2009. augusztus 5., szerda

Sós perec

Valahol van még végtelenség, igazi hideggel és igazi hőséggel, s talán a hozzávaló emberekkel is. (Márai Sándor)

Párom a nomádportán perecre vágyott pár hete. El is kezdett recepteket keresgélni. Mondtam neki, hogy ennél egyszerűbb sütemények is léteznek, s az ottani sütővel nem biztos, hogy érdemes próbálkoznia. Inkább kerekezzen át a hídvégardói pékségbe, hátha ott sütnek.
Végül nem sütött, és nem is vett magának, viszont a hétvégi látogatásom alkalmával ezt kérte.
Délután indultam, így a délelőttbe bele is fért a sütögetés. Persze nagy perecek nem készülhettek, mivel azokból legfeljebb kettő fér el egy sütőlemezen, és ebben a melegben nem akartam sokáig várakoztatni a tésztát, így is hihetetlenül gyorsan kelt.

Hozzávalók (30 darabhoz, kb. 3 és fél sütőlemeznyi adag): 80dkg rétesliszt, 20dkg vaj, 11g szárazélesztő, 4dl langyos víz, 2kk só
a tetejére: 1 felvert tojás
a sós-lisztes mázhoz: 1ek só, 4ek liszt, víz


Elkészítés: A vajat megolvasztjuk, és langyosan dolgozzuk össze a tészta további hozzávalóival. Rábízhatjuk a kenyérsütő dagasztó programjára is. A szépen kidolgozott egynemű tésztát meleg helyen, letakarva kelesztjük. Ebben a hőségben a teraszon ez fél órát sem vett igénybe. Utána kinyújtjuk kb. 1-1,5 cm vastag téglalapra, a hosszanti oldalával párhuzamosan csíkokat vágunk belőle, megsodorjuk, és perec alakúra formázzuk. (Egyébként ebből a tésztából sokféle alakzatot készíthetünk.) A pereceket sütőpapírral bélelt tepsikre rakjuk, kicsit hagyjuk még kelni, majd felvert tojással átkenjük. Így toljuk a 230 fokra előmelegített, és bespriccelt, gőzös sütőbe, ahol kb. 15 percig sül egy adag. Amikor már majdnem kész, meglocsoljuk a lisztes-sós mázzal: 1ek sóból és 4 ek lisztből készül a máz, annyi vízzel keverjük el, hogy - tetszésünk szerint - sűrűbb, vagy hígabb állagot kapjunk. Még egy-két percre visszatoljuk a sütőbe, és kész is.

Ha azt szeretnénk, hogy ropogós maradjon, de szállítás közben se száradjon ki, várjuk meg, míg kicsit meghűl, ezután konyharuhával bélelt kosárba vagy papírdobozba tehetjük.

15 megjegyzés:

Makka írta...

Nagyon jól néznek ki!
A perec és a pattogatott kukorica számomra olyan mozikaja, mindkettőt nagyon szeretem, igaz, pattogatott kukoricát itthon is rendszeresen eszem, nem kell hozzá kifejezetten moziba menni. Ha a perec is olyan pár perces dolog lenne, mint a patogatott, akkor azt is ennék jó sokszor.

Judith írta...

O, de szepek! Meg soha nem csinaltam...

Erika írta...

Szuperül néz ki!
A hétvégi bulira ezt fogok csinálni.

Gyöngyi írta...

Olyan szuper fotót készítettél, hogy megkívántam!

Renata írta...

Már én is fontolgatom a perecet!
Egyszer csináltam, de nem volt az igazi.

trinity írta...

Nekem épp ezek a kisebb fajták tetszenek! Nagyon finom lehet, jó kis sós ropogtatnivaló!!!

KennyT írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
KennyT írta...

They look nagyon finom!

szepyke írta...

A perec csak nekem gyerekkori? Mindig az jut az eszembe, hogy amikor mentünk az állatkertbe, meg moziba, akkor mekkora pereceket nyomtam be, és imádtam a szétfolyt sót rajtuk.
Hu, Napmátka, ez remek recept!

Limara írta...

Nagyon kívánatosak! :))

Limara írta...

Küldtem neked egy Macit! :)

Vegavarázs írta...

Napmátka, gyönyörűek ezek a perecek! Azt hiszem az a legnagyobb siker egy gasztrobloggernek, hogy az olvasói elindulnak a konyhába...

Hanczur írta...

Megerősíthetem, hogy finom volt. Nem is ettem mekk egyszerre.

duende írta...

Jaj, köszönöm a receptet! Én is nagyon szeretem, és még sosem készitettem, nem volt receptem és nem is mertem nekiállni. De majd most! :)
Nagyon szépek lettek!

Ildi írta...

Hat a Tieid nagyon apro perecek lehettek :-) En most probaltam ki ugy, hogy minden hozzavalonak a felet vettem, mert nem akartam tul sok perecet sutni. Nekem csak 5 darab kozepes meretu jott ki belole.. :-( Viszont fincsi! :-)