Az étkezési szokásainkról...

Mindenki táplálékaként
ahogy már írva van,
adom, mint élő eledelt,
a világnak magam.

Mert minden élő egyedül
az elevenre éhes,
lehet a legjobb szeretőd,
végül is összevérez.

(Pilinszky János)

A címben olvasható többesszám ezúttal rám és páromra vonatkozik, nem szeretném, ha bárki magára venné esetleg. Sőt, páromnak is szabadságában áll mindenkoron felülbírálni vagy áthágni ezeket a szokásokat. (S ő ezt tudja jól...)

A múlt héten több írás is elgondolkodtatott, és arra késztetett végül, hogy én is összefoglaljam, mit és mikor eszünk, és úgy egyébként mit gondolok bizonyos élelmiszercsoportokról, a vegetáriánus és nem vegetáriánus életmódról, a vegánságról, a nyersételekről, és általában az étkezésekről.
Az említett bejegyzéseket Szepykénél és Renátánál olvastam, de ilyen volt Vegavarázs kihívása is. Ez a poszt mindazonáltal megint inkább saját gondolataim összegzése kíván lenni, semmint vitaindító, esetleg észtosztó írás.

Az itt leírtak nem hivatkoznak semmilyen tudományos kutatásra, eredményre, csupán személyes tapasztalatokra és a józan észre. A tudomány eredményeit már azért is mellőzném, mert egyrészt gyakran ellentmondásokba ütközünk, másrészt én nem vagyok elég járatos ebben a témában (sem) ahhoz, hogy ezeket az eredményeket értékelni tudjam. Illetve hogy mellettük vagy ellenük állást foglaljak. Ezért marad a saját tapasztalat és amit józan ésszel fel bírok fogni.
Egyébként a szervezetünk mindig visszajelez, így van kitalálva. Ha húszévesen még nem érzékeljük nemtetszéseit, harmincon túl már biztosan fogjuk.

Még itt az elején elmondom, hogy engem a vallásom nem kötelez semmilyen étkezési szabály megtartására, legfeljebb böjti napokat ír elő. Nem is követek semmilyen étkezési elvrendszert, talán egyedül a Testkontrollban lefektetett alapokat érzem magaménak. Ez az, amiben hinni tudok, ami nekem bevált. Aki olvasta ezt a könyvet, talán ráismer majd néhány onnan való gondolatra a soraimban. Nem állítom azt sem, hogy mindenben és mindenkor követném ezeket az elveket. De sokkal jobban érzem magam, amikor igen. A szervezetünk sem egyforma, van, aki másképp érzi jól magát a bőrében.

Reggeli-ebéd-vacsora
Számos elmélet van róla, mikor és mennyit kell enni. Nos, én ebben is ahhoz ragaszkodom, ami nekem bevált. Reggelire friss gyümölcs, vagy kizárólag abból készült turmix tej nélkül. Ha valaki így szokta meg éveken keresztül, délelőtt egyáltalán nem éhes. Sőt, tele van energiával - a szervezet még úgyis az előző nap elfogyasztott táplálék beépítésével és a nem kívánatos anyagok kiválasztásával van elfoglalva. Nekem ilyenkor van a legtöbb energiám, a fizikai tennivalók nagy részét, s ha lehet, a sportolást is erre az időszakra teszem.
Délben valamilyen főtt étel - többnyire egy fogás. Ritkábban van leves, ilyenkor készül két fogás. Desszert / édesség / sütemény: néha. Inkább hétvégén. Lehetőség szerint csak kevés tejtermékkel, tojással. Ezt koradélután fogyasztjuk. Késő délután és este már jellemzően nem eszünk semmit, vacsorázni sem szoktunk. Ez a jellemző.
Párom azóta eszik gyümölcsöt reggelire, mióta együtt vagyunk. Ez sem volt kötelező, én magamnak megcsináltam a turmixot, és egyre gyakrabban ő is azt kért. Ezen felül ragaszkodik még a reggeli nyers sárgarépájához. Ma már havonta egyszer cseréli a gyümölcsreggelijét egy kiadós rántottára. Ilyenkor viszont ebédelni nem akar.
Ő is érzi, hogy alapvetően sokkal több és többféle ételt fogyasztunk el, mint amire a szervezetnek szüksége lenne ahhoz, hogy ne minden energiáját az emésztésre kelljen fordítania.
Van, akinek bizonyos gyümölcs elfogyasztása gyomorégést okoz. Ez azonban a leggyakrabban akkor van így, ha valamivel együtt vagy valamire rá esszük a gyümölcsöt, s nem éhgyomorra. Az érzékenyebb gyomrúaknak még így is okozhat gondot, nekik célszerű megnézni, hogy mely gyümölcsökkel nincs problémájuk.

