Tripla szilvás bonbon

A farsang nemcsak a fánk, hanem a röviditalok ideje is. Én önmagában nagyon kevés alkoholt tudok meginni, valamibe rejtve egy keveset azonban - kivételes élvezet. Ami ezt a bonbont illeti, persze egyáltalán nem az alkoholról szól, mindjárt meglátjátok. Viszont egy nagyon gazdag ízű, és ahogy már megszokhattátok nálam - gasztroajándékként is készíthető desszert. Olyan téli kényeztetés, ahogy az összetevőkből kitűnik.
Paleonak címkéztem, bár mindig elmondom: azt gondolom, hogy sem a paleo, sem más egészségesnek vélt étrend nem szólhat az édességekről, még akkor sem, ha szigorú kritériumok szerint válogatjuk meg a hozzávalókat. Az édesség tényleg csak ünnepekre való, kivételes csemege.

Viszont az is igaz, hogy egyre jobban szeretem az ilyen, nem tolakodóan édes, inkább izgalmas desszerteket azokon a bizonyos különleges napokon, amikor megengedjük maguknak.
Ez a bonbon szerintem azoknak is tetszene, akik máskülönben a hagyományos édességeket kedvelik. Ha lesz időm és energiám, majd egy-egy alkalommal (pl. születésnap) tesztelem is eme elméletem.

Persze joggal kérdezhetitek, hogy mit is ünnepeltünk ezúttal, amihez kijárt ez a csemege? Nos, semmi különöset, csak egyfajta nélkülözhetetlen és felbecsülhetetlen nyugalmat, ami a munkás hétköznapok közt néha ránk köszönt. A múlt hét ugyanis egyáltalán nem volt egyszerű, Apuval többször is fel kellett keresnünk a kórházat. Ez persze borítja a napi / heti munkarendet, és hát nem kevés szervezéssel, idegeskedéssel jár.

Most már próbálnék tényleg a "szokásos dolgokra" koncentrálni, és intézni tovább az előttünk álló teendőket. Nekifutni újra a rokkant parkolási igazolványnak például. Tavaly megpróbáltam, de mondták: először a kincstár, meghatározott felső szerv orvosi szakvéleménye (mert az eddig begyűjtött papírok általában nem kompatibilisek egy másik helyen) majd a fogyatékossági támogatás és igazolvány, és csak utána jöhet a parkolási igazolvány. Nos, talán már ott tartok, hogy mehetek újra, új papírokkal felszerelkezve a helyi önkormányzathoz.

Egyébként mindig meglepődök, hogy ők meglepődnek. Mintha én lennék az egyetlen delikvens, egér a marsról, szóval az egyetlen valaki, aki olyasmit akar, amit előtte soha senki. Én mindig azt képzelem, tucatügy az enyém, ők meg mindig elmondják, hogy ilyet még más eddig nem...
Ez volt az ápolási díjnál is..., na mindegy.

Következő kör a bíróságon, februárban, Apu gondnokság alá vételének pere, első tárgyalás. Addig még el kell mennem a háziorvoshoz, hogy adjon egy igazolást, miszerint Apu nem tud megjelenni a tárgyaláson. Ugyan van már jó pár papírunk mindenféle intézménytől, melyekből ez feketén-fehéren kiderül, de az sem kompatibilis.

Ahogy elnézem a naptárt, ha nem dolgoznék, sem unatkoznék egy jó darabig. Mivelhogy azonban mindez munka mellett megy, így izgalmasabb az örökös versenyfutás az idővel.
De nem panaszkodom, csak legyen mindenki egészséges. Amúgy a kincstári kört egész simán futottam, nem dobták vissza, hanem megelégedtek az általam megküldött tetemes paksamétával.

De jöjjön inkább a recept! Még el sem mondtam, mitől tripla szilvás: van benne aszalt szilva, szilvalekvár és szilvapálinka is. És sok minden más. Ami viszont nincs benne: cukor vagy mesterséges édesítő, tejtermék, glutén, tojás.

Hozzávalók (kb. 28 db bonbonhoz): 15 dkg aszalt szilva, 3 ek cukor nélkül készült szilvalekvár, 1/2 dl szilvapálinka, 1 dl kókusztej, 10 dkg őrölt mandula, 5 dkg durvára vágott dió, 5 dkg kókuszreszelék, 1 ek méz, 4 ek sötét, magas zsírtartalmú kakaó

Elkészítés: Az aszalt szilvát kb. 4 órára beáztatjuk a szilvapálinka és a kókusztej keverékébe. A kakaó kivételével a többi hozzávalót egy tálba szórjuk. Az aszalt szilvát leszűrjük, és apró darabokra vágva ezt is az előbbi tálba tesszük. Hozzáadunk még az áztatólevéből 4 evőkanálnyit (vagy amennyi szükséges), és egy fakanállal összedolgozzuk a masszát. Kis golyókat formálunk, és kakaóporba forgatjuk. Behűtjük egy órára.

A megmaradó (nem sok) pálinkás kókusztejet átszűrtem, és nagyon finom "krémlikőr" lett belőle. A felső képen a kis poharakban ezt, illetve a tiszta pálinkát fotóztam, néhány bonbon pedig kakaókabát nélkül maradt, csakhogy láthassátok.

Vajas-citromos halpástétom

Vízre rajzoltam, homokba írtam
s nem ért csalódás látva, hogy így van.
- Annyi gaztett hagy
mély nyomot...!
maradjak inkább Sekély Titok.

