2010. január 13., szerda

Krumplis-vajas-diós-tepertős (hajtogatott) pogácsa

Ha valaki a "tudomány és a művészet pártfogója", ez majdnem oly nevetséges, mintha egy vallásos emberre azt mondanák: "az Isten pártfogója." Ahogy Isten nem függ attól, hogy hisznek-e benne, éppúgy a tudományt és a művészetet sem érinti, hogy törődnek-e vele.... s ha a létben megnyilvánul, attól a lét lesz gazdagabb; a tudomány és a művészet részéről végtelen alázat, hogy a létben magát megnyilatkoztatni engedi, hiszen minden alakot-öltése fogyatékos. És ha a tudomány és művészet eltűnik az emberi sorsból: nem az ő pusztulása lesz ez, hanem a fogyatékos megnyilvánulásoké, s e megnyilvánulások gazdájáé, az emberé. (Weöres Sándor)

Ez a pogácsa nem egészen annak indult, ami. A történethez tartozik, hogy erre az évre Apukámtól egy receptes falinaptárt kaptam, Lajos Mari ételeivel. Úgy döntöttem, hogy minden hónapban - ahogy időm engedi - elkészítem az éppen soros ételt belőle. Az eredeti recept egy 1:1:1 vaj-krumpli-liszt arányú, kevés tejfölt is tartalmazó kelt-hajtogatott pogácsa lett volna, de két dolog is változtatott ezen:

- már a receptet és az arányokat olvasva is soknak éreztem a zsiradék arányát egy kelt tésztához mérve. Nagyon szeretem a vajat, de az ilyen arányú tésztából olyan pogácsát lehet csinálni, ami leginkább aznap élvezhető, másnap - mire az ízek kiteljesednének - már nem az igazi. (Egyébként Lajos Mari is említi, hogy csak frissen jó.) Mi pedig szeretjük másnap is rágcsálni az ilyesmit, arról nem is szólva, hogy gazdaságosabb is így az elkészítése. Ezért a mennyiségeket és a liszt arányát is alaposan megnöveltem, és az otthon lévő lisztmennyiséggel - részben teljes kiőrlésűvel - gazdálkodtam.

- a másik ok a változtatásra az volt, hogy már régóta üldögél a hűtőmben 2 maréknyi tepertő. Párom nagyon szereti a tepertős pogácsát, de ez a mennyiség nem volt elég egy valamire való adag süteményhez, így türelmesen várakozott. A karácsonyi bevásárlás alkalmával is sokalltuk a tepertő árát, így a rendelkezésre álló készletet nem egészítettük ki. Most viszont eszembe jutott, és beletettem a készülő pogácsába azt a kevéskét, ami volt. Meglepő módon nem "tűnt el" az íze benne, határozottan érezni. S mivel tavaly előtt a libatepertős pogácsába is került dió, már adta magát a dolog, hogy ebben is legyen.

Páromra amúgy is ráfér a megfelelő téli ellátmány. Nem mintha hízni szeretne, de még ebben a hidegben is megszállottan mászkál odakint a bicajával, mióta ő is sörkollektort akar építeni.
Ha kell, a hó alól is kikapirgálja az elhajigált sörösdobozokat. Mondjuk nemcsak magát: a bicajgumikat sem kíméli...

Hozzávalók (4 sütőlemeznyi, kb. 110 darabhoz): 45dkg teljes kiőrlésű és 40dkg búzarétesliszt, 45dkg vaj, 2+1 tojás, 50dkg héjában főtt, meghámozott és áttört krumpli, kb. 3kk só, 2 marék darált tepertő, 2 marék dió, 1,5dl tejföl, őrölt bors, 2 csomag (összesen 14g) szárazélesztő

Elkészítés: a tepertő, a bors és 1 tojás kivételével a hozzávalókból összeállítjuk a tésztát. Bízhatjuk a kenyérsütő dagasztó programjára is. Meleg helyen kelesztjük.
Kb. 1cm vastag téglalappá nyújtjuk, majd rákenjük a ledarált tepertőt és borsot őrölünk rá. Alját és tetejét középre, egymásra, majd a két oldalát is ráhajtjuk, és 20 percig letakarva, nem huzatos helyen pihentetjük. Még kétszer megismételjük a nyújtást-hajtogatást 20 perces időközönként. Végül a tésztát 1,5cm vastagra nyújtjuk és kiszaggatjuk. Lisztezett sütőlemezre helyezzük a pogácsákat. Az első adag letakarva pihenhet, míg bemelegszik a sütő 200 fokra, a következő adagok pedig addig, amíg az éppen előző sül. Sütés előtt a pogácsák tetejét a megmaradt, felvert tojással kenjük meg. Kb. 20-25 perc alatt készül el egy adag.

