2009. július 30., csütörtök

Modorosság és sznobizmus a gasztroblogon

Érdeklődve olvastam tegnap Fűszeres Eszter bejegyzését, ami tovább kalauzolt engem egy számomra eddig ismeretlen oldalra, a Modorosblogra. S ha már ott jártam, nemcsak a gasztrobloggerek méltatását olvastam végig, hanem kicsit körül is néztem az oldal szerkesztőinek céljai körül. Azt túlzás lenne állítani, hogy a pár perces virtuális séta alkalmával sikerült felmérni a blog tartalmát, s így bármiféle képet kialakítottam róla magamban, de annyi biztos, hogy a téma érdekes számomra.
A gasztrobloggerről született írás okán elgondolkodtam kicsit a saját blogomról is, ami szintén nem nélkülözi itt-ott a modorosságot, és (bár a cikk - azt hiszem - ezt nem említi konkrétan) észrevettem, hogy egyre gyakrabban használom pl. az ízvilág kifejezést.
Az eufenizmusokat (kicsinyítőképzős és becéző formákat) eddig is igyekeztem elkerülni. Ugyanígy az idegen nyelvű megnevezéseket - ahol lehet.
Az kétségtelenül igaz viszont, hogy az embernek a családja, kedvtelése, felfogása iránt érzett rokonszenve átsugárzik a blogokon, így az enyémen is. Ahogy a konyhában a különlegességek, új dolgok iránti kíváncsiság (lelkesedés) is. Ez így van. Hogy a stílus mennyire zavaró vagy éppen nem? Ezt már az olvasók döntik el.
A cikkel kapcsolatban egyébként nekem is az a véleményem, hogy jobban is meg lehetett volna írni a témát.
Én nem feltételezem, hogy a szerző nem főz, nem jár piacra, és be sem teszi a lábát a konyhába.
Nem feltételezem, hogy csupán irigységből ír, mert nincs okom rá. Biztos, hogy van ebben a témában is kifiguráznivaló, ahogy az élet minden területén.
Ugyanakkor odafigyelhetne arra, hogy - ha már a nyelv területén járunk - E/3-ban vagy T/3-ban ír.
A váltások nekem zavarók és indokolatlanok.
A megállapítások közül kicsit felületesnek a következőt éreztem:
"az elkészült ételt telefonnal, villanykörte alatt fotózza le, mert kép nélkül semmit sem ér a recept." Tudomásom szerint a legtöbb gasztroblogger általában nem telefonnal és nem villanykörte alatt fotózza műveit (ha jót akar.) De ezek apróságok. Engem nem zavar, inkább elgondolkodtat arról, milyen is az én blogom. A rengeteg hozzászólást már nem volt türelmem végigolvasni, így azokról nem írok.
Tovább nézelődve az oldalon megtaláltam a blogszerzők által alapnak tekintett írások közt a 80 szigorút, és kíváncsian olvastam végig. Be kell vallanom, hogy a felsorolt modorosságok közül 8-at magamra is jellemzőnek találok.
Így például használom levelezésben is a Más: -szófordulatot. Páromnak nevezem a párom, mert még nem találtam jobb szót rá. Az élettárs nekem inkább jogi fogalom, a keresztnevén pedig egyetlen hozzátartozómat sem szoktam emlegetni mások előtt, hogy ne kelljen találgatniuk, ki lehet ő. Ezt én így informatívnak érzem, de itthon természetesen a keresztnevén hívom, nem szoktam egyéb "kicsiny-kis-bogárkám"-hoz hasonló megszólításokat intézni hozzá.
Azután néha hallgatok Republicot vagy Webbert. (Mást és másfélét is. Mikor mihez van kedvem.)
Viszont utálom a szmájlikat, pláne, ha még halmozzák is. Igaz, hogy egy ideje - kizárólag hozzászólásokban - használom, de ennek valójában az az oka, hogy észrevettem: az interneten az érzékenyebb lelkűek könnyebben megsértődnek, ha nem jelezzük, hogy a mondanivalót miként gondoltuk.
Még pár apróságot is találtam, de azok talán kevésbé fontosak. Ahogy a szerzők írják, mindannyiunkban van valamennyi modorosság, tehát nem kell kétségbeesni, s persze az is megítélés kérdése, ki mit érez annak.

