2010. július 23., péntek

Sült padlizsán (vegán változat)

amíg a kör túl tág a szemnek:
látszik ív-szakasza egyenesnek
(Fodor Ákos)

Türelemjáték. Erről szólna most az élet - és sajnos én ebben gyenge vagyok. Már megszoktam, hogy amikor egyszerre adok ki 4-5 tennivalót, a környezetem némiképp lefagy, mint egy számítógépes alkalmazás, pedig hát ez csak néhány a listáról. Hát jó, ilyenkor újraindítjuk a programot, s megpróbálom mindössze két teendővel, hátha fut egyszerre.
Az információkat sem lehet olyan dömpingben mások nyakába öntenem, mint ahogy szeretném.
És erre itt van Apu. Akit most nem gyepálhatok, hogy döntse el már melyik ételt kéri, minek vitette ki a vacsorát, ha enne még, szedelőzködjünk kissé gyorsabban, mert lekésem az órámat.
Nem, ez most nem megy. Fizikai képtelenség. Betegsége olyan tempóra kényszerít, ami ellen minden idegszálam tiltakozik, ami egyszerűen nem az enyém.
Máskor meg ő kapkodna, hogy vegyem már le, adjam már fel, vigyem már ki, hozzam már be. Éppen emelem át a kerekesszékből az ágyra, miközben már mutogat, mi lenne a következő teendő, vagy csak kiszúr valami apró szemetet a földön (amit pont a kerekesszékkel hoztunk be), pedig nem is lát jól.
Kettő kezem van. Ebben maradunk. Persze mindez egy sajátos nyelven folyik, mivel beszélni nem tud. Sajnos ezt a közös nyelvet egyikünk sem ismeri jól - ezzel tovább nehezedik a helyzet.

Egyszerűbb az élet, amikor csak kint vagyunk a gatyaaszaló melegben. Mert minden nap ki kell menni, bármit is mondjanak a tévében a hőségriadóról. (Teljesen átszokom már az övtáskára, csak hogy szabad legyen mindkét kezem.) Menni kell, emberek közé, lehetőleg a boltba is, mert oda éppen hogy csak beverekedjük magunkat a kerekesszékkel, és van egy olyan sor a polcok között, ahová be is tudunk fordulni, majd tovább, egészen a pénztárig. Itt a működő bal kezével tartja az ölében a kosarat (valamit azért veszünk, ha nincs is szükség semmire), majd segít a pénztárnál és mosolyog, amikor az ismerős pénztárosok ráköszönnek. (Ezért mondjuk külön jó pont jár nekik, mert velük szemben sajnos az orvosok egy része levegőnek nézi, csak velem beszélnek. Amit persze ő érzékel, még ha nem is veszik észre. Értem én, senkinek sincs tengernyi ideje. Amúgy javulást nem ígérnek, marad a csodában való bizodalom.)

Apu agya egészen megfejthetetlenül működik egy ideje, mivel kifelé nemigen tud kommunikálni, sokan azt hiszik nem is érti a dolgokat. Pedig szinte mindent ért, hallgatja a műsorokat s ha éppen felolvasok neki. Arra is emlékszik, ha a két nappal előbb olvasott szakaszt újrakezdem, tisztában van vele, hogy ezen már túljutottunk. De ha dönteni kell a legegyszerűbb dolgokban, elbizonytalanodik. Hát még én...! Csak egy a biztos: menni kell, minden nap. Azt hiszem, edzésként pluszban súlyzóznom is kéne, pedig Apu igen sokat fogyott...

Így tényleg csodaszámba megy, ha mégis főzök valamit, már ha főzésnek lehet tekinteni a padlizsán sütését. Ennyi telik tőlem, bár ebben a melegben inkább csak gyümölccsel tömjük magunkat.

Hozzávalók (2 személyre): 2 közepes méretű padlizsán, 8 gerezd fokhagyma, 3-4 ek hidegen sajtolt olaj, 2 nagyobb paradicsom, 1 csokor petrezselyem, só

Elkészítés
: a padlizsánokat kettévágjuk hosszában, majd átlósan beirdaljuk úgy, hogy ne vágjuk át a héját. Kissé megsózzuk, vékonyan megkenjük olajjal a vágott felületeket. Grill serpenyőben vagy sütőben lassú tűzön sütjük. (Serpenyőben a vágott felükkel lefelé, sütőben fordítva.) Ha már puha a húsa, ráöntjük az apróra vágott petrezselyemmel, paradicsommal, fokhagymával elkevert maradék olajat, és így sütjük még kb. 10 percet. Fél óra sem kell az egészhez. (Akinek vékony így a fogás, körettel is eheti.)

Hasonló recept (Lúdanyó nyomán) már szerepelt itt a blogon, de akkor az étel sajttal és joghurtos öntettel készült.

18 megjegyzés:

Vali írta...

Kitartást és nagyon sok erőt kívánok Neked.

Katuska írta...

Drága Bogár!!!Sok-sok erőt kívánok!!!Olvass sokat a papádnak hagy hallja a hangod,sokat segít Neki!
Az orvosra rá kell szólni-sajnos....


Klassz recept!szerintem kis friss sajt fér még bele....

Főz és fecseg írta...

Sok erőt és türelmet kívánok mindkettőtöknek. Ilyenkor derül ki, hogy igazából mi a fontos és mennyi mindennek tudunk örülni.
A padlizsán is finom lehet!:)

Ági, aki főz írta...

