Idei várható terméshozam

De mire magad kedvedig ehetnéd,
már vége is van, jön helyette más,

és rögtön azt is elviszi előled
s mintha vetítve volna vagy varázs,
kapkodja fogadásait az időnek
irigy házigazdád, a változás.

(Babits Mihály)

Konkrétan 1 darab kis gyümölcs (virág-)kezdemény látható a fügefámon. De nem ez a lényeg, hanem hogy van. Itt van nálunk végre. Múlt pénteken hoztuk, nehezen akart beülni az autóba, de végül rábeszéltük. Mivel nem vagyok nagy kertész, és azonfelül türelemmel sem bírok, olyat akartam, ami már termőre fordult. Meg - azt mondják - a törzses füge jobban bírja a telet. Választottam így egy kis fácskát, illetve először egy kertészetet, ahol megnézhetem. Mert a csomagküldésben ekkora növényeknél nemigen bízok. Aput viszont nem hagyhattuk sokáig magára, így egy kamaraerdei és egy szigetszentmiklósi kertészet jött szóba. Az utóbbiban vettük a kis fügefát. Párom a kisebb, de nagyobb levelű palántákban bízott inkább, így hoztunk egy olyat is. Az még - megítélésem szerint - messze van a termőre fordulástól, és a levél mérete is azt mutatja, hogy odabent telelt. A kis fácskán még éppen csak rügyek vannak, de a szakirodalom szerint majd május közepén lombosodik ki, addig metszeni sem szokás.
A szomszédos utcában és közvetlenül mellettünk is van füge, így a fejlődésüket naponta össze tudom hasonlítani.

Szóval szép, formás kis növény, remélem, hosszú életű lesz, és gazdag terméssel jutalmazza majd egyszer a fáradozásainkat, hogy a lehető legjobb helyet biztosítsuk neki ebben a nem túl nagy társasházi kertben. Vagyis sok napot, kevés szelet és hideget, meszes földet és elegendő vizet.

A dolog egyébként nem arról szól, hogy kell valami kuriózum a kertbe, ami másnak már van. Sokkal inkább egy évek óta dédelgetett vágy beteljesítése felé tett újabb lépés, de úgy is mondhatnám egyszerűen, hogy: nagyon szeretem a fügét. És mindenféle konyhai hókusz-pókusz nélkül, egyszerűen frissen. Sajnos az aszalt egyáltalán nem ugyanaz az íz.
Meglátjuk. Egyelőre bízom a növényben.

Még valamit szeretnék a kertbe vagy a teraszra: damaszkuszi rózsát. Részben gyönyörködni, részben további gasztronómiai célokra. Régebben volt egy kis bokor a kertben, de méltatlanul elpusztult. Igazából nem én ültettem, nem is tudtam róla sokat, és gazdája sem igen volt.
Azt mondják, hülyeség Angliából rendelni rózsatövet, de az az igazság, hogy magyar kertészetekben nemigen találtam. Biztos van, csak nekem korlátozottak a keresgélési lehetőségeim. Egyelőre nézegetek, és kértem több helyről is katalógust. Hazai kertészetekből is, és még két csodaszép helyről:

David Austin Roses
Peter Beales Roses

Mindkét utóbbi kertészet árul Kazanlik rózsát is, amelyből a bolgár rózsaolaj készül és szintén damaszkuszi fajta, de én azt hiszem, inkább másfélét szeretnék.

MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK ÉS BLOGGERTÁRSAMNAK ÁLDOTT HÚSVÉTOT KÍVÁNOK!