2009. június 28., vasárnap

Az étkezési szokásainkról...

Mindenki táplálékaként
ahogy már írva van,

adom, mint élő eledelt,
a világnak magam.


Mert minden élő egyedül

az elevenre éhes,

lehet a legjobb szeretőd,
végül is összevérez.


(Pilinszky János)

A címben olvasható többesszám ezúttal rám és páromra vonatkozik, nem szeretném, ha bárki magára venné esetleg. Sőt, páromnak is szabadságában áll mindenkoron felülbírálni vagy áthágni ezeket a szokásokat. (S ő ezt tudja jól...)

A múlt héten több írás is elgondolkodtatott, és arra késztetett végül, hogy én is összefoglaljam, mit és mikor eszünk, és úgy egyébként mit gondolok bizonyos élelmiszercsoportokról, a vegetáriánus és nem vegetáriánus életmódról, a vegánságról, a nyersételekről, és általában az étkezésekről.
Az említett bejegyzéseket Szepykénél és Renátánál olvastam, de ilyen volt Vegavarázs kihívása is. Ez a poszt mindazonáltal megint inkább saját gondolataim összegzése kíván lenni, semmint vitaindító, esetleg észtosztó írás.

Az itt leírtak nem hivatkoznak semmilyen tudományos kutatásra, eredményre, csupán személyes tapasztalatokra és a józan észre. A tudomány eredményeit már azért is mellőzném, mert egyrészt gyakran ellentmondásokba ütközünk, másrészt én nem vagyok elég járatos ebben a témában (sem) ahhoz, hogy ezeket az eredményeket értékelni tudjam. Illetve hogy mellettük vagy ellenük állást foglaljak. Ezért marad a saját tapasztalat és amit józan ésszel fel bírok fogni.
Egyébként a szervezetünk mindig visszajelez, így van kitalálva. Ha húszévesen még nem érzékeljük nemtetszéseit, harmincon túl már biztosan fogjuk.

Még itt az elején elmondom, hogy engem a vallásom nem kötelez semmilyen étkezési szabály megtartására, legfeljebb böjti napokat ír elő. Nem is követek semmilyen étkezési elvrendszert, talán egyedül a Testkontrollban lefektetett alapokat érzem magaménak. Ez az, amiben hinni tudok, ami nekem bevált. Aki olvasta ezt a könyvet, talán ráismer majd néhány onnan való gondolatra a soraimban. Nem állítom azt sem, hogy mindenben és mindenkor követném ezeket az elveket. De sokkal jobban érzem magam, amikor igen. A szervezetünk sem egyforma, van, aki másképp érzi jól magát a bőrében.

Reggeli-ebéd-vacsora
Számos elmélet van róla, mikor és mennyit kell enni. Nos, én ebben is ahhoz ragaszkodom, ami nekem bevált. Reggelire friss gyümölcs, vagy kizárólag abból készült turmix tej nélkül. Ha valaki így szokta meg éveken keresztül, délelőtt egyáltalán nem éhes. Sőt, tele van energiával - a szervezet még úgyis az előző nap elfogyasztott táplálék beépítésével és a nem kívánatos anyagok kiválasztásával van elfoglalva. Nekem ilyenkor van a legtöbb energiám, a fizikai tennivalók nagy részét, s ha lehet, a sportolást is erre az időszakra teszem.
Délben valamilyen főtt étel - többnyire egy fogás. Ritkábban van leves, ilyenkor készül két fogás. Desszert / édesség / sütemény: néha. Inkább hétvégén. Lehetőség szerint csak kevés tejtermékkel, tojással. Ezt koradélután fogyasztjuk. Késő délután és este már jellemzően nem eszünk semmit, vacsorázni sem szoktunk. Ez a jellemző.
Párom azóta eszik gyümölcsöt reggelire, mióta együtt vagyunk. Ez sem volt kötelező, én magamnak megcsináltam a turmixot, és egyre gyakrabban ő is azt kért. Ezen felül ragaszkodik még a reggeli nyers sárgarépájához. Ma már havonta egyszer cseréli a gyümölcsreggelijét egy kiadós rántottára. Ilyenkor viszont ebédelni nem akar.
Ő is érzi, hogy alapvetően sokkal több és többféle ételt fogyasztunk el, mint amire a szervezetnek szüksége lenne ahhoz, hogy ne minden energiáját az emésztésre kelljen fordítania.
Van, akinek bizonyos gyümölcs elfogyasztása gyomorégést okoz. Ez azonban a leggyakrabban akkor van így, ha valamivel együtt vagy valamire rá esszük a gyümölcsöt, s nem éhgyomorra. Az érzékenyebb gyomrúaknak még így is okozhat gondot, nekik célszerű megnézni, hogy mely gyümölcsökkel nincs problémájuk.

