A kelkáposzta dícsérete / vajban-fűszerolajban sült kellepény

Ma hull a hó és álom hull a hóban,
Befüggönyözve a világ valóban

S a függönyön túl zene szűri hangját,
Egy operában ma Puccinit adják.
(Juhász Gyula)

Leesett az első hó, egy ideje mindig leesik már novemberben. Azt tartják, ebben kell megmosni az arcunkat, ha szépek és fiatalok akarunk maradni - erről azt hiszem, már lekéstem. De azért jó volt nézegetni az udvarunkon sebtiben készülő hóembert, hiszen nemcsak a gyerekek, Apu is ki akart menni ma - dacára a jegesen süvítő szélnek. Először tettem hát próbát a kerekesszékkel ilyen útviszonyok között, a jégen viszont már nem vállalnám be az emelkedőket / lejtőket. Meglátjuk, milyen lesz ez a tél. Sajnos a futásról egy ideje leszoktam, de Apu - és a budafoki terep - folyamatosan edzésben tart, annyira, hogy már az éjszakai alvás is sokkal jobban megy, csak kevés. Az elalvással korábban sem volt gond, inkább azzal, hogy szakaszosan aludtam, és gyakran felébredtem, forgolódtam.

A havazás és a fagyos éjszakák beköszöntével, még a fagytűrő növényeink is betakaríttatnak, a kelkáposzta is. Bálint gazda honlapján olvastam a következő sorokat:

"Nem hálás feladat portrét rajzolni olyan növényről, amelyet kevéssé szeretünk vagy legalábbis nem sokra értékelünk. A kelkáposzta - hiába is tagadnám és tiltakoznék ellene - ezen növények közé tartozik. Mégis azért válogattam a késő ősszel, novemberben betakarított zöldségfélék sorába, mert azt akartam, hogy egy ilyen, "nem szeretem" vetemény is legyen a sorozatban. Sietek azonban hozzátenni, hogy a kelkáposzta "össznépi" elutasítása egyáltalán nem indokolt magatartás, mert ebből a káposztaféléből is lehet korszerű, ízletes ételeket készíteni, tehát helye van a kiskertekben is."

Mi ezzel szemben igencsak kedvezően gondolkodunk e növényről, mindig is szerettük, még hagyományos főzelék-formájában is, de számtalan más módja is van a felhasználásának.

Én kifejezetten örülök neki, hogy így az ősz végén is találunk friss, harsogóan zöld és finom alapanyagokat, ami éppen úgy jó egy salátába, mint süteménybe vagy egy forró levesbe, esetleg ebbe a lepénybe. Amúgy is azt gondolom: nincsenek "nemszeretem" zöldségek, csupán meg kell találnunk a számunkra ízletes elkészítési módját, nem beleragadni a megszokottságba (kivéve, ha az éppen kedvünkre való.)

Még a recept előtt szeretettel ajánlok figyelmetekbe egy kis gasztrohorrort, melyben a kísérlet alanya: egy halacska farkával kevergetné az ételt: saját halászlevét... (de egyéb bonyodalmak is adódnak.)

Hozzávalók (egy kisebb tepsihez): 1 közepes fej kelkáposzta, 3 nagyobb krumpli, 6-8dkg vaj, só, zöld bors, 2 ek (magyaros fűszer)olaj, 1 csomag petrezselyem

Elkészítés: a krumplit megpucoljuk, kockára vágva sós vízben puhára főzzük, majd kb. 8 percre hozzátesszük a felkockázott kelkáposztaleveleket (a vastag, középső ereket ne vágjuk ki, éppen olyan finom, mint a többi rész!)
Ezután szűrjük le a zöldséget, és hagyjuk kicsit fedetlenül állni, hogy a nedvesség elpárologjon róla. Majd forgassuk össze kb. 5-6 dkg vajjal (a krumpli már jó puha, tehát krémes alapot ad a roppanósabb kelkáposztának), kevés sóval (ha még szükséges), a durvára vágott petrezselyemmel, és frissen őrölt zöld borssal.
A keveréket terítsük szét egy vastagon kivajazott tepsibe. A tetejét locsoljuk meg a (fűszer)olajjal, majd 200 C fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt süssük kissé ropogósra.

Az étel lényege, hogy a krumpli nagyon puhára, a káposzta csak roppanósra fő. A fűszerek és a vaj harmonikusan egészítik ki, és a sütőben ropogós kérget kap. Köretnek vagy önálló ételnek is ajánlom. Vegán, liszt- és tojásmentes fogás.

Holnap kezdődik az advent. Mindenkinek nyugodt és örömteli készülődést kívánok!