Krumplis-vajas-diós-tepertős (hajtogatott) pogácsa

Ha valaki a "tudomány és a művészet pártfogója", ez majdnem oly nevetséges, mintha egy vallásos emberre azt mondanák: "az Isten pártfogója." Ahogy Isten nem függ attól, hogy hisznek-e benne, éppúgy a tudományt és a művészetet sem érinti, hogy törődnek-e vele.... s ha a létben megnyilvánul, attól a lét lesz gazdagabb; a tudomány és a művészet részéről végtelen alázat, hogy a létben magát megnyilatkoztatni engedi, hiszen minden alakot-öltése fogyatékos. És ha a tudomány és művészet eltűnik az emberi sorsból: nem az ő pusztulása lesz ez, hanem a fogyatékos megnyilvánulásoké, s e megnyilvánulások gazdájáé, az emberé. (Weöres Sándor)

Ez a pogácsa nem egészen annak indult, ami. A történethez tartozik, hogy erre az évre Apukámtól egy receptes falinaptárt kaptam, Lajos Mari ételeivel. Úgy döntöttem, hogy minden hónapban - ahogy időm engedi - elkészítem az éppen soros ételt belőle. Az eredeti recept egy 1:1:1 vaj-krumpli-liszt arányú, kevés tejfölt is tartalmazó kelt-hajtogatott pogácsa lett volna, de két dolog is változtatott ezen:

- már a receptet és az arányokat olvasva is soknak éreztem a zsiradék arányát egy kelt tésztához mérve. Nagyon szeretem a vajat, de az ilyen arányú tésztából olyan pogácsát lehet csinálni, ami leginkább aznap élvezhető, másnap - mire az ízek kiteljesednének - már nem az igazi. (Egyébként Lajos Mari is említi, hogy csak frissen jó.) Mi pedig szeretjük másnap is rágcsálni az ilyesmit, arról nem is szólva, hogy gazdaságosabb is így az elkészítése. Ezért a mennyiségeket és a liszt arányát is alaposan megnöveltem, és az otthon lévő lisztmennyiséggel - részben teljes kiőrlésűvel - gazdálkodtam.

- a másik ok a változtatásra az volt, hogy már régóta üldögél a hűtőmben 2 maréknyi tepertő. Párom nagyon szereti a tepertős pogácsát, de ez a mennyiség nem volt elég egy valamire való adag süteményhez, így türelmesen várakozott. A karácsonyi bevásárlás alkalmával is sokalltuk a tepertő árát, így a rendelkezésre álló készletet nem egészítettük ki. Most viszont eszembe jutott, és beletettem a készülő pogácsába azt a kevéskét, ami volt. Meglepő módon nem "tűnt el" az íze benne, határozottan érezni. S mivel tavaly előtt a libatepertős pogácsába is került dió, már adta magát a dolog, hogy ebben is legyen.

Páromra amúgy is ráfér a megfelelő téli ellátmány. Nem mintha hízni szeretne, de még ebben a hidegben is megszállottan mászkál odakint a bicajával, mióta ő is sörkollektort akar építeni.
Ha kell, a hó alól is kikapirgálja az elhajigált sörösdobozokat. Mondjuk nemcsak magát: a bicajgumikat sem kíméli...

Hozzávalók (4 sütőlemeznyi, kb. 110 darabhoz): 45dkg teljes kiőrlésű és 40dkg búzarétesliszt, 45dkg vaj, 2+1 tojás, 50dkg héjában főtt, meghámozott és áttört krumpli, kb. 3kk só, 2 marék darált tepertő, 2 marék dió, 1,5dl tejföl, őrölt bors, 2 csomag (összesen 14g) szárazélesztő

Elkészítés: a tepertő, a bors és 1 tojás kivételével a hozzávalókból összeállítjuk a tésztát. Bízhatjuk a kenyérsütő dagasztó programjára is. Meleg helyen kelesztjük.
Kb. 1cm vastag téglalappá nyújtjuk, majd rákenjük a ledarált tepertőt és borsot őrölünk rá. Alját és tetejét középre, egymásra, majd a két oldalát is ráhajtjuk, és 20 percig letakarva, nem huzatos helyen pihentetjük. Még kétszer megismételjük a nyújtást-hajtogatást 20 perces időközönként. Végül a tésztát 1,5cm vastagra nyújtjuk és kiszaggatjuk. Lisztezett sütőlemezre helyezzük a pogácsákat. Az első adag letakarva pihenhet, míg bemelegszik a sütő 200 fokra, a következő adagok pedig addig, amíg az éppen előző sül. Sütés előtt a pogácsák tetejét a megmaradt, felvert tojással kenjük meg. Kb. 20-25 perc alatt készül el egy adag.

Adtam a szomszédainknak és Apunak is, két nap alatt el is fogyott mind.