Tejtermékek
Általában kevés felnőtt képes megbirkózni panasz nélkül velük. Ez nem csoda, hiszen egy másik emlős anyatejéről van szó, semmi nem indokolja, hogy fogyasszuk. Nem is nekünk "készül", hanem a még el nem választott kisállatoknak. Elég sok embernek gondja van a fogyasztásával.
Az sem újdonság, hogy a fontosnak tartott kalcium nagy mennyiségben fellelhető a nyers zöldségfélékben és az olajos magvakban.
A tejtermékek jól lerakódnak itt-ott a szervezeten belül. Fáradttá is teszik az embert. Az allergiás időszakban párom még inkább kerüli, így könnyebb egy kicsit átvészelnie ezeket a hónapokat. (Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a nomádportán nem szokott jelentkezni a pollenallergiája, csak a fővárosban.)
Fentiek ellenére néha eszünk túrót, tejfölt, tejszínt, vajat. Vagy kerül néhány deci tej az édes kelt tésztákba. Vagyis nem hagytuk teljesen el, de általában nagyobb mennyiségben gondokat okoz nekünk. Összességében mégis azt hiszem, a nem pasztörizált, friss tejtermékek még így is hasznosabbak, mint az UHT tej.

Hús
Alapvetően magyaros konyhánk nem nélkülözi a húsokat. Ettől függetlenül nem tartom egészségesnek a fogyasztását, számos embernek okoz főként ízületi bántalmakat, fáradtságot, nem kielégítő alvást. A környezetemben is. A ragadozókkal ellentétben - a növényevőkhöz hasonlóan - nagyon hosszú a tápcsatornánk. Ez elgondolkodtató. A fogazatunk, állkapcsunk egyébként nem is alkalmas a nyers hús fogyasztására, míg a nyers zöldségfélékkel, gyümölccsel jól boldogul. Ráadásul csak kevés húsevő ember lenne hajlandó - a szintén ragadozó életmóddal együttjáró mészárlást is elkövetni. A többség azt szereti, ha a hús élelmiszerként kerül az asztalára, és nem emlékeztet már semmi benne a hajdanvolt élőlényre. Ezzel nem minősítek senkit, de a húsevéshez igenis hozzátartozna az áldozat elejtése és feltrancsírozása - ahogy az élővilágban is.
Én is ide tartozom. Szintén nem szívesen nézem végig egy állat leölését - noha elfogadom, amikor az nem céltalan. A húsokból leginkább a halat eszem szívesen, ez a legkönnyebb a szervezetemnek. Szeretem még a jól elkészített marhahúst. Disznó és csirke ritkábban. A pulykát, nyulat nem szeretem. A vadak nem izgatnak. A húsleves viszont gyakran jólesik.
Párom sokkal kevesebb húst eszik, ha itthon van, és ennek örülök. De nem szoktam semmit sem rákényszeríteni. Ő egyébként jobban igényli a húsfélét - talán ennek genetikai oka lehet.

