...de még nem a nomádportára. Csupán arról szeretném tájékoztatni az Olvasóimat, hogy kézműves honlapom - a Napmátka stúdió - (a versekkel együtt) elvileg ma éjfélig elérhető.A tárhelyszerződésem ugyanis nem hosszabbítom meg a szolgáltatóval, így kérlek Titeket, hogy a továbbiakban a
posta@napmatka.hu címemre ne írjatok. (Többen is ezen leveleztek velem, ezért szólok.)
Ezután a következő címeken érhettek el:
eros.ildiko@actel.hu
esztramos@gmail.com
A napmatka.hu domaint megtartottam (viszont elbúcsúztam a sunbride.hu domaintől és a hozzá kapcsolódó mail@sunbride.hu e-mailcímtől is.)
A kézműves honlap anyagát lementettem. Nem tudom, hogy mikor szűnik meg a hozzáférés, de gondolom néhány napon belül már nem lesz látható.
A tartalmat - némi mósodítással egyelőre egy ingyenes tárhelyre: ide fogom folyamatosan feltenni. Én csak mezei felhasználó vagyok, a korábbi honlapot párom csinálta - így ez az átmeneti tároló jelenleg saját lehetőségeimet tükrözi, majd javul idővel - remélem.
Azért gondoltam, hogy megosztom mindezt Veletek, mert sokan találtatok a Napmátka tűzhelyre a honlapomról, és fordítva, így talán van, akinek fontos lehet.
Köszönöm a figyelmet!
8 megjegyzés:
Jó "pakolászást". Egy költözés lehet valaminek a kezdete is. Valami megint kezdődik... Sok sikert hozzá, illetve, további sok sikert hozzá!
Hű ezek a kanalak... Mi ez pontosan?
Jellemző, hogy mivel kezdem.
Megértem, ha jelenleg az ingyenes lehetőséget választod, remélem nem jár túl nagy macerával átvinni.
Költözés: nem szeretek, kiruccanni igen, de költözni nem. Ha máshol kell aludni, nem szeretem vagyis attól függ, hogy hol.
De ébredni még kevésbé szeretek máshol. Félkómában nem értem mik ezek az idegen hangok, szagok.
Hogy fokozzam: a legnehezebben azt viselem el, ha mások már előttem felébredtek és beszélnek és hallom az idegen hangokat, hangfoszlányokat.
Kanalak: Volt egy időszak, amikor gyűjtögettem régi darabokat. Többnyire az interneten vettem meg fillérekért. Ez a páros Angliából való (talán a díszítése el is árulja), nagyobb, nehezebb, természetesen nem enni, hanem tálalni, illetve szedni való kanalak.
A nyelük ezüstözött, a fejük arannyal futtatott. Időnként kifényesítettem őket, máskor meg hagytam az ódon, kicsit besötétedett szépségükben.
Mára azonban majdnem minden darabot eladtam. Ez a páros visszatért a hazájába. Hadd örüljön most más neki. (De azért mindegyiket lefotóztam.) Összesen kettő maradt meg, egy ezüst húsvilla (tényleg praktikus), meg egy szintén ezüst szardíniás villa. Utóbbihoz párom ragaszkodott (bár a desszerteket eszi vele, nem a halat.)
Nem sajnáltam megválni ezektől a daraboktól, mert jobban szeretem az egyszerűbb formájú eszközöket, jobban is illik a konyhámba (pl. az oldalsávon a visszatapsolt ételeknél látható készlet.)
Költözés: várom is, meg nem is...
De máshol aludni én sem szeretek.
Kitartást a pakolászáshoz! Mennyire nehéz hozzáfogni, te jó ég!
Viszont sok elfeledett dologra bukkan közben az ember - és ez jó :-)
Én teljesen odavagyok az ilyen dolgokért, de a gyűjtésükhöz még nem jutottam el. Egy szép ezüsttálcát szeretnék régóta.
Sok türelmet a költözéshez.
Tudom, hogy már egy jó pár embertől kaptál ilyet, de ezekből szerintem sosem elég:
http://www.makkakonyha.com/2009/07/egy-kis-dij-meg-egy-kis-regi-zene.html
sok sikert a megújuláshoz!
Valami új kezdődik, sok sikert hozzá!
Megjegyzés küldése