Annyira ismerem minden sorodat. Az a baj, hogy ha most nincs benned a türelem, később csak a megbánás marad. De te sokkal-sokkal erősebb vagy, mint gondolnád.

nagyorsolya írta...

Szia! Nem akarok ismeretlenként okoskodni, de ha jól figyelek, akkor a Pető Intézet pont Nektek való hely lenne. Próbáltátok már? Vagy túl messze van?
És mindenhonnan lehet javulás, az orvosoknak nem mindig kell hinni! Az idegrendszer varázslatos dolog ám, mindig képes megújulni, átszerveződni. Kitartást Nektek!

lúdanyó írta...

Összeszorult szívvel olvastalak - Ágival egyetértve nagyon sok erőt kívánok neked!

Tündér írta...

Kedves Napmátka!Csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz: kitartást és sok erőt kívánok!

Névtelen írta...

Bár én csak hivatásomban, ápolóként éltem meg ezt a tehetetlenséget és türelmetlenséget amit most Te, tudom, milyen nehéz most neked. Nem tudok jó tanácsokat adni, talán egyet: sose engedd, hogy bármiféle lelkiismeret furdalás eluralkodjon rajtad.

Chef Viki írta...

Drága Napmátka! Nagyon-nagyon sok erőt, kitartást és végtelen türelmet kívánok!

Tehetetlenség, düh, türelmetlenség, szánalom, alázat, szeretet - mennyi minden átszáguld az emberben...

A Pető Intézet nagyon jó ötlet! Az idegrendszer maga a csoda!

S egy könyvajánló, ha megengeded: Zemlényi Zoltán: Hoppárézimi. Balesetből adódó idegrendszeri károsodás, kóma, műtétek, járás- és beszédképtelenség, fejlesztő torna, konduktorok - 15 évesen. Egy napló, 1 ujjal gépelve, hibátlanul működő aggyal.

Jade írta...

Tovabbra is sok erot kivanok, gondolok Rad!

Moha írta...

Persze, hogy menni kell, hiszen ez élteti, a ráköszönő pénztárosnők, akik még emberszámba veszik.
Sok-sok erőt neked, Apukádnak javulást, még ha pici léptekben is!

erős ildikó írta...

Sziasztok!
Idő hiányában csak röviden reagálnék:
Köszönöm a jókívánságaitokat!

Pető intézet: nincs túl messze, de Aput most már az autóba beültetni is nagyon nehéz. Mindennel együtt nyilván több órát venne igénybe egy-egy alkalom, és őt egy félórás séta vagy csak az ülő helyzet is kifárasztja. Mire odaérnénk az intézetbe, már csak éppen le kellene fektetni aludni...
Ráadásul ahhoz több akaraterő kellene, ő bizony a gyógytornászt is kidobta az első alkalom után, és még a passzív tornát is szívesen kihagyná, amit velem végez. Meglehetősen öntörvényű volt mindig is, és ebben azért a régi.

Hoppárézimi: Annak idején én is olvastam a könyvet. Apu helyzete némileg más, a szélütés sokféle agyi területet blokkolhat, és legalább egy-két készségnek kellene működnie ahhoz, hogy másokat javítani lehessen. Én már próbálkoztam kommunikációs táblával, kártyákkal, rajzokkal, videókkal, de sajnos írni sem tud, nemcsak a bénulás miatt, hanem mert nem találja meg a szavakat, illetve az azokhoz tartozó betűket. Látótér kiesése is van, ez tovább bonyolítja a dolgot.

Megbánás (Ági, aki főz): Minden napra akad megbánnivaló, de ez együtt jár a mi kapcsolatunkkal. Bennem ennyi van, nem több.

Lelkiismeret furdalás (drótvizsla): Igen, ezt nehéz kikerülni.

mandy tarragon írta...

Kitartást kívánok nektek!

trinity írta...

Rég jártam erre is, látom, nem jó idők járnak felétek:(
Nagyon sok erőt, kitartást kívánok és igen, bízzunk benne, hogy igenis vannak még csodák!!!

Csibe írta...

Én is kívánok nagyon-nagyon sok erőt, kitartást, türelmet!

Hanczur írta...

Nufi azt mondta, hogy nem lehet megenni a padlizsán héját, pedig ez nem igaz. Nekem sikerült. :-)
Amit a türelméről ír, az is úgy igaz, hogy kivárja az olajozott csigabigát is, csak belül forr az indulat. Kiviszi az udvarra, olvas neki, eltolja boltba és templomba is.
Még egy étkező asztalkát is csináltatott velem, pedig Béla nagyon jó szemű, és a mechanikai megoldásokban erősen kritikus is.
Pl. egyből kiszúrta, hogy a négy rögzítőcsavarból a tetején nem tudtam szintbe húzni mindet.
Mindegy, fő, hogy eszik róla! Tehát - iskolás megfogalmazással - bélással átment a vizsgán az asztalka.

libi írta...

Tisztelet a türelmedért, akkor is, ha te ezt türelmetlenségnek érzed!

A padlizsán pedig csodás lehet, minden formájában nagyon szeretem!

Kata írta...

Jaj de szomorú vagyok! nem könnyű az életetek, de ne hibáztasd magadat, nem éri meg! Édesapáddal mindketten tanultok: te a türelmet, ő a kiszolgáltatottság érzésének tapasztalását...
Sok erőt kívánok neked hozzá!