Nagyon tetszenek ezek a lakatok, örömmel fényképezem, ahol csak látok ilyet. No nem a mögöttes tartalom kedvéért, mert gyanítom, hogy a lakatot kattintgatók sorsa éppolyan kiszámíthatatlanul alakul, mint azoké, akik nem lakatolnak.
Mégis, kedves szokás, nem zavar senkit, s ami a számomra a lényeg - ahogy már az előző bejegyzésben is olvashattátok - a napfény, az eső, a páratartalom, vagyis a természet rendező ereje utánozhatatlan harmóniát teremt a dolgok között.
Ez a lakatbirodalom is ilyen egységes, hiába a szíves, rózsaszín lakatok, ha együtt nézed, mindegyik beleolvad a képbe, és valami fémes-fényes, kicsit avitt szépséget mutat. Bizonyára minden lakatnak megvan a maga története is, de azt már a nézelődőnek nem feladata kideríteni, annál is inkább, mert lakat mögé zárt titok. Szeretem a rozsdaszínt, a vöröset, az ezüst-arany-réz tompa ragyogását itt. Alattuk csillog a napfényben a Szinva, amit itt, a város központjában kőhíd, sétáló-pihenő tér ölel körül.
Van itt egy szoborpad is, éppen a Kor Hely Kocsma bejárata előtt. Ha nem figyeled meg, igazából éppen olyan hagyományos padnak tűnik, mint a többi a téren. De ezen a szoborpadon szoborlányok ülnek, úgy, mintha egymással beszélgetnének, de úgy is, hogy egy ember még éppen beülhet közéjük. Ahogy szinte mindenki meg is teszi, valahogy szeretjük az ilyesmit, pedig nincs benne semmi különleges. A szobrok könnyedek, párom észreveszi, hogy mindegyiket - valószínűleg - ugyanarról a lányról mintázták: három lány, de mégis egy. Én meg az egyik szoborlány ruhájának kidolgozását figyelem, milyen légies ebből a kemény anyagból is. Nem úgy, mint az óriásra torzított Marylin Monroe-szobor Chicagoban, amely bármilyen élethű is kívánt lenni, sem mérete, sem kidolgozása okán nem ad vissza semmit a színésznő bájából. Kár. Másrészt meg milyen jó, hogy nem nálunk és nem Miskolcon áll az említett borzalmas alkotás. Maradunk itt, az emberléptékű, névtelen szoborlányok társaságában.
10 megjegyzés:
Ó,ó! Hagytad hogy becsajozzon? :)
De csak a felügyeletem mellett (előtt)...
A képeiden jól néz ki Miskolc :)
Miskolc szép. Bár mindenki meglátná benne a szépséget!
A miskolci lányok :)Szeretem azt az alkotást, bár még a mai napig sem tudom, ki keze munkáját dicséri. A szerelmesek hídja, a sok lakattal...csodálatos. Sajnos a Mi lakatunk eltűnt róla, de van ez így :)Jó volt Miskolcot "így" látni.
A mi lakatunk a szülőhely láncán függ. Mint valami hosszú kerékpárlakat, amely a Szinva hídjára kattant egykor, s mi most visszatértünk megnézni, hogy megvan.
Nem szabad kínai lakatot venni. Bizony rátenném a kezem a jobboldali csaj lábára, asszem jó lenne egy ilyen fénykép öregebb napjaimra, mikor már nem fogom látni, hogy szobor. Feljegyzem a helyet a bakancslistámra.
Szerintem most is van melletted, akire ráteheted a kezed anélkül, hogy Miskolcig jönnél (s talán még örül is neki.) Ráadásul nem szobor és még most látod is... ugye látod is?
Nem látja. Ráült a szemüvegére.
;-)
A Miskolci lányok szoborcsoport Kutas László munkája. Miskolcról még most is sokakban negatív kép él, pedig a kinézete sokat javult az elmúlt években (legalábbis a belvárosban).
Megjegyzés küldése