mindig kihúzom az egyik hűtőszekrényt és átköltözöm a másikba. Minek menjen kettő. A hús- és felvágottfélék megmaradt részét Apunak adom. Azután a bicajjal elindulok beszerzőkörútra, feltöltöm a gyümölcskészleteket, barna tésztát, rizst, lencsét és friss zöldségeket veszek. Ezeket persze a párom is szereti, de az itthon lévő készlet nagyobb részét most magával vitte. Ma kaptam spárgát, cukkinit és egy kicsi padlizsánt is vettem. Krumpli pedig mindig kell, hogy legyen itthon.

Ebédre egy egyszerű salátát csináltam: vadsóskát, nyers sárgarépát és főtt krumpliszeleteket rétegeztem egymásra. Erre készült egy zöldfűszeres majonéz, amit az itt bemutatott olajokkal kevertem ki. Elcsigázott állapotomat jelzi, hogy lefotózni már nem volt kedvem, türelmem. Egyszerűen csak megettem... Pedig a saját készítésű, különböző ízesítésű majonézek pillanatok alatt elkészülnek, és mártogatónak is nagyon finomak.

Csináltam egy adag bodzavizet is ivólének, s hogy ne menjen tönkre, az útról hozott citromfüvet is hasonlóképpen készítem el. Most ázik, engem pedig vár a munka.