Vannak, akik amellett vannak, hogy az ember mindenevő - ahogy a vadonban is néhány állat. Én erről azt gondolom, hogy azok a mindenevő emlősök nagyon messze állnak a mi mindenevésünktől, ráadásul nem egyszerre fogyasztják azt a jóval szűkebb "mindent", s mi több: legalább nyersen - élő táplálékot véve magukhoz.

Tojás
Nincs róla különösebb véleményem. Süteményekbe nemigen szeretem, legfeljebb egyet. Nem rajongok így különösképpen a piskótáért és a soktojásos kevert tésztákért, a felfújtakért, a tojáshabért, a habcsókért és társaiért. A sós sütiket viszont szívesen megkenem vele sütés előtt. Illetve szeretem hidegtálakon, töltött- és kaszinótojásnak. A rántotta, tökörtojás, lágytojás csak nagyon ritkán esik jól. Viszont ez is fehérje - vagyis olyan összetett anyag, aminek emésztésére a szervezetnek sok energiát kell fordítania, ezért nem hiszem, hogy gyakran kellene ennünk belőle.

Alkohol
Ritkán fordul elő nálunk. Ünnepeken egy üveg fehérbor. Egyébként semmi. Néha ételekbe egy kevés, desszertekbe egy kanálnyi. Pezsgő - nem szeretjük. Sör - párom évente úgy 3-4 üveggel megiszik. Röviditalok: párom nem szereti, én a krémlikőröket néha-néha megiszom, de venni nem szoktunk.

Kávé, tea, üdítő
Kávét nem iszom, legfeljebb desszertként tejszínnel, 3-4 alkalommal egy évben. (Akkor viszont rendes kávét rendes tejszínnel.) Párom sajnos függ a kávétól. Azért sajnos, mert meg akar szabadulni tőle. Időről időre sikerül. Azután jön egy vendégség, vagy valahol kínálják. Tea mindig van nálunk, télen-nyáron. Egész nap isszuk, melegen is, hidegen is. Mikor milyet. Készül a saját gyűjtésű bogyósokból, gyógynövényekből, de szeretem a szálas zöld és feketeteát is, utóbbit főleg télen. A gyümölcsteákat ritkán - nekem kicsit egyízűek. Talán a zöldtea és a csalán a kedvencem. A kamillát nem tudom meginni, párom viszont a csalánt nem. A teákat többnyire citrommal isszuk, édesítés nélkül.
Üdítők: nem veszünk. Limonádé, hideg tea van nálunk helyette. Illetve házi szörpök.

Cukor
Inkább mézet használok, de az nem mindenbe megfelelő. Ezért cukrot is, de keveset és ritkán.
Ez is szokás kérdése, mint a só. Vannak olyan hetek, hogy nincs is itthon. A cukor mondjuk kifejezett példája a holt anyagnak. Már semmi élő nincsen benne.
A barnacukrot nem tartom sokkal egészségesebbnek, néha használom.


Nem jódozott sót használok - mértékkel. Valószínűleg sokan találnák nem eléggé sósnak vagy édesnek az ételeimet. Ugyanakkor fontos, hogy az édes süteményekbe is kerüljön egy csipetnyi só. Sokkal finomabb úgy.

Hagymafélék, fűszerek
A hagyma -főleg nyersen - tényleg képes irritálni a gyomrot és a bélcsatornát. Én alapvetően jól megvagyok vele, de nyersen csak módjával tudom megenni, és nem éhgyomorra.
Nagyon szeretem viszont a hagymás, fokhagymás ételeket, a fűszeres-csípős-erős fogásokat. Azt nem állítom, hogy jót tesz, de néha jólesik.

Gomba
Szeretjük - nincsen gondom vele, az emésztés szempontjából sem. Nyersen is szívesen eszem.

Kakaó
Szeretjük. Nekem nem tesz jót, megállítja az emésztésem - ezért csak ritkán eszem. Páromnak semmi gondja vele. De ő sem fogyasztja gyakran.