(A képről: Látszik, hogy Anyu még nem írt gasztroblogot, csak receptfüzetet - saját magának.
Így a leírás valóban a lényegre szorítkozik, inkább csak emlékeztető, s könnyedén mellőz minden valós vagy ráfogható modorosságot...)

17 megjegyzés:

szepyke írta...

Én most csak azért nem írok ide, hozzád hosszabb kommentet, mert erre a témára egyszerűen nem akarok több időt és energiát fecsérelni.
Leírták, elolvastam, írtam kommentet, részemről befejeztem.

Semmi értelme.

De értem, hogy miért írtad le mindezt. Azt gondolom, hogy az a poszt nem rólam és nem rólad szól. És különben is, kit érdekel?
Csak reklámot csinálunk az oldaluknak, nem történik más...

Nincs smile, direkt! Pedig majdnem tettem ide, de azért sem!

Makka írta...

A szmájlikkal én is így vagyok, csak a kommentezéshez használom, na meg magánlevelezésben, de ott sokkal ritkábban. Akikkel levelezem, azok ismernek, a nekik írt mondataimat nem kell alátámasztanom ilyen jelekkel.

Szepyke, amilyen természetsséggel te írod a blogodat, semmiképpen nem szólhat rólad az egész.:) És nyomjad a szmájlikat, ahogy csak tetszik.

szepyke írta...

Makka, igazából nem vagyok egy "smile" fun, csak amit Napmátka írt, az úgy van, az írott szövegből néha más jön le, muszáj néha biggyeszteni egy jelet is, hogy egyértelmű legyen.
Magánlevelezésben szinte soha nem használom, mert aki ismer, az tényleg tudja, hogy mit hogy kell értelmezni.

És tényleg úgy érzem, ahogy írtad, vagyis, annyira nem rám jellemző amit írtak, csak, mint mindig, rögtön "ugrottam"... Mert ilyen hülye vagyok. De hamar rájöttem, hogy szinte csak a saját hülyeségükön szórakoznak.
És az is igaz, hogy nem kell magamra vennem, de ez van, mindig mindenért hadba indulok, ha úgy érzem, hogy bántanak, pedig ez nem jó, sőt...

duende írta...

:))

Én halmozom. Mert az életben is folyton fülig ér a szám. A gép előtt is mindig mosolygok, mikor egy-egy bejegyzést, vagy hozzászólást olvasok.
Nevetős vagyok, voltam, leszek világ életemben. Mikor sírok, sokszor akkor is nevetek... :)
A 80 szigorút most nem volt türelmem végigolvasni. Viszont szerintem nincs nagyobb modorosság annál, ha én akarom eldönteni, ki és mi modoros. Mármint úgy, hogy erről még listát is írok, azért hogy mások az én nézeteimhez igazodjanak.
Ennyit a 80 szigorúról.

:)))))) Meg a szmájlikról. :)

trinity írta...

Írtam már valahol, a net egy külön világ, nem ugyanaz, mintha valakivel szemtől-szemben ülök, ránézek és oda-vissza kommunkikálunk-erre egyfajta pótlék a smiley, amíg nem lesz jobb helyette...

Napmátka:
Az "ízvilág" kifejezés abszolút nem modoros!!! Minden szakmának, a gasztronómiának is megvannak a maga szakkifejezései, van úgy, hogy nem lehet megkerülni ezeket!!Mivel ez csak egy blog(mármint az enyém), ezért igyekszem nem gyakran használni, de néha nem lehet mással helyettesíteni.Szerintem nem bűn.
És ide ez illik, akkor is:)

Neguilla írta...

