Újévi harapnivalók 2 - Sonkás-sajtos kiflik (egy kis színelmélkedés)

Az archaikus fekete-vörös-fehér hármasságának megfejtése nem különösebben nehéz... A fekete a földalatti, a kaotikus tartály, a természet nem kész, de annál teltebb és sűrűbb energiakészlete, amelyből a dolgok kilépnek, hogy alakot öltsenek... A vörös itt is az élet színe, mint egyebütt. A fehér pedig éppen olyan magasságban áll a vörös fölött, mint amilyen mélyen alatta áll a fekete... Mindenképpen az a három lépcső, amelyet az életnek meg kell tennie. (Hamvas Béla)

Amikor szilveszter napján párom édesanyja a telefonban megkérdezte fiától, hogy én mivel készülök az összejövetelre, a következő választ kapta:

"Ildi sütött valami barnát meg fehéret."

Be kell valljam, ez elgondolkodtatott. Mi gasztrobloggerek ugyanis (talán elnézitek a többesszámot, de kinek nem inge, az kérem, ne...!) gyakran morfondírozunk rajta, hogy miképp is nevezzük el ételeinket - hogy a név ne legyen túl hosszú, flancos, de azért tartalmazza az étel jellemzőbb összetevőit, netán még a figyelmet is felkeltse - s lám, e férfi-lelemény ezt milyen egyszerűen megoldja!
(Persze tekinthetnénk mindezt csupán a megfigyelés és érdeklődés fogyatékosságának is, de miért tennénk?)

Aki az előző bejegyzésemet olvasta, már rájöhetett, hogy mi volt a "barna". Ezek szerint csak a "fehér" recepttel vagyok adós. Kérdezhetnétek, hogy ez miért nem "sárga" inkább vagy "narancs-piros", de érjük be azzal a válasszal, hogy a fent említett férfi-lelemény e tekintetben is az egyszerűsítésre törekszik, 6-8 szín megkülönböztetése számára elegendő, lehetséges, hogy ennél többet az elektromos alkatrészek jelölései sem tartalmaznak. E ponton vissza kell térnünk és fel kell figyelnünk a "barna" megjelölés disztingvált voltára, hiszen csaphatta volna egyszerűen a feketéhez is az előbb említett ételt, de nem volt égett szaga, így helyesen ismerte fel az ezirányú megkülönböztetés szükségességét.

Ennyit a színekről. Lássuk akkor most a "fehéret"!
Hozzávalók (96 darabhoz): 1 kg rétesliszt, 3 tojás, 2,5dl kefír, 1,5dl olaj, 2kk só, 3ek cukor, 2,2dl langyos tej, 2 tasak (összesen 14g) szárazélesztő
A töltelékhez: 30dkg füstölt, főtt sonka, 10dkg sajt, 10dkg vaj
A kenéshez: 1ek tej vagy tejszín, 1 tojás

Elkészítés: A tészta hozzávalóit kézzel összeállítjuk vagy a kenyérsütőgép dagasztó-kelesztő funkciójára bízzuk. A húst és a sajtot ledaráljuk, és kikeverjük a vajjal. A tölteléket 6 részre osztjuk. A megkelt tésztát átgyúrjuk, majd 12 cipóra osztjuk. A cipókat egyenként kerek lappá nyújtjuk, kb. palacsinta nagyságúra. (Közben ügyelünk rá, hogy a várakozó tészta mindig letakarva legyen, hogy ne száradjon ki.) A kinyújtott tésztalapot megkenjük egy rész töltelékkel, majd letakarjuk egy másik kerek tésztalappal. A korongot 16 cikkre vágjuk, és a darabokat a szélesebb része felől feltekerve kifliket formázunk. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk (3 nagy tepsin fér el.) Letakarva hagyjuk még kb. 20 percet pihenni, ezután kevés tejjel vagy tejszínnel elkevert tojással megkenjük a kifliket. A sütőt 200 fokra előmelegítjük. Egy-egy adag kb. 20 perc alatt sül meg. (Nekem elektromos sütőm van, szerintem a légkeverésesben gyorsabban sül.) (A sütemény Limara Lala-kiflijének átalakításával készült.)