Tejtermékek
Általában kevés felnőtt képes megbirkózni panasz nélkül velük. Ez nem csoda, hiszen egy másik emlős anyatejéről van szó, semmi nem indokolja, hogy fogyasszuk. Nem is nekünk "készül", hanem a még el nem választott kisállatoknak. Elég sok embernek gondja van a fogyasztásával.
Az sem újdonság, hogy a fontosnak tartott kalcium nagy mennyiségben fellelhető a nyers zöldségfélékben és az olajos magvakban.
A tejtermékek jól lerakódnak itt-ott a szervezeten belül. Fáradttá is teszik az embert. Az allergiás időszakban párom még inkább kerüli, így könnyebb egy kicsit átvészelnie ezeket a hónapokat. (Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a nomádportán nem szokott jelentkezni a pollenallergiája, csak a fővárosban.)
Fentiek ellenére néha eszünk túrót, tejfölt, tejszínt, vajat. Vagy kerül néhány deci tej az édes kelt tésztákba. Vagyis nem hagytuk teljesen el, de általában nagyobb mennyiségben gondokat okoz nekünk. Összességében mégis azt hiszem, a nem pasztörizált, friss tejtermékek még így is hasznosabbak, mint az UHT tej.

Hús
Alapvetően magyaros konyhánk nem nélkülözi a húsokat. Ettől függetlenül nem tartom egészségesnek a fogyasztását, számos embernek okoz főként ízületi bántalmakat, fáradtságot, nem kielégítő alvást. A környezetemben is. A ragadozókkal ellentétben - a növényevőkhöz hasonlóan - nagyon hosszú a tápcsatornánk. Ez elgondolkodtató. A fogazatunk, állkapcsunk egyébként nem is alkalmas a nyers hús fogyasztására, míg a nyers zöldségfélékkel, gyümölccsel jól boldogul. Ráadásul csak kevés húsevő ember lenne hajlandó - a szintén ragadozó életmóddal együttjáró mészárlást is elkövetni. A többség azt szereti, ha a hús élelmiszerként kerül az asztalára, és nem emlékeztet már semmi benne a hajdanvolt élőlényre. Ezzel nem minősítek senkit, de a húsevéshez igenis hozzátartozna az áldozat elejtése és feltrancsírozása - ahogy az élővilágban is.
Én is ide tartozom. Szintén nem szívesen nézem végig egy állat leölését - noha elfogadom, amikor az nem céltalan. A húsokból leginkább a halat eszem szívesen, ez a legkönnyebb a szervezetemnek. Szeretem még a jól elkészített marhahúst. Disznó és csirke ritkábban. A pulykát, nyulat nem szeretem. A vadak nem izgatnak. A húsleves viszont gyakran jólesik.
Párom sokkal kevesebb húst eszik, ha itthon van, és ennek örülök. De nem szoktam semmit sem rákényszeríteni. Ő egyébként jobban igényli a húsfélét - talán ennek genetikai oka lehet.

Vannak, akik amellett vannak, hogy az ember mindenevő - ahogy a vadonban is néhány állat. Én erről azt gondolom, hogy azok a mindenevő emlősök nagyon messze állnak a mi mindenevésünktől, ráadásul nem egyszerre fogyasztják azt a jóval szűkebb "mindent", s mi több: legalább nyersen - élő táplálékot véve magukhoz.

