Üvegek (újra)

Egyszer már írtam sógornőm munkáiról, fotókat is tettem fel, a minap azonban megint benéztem az oldalukra, és meglepődve fedeztem fel jó néhány új darabot. Az üvegek egy része ismerős, párommal közösen gyűjtöttük, a fotók viszont megint csak újak, az őszi-téli fényjátékot és barnás színeket felváltotta az üde zöld nyár. (A fényképeket öcsém készíti.)

Továbbra is elfogultan-elfogulatlanul ajánlom őket konyháink vagy mások örömére, akár gasztroajándék is kerülhet beléjük.

SzentLászlóTárnics kézművesbolt

Ami minket illet, alig eszünk ebben a hőségben, csak gyümölcsöt, gyümölcsöt, gyümölcsöt. Olyannyira, hogy már időnként a bolti smucira is elcsábulunk. Smucinak párom a smoothie-kat nevezi, ha nem lenne nyilvánvaló... És ha még így sem, ez gyakorlatilag többféle friss gyümölcs turmixolva, így boltokban is a hűtőpulton található, ha van.
Ebben persze semmi újdonság, mert egyébként én több, mint 15 éve, párom is évek óta, szóval mindketten ezt reggelizzük, persze otthoni változatot, amit párom - korábban nem hallván a smuciról - egyszerűen csak misz-majsznak nevez.
Minek akkor a bolti smuci - vetődik fel a kérdés. Nos, mint tudjuk, a változatosság gyönyörködtet, noha pénzért adják.

Viszont ingyen (!!!) kaptunk egy nagy kosárnyi sárgabarackot egy kedves ismerősömtől, Edittől. A barack Százhalombattáról érkezett, apróbb, de finom, édes. A kosár alatt rendes, piaci bevásárlókosarat kell érteni. Tehát jó néhány kiló volt. Adódott volna valamilyen feldolgozás lehetősége, de mi ezzel nem éltünk, leszámítva a reggeli misz-majsz-smucikat, mindet megettük úgy 4 nap alatt.

További gyümölcsellátmányra van kilátás, ezúttal Makka jóvoltából.

A nappalok és az éjszakák viszont nehezen viselhetők. Tavaly is ilyenkor voltam a legfáradtabb. Szobánkban a legutóbbi két estén 31 és 34 fok volt. Apunál, aki alattunk lakik, csak 25-26.
Apu napozóágya a derekamat és a hátamat is alaposan kikezdte, mivel igen alacsonyra kell fektetni, majd onnan felemelni. És még a hőségben is igényli a napi sétákat.

De a forróság is jó valamire. Nemcsak aszalni a napon, vagy gyümölcsöt majszolni, sörbetet csinálni, hanem például uborkát kovászolni. Párom nem szereti, csak a savanyított uborkát, mi viszont Apuval imádjuk.

Örülök neki, hogy kis darabokra vágva ezt meg tudja enni, illetve a levét is meginni, mert egyébként - a betegségéből adódóan - a nyelés is állandó probléma, nagyon meg kell válogatni az ételeket, italokat.

A kovászos uborkáról lehet, hogy lesz egy külön bejegyzés, leginkább csak azért, mert idevaló erre a blogra, akármilyen egyszerű dolog is. Vagy éppen azért.