Reform ételek
Sajnos ezeket egyáltalán nem szeretem. Nem gyakran eszem húst, de ragaszkodom hozzá, hogy bizonyos ételek hagyományosan készüljenek. (Vagy nevezzék őket másképp.) Tehát, ha pörköltre vagy fasírtra vágyom, netán füstölt sonkára vagy kolbászra, akkor az húsból lesz, nem szójából. Kivéve, ha kifejezetten szójavagdaltat szeretnék enni. Ugyanígy, ha tejszínt kívánok, akkor nem jó helyette nekem sem a növényi, sem az édesített flakonos.

Olaj/zsír - margarin/vaj
Olajat a zöldségfélékhez, tésztákhoz, salátákhoz, néha halhoz használok. Viszont teljesen értelmetlennek tartom a töltött káposztához, pörkölthöz, az egyébként is húsokat tartalmazó fogásokhoz. Igyekszem viszont a szárnyasokat szárnyaszsírban, a disznóhúst disznózsírban elkészíteni.
A margarint nem szeretem. Sem az ízét, sem az állagát. Természetes, hogy olcsóbb, mint a vaj, mert ha körülnézünk, minden olyan élelmiszer drágább, amihez nemigen lehet adalékokat adni. Így a nyers húst, a nyers zöldséget, gyümölcsöt, a friss tejterméket meg kell fizetni.
A vajnak nemcsak jobb számomra az íze, de a sütemény is finomabb vele. Ráadásul a margarinok 90%-a tartalmaz valamilyen tejszármazékot, tehát - ha kerülni akarjuk a tejterméket - jól meg kell nézni, mit veszünk.

Teljes kiőrlésű liszt
Ha az ember elkezdi használni, akkor belopakodik a konyhába, és ott is marad. Egy idő után úgy éreztem, hogy a csak fehér lisztből készülő ételek eltömnek. Ma már nem esne jól egy bolti meleg lekváros bukta vagy sajtos stangli. Valahogy úgy felfújják őket, és szükségtelenül sok bennük az élesztő. Ha késztésztát veszek, az többnyire durum. Valahogy rugalmasabb, jobban szeretem. Ha én sütök, általában keverem a liszteket. Nem mindenbe jó nekem a teljes kiőrlésű liszt, például az omlós-vajas és leveles tésztafélékbe ritkán kerül. A főzött krémeket, mártásokat is fehér liszttel sűrítem. Összességében a lisztek arányát mindig az szabja meg nálam, hogy éppen mit készítek. Ezért ilyen is, olyan is van itthon. Viszont kétségtelen, hogy a teljes kiőrlésű lisztekből készült ételek sokkal laktatóbbak, kevesebb is elég.
(Csak mellékesen jegyzem itt meg, hogy egy vidéki ismerős - aki néhány évig egy borsodi malomban dolgozott - tavaly mesélte, hogy régebben még nem különült így el a fehérliszt és a teljes kiőrlésű. Bár külföldre készítettek fehér lisztet, de ami nem oda ment, az sosem volt ennyire "fehér", mint a mostaniak.)

Az ételek társítása
Hiszek benne, még ha ritkán is figyelek rá. Szénhidrát és fehérje együttes fogyasztása - tapasztalatom szerint is - meglehetősen megterhelő. Még akkor is, ha szinte mindennapos.

