Konyha-felújítás

Kifestettem a virtuális konyhám. Most lógatom a lábam, s ha kinézek az ablakán, már a nyári pompájába öltözött Bódva-völgyet látom.
Új évszak - új színek.
Nem tagadom, hogy emlékeztet a régire, ahogy az idei tavaszunk is a nyárra és viszont.

Véget ért egy újabb közvélemény-kutatás.
Mióta feltettem a kérdést a blog színvilágával kapcsolatban, meglepően sok hozzászólás és vélemény érkezett.

Egy dolgot azonban már itt a bejegyzés elején tisztázni akarok. Volt, aki furcsának találta, hogy ebben a témában véleményt kérek az Olvasóktól. Ezért mondom el, hogy mi késztetett rá.
Még a közvélemény-kutatás előtt többen tettek észrevételt az oldal színeivel és olvashatóságával kapcsolatban. Az elsőnél nem sokat foglalkoztatott a dolog, különösen a hozzászólás stílusa miatt. A második eset után azonban úgy gondoltam: lássuk, és lássák a hozzászólók, hogy mit gondolnak erről a látogatók. Több vélemény elgondolkodtatóbb lehet. Ez volt tehát a késztetés, nem pedig saját ízlésemet kívántam a szavazókkal megméretni.

Összesen 321 szavazat érkezett 195 szavazótól. Lehetett több választ is bejelölni. Íme az eredmények:

Tetszik/nem tetszik: 84 /14
Olvasható/nem jól olvasható: 23 /103
Változtassak /ne változtassak: 48 / 49

A nyilvánosan és magánúton érkező megjegyzésekből alig lettem okosabb - csak arra jöttem rá, hogy a saját színeimhez érdemes ragaszkodnom, nem önzésből, hanem azért, mert úgysem tudnék - talán még a többségnek sem - megfelelni.
Még a tudományos megközelítésre helyezkedő hozzászólások is ellentmondtak egymásnak.
Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy véleményem szerint nem lehet a színeket önmagában, legfeljebb egymáshoz való viszonyukban és arányaikban értékelni.
(Egyébként azt hiszem, a fenti utolsó számpárnak mégiscsak sikerült megfelelnem - mint a Mátyás király mesében: változtattam is, meg nem is...)

Már amikor elindítottam a blogot, akkor is többféle elképzelés volt a fejemben, az éppen létező külső ezek közül mindig csupán az egyik. Sosem vagyok teljes mértékben elégedett vele, nem tudom, létezik-e olyan, amivel az lennék.
Van, aki úgy gondolja, ez csupán külsőség, a tartalom a fontosabb. Nekem mindkettő számít.
Ahogy nemcsak az elkészített étel minősége - de a tálalása és a teríték is. Vagy az a környezet, amelyben elfogyasztom az ételt. Nem elválaszthatóak számomra.

Visszatérve a véleményekre: bár nem tettem semmiféle ígéretet arra nézve, hogy a szavazatok megoszlása szerint változtatok vagy sem, természetesen elgondolkodtattak. Akár egyetértettem a hozzászólóval, akár nem, a tartalmat igyekeztem mérlegelni. Csak keveseknek válaszoltam viszont, mivel úgy gondoltam, a közvélemény-kutatást lezáró bejegyzésben (azaz ebben) majd reagálok a felvetett dolgokra.

A kevesebb szinte mindig több. Így gondolom. Az oldalsávról ezért még régebben leszedtem a felesleges modulokat, és minden olyan mozgó dolgot, ami a betöltést lassíthatja (pl. diavetítés.) Így is elég sok maradt, de ezeket valamilyen okból hasznosnak tartom, és azt sem bánom, ha Látogatóim a friss bejegyzések mellett találnak más olvasnivalót is.

