2009. március 22., vasárnap

Diós aprósütemény omlós tésztából

nappal menekülés feledésbe
feladatokba azértis-létbe
magamnak magyarázom
s kezdem elölről holnap
majd holnap megint
s megint elölről holnap

kerekek kattogása
távoli síneken
nem érek el hozzád
nem érek sohasem

(erős ildikó - esték - részlet)

Régóta akartam már omlós tésztából készíteni megint süteményt, most eljött ennek is a pillanata.
Vidékről hoztam hozzá frissen köpült vajat, tojás viszont ebbe sem került. A dióval egyre barátibb a viszonyom, így természetes módon jött az ötlet, hogy a sütemény amúgy semleges, nem túl édes ízét karakteresebbé tegye. Persze lehetne időnként más magféléket (mogyorót, mandulát) is használni, nálam azonban fontos szempont, hogy lehetőleg az itthon rendelkezésemre álló alapanyagokból főzzek. Délutáni tea mellé szívesen ajánlom.
A hozzávalók: 12 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 33 dkg rétesliszt, 2-3 evőkanál darált dió, csipetnyi só, fél tk szódabikarbóna, 30dkg vaj, 1 citrom reszelt héja, késhegynyi fahéj, őrölt szegfűszeg, ánizs, gyömbér, kardamom, 8 dkg cukor, 2cs Bourbon vaníliás cukor (ebből a mennyiségből kb. 60 darab lesz - persze függ a formától, amivel szaggatjuk.)
A vajat apró darabokra vágjuk, majd a hozzávalókból tésztát gyúrunk. Én az egyszerűség kedvéért az omlós tésztánál kötelező hűtőben történő pihentetést a szaggatás utánra szoktam időzíteni, hogy ne kelljen bajlódnom a hideg tésztával. Tehát először kinyújtom kb. fél centi vékonyra, enyhén lisztezett sütőlemezre szaggatom, majd az első tepsi mehet is pihenni a hűtőbe. Majd a második, végül a harmadik adag. Ekkor már kiveszem újra az elsőt, és a sütőt 180 fokra előmelegítem. Ha elérte a megadott hőfokot, az első tepsi megy a sütőbe 10-12 percre. (Vigyázzunk, hogy ne süssük túl, az omlós tészta még puha, amikor kikerül a sütőből, ezután szilárdul csak meg a sütőlemezen.) Az első adag sütése alatt már kiveszem a másodikat a hűtőből, majd a harmadikkal is hasonlóképpen teszek. A szaggatástól eltekintve gyorsan elkészíthető sütemény. Ha valaki gyorsítani szeretne a műveleten, ne kiszúrót használjon, csak vágja fel tetszése szerinti formára derelyevágóval (vagy késsel) a kinyújtott tésztát.

11 megjegyzés:

duende írta...

Nagyon helyesek!
Jó dolog az aprósüti. Rá lehet járni, ha az ember lánya egy kis rágcsára vágyik... :))
Biztosan nagyon finom illatos, jó kis fűszerek vannak benne!

MGL írta...

Szerintem a dió tökéletes választás, az hogy kapóra jött az hab a tortán. A dió íze karaktert ad a sütinek.


MGL

lúdanyó írta...

Annyira jók ezek a versrészletek!

erős ildikó írta...

A dió mostanában nekem új dolog. Azaz jelen volt eddig is persze, de most látom, mennyire sokoldalúan használható, főleg a sós ízvilágban tetszett meg. Majd egy bejegyzésben összefoglalom új tapasztalataimat vele kapcsolatban.
Mindig örülök, ha örültök a verseimnek! Azért igyekszem szem előtt tartani, hogy ez egy gasztroblog...

Belly írta...

Szia!

Milyen helyesek.És biztos finomak is!Jól jönne most pár darab itthon.

duende írta...

A veredről egy gyerekkori visszatérő álmom jut eszembe...

Renata Kalman írta...

Örülök, hogy egyre jobban vagy a dióval! Nekem sajna kifogyóban az Anyukámtól kapott készletem.

A linzeres eljárásod tetszik, még eszembe sem jutott így készíteni. Tálcán teszed a hűtőbe?

erős ildikó írta...

Nem tálcán, sütőlemezen! (Minek annyit mosogatni...)

Renata Kalman írta...

Jó-jó...:) befér?
Nálunk mindig tele van valamivel a hűtő, alig bírom beszuszakolni a tálcás sütit is, ha olyan van. Az "olyan" az például a csokis tetejű mézes zserbó, aminek most tervezem valamilyen könnyedebb változatát elkészíteni. Ez a mézes ez Karácsony környékén volt.

A szavazás: mi legyen, mit ikszeljek a böjtös kérdésnél szerinted? vagy hagyjam?
a másikra, a teásra ikszeltem már...

erős ildikó írta...

Nos, persze én is rákészülök a műveletre, vagyis kiürítek legalább egy teljes polcot. Ez azért nem akkora gond, mert így is több rácsom van a hűtőhöz, mint amennyit általában használok, s mivel a tepsiknek nem kell magas hely, sokszor csak betolok még egy polcot e célra.
(Ráadásul be kell vallanom, hogy a kétszemélyes háztartásunkhoz két hűtőt tartunk fenn. Tudom, nem túl takarékos, igazából a friss gyümölcsök, zöldségek foglalnak sok polcot, amiket egyszerre szerzünk be előre...)Ahogy írtam, kamrám, spejzom, nagy konyhám nincs, így szinte mindent a hűtőkben tartok, olyasmit is, ami másutt is elállna.)

Közvélemény-kutatás:
Köszönöm, hogy a teás kérdésre válaszoltál. A böjttel kapcsolatban hasonló kérdést több vegán blogger is megfogalmazott.
Igazság szerint én ezt az életmódot és a böjtöt nem érzem azonos fogalmaknak, vagyis nem mondanám azt, hogy egy vegán ember mindig böjtöl. Nyilván számára mást jelent a böjt (ha jelent valamit), esetleg másról mond le ebben az időszakban.
Nem dönthetem el ki-ki helyett, hogy számára mi a helyes válasz, én - a helyükben - vagy az igent válaszolnám (főként ha valami plusz, számára egyébként fogyasztható dologról is lemond az illető ebben az időszakban), vagy nem adnék választ erre a kérdésre.
Tehát: Rád bízom. És köszönöm, hogy foglalkozol vele.

Renata Kalman írta...

Napmátka!
Közvélemény: értem.

Hűtő: abszolút megértelek. Nekünk meg két fagyasztónk van. Lehet, hogy sokan nem helyeslik a fagyasztást, de ősztől tavaszig nekem nagy szolgálatot tesz. Igaz, hogy akkor is törekszem az akkori idénytermények fogyasztására, de ezzel párhuzamosan használom a nyáron eltett dolgokat is.

A krumpli-tárolásra vonatkozó eszmecserénket itt folytatnám, ha már tárolásról esett szó:
esetleg megteheted, hogy a Nomádportán elvermeled vagy raktározod a következő ősszel a krumpli adagot és apránként hazahordjátok Pestre, amíg nem laktok ott. Ha nagyjából havonta elnéztek arra, akkor a vitt mennyiség elegendő a következő kiruccanásig.
A hely szűkösségét én is ismerem, mert 6 éve lakunk csak itt falun, előtte egy panelban laktunk.
Amúgy jellemző módon itt is belaktuk már, s lassanként szűkké válik egy-egy helyiség.
(Csak zárójelben: ezért kellene lomtalanítani időnként, de a férjem -már írtam, hogy- gyűjtő-mániás....)
Sün Balázs szindrómám lesz...:)