A nyers ételek
Teljesen értelmes dolognak tartom a nyers ételek fogyasztását. Az élővilágban az állatok mindent nyersen esznek, és sokkal egészségesebbek, mint mi. (Ha megbetegszenek vagy elpusztulnak, azt nem a nyers étel okozza. Csak a nyers étel adhat hasznosítható energiát - az élő táplálék. Minden hőkezelt, főzött, sütött ételben a sejtek elpusztulnak, és a tápanyagok nagy része is.
A nyers ételeknek nagyon magas a víztartalma, amit a nagyjából 70%-ban vízből álló emberi szervezet is igényel. Ez az igény nem elégíthető ki az oldott tápanyagokat nem tartalmazó csapvíz vagy ásványvíz fogyasztásával.
Tehát célszerű lenne minél több nyers ételt fogyasztani. Ezt még akkor is így gondolom, ha tudomásul kell vennem, hogy a földet és a növényeket különböző vegyszerekkel, az állatokat antibiotikummal kezelik. Tudom, hogy pl. a pasztörizálás sok kártevőt elpusztít, de szinte minden mást is az ételben.
Sok nyers gyümölcsöt, zöldséget eszünk. Ha mégis elkészítem a zöldséget, akkor sem főzöm hullára.

Vegetáriánus és vegán életmód
Nagyon jó dolognak tartom, főleg az utóbbit. Nem hiszek benne, hogy létezik olyan alapvető élelmi szükségletünk, amit csak az állatvilágból tudnánk kielégíteni. Nem hiszek abban, hogy a vashiányt vagy bármilyen más szervezeti hiányt ne lehetne kielégíteni a növények világából.
Azt gondolom, hogy az állati fehérjék fogyasztása csak súlyos terhet ró a szervezetünkre, és nagyon sok energiát elvisz.
Nem hiszek a táplálékkiegészítőkben és a plusz vitaminokban. (Természetesen egy beteg embernek szüksége lehet ilyesmire, de alapvetően nem kell ezeken élnünk, ha megfelelően étkezünk.)
Elfogadom, hogy az étkezésünk a gondolkodásunkra, lelkiállapotunkra is kihat.

Egészség és elhízás
Ha az a mód, ahogy ma a társadalom nagy része táplálkozik, egészséges volna, akkor nem hiszem, hogy ennyi betegséggel kellene küzdeniük az embereknek. Nem lenne talán természetes, hogy huszas-harmincas éveikben járó emberekkel reklámoznak fejfájáscsillapítót meg mindenféle emésztést segítő tablettákat. (Miközben fel sem merül, hogy miért is fáj a fejük vagy a gyomruk.) Nem lenne természetes, hogy negyven körül (sőt, előtte) mindenféle ízületi bántalmak jelentkeznek. Hogy ötven-hatvan felett természetes a komplett gyógyszercsomag a táskában.
Azt gondolom, hogy az elhízásban (ha csak szigorúan az étkezési tényezőket nézzük), nem annyira a zsírnak és a zsíros ételeknek (vagy éppen a szénhidátoknak) van szerepük, mint inkább azoknak az anyagoknak, amelyeket a szervezet sem felhasználni, sem kiüríteni nem tud, vagyis raktároz. Mert túl sok félét egyszerre, s mert általában túl sokat eszünk. S rengeteg fehérjét.
Azt sem igazán értem, amikor a szülő még azzal is igyekszik a szeretetét kimutatni, hogy kifejezett traktát rendez a gyereknek (minden kedvencét lehetőség szerint egy napon készíti el), miközben már ő maga is számos, az étkezésre visszavezethető problémával küzd - s ennek tudatában is van. Ezt még tovább is lehet fokozni: amikor a már felnőtt gyerek szeretne valamilyen ételt kizárni az étkezéséből (mert rájött, vagy úgy érzi, hogy nem tesz jót neki), s meg is kéri a szülőt, hogy ezt vagy azt ne vegyen (ne készítsen) neki, de hiába...
Talán kiderül a blogom bejegyzéseiből, hogy nem vagyok az egészséges életmód megszállíottja. De azt sem gondolom, hogy ne kellene odafigyelnünk a szervezetünkre.

A fogyókúrákról, a diétáról, a böjtről
A fogyókúra többnyire a szervezet teljes felforgatása, meghülyítése. Betegség esetén bizonyos diétákat, illetve a mértékletes étkezésben az időnkénti böjtöt helyesnek tartom. A fogyókúrákat viszont károsnak.