Tojás
Nincs róla különösebb véleményem. Süteményekbe nemigen szeretem, legfeljebb egyet. Nem rajongok így különösképpen a piskótáért és a soktojásos kevert tésztákért, a felfújtakért, a tojáshabért, a habcsókért és társaiért. A sós sütiket viszont szívesen megkenem vele sütés előtt. Illetve szeretem hidegtálakon, töltött- és kaszinótojásnak. A rántotta, tökörtojás, lágytojás csak nagyon ritkán esik jól. Viszont ez is fehérje - vagyis olyan összetett anyag, aminek emésztésére a szervezetnek sok energiát kell fordítania, ezért nem hiszem, hogy gyakran kellene ennünk belőle.

Alkohol
Ritkán fordul elő nálunk. Ünnepeken egy üveg fehérbor. Egyébként semmi. Néha ételekbe egy kevés, desszertekbe egy kanálnyi. Pezsgő - nem szeretjük. Sör - párom évente úgy 3-4 üveggel megiszik. Röviditalok: párom nem szereti, én a krémlikőröket néha-néha megiszom, de venni nem szoktunk.

Kávé, tea, üdítő
Kávét nem iszom, legfeljebb desszertként tejszínnel, 3-4 alkalommal egy évben. (Akkor viszont rendes kávét rendes tejszínnel.) Párom sajnos függ a kávétól. Azért sajnos, mert meg akar szabadulni tőle. Időről időre sikerül. Azután jön egy vendégség, vagy valahol kínálják. Tea mindig van nálunk, télen-nyáron. Egész nap isszuk, melegen is, hidegen is. Mikor milyet. Készül a saját gyűjtésű bogyósokból, gyógynövényekből, de szeretem a szálas zöld és feketeteát is, utóbbit főleg télen. A gyümölcsteákat ritkán - nekem kicsit egyízűek. Talán a zöldtea és a csalán a kedvencem. A kamillát nem tudom meginni, párom viszont a csalánt nem. A teákat többnyire citrommal isszuk, édesítés nélkül.
Üdítők: nem veszünk. Limonádé, hideg tea van nálunk helyette. Illetve házi szörpök.

Cukor
Inkább mézet használok, de az nem mindenbe megfelelő. Ezért cukrot is, de keveset és ritkán.
Ez is szokás kérdése, mint a só. Vannak olyan hetek, hogy nincs is itthon. A cukor mondjuk kifejezett példája a holt anyagnak. Már semmi élő nincsen benne.
A barnacukrot nem tartom sokkal egészségesebbnek, néha használom.

Só
Nem jódozott sót használok - mértékkel. Valószínűleg sokan találnák nem eléggé sósnak vagy édesnek az ételeimet. Ugyanakkor fontos, hogy az édes süteményekbe is kerüljön egy csipetnyi só. Sokkal finomabb úgy.

Hagymafélék, fűszerek
A hagyma -főleg nyersen - tényleg képes irritálni a gyomrot és a bélcsatornát. Én alapvetően jól megvagyok vele, de nyersen csak módjával tudom megenni, és nem éhgyomorra.
Nagyon szeretem viszont a hagymás, fokhagymás ételeket, a fűszeres-csípős-erős fogásokat. Azt nem állítom, hogy jót tesz, de néha jólesik.

Gomba
Szeretjük - nincsen gondom vele, az emésztés szempontjából sem. Nyersen is szívesen eszem.

Kakaó
Szeretjük. Nekem nem tesz jót, megállítja az emésztésem - ezért csak ritkán eszem. Páromnak semmi gondja vele. De ő sem fogyasztja gyakran.

Reform ételek
Sajnos ezeket egyáltalán nem szeretem. Nem gyakran eszem húst, de ragaszkodom hozzá, hogy bizonyos ételek hagyományosan készüljenek. (Vagy nevezzék őket másképp.) Tehát, ha pörköltre vagy fasírtra vágyom, netán füstölt sonkára vagy kolbászra, akkor az húsból lesz, nem szójából. Kivéve, ha kifejezetten szójavagdaltat szeretnék enni. Ugyanígy, ha tejszínt kívánok, akkor nem jó helyette nekem sem a növényi, sem az édesített flakonos.

