2009. június 25., csütörtök

Egy lényegtelen blogbejegyzés

- nos, nem vagyok modern. Édes és kopár
aránya más bennem. Képem a képpel,
mit kontrollképpen rámvetít e körn
yék,
pillanatra sem fed.
(Fodor Ákos)


Figyelmeztetés: Ez egy lényegtelen, és nem is gasztro bejegyzés. Tehát, aki úgy gondolja: skip/ignore.

Szepyke faggat lényegtelenségeimről: tőle kaptam ezt a körkérdést.
Mi a lényegtelen? Mikor mi. Mondjuk, teljesen lényegtelen volt, hogy ki hol végez a Goldenblog versenyben. Öcsém pont az eredményhirdetés előtt kérdezte: izgulsz? Mondtam is neki: igen. Merthogy párom aznap utazott haza a nomádportára. Így azon izgultam, hogy gond nélkül megérkezzen.
Az előző körkérdésnél (hetedhét ország) szóba sem kerültek külsőségek. Legyen hát most teljesen lényegtelenül itt, hogy:

- Nincs tetoválásom, nem is tervezem. Nem vagyok vékony és nem vagyok kövér. Nem vagyok magas és nem vagyok alacsony. A hajam nem barna, nem szőke, nem fekete, nem vörös és nem is kék. Igen, van ilyen is. Ezt hívják seszínűnek. (Ja igen: meg egy kissé ősz.) A szemem színe a ruhámtól függ - meg lehet, hogy a kedvemtől is. Nem vagyok harsány és nem vagyok visszafogott.

- Soha semmilyen alkalomból nem festem ki magam. Nem is alkalmas rá a bőröm.

- Nem szeretem az aranyat. Nagyon kevés csecsebecsém van. Köztük egy nagyobb - s már kissé kopottas ezüst gyűrű, amire egy tulajdonjelet vésettem. Talán ezt viselem a leggyakrabban. Szeretem a titániumba foglalt egyedi üveg ékszereket - néha-néha. A cirkónium kristályt. Az egyszerű formájú, de káprázatos anyagú darabokat. Amelyek összegyűjtik és szétszórják a fényt. Ha olyanom van. De egyszerre magamon egyet. Inkább nézni szeretem őket mégis, mint viselni.

- Bár az alkati adottságaim megvannak hozzá, mégsem vagyok igazán nőies típus. Legjobban farmerben, kiskabátban, fejkendőben érzem magam. A kötött ruháim másoknak tervezem, nem én viselem. A lenyűgöző kabátok és a nagyon kényelmes, de valamiért mégis egyedi bőrcipők a gyengéim. A darabok közötti feltétlen harmónia. Nem szeretem a pöttyöset, a csíkosat, az állatmintásat. Kockás mehet, de inkább az egyszínű. Színeim a hófehér, natúr, bézs, világos- és azúrkék, halványzöld, vízszín, orgona, türkiz, rózsa, esetleg nugátbarna, ezüstszürke. Kizárólag a hideg és főként a világosabb árnylatok. (A többi is tetszik, csak nem hozzám való.)
Utálom a kardigánt, a sapkát és a harisnyát. A magasnyakú bármit. A nagyon műszálas bármit.
A nem praktikus, kényelmetlen bármit. Szoknya is van a ruhatáramban, de csak ritkán kerül elő. Ma már nem szenvedem el a magassarkút. Hajlandó vagyok nyáron fürdőruhára vetkőzni a megfelelő helyen. Órát nem hordok, mióta kitalálták a mobiltelefont.
Nem veszek évente ruhát, cipőt. Darabjaim többsége 8-10 éves. Mondjuk a farmerokat gyakrabban kell cserélni. Inkább annak örülök, ha akkor vehetek meg valamit, amikor egy kedvemre való darabra akadok. De már egy ideje ez is szünetel. Ami szintén lényegtelen - vagyis nem baj.

- Ha nem muszáj, nem nézek tévét, nem hallgatok rádiót. Nem igénylem a háttérzajt a tevékenységeimhez. Zenét hallgatok esténként és hangoskönyvet, ha tudok figyelni rá. De van, amikor csak a csendet igénylem. Külföldre sem vágyom már jó ideje.

