2010. február 26., péntek

Böjti ételeink - a leves

nyárnak és télnek
kétélű próbáin túl
szívós és szürke

Fodor Ákos: Februári ág

Aki sokat nézelődött már az ételeim között, biztosan felfedezte, mennyire fontos nekem / nekünk a leves. Gyakorlatilag jól is tudok lakni vele, ha kerül mellé még egy szelet kenyér vagy egy kifli.
Többször írtam már a blogon a különböző levesekről, külön bejegyzésben a hús- és a zöldséglevesekről. Utóbbiaknál már említettem, hogy nem szoktam egyféle zöldségből készíteni, mindig beleteszem, ami éppen itthon vagy a kertben fellelhető, ezért a zöldségleveseknek nálunk nincs külön nevük.

Február végén, böjt idején még mindig a sűrű, tartalmas levesek vannak soron nálunk. A különbség annyi, hogy ilyenkor elmarad a levesekből a mélyhűtőben raktározott húsleveslé, valamint minden más állati eredetű élelmiszer, így a vaj is, amit egyébként szívesen használok a zöldségekhez néha és módjával.

Rántás (helyett)
Nagyon szeretem a sűrű levű, telt ízű leveseket, de nem a hagyományos módon rántom be az ételt, hanem rögtön az elején. Vagyis az összedarabolt zöldségféléket beleteszem a fazékba, megöntözöm egy kis olajjal, elkezdem pirítani, és ekkor szórom közé a lisztet, azzal együtt pirítom, majd - ha kell bele - jöhet a pirospaprika, fokhagyma, fűszerek, és csak azután öntöm fel, ha minden kissé megpirult.

Először mindig csak kevés vizet adok az ételhez, úgy könnyebben és gyorsabban puhulnak a zöldségek, s utóbb adagolom hozzá a többit, főzés közben.

Alapok
Nincs sok eltett élelmiszerem, de azért van egy két üvegcse, amelynek tartalma még a téli leveseket is gazdag fogássá varázsolja.


Ezek például:


- sóban eltett fűszerpaprika
- paradicsompüré
- szárított erőspaprika
- különböző fűszerolajok
- házi ételízesítő
- petrezselyem olajban (Többen erre pestoként hivatkoztak, de nem az, legfeljebb alap lehet a egy pestohoz. Nem is teszek bele mást, mert többféle célra, így levesekhez is használom. Ezért is lenne célszerűtlen az egész adagból pestot készíteni.)

Ezekhez kerülnek a zöldségfélék és a további friss és szárított fűszerek.

Levesbetétként szívesen használok időnként rizst. Egyrészt nem ázik el másnapra sem a levesben, mint némely tésztaféle, másrészt gyakran eszünk tésztát másodikként, ilyenkor nem akarnék tésztával vagy lisztből, grízből készült levesbetéttel gazdagított levest tálalni.

A leveseket nagyon ritkán turmixolom, anélkül is egészen sűrű lesz (a képeken a ma főtt zöldségleves átszűrt leve.)

7 megjegyzés:

Moha írta...

Gyönyörű a kép!
A petrezselyemolajért áldom a neved!

duende írta...

Még így képen is átütően erőteljes, telt, gazdag! csodálatos! :)

Csibe írta...

Milyen szép képek! Vannak levesek, amiknél én is így indítok :)

Daisy írta...

Én is szoktam így kezdeni leveseket, de leginkább nem teszek bele lisztet, vagyis nem sűrítem, de néha hiányzik ez az íz.
Gyönyörű a színe!

bodzazsuzsa írta...

Ezt a sűrítést hívják mifelénk staubolásnak (stejbolás), és én is ezt követem.

Ági, aki főz írta...

Én is ugyanígy szoktam sűríteni a levesket, még az elején, egy kevés liszttel. Sokkal lágyabb lesz így és általában nem is csomós.

szepyke írta...

Amikor megláttam azt a piros levest... Napmátka, napot hozol a napokba! Köszönöm!