Adtam a szomszédainknak és Apunak is, két nap alatt el is fogyott mind.

16 megjegyzés:

Makka írta...

Ez megint csodásan hangzik!
(A sörösdobozokat gyűjtsük? Mert akkor szólok az apunak, hogy ne gyűrje össze és ne dobálja ki.)

napmátka írta...

Mi nem iszunk sört, így nálunk nem terem. Megköszönném, de csak ha nem nagy teher. Párom meg idővel elbringázna érte.

Makka írta...

Rendben, megbeszéltük.:)

olzka írta...

Szép gondolatot illesztettél a mondanivalód elé. Nem olvastam még, de előkeresem, köszönöm.

Hanczur írta...

KÖSZÖNÖM SZÉÉÉÉPEEEEEN!

trinity írta...

Megint olyan tökéletesen átalakítottad a receptet-nekem így sokkal jobban tetszik!!! Nagyszerű!!!

Tinkmara írta...

Remek recept. Nagyon szeretem a pogácsát. Ám sajnos töpörtyű itt nincs, ígyhát csak gondolatban. :) Lajos Mari receptjeit is nagyon szeretem, még sose hagytak cserben. Ezt is nagyon ügyesen alakítottad. Napmátka, Te nagyon tudsz. :)

fedák írta...

Kedves Napmátka,
veled kapcsolatban eljutottam oda, hogy minden nap türelmetlenül várom az újabb bejegyzésed.(ez valami elvonási tünet vagy mi)
Köszi a mostanit.
Érdekes, hogy a dió ilyen alapélelmiszer nálad...én is szeretem, ez tetszik...
Van diófátok?!
Sikerült-e eladnotok a házat? Végleg kiköltöztök a portátokra vajon? Annyira jó lehet az a hely!
Jól esett, hogy olvastál és írtál is nekem!
Nagy szeretettel várlak...Fodor Ákos, most Weöres Sándor. Azt hiszem kicsit az a mondás is igaz lehet, hogy mondd mit olvasol és megmondom ki vagy, legalábbis rokon lélek-az biztos.
Szép napot!

Tündér írta...

Hűha! Nagyon jól hangzik ez a pogácsa!Minden finomságot beletettél!(Én is kaptam karácsonyra Lajos Mari receptjeit tartalmazó naptárt. Barátnőm lepett meg vele, az aztali változattal..)

Ági, aki főz írta...

Csodásan hangzik! Érzem az illatát!

Ízlésszindróma írta...

Szívesen reggeliznék ilyen pogit!! van benne minden ami jó!!

bodzazsuzsa írta...

A pogi nálam is kurrens étek, töpörtyű szinte mindig "ül" a hűtőben, saját magam sütöm ki. Az idézeteid megadják a nap hangulatát, köszönöm.

Moha írta...

Ebben benne van minden földi jó, kipróbálom.Engem is elriasztanak az ilyen receptek,szinte mindig csökkentem a zsiradékot benne, bár mi öten vagyunk (plusz egy örökké kunyeráló kutya)de nálunk sem fogyna el egyszerre. A pogácsa pedig legyen jó másnap is.

Renata írta...

Pogácsát lehet, hogy sütök én is holnap. Valami gyorsat.
Én is olvastam Hanczur akcióját.

Csibe írta...

De jó, diós! Listára felvéve! Nagyon guszta!

napmátka írta...

Kedves fedák!
Bocsánat, nem válaszoltam a kérdésedre. Majd most:
Igen, van diófánk, és csakis ez az oka, hogy - mióta van - előtérbe kerültek a diós receptek, mert régen nemigen szerettem, legfeljebb a mákot.
Viszont rájöttem azóta, hogy a dió sós ételekhez is remekül passzol, és így még jobban bejön nekem, mint édes közegben.