Nekem nincs írói vénám. Egész életemben matek-fizika szakos voltam és ehhez értek igazán. Ugyan igyekszem szabatosan -és pláne helyesen- fogalmazni, kerülni a szélsőségeket, pláne a modorosságokat,de az tény hogy ez a cikk bennem erős kisebbségi érzést keltett. Persze tudom hogy ez rólam szól...( itt egy smiley következne...)

Vacskamati írta...

Az ilyen szarkasztikus tipizálások valójában mosolyogtatók- persze ha nem süt belőlük a túlzó rosszindulat, pl. mert az írójuknak savanyú a szőlő... (Lehet, neki még a kommersz fasírt is mindig leég...) Tehát, ha nem utóbbi esetről van szó, csak az tart vissza a műfaj felhőtlen élvezetétől, hogy mások- bárki, akit célba vesz- ezt halálosan komolyan gondolják.. Vagy úgy, hogy tettetett jókedvvel túlhangsúlyozzák, hogy ez tééényleg de jóóó, haha. Jót nevettünk. Vagy úgy, hogy kifejezetten megsértődnek, és napokig/hetekig /többé egyáltalán nem akarják/merik csinálni azt, ami miatt megszólták. Borzasztó. Nem lehetne egyszerűen csak élvezni az életet?!

duende írta...

Vacskamati:
1000%-ban egyetértek. Én is erre szerettem volna utalni az írásomban.

És én is tettetettnek éreztem a "jaj de jó, nevessünk egy nagyot magunkon" tábort.

Fruzska írta...

Én még nem szóltam hozzá ehhez a témához. De most úgy látom, hogy itt az ideje. Mivel mindent, amit én is így látok, ahogyan te nem részletezem, de pár szót hozzátennék azért. Nem mindenki író, sokan vannak közülünk, akik csak saját maguk miatt vezetik az interaktív szakács könyvüket, és kutyát se érdekli, hogy hozzá szólást kap e rá, vagy sem. A családja élvezi nézegetni a botladozó írásokat és a szép képeket amik készülnek, és ők dicsekszik el duzzadó mellkassal, hogy igen ez az, láttad a lányom ma milyen szép kifliket sütött? Büszke rám az anyukám, de nem nem a profi írásaim miatt, hanem azért mert igen is két gyerekes anyukaként, nem mirelitet főzök és egyetemre járok, dolgozom és NEM DROGOZOM, ISZOM, DOHÁNYZOM, hanem egy kis magamnak készített bloggal töltöm el az időmet két mese elolvasása között. Szerintem nem nevetni kell a másikon, hanem megbecsülni a munkáját, és megdicsérni. Jól esik az egónak. IGEN. Ez már szerintem túl ment a határon. Nekem ez róla a véleményem.

Fahéj és Feta írta...

Jó reggelt!
Játékba hívnálak:
http://fahejesfeta.blogspot.com/2009/08/bakancslista-vagyis-mit-ennek-utoljara.html

Scofield írta...

jó írás napmátka:) én is kutyafuttában végig olvastam a mai repertoárt erről a blogger modorosságról vagy miről. A szám szélén időnként éreztem az izmokat húzódni, majd mégsem. A modoros blog írója, meg maga is modoros, mert az általa definiált modorosság a saját blogjában is ott van. Közösséget viszont tudott kovácsolni, mert közel háromszáz kommentet összehozott, tehát egy valamihez ért, olyat írni, ami érzéseket és figyelmet vált ki az emberekből.Ez pedig megegyezik a gasztróbloggerezéssel is:) Leírni egy eseményt, amelyet mások érdeklődéssel fogadnak.

Benenn írta...

Egyszerűen nem értem mi baja van mindenkinek a smiley-val (hacsak nem a neve). A valóságban ti nem gesztikuláltok? Nem mosolyogtok? Nem jelzitek, hogy most épp szarkasztikusan mondjátok? Ezeket a nemverbális jeleket muszáj pótolni valahogy, fontos funkciói vannak a kommunikációban. Hogy máshogy lehetne, mint leírni?

libi írta...