Olaj/zsír - margarin/vaj
Olajat a zöldségfélékhez, tésztákhoz, salátákhoz, néha halhoz használok. Viszont teljesen értelmetlennek tartom a töltött káposztához, pörkölthöz, az egyébként is húsokat tartalmazó fogásokhoz. Igyekszem viszont a szárnyasokat szárnyaszsírban, a disznóhúst disznózsírban elkészíteni.
A margarint nem szeretem. Sem az ízét, sem az állagát. Természetes, hogy olcsóbb, mint a vaj, mert ha körülnézünk, minden olyan élelmiszer drágább, amihez nemigen lehet adalékokat adni. Így a nyers húst, a nyers zöldséget, gyümölcsöt, a friss tejterméket meg kell fizetni.
A vajnak nemcsak jobb számomra az íze, de a sütemény is finomabb vele. Ráadásul a margarinok 90%-a tartalmaz valamilyen tejszármazékot, tehát - ha kerülni akarjuk a tejterméket - jól meg kell nézni, mit veszünk.

Teljes kiőrlésű liszt
Ha az ember elkezdi használni, akkor belopakodik a konyhába, és ott is marad. Egy idő után úgy éreztem, hogy a csak fehér lisztből készülő ételek eltömnek. Ma már nem esne jól egy bolti meleg lekváros bukta vagy sajtos stangli. Valahogy úgy felfújják őket, és szükségtelenül sok bennük az élesztő. Ha késztésztát veszek, az többnyire durum. Valahogy rugalmasabb, jobban szeretem. Ha én sütök, általában keverem a liszteket. Nem mindenbe jó nekem a teljes kiőrlésű liszt, például az omlós-vajas és leveles tésztafélékbe ritkán kerül. A főzött krémeket, mártásokat is fehér liszttel sűrítem. Összességében a lisztek arányát mindig az szabja meg nálam, hogy éppen mit készítek. Ezért ilyen is, olyan is van itthon. Viszont kétségtelen, hogy a teljes kiőrlésű lisztekből készült ételek sokkal laktatóbbak, kevesebb is elég.
(Csak mellékesen jegyzem itt meg, hogy egy vidéki ismerős - aki néhány évig egy borsodi malomban dolgozott - tavaly mesélte, hogy régebben még nem különült így el a fehérliszt és a teljes kiőrlésű. Bár külföldre készítettek fehér lisztet, de ami nem oda ment, az sosem volt ennyire "fehér", mint a mostaniak.)

Az ételek társítása
Hiszek benne, még ha ritkán is figyelek rá. Szénhidrát és fehérje együttes fogyasztása - tapasztalatom szerint is - meglehetősen megterhelő. Még akkor is, ha szinte mindennapos.

A nyers ételek
Teljesen értelmes dolognak tartom a nyers ételek fogyasztását. Az élővilágban az állatok mindent nyersen esznek, és sokkal egészségesebbek, mint mi. (Ha megbetegszenek vagy elpusztulnak, azt nem a nyers étel okozza. Csak a nyers étel adhat hasznosítható energiát - az élő táplálék. Minden hőkezelt, főzött, sütött ételben a sejtek elpusztulnak, és a tápanyagok nagy része is.
A nyers ételeknek nagyon magas a víztartalma, amit a nagyjából 70%-ban vízből álló emberi szervezet is igényel. Ez az igény nem elégíthető ki az oldott tápanyagokat nem tartalmazó csapvíz vagy ásványvíz fogyasztásával.
Tehát célszerű lenne minél több nyers ételt fogyasztani. Ezt még akkor is így gondolom, ha tudomásul kell vennem, hogy a földet és a növényeket különböző vegyszerekkel, az állatokat antibiotikummal kezelik. Tudom, hogy pl. a pasztörizálás sok kártevőt elpusztít, de szinte minden mást is az ételben.
Sok nyers gyümölcsöt, zöldséget eszünk. Ha mégis elkészítem a zöldséget, akkor sem főzöm hullára.