A magyar konyháról
Ha elég alaposan kutakodunk a néprajzi feljegyzésekben, azt találhatjuk, hogy a ma alapvetően magyarosnak és a magyar konyha pilléreinek tekintett ételek zöme az egyszerű emberek tányérjára csak ünnepnapon került. Tehát nem mindennap ettek nehéz, húsos ételeket, hanem - ahogy minden másnak - ezeknek is megvolt a maga ideje. Ráadásul sokkal több fizikai munkát végeztek. Betekintve a mindennapjaikba, egy sokkal kiegyensúlyozottabb, egyszerűbb - megkockáztatom: egészségesebb étkezési rendet találunk. Én is valami ilyesmire törekszem. Mert amiben talán még inkább hiszek: hogy nem annyira egy-egy élelmiszer fogyasztásán vagy elhagyásán van a hangsúly, hanem a gyakoriságon és a mennyiségen. Vagyis a mértéken.

S itt a végén ismét csak hangsúlyozni tudom: ezek a saját gondolataim a témában. Ezzel együtt minden konyhában érdeklődéssel nézek körül...

8 megjegyzés:

Chef Viki írta...

Nagyon tetszett az összefoglalód!

Mindig emlegetjük, hogy eleink miként éltek. Megtermeltek mindent, levágták a disznó(ka)t télen, feldolgozták, megették. S mellette tempósan dolgoztak, ergo szükségük is volt a tápláló ételekre. Nem is volt semmi bajuk.

Most meg sorban azt halljuk, hogy ilyen és olyan szennyező anyagokat találtak hol ebben, hol abban. Rémületes, mi mindent adnak el élelmiszer címén :-( Utána meg csodálkozunk. De azt hiszem, képtelenség kikerülni :-(

Marcsi írta...

Szintén nagyon tetszett ez a kis összefoglaló! Tényleg mindig azt halljuk, hogy anno eleink is ettek húst, tejterméket, stb. Csak hát, ahogy Chef Viki is írta, mellette igen keményen dolgoztak, ami a mai kor emberére - leszámítva a fizikai munkásokat - egyáltalán nem jellemző. És azt hiszem, hogy a tejfélék is azért okoznak gondot nekünk, mert egészen másképp élünk, mint amire az ember teremtetett. A mértékletességet pedig már hírből sem ismerjük, annyira ki van hegyezve a világ a fogyasztásra. Szerencsére mi is időben kapcsoltunk a párommal és tettünk is az egészségünkért, még ha időnként bűnözünk is :) És a kisfiunkat már most próbáljuk egészségesebben étkeztetni. Csak az ovitól félek, mert ott aztán nyoma sem lesz majd ennek :(
Marcsi

nana írta...

napmátka, nagyon hasonlóan gondolkodunk! :) jó volt olvasni az összefoglalódat, köszi!

Renata Kalman írta...

Nagyon alapos leírás! Szerintem közel áll a felfogásunk étkezésben (is).
Én sem a vallás miatt lettem annak idején vega.
A reggelire gyümölcs nekem "nem elég", ennek ellenére én is olvastam a Testkontrollt, amit jónak is találok.
A szóját túl gyakran én sem használom, bizonyos formájában szeretem csak. Amit általában a vegákról tartanak, hogy pörkölt=szójapörkölt, én talán össz-vissz kétszer ha elkészítettem, mert nekem túl tömény, viszont időnként készítek szójatepertőt, kisebb szójakockákból. Nem is használok szójakockát.
Inkább a szejtánt használom gyakrabban.
A tejtermékeknél egyedül a vajra nem találtam olyan textúrájú élelmiszert, ami jól helyettesítené: a margarin az margarin, a pálmazsír meg kicsit zsíros. Inkább az állati zsír állagára hasonlít.