- Az aszcendensem Skorpió. A csillagjegyem meg eddig is tudtátok.

Be is fejezem lényegtelen dolgaim. S ha van kedvük, idejük hozzá, a játék értelmében Makkát és Tündért kérem fel hat lényegtelenségük megosztására.

31 megjegyzés:

Deborah írta...

Kellemes volt végigolvasni... Érdekes, nem ismerlek, de az eddigi bejegyzéseidből hasonlónak képzeltelek el ahhoz, mint amilyen kép alakult ki most előttem az olvasottak alapján... nekem is van egy szép titánium gyűrűm egy kis kövecskével... egy "Igen"-be került;)

erős ildikó írta...

Az most akkor sok vagy kevés? Mármint az ára... Jó, ez csak költői kérdés volt!:)

Deborah írta...

És igen, nekem is gyengéim a szép, stílusos, egyedi bőrcipők, félcipők... lehet mostanában inkább a férfi cipők közt veszek el, mert nem igazán látok "kényemnek-kedvemnek" megfelelőt.. de végre, nemrég kaptam egy "pont olyat, amilyet kerestem":)

erős ildikó írta...

Szerencsésebb eset, ha akkor veheted meg, amikor kedvedre valóra akadsz véletlenül, s nem amikor direkt keresed. Mert az nehezebb.

Deborah írta...

Költői kérdésre nem szoktak válaszolni;).. sok is, kevés is. Aki adta, annak az egész hátralevő életem adtam, felesége lettem.. kevés, mert egy fillérbe se került(nekem:)

Deborah írta...

Ez pont úgy volt, mert akkor találtam rá, amikor egy után kompromisszumot kötöttem és csak megvettem, mert nem találtam jobbat, és szükségem volt rá... és véletlenül két napra rá, ráakadtam az igazira:)

Deborah írta...

és azt is megvettem.., gondoltam a másikat eladom, mert úgyse használtam még, most megvan mindkettő..

erős ildikó írta...

A költői kérdést én is így értettem, hogy nem kell rá válaszolnod...:)

erős ildikó írta...

Én is eladom, ami nem válik be.

florentine írta...

Ez nagyon tetszik! Főleg az első pont, bár a többiben is magamra ismerek. Nahát!

Lívia írta...

Tetszik, amiket írtál:) Nekem is nyilas az aszcendensem:), bár ezzel sosem foglalkoztam. A jegyem sosem illett rám, vagy legalábbis nem jobban, mint bármelyik másik:)

szepyke írta...

Jó kis összefoglalás volt. :)

Chef Viki írta...

Ez jó! Örülök, hogy láthattam ezt az oldaladat is!

Enyim haj is seszínű, viszont én festem (mert iszonyúan őszül és ronda). Jól fogta a szőke, a fekete és a vörös is :-) Most vagy 6-7 éve stabilan vörös.

duende írta...

Áááá.... akkor itt egyezünk. A nyilasban. Nekem a főjegyem nyilas. :)

És cipőmániás vagyok én is. Szeretem az extra, különleges, szép lábbeliket.

Öltözködésben hasonló - bár néha extranőiesre veszem a figurát, azt is szeretem. Mikor vékony vagyok. Smink: hónapokig semmi, aztán hónapokig smink nélkül a piacra sem. Ebben is szélsőséges vagyok... :)

Jó volt olvasni. :)

Makka írta...

Huh, ez sokkal nehezebb volt, mint "titkokat" megosztani.
Íme: http://www.makkakonyha.com/2009/06/lenyegtelen.html

Scofield írta...

aa hangos könyv az jó:) én még az első fejezetnél tovább nem jutottam, mert elalszom rajta két perc alatt:)

erős ildikó írta...

Ez velem is előfordul, de minden este be lehet tenni ugyanazt a fejezetet...:)

Jade írta...

Ez is tetszett. :)

Renata Kalman írta...

Hasonlónak képzeltelek el. Ezen dolgok alapján szinte semmi hasonlóság nincs közöttünk (külső burok), ugyanakkor másban meg nagyon is. Az élet szemléletében, abban, hogy mit tartunk lényegesnek.