Vegetáriánus és vegán életmód
Nagyon jó dolognak tartom, főleg az utóbbit. Nem hiszek benne, hogy létezik olyan alapvető élelmi szükségletünk, amit csak az állatvilágból tudnánk kielégíteni. Nem hiszek abban, hogy a vashiányt vagy bármilyen más szervezeti hiányt ne lehetne kielégíteni a növények világából.
Azt gondolom, hogy az állati fehérjék fogyasztása csak súlyos terhet ró a szervezetünkre, és nagyon sok energiát elvisz.
Nem hiszek a táplálékkiegészítőkben és a plusz vitaminokban. (Természetesen egy beteg embernek szüksége lehet ilyesmire, de alapvetően nem kell ezeken élnünk, ha megfelelően étkezünk.)
Elfogadom, hogy az étkezésünk a gondolkodásunkra, lelkiállapotunkra is kihat.

Egészség és elhízás
Ha az a mód, ahogy ma a társadalom nagy része táplálkozik, egészséges volna, akkor nem hiszem, hogy ennyi betegséggel kellene küzdeniük az embereknek. Nem lenne talán természetes, hogy huszas-harmincas éveikben járó emberekkel reklámoznak fejfájáscsillapítót meg mindenféle emésztést segítő tablettákat. (Miközben fel sem merül, hogy miért is fáj a fejük vagy a gyomruk.) Nem lenne természetes, hogy negyven körül (sőt, előtte) mindenféle ízületi bántalmak jelentkeznek. Hogy ötven-hatvan felett természetes a komplett gyógyszercsomag a táskában.
Azt gondolom, hogy az elhízásban (ha csak szigorúan az étkezési tényezőket nézzük), nem annyira a zsírnak és a zsíros ételeknek (vagy éppen a szénhidátoknak) van szerepük, mint inkább azoknak az anyagoknak, amelyeket a szervezet sem felhasználni, sem kiüríteni nem tud, vagyis raktároz. Mert túl sok félét egyszerre, s mert általában túl sokat eszünk. S rengeteg fehérjét.
Azt sem igazán értem, amikor a szülő még azzal is igyekszik a szeretetét kimutatni, hogy kifejezett traktát rendez a gyereknek (minden kedvencét lehetőség szerint egy napon készíti el), miközben már ő maga is számos, az étkezésre visszavezethető problémával küzd - s ennek tudatában is van. Ezt még tovább is lehet fokozni: amikor a már felnőtt gyerek szeretne valamilyen ételt kizárni az étkezéséből (mert rájött, vagy úgy érzi, hogy nem tesz jót neki), s meg is kéri a szülőt, hogy ezt vagy azt ne vegyen (ne készítsen) neki, de hiába...
Talán kiderül a blogom bejegyzéseiből, hogy nem vagyok az egészséges életmód megszállíottja. De azt sem gondolom, hogy ne kellene odafigyelnünk a szervezetünkre.

A fogyókúrákról, a diétáról, a böjtről
A fogyókúra többnyire a szervezet teljes felforgatása, meghülyítése. Betegség esetén bizonyos diétákat, illetve a mértékletes étkezésben az időnkénti böjtöt helyesnek tartom. A fogyókúrákat viszont károsnak.

A magyar konyháról
Ha elég alaposan kutakodunk a néprajzi feljegyzésekben, azt találhatjuk, hogy a ma alapvetően magyarosnak és a magyar konyha pilléreinek tekintett ételek zöme az egyszerű emberek tányérjára csak ünnepnapon került. Tehát nem mindennap ettek nehéz, húsos ételeket, hanem - ahogy minden másnak - ezeknek is megvolt a maga ideje. Ráadásul sokkal több fizikai munkát végeztek. Betekintve a mindennapjaikba, egy sokkal kiegyensúlyozottabb, egyszerűbb - megkockáztatom: egészségesebb étkezési rendet találunk. Én is valami ilyesmire törekszem. Mert amiben talán még inkább hiszek: hogy nem annyira egy-egy élelmiszer fogyasztásán vagy elhagyásán van a hangsúly, hanem a gyakoriságon és a mennyiségen. Vagyis a mértéken.

S itt a végén ismét csak hangsúlyozni tudom: ezek a saját gondolataim a témában. Ezzel együtt minden konyhában érdeklődéssel nézek körül...