Vegavarázs írta...

Nagyon szimpatikus összefoglalót írtál, jó volt olvasni. Bár nem eszem húst, közel állnak hozzám a gondolataid.

Unknown írta...

Köszi, hogy összeszedted és megosztottad gondolataidat, nagyon izgalmas volt olvasni! Engedelmeddel hozzáfűznék néhány gondolatot, ami olvasás közben feltűnt vagy eszembe jutott. Ne vedd vitaindításnak, csak gondolatok / vélemények ;)

Nem igazán értem a reggeli-vacsora érvelést. Azt írod, hogy reggelire alig eszel valamit, mert még az előző napi táplálékot dolgozod be - utána pedig, hogy vacsorára nem is eszel semmit.

A tejjel abszolút egyetértek. Régebben átlag fél litert is megittam - ma már csak akkor kerül a hütőbe (s akkor is csak a friss), ha valamibe kell.

A hússal és tejjel kapcsolatosan izgalmas lenne egyszer a mongolok szervezetét összehasonlítani az európaiakkal és pl. olyan néppel, aki végképp kevés húst eszik. Elvégre a mongolok tudtommal évszázadok óta szinte csak húson és tejen élnek. A hússal egyébként részben egyetértek, nálunk is gyakrabban kerül hal a tányérra - igaz nekem a bárány jelenleg a favoritom, de az is csak azért, mert nagyon jó bárányhentesem van. Az egészben sült csirke amúgy emlékeztet az eredeti állatra - de persze itt is a halnak van előnye, hogy ált. eredeti formájában (s akár nyersen is) fogyasztjuk.

A sört kicsit reklámoznám - így Bajorország szívében élve ;) Szóval a sörben szinte mindenféle vitamin megtalálható, sok ásványi anyag és emellett kevesebb is benne a kalória, mint ugyanannyi üdítőben. Szinte minden nap iszunk Ditémmel egy pohár vagy egy korsó sört.

Tetszik, amit a reform ételekhez írtál, hogy mindezek ellenére nem vagy hajlandó kompromisszumokra, ha mégis épp kolbász, tejszín stb. kell! Növényi tejszínt kipróbáltam, a kis dobozost is, de a legjobb továbbra is az üveges, amin összegyűlik a tetején egy szilárdabb réteg. Avagy nem homogenizálják agyon.

Margarin vs. vaj: dettó ugyanez nálunk is. Nem elgondolkodtató, hogy minden növényi olaj folyékony szobahőmérsékleten, míg a margarin szilárd?! Adalékanyagoknak köszönhető, hogy a margarin a vajat próbálja utánozni. Ha valaki mindenképp növényi zsiradékot akar a kenyerére kenni, akkor margarin helyett inkább fagyassza be az olivaolajat, lenolajat, vagy amit szeret. Ilyenkor megdermed és szépen kenhető. Mindenféle adalékanyag nélkül.

Egészség és elhízás: nagyon jó gondolatok. Akár ezt a néhány sort ki is lehetne írni/nyomtatni egy cetlire és a házipatika vagy a kistáskába tenni. Nálam sokáig semmi gyógyszer nem volt a lakásban, idén tavasszal került csak be egy doboz aspirin egy egyhetes lázzal járó vírusfertőzés után. Nem látom értelmét a sokféle gyógyszernek.

Mégegyszer: nagyon jó írás! Remélem, sokan elolvassák!

erős ildikó írta...

Viki!
Néha azt hiszem, hogy hivatalosan semmi nem számít méregnek, amitől bizonytottan nem fordulok fel egy héten belül...de tényleg nem lehet mindent kikerülni...

Kismaruszja!
Igen, a gyereknek a legjobbat szeretné az ember anélkül, hogy mindenféle áthághatatlan szabályokat állítana fel. Nem könnyű, főleg az óviban, iskolában.