A sötét színeket és a feketét általában véve én sem szeretem, ruházatomban, otthonomban is mellőzöm, egy színes fotókat megjelenítő oldalon viszont nem érzem olyan rossz választásnak, mint mások.
Nem látom be, hogy ettől nyomasztó kisugárzással bírna a blog.
Mondhatnánk persze, hogy nem a fotó a lényegi elem, a szöveg legalább olyan fontos. Ez megint hozzáállás kérdése. Azért a legtöbbünket - amikor a végeláthatatlan receptsort nagyon is véges időnkben átböngésszük például egy gyűjtőblogon - gyakran egy-egy fotó, esetleg egy cím állít meg, nem az apróbetűs szöveg. Én ebben vizuális vagyok, noha egy zenedarab vagy egy vers mellé sosem hiányzik az illusztráció, mivel az a legtöbb esetben szűkíti (egy bizonyos módon értelmezi) a mű beláthatatlan - s ezért ábrázolhatatlan tartalmát. Sokszor korlátozza a fantáziánkat - s csak ritkán ad valami újat. Nagyon kevés olyan regény van, amit megfilmesítve ne éreztem volna kevesebbnek, mint amikor olvastam. Viszont több képes szakácskönyvem van. De vissza a bloghoz!

Rájöttem a közvélemény-kutatás ideje alatt valamire (lehet, hogy másoknak nem kellett volna hozzá ennyi idő.) Az eddig sem volt kérdés, hogy egyeseknek tetszik a színösszeállítás, másoknak nem. Ez ízlés dolga, különösebben nem izgat.

Az azonban ugyancsak érdekelt, hogy miért látják némelyek jól olvashatónak a blogot, mások épp ellenkezőleg. Folyamatosan a monitorok különbözőségére, a beállításokra, a képernyő fényerejére gondoltam. Meg is néztem jó sok monitoron a blogomat (öreg jószágokon is.) Hát a fotóknál ugyancsak meglepő különbségeket láttam, de az olvashatóság szempontjából semmi különöset. S mivel a szememet rendesen tönkretette annak idején a mikrofilm olvasó, azt sem gondolhattam, hogy jobban látnék, mint mások. Sőt.

Szóval nem a monitorok és a beállítások adták meg nekem a választ, hanem a fényviszonyok. Erős fényben valóban a fehér alapon színes betűket a legkönnyebb olvasni, sötét hátterű szövegeket nehezebb. Az én gépem olyan szobában van, ahol nem erős a fény, és egyébként is inkább késő délután, estefelé használom, így egyáltalán nem zavaró. Jóval világosabb, esetleg naposabb helyiségben viszont az lehetne. Számomra az erős kontrasztok zavarók. Ha nagyon világos a szoba és sötét a blog háttere, akkor erős a kontraszt. De legalább ennyire zavar egy sötétebb helyiségben a hófehér képernyő. Vagy ha teljes sötétségben kell tévét nézni. Tudom, hogy a mozi is ilyen, el is fárad a szemem, mire kijövök (mondjuk négy évben egyszer kibírom.) Vagy ha a szövegszín és a háttér között túl nagy a kontraszt. Természetesen a túl kicsi sem jó. Például amikor a feliratot nem lehet olvasni a feliratos filmeken.
Az Olvasóim többsége tehát jóval világosabb környezetben (helyiségben vagy napszakban) használja a számítógépét, mint én, ez lehet az oka, hogy ők nehezen olvashatónak találják. Mégis, ennek ellenére csupán a szavazók egynegyede jelölte be, hogy változtassak.

Persze azt is fontos mérlegelni, hogy itt nem regényhosszúságú szövegekről van szó, így azt, hogy mennyire fárasztó az olvasás - nehezebb lemérni.

A recepteket egy ideje igyekszem elkülöníteni és kiemelni vastag, illetve dőlt betűs szedéssel. Az is elképzelhető, hogy a jövőben - más bloggerekhez hasonlóan - én is lehetővé teszem a receptek külön nyomtatását. Egyelőre világos színnel is kiemelem - talán így könnyebb lesz rátalálni.

Mindettől függetlenül továbbra sem sikerül megbarátkoznom olyan beállításokkal, ahol a képek sötétebbek, mint a háttér. Sem azokkal, ahol a szöveg és a háttér között nagy a kontraszt.

Így marad a saját elgondolás. Meg az újra való éhség...
És mindenkinek köszönöm, aki véleményt nyilvánított. Csak bízni tudok benne, hogy színektől függetlenül továbbra is benéztek hozzám.