Max oldaláról indulva találkoztam a témával. Én nem írok blogot, csak olvasok jónéhányat. Az egyetlen bajom velük az, hogy egyre több időt töltök miattuk a gép előtt. Van akinél csak a receptet olvasom el, van akinek viszont szeretem az írásait is. De azt el sem tudom képzelni, hogy mi a baj ezekkel!? Akinek nem tetszik, ne olvassa. Szerintem ennyi az egész. Van akiről azt gondoltam egy idő után, hogy "sok". De nagyon egyszerű, az ő oldalát nem látogatom.
Én is szívesen sütök, főzök. Sok olyan dolgot próbáltam ki, amihez hozzá sem kezdtem volna, ha nem lett volna mellette egy-egy jó kép.
Én mint olvasó azt kérem, süssetek, főzzetek és ossztátok meg velünk! Köszönöm.

napmátka írta...

Kedves hozzá(m)szólók!
Nem voltam itthon, ezért nem reagáltam. Mindenkinek köszönöm megint, hogy belátogatott.Szerintem ez is egy érdekes téma, miért ne beszélhetnénk róla?

Fahéj és Feta!
Köszönöm, fogok reagálni hamarosan.

Benenn!
Nem mindenkinek van vele baja, hanem úgy tűnik, csak nekem - mármint a szmájlikkal. Tudomásom szerint rajtam kívül mindenki védelmébe vette őket.
Persze, én értem, hogy ezek a gesztikulációt, hangsúlyokat stb. hivatottak írásban közvetíteni.
Nekem az a bajom velük, hogy a legtöbb helyen (amerre járok az interneten) egyszerűen számolatlanul halmozzák, néha úgy érzem, mintha folyamatosan vicces-vidám és bús-kesergő arcokat látnék magam körül - akármiről legyen is szó.

Névtelen írta...

Kedves Napmátka!

Akinek nem inge... tartja a mondás... az internet világában a sok pozitív mellett sajnos felbukkannak a negatív hangok is. Ne vedd őket figyelembe, nyomj egy escape gombot!
Én ÍGY (csupa nagybetűvel) szeretem a blogodat, az idézeteidet, az írásaidat, a képeid érzékenységét. Ha nem veszed tolakodásnak, néhány személyes dolog: kifejezetten szeretem, hogy életed párját a párodnak nevezed, mert ez fejezi ki a kettőtök bensőséges kapcsolatát. Szeretem a nomádporta, és a mátka szót. Olyan szép "ízes" (modoros???) szavak ezek, nem lenne szabad hagyni, hogy kihaljanak a szép anyanyelvünkből...
Mint sok-sok gastroblog olvasója mondom: a Te blogot egy gyöngyszem a sok igénytelenül megfogalmazott blog között. Mindig élmény vissza-visszatérni hozzád.
Tudod, egy tojásrántotta is finomabb egy szépen, izlésesen megterített asztalnál.
Ez igaz a blog írásra is.
Ha megengeded, továbbra is maradok csendes, állandó olvasód.
Legyenek nagyon szép napjaid,

Mackómama

napmátka írta...

Mackómama!
Köszönöm szépen! Neked is a legjobbakat kívánom.

Névtelen írta...

Nem beszólok, jó szándékkal javítom:
"eufenizmusokat (kicsinyítőképzős és becéző formákat)"
az eufeMizmus nem ezt jelenti, hanem "valamely kifejezés, szó helyett másik kifejezés vagy szó használata, amely igyekszik enyhíteni az eredeti bántó, túlontúl őszinte, esetleg sértő formáját" (wikipedia.
Tehát "meghalt" helyett "eltávozott", "dagadt" helyett "telt", "bunkó" helyett "kevésbé művelt" és társai. További kellemes napot.