Nana!
Én köszönöm, hogy benéztél és elolvastad!

Renáta!
Igen, gondolom, hogy a vaj helyettesítése gondot okoz. S Neked muszáj, már csak az allergia okán is.
A szójával, szejtánnal nekem semmi gondom, amikor azok a saját minőségükben szerepelnek, önmagukért készülnek, nem pedig valamit (pl. húst) akarunk utánozni velük. Emlékszel, a szójavagdaltadat is megcsináltam, és nagyon ízlett nekem!

Vegavarázs!
Örülök neki, ahogy a kihívásodnak is örültem!

Beatbull!
Talán a reform ételek nem is a megfelelő címke ahhoz, amit írtam, de tényleg azt gondolom, hogy annyi finom vegán étel van, hogy felesleges az amúgy alapvetően hússal, tejjel, stb. készülő ételekből valamilyen fura utánzatot készíteni.

Reggeli-vacsora
Igen, ez talán nem tiszta. Nálunk előfordul, hogy az ebéd nem pont délben van, hanem koradélután. Mert akkor esik jól, főleg ha meleg van. Erre értettem, hogy a szervezetem délelőtt még az előző napi étellel van elfoglalva. De igazság szerint ha délben eszem és este nem, akkor is marad a reggeli gyümölcs. Így szoktam meg, és nekem jó. (A Testkontroll szerint inkább estére tolódna a főétkezés, de ez nem lehetne 8 után. Én már 6 után sem szeretek enni.)
De talán pontosabb lenne úgy fogalmaznom, hogy a nap három étkezéséből (ami nálunk inkább kettő), egyszer van főtt étel. S ez leginkább az ebéd, nem szeretjük az estébe tolni. Olyankor inkább teázunk. (S ahogy írtam, időnként van délután süti vagy valamilyen desszert.)

Sör: nekem nem elvi kifogásaim vannak vele szemben. Egyszerűen csak nem szoktam meg, nem szerettem meg. Aminek azért egy kicsit örülök, mert egyrészt errefelé elég sokan híznak tőle rendesen a környezetemben. Ha nem a kalória teszi - ahogy írtad - akkor biztosan a mérték hiányzik...:)
A bort is sokan hasznosnak, egészségesnek tartják. Én egyszerűen nem kívánom. A száraz fehér esik jól nagyon ritkán, de az is csak az ennivalóhoz.

Hús: igen tudom, vannak népek, akik sok húst esznek. Talán több a fizikai megterhelés, talán egy részét nyersen is elfogyasztják, talán nem esznek hozzá annyiféle mást, nem tudom. Én a saját tapasztalataimat írtam le. Nekem megterhelő. Egy-egy szelet jól esik néha, de nem kilószámra. S továbbra is a hal a favoritom, azzal bánik el a legkönnyebben a szervezetem.
(Például nagyon szeretem a gyrost és a szecsuáni csirkét is, de a lehető legritkábban eszem. Ugyanígy vagyok a füstölt parasztsonkával. Ami régen meg sem kottyant, arra ma már muszáj odafigyelnem.)

duende írta...

Szuper összefoglaló.
Abszolút egyet tudok érteni. Bár én sajnos igazi hedonista vagyok - mindent szeretek -, igazán a testkontrollos ételek esnek jól.
Van, aki mindent bűntetlenül megehet, én sajnos nem. Mindig, mikor diétára kényszerültem, a testkontollt választottam. Mert nem kell éhezni, mindent lehet enni, amit igazán szeretek. és mindig jól fogytam is vele.
Most is elkezdtem, mert már nagyon nem jól érzem magam a bőrömben. Muszály leadnom legalább 15 kilót. És azt nem lehet villám-nem eszem semmit-diétával. A testkontroll tartható hónapokig is, éhezés nélkül. Legutóbb 4 hónap alatt 20 kiló ment le rólam. Öt évvel ezelőtt. Most újra muszály lesz.