Néhány egyezés mégis: órát én sem hordok mióta mobil van: beütöm valahova eltörik az óralapja, izzad a csuklóm tőle, meg egyáltalán idegesít, hogy OTT van.
A ruháim nagy része nekem is elég régi, legtöbbje turiból van, mégis sokan azt hiszik valami extraság.
Habár a mai turikat már nem szeretem, elfajultak.

Benenn írta...

Én annyira irigylem azt, aki nem vágyik utazni. Bennem időről-időre annyira feltámad a vágy, hogy szinte belefulladok. És sosem tudok annyit menni, hogy elég legyen.

Vacskamati írta...

Én nehezen tudok elszakadni a sztereotípiáktól, így volt, ami engem meglepett. A színek, a nemszoknya és nemkardigán, meg a hangoskönyv.. :)

erős ildikó írta...

Renáta!
Igen, ez jópofa, amikor a plázából öltözködők irigykednek az ember 500-1000 forintos, jó minőségű és egyedi darabjára...:)

Benenn!
Nem tudom, mi teszi. A kor vagy személyiség. Húsz éves korom táján még vágytam utazni, felfedezni a világot magamnak. Nem sokfelé jártam, csak pár helyen. Nem is messze. De egy ideje egyáltalán nem vonz, a tévé mindent idehoz. Jó, persze, nem ugyanaz, mintha odamennék és én nézném meg. Magyarországon szeretek mászkálni, párommal voltunk itt-ott az elmúlt pár évben. De én mindig arra vágytam, hogy inkább legyen egy olyan otthonom, ahonnan a kisebb-nagyobb bicajtúrákat, kirándulásokat leszámítva nem vágyok "nyaralni" menni.

erős ildikó írta...

Vacskamati!
Hát...nem tudom, mit gondoltál előzőleg, de ez van...:))

Makka írta...

Pont így képzeltelek el, ez nem lényegtelen.:))

Órát én sem hordok, nem tudom, mikor kezdődött ez nekem, jóval a mobil előtt. Pedig régen szerettem az órákat. Pl. a Swatch-okat. Most van egy ékszerórám, de az gyakorlatilag karkötő. Azért szeretem, mert mechanikus óra van benne.
A színek terén egyezik az ízlésünk.

Viktoria írta...

Nagyon tetszett, a bejegyzés! Valahogy ilyennek képzeltek el, ahogy most leírtad. Nekem a gondolataimban mindig a természet lányaként jelensz meg :)

Palócprovence írta...

Én nem csak a gasztro bejegyzéseidet olvasom szívesen! :) Bár úgy képzeltem nagyon is különbözőek vagyunk, azért a most leírtak között sok egyezést is találtam.

Millie írta...

De jó volt ez most elolvasni :-D!

erős ildikó írta...

Duende!
Teljesen idióta vagyok, az aszcendensem Skorpió, nem Nyilas. Igaz, hogy csak éppen, de mégis. Mindjárt javítom...

Judith, Fahéj és Feta, Makka, Palócprovence, Millie!
Köszönöm a figyelmet!

lúdanyó írta...

Nagyjából én is ilyennek képzeltelek, persze nem az apró részletekre gondolok, hanem arra az összképre, amit sugároz a blogod.
Szeretek idejárni csak úgy, olvasgatni.

Renata Kalman írta...

A hangoskönyvet nagyon megjegyeztem már a múltkor, amikor említetted.
Én netes rádiókat hallgatok, de az itthoni alapzaj miatt általában csak minden 15. szót értem. Fülhallgatóval meg a gép előtt ülni nem megy sokáig.

erős ildikó írta...

Hangoskönyv: van, akit meglep, ha említem.
Igazából több oka is van, hogy szeretem. Mivel lencsét hordok, estére már meglehetősen fáradt a szemem, ilyenkor jobb hallgatni, mint olvasni.
A másik ok: ezek főleg angol nyelvű könyvek, amikkel igyekszem karban tartani és fejleszteni a nyelvtudásom.
De megvan az a kényelmem, hogy a dvd-lejátszóba teszem be, vagyis nem kell a gép előtt ülve fejhallgatóval hallgatni.
Persze sokszor belealszom, de azért szeretem.