Nem érdekel más - megsúgom nyíltan:
Csak az, hogy jó, hogy játszhatok.
(Fodor Ákos)

Húsvét táján pár napig úton voltunk.
Megünnepeltük Apu névnapját, öcsém közelgő születésnapját, feleségének névnapját, anyósának névnapját, párom édesanyjának és élettársának születésnapjait. Így az április második fele (a bevallások után) a készülődéssel telt, hogy mindenkinek legyen valami apró, és főleg örömteli meglepetés (ami egyáltalán nem könnyű), hogy Apu újabb üllői tartózkodását megszervezzük és ahhoz mindent biztosítsunk, és hogy időben is mindenhol ott tudjunk lenni.
Mi több, a húsvét nekem elsősorban egyházi ünnep, így a szertartásokon is szerettem volna legalább részben ott lenni, ez Apuval együtt sikerült is.
Az utazások előtt (s közben) amúgy is feszült vagyok, ezt még tetézte, hogy kölcsönkértünk egy utánfutót, hogy a Budafokon feleslegessé vált téglákat a nomádportára szállítsuk. Az utánfutó mondjuk jól jött, mert Apu dolgait (napozóágy, kerekesszék, stb.), az ajándékokat és saját felszerelésünket is jobban el tudtuk pakolni, mintha mindent a csomagtartóba kellett volna gyömöszölni. Viszont az autópályán a durrdefekt annyira azért nem esett jól, különösen, hogy még hosszabb út állt előttünk, és a téglákat is világosban akartuk lepakolni.

Szóval a húsvétvasárnap igen sűrűre sikerült, este fél tíz körül érkeztünk meg Miskolcra (az utánfutót immár üresen a nomádportán hagytuk.)
Hétfőn volt egy kis pihenő, illetve temetőbe mentünk, párom nagyszüleinek sírját tettük rendbe. Kedden egy egész napot töltöttünk a nomádportán párom édesanyja és élettársa, Laci bácsi kíséretében. A program a szokásos volt, hiszen a világot egy nap alatt nemigen lehet megváltani. Vagyis ültettünk, locsoltunk, füvet nyírtunk, szellőztettünk, fotóztunk, meglátogattuk ottani ismerőseinket.

Szerdán pótolni kellett a tönkrement kereket, és Laci bácsinak intéztük az internetet, mert ő is szeretne beletanulni. Néhány miskolci barátot is sikerült felkeresni. Csütörtökön pedig - megint csak hosszú úton, a nomádportát és Üllőt is érintve - hazatértünk. Az alapvető szín most az út melletti sárga: a repcemezők ismét virágba borultak. Az idei száraz időjárás is megtévesztő, a Bódva-völgyben még mindig láttunk talajvízzel borított területeket.

Nem volt nagy pihenés, de egy kis változatosság. Apu jól érezte magát Üllőn, de vágyott már haza. Májusban várnak ránk még az SZJA adóbevallások, az iparűzési adó, és több tanítványom is vizsgázik. S persze közben itt van a borecetes receptverseny is. Ilyenkor a kézművesség általában háttérbe szorul.

Pár nap alatt a fügefa nagy leveleket növesztett, s az egy szem fügém is szépen növekszik, no meg a kis növendék-növény. Időközben megérkezett a Peter Beales rózsakatalógus, esténként néha azt nézegetem és terveket szövök.

Apuval a kijárás most kicsit könnyebb, hogy kevesebbet kell öltözködnünk. A társasházban is nagyobb élet van, fúrás-faragás, több néznivalója akad a napozóágyból, mint télen a szobából.

Főzésre most sincs sok időm, de amúgy is könnyű és egyszerű ételeket eszünk. Párom halad tovább a paleolit úton, én meg kísérletezem, mikor mi esik jól. Mostanában halat ennék. Erről jutott eszembe ez a pofonegyszerű és villámgyors pástétom, amit mi még anno Anyu és a nagynéném inkább melegszendvicskrémnek készített, én azonban hidegen is szeretem. Szóval ez amolyan retro étel. E tekintetben nem is autentikus, mert most éppen tonhalból csináltam, de alapvetően olajos szardíniából (pl. kék-sárga dobozos orosz-szovjet) készül. Szeretem az olajos halat, de egy ideje már mindig nehéz. Vagyis megkívánom, de azután nem esik jól. Ennek elkerülésére remek ez a pástétom, sokkal könnyebb, de vigyázat: nagyon eteti magát! Én most teljes kiőrlésű kekszet választottam kísérőül.

Hozzávalók: valamilyen olajos halkonzerv (szardínia/tonhal), a hal súlyának felével egyező mennyiségű puha vaj, citrom

Elkészítés: a halat lecsöpögtetjük, villával összedolgozzuk a vajjal, és nem sajnáljuk a citromlevet belőle.

Vilmoskörte torta

mi ha történik:
te döntöd el, hogy inkább
csiszol, vagy koptat

(Fodor Ákos)

Egészen megenyhült az idő, a madarak is úgy rákezdtek, mintha a tavasz közeledne. Azért tudjuk, hogy nem. Mindenesetre jó, hogy pár napig nem kell a teljes yeti-szerelést felhúzni, ha sétálni megyünk Apuval. Ma már a templomban hidegebb volt mint odakinn. Idehaza pedig a könyvelés van soron, és - ha lassan is - a kézműves munkák is haladnak a tanítás mellett.

Párom egyik kedvenc gyümölcse a körte, innen jött az ötlet, hogy Lúdanyó almás sütijét átalakítsam. Alma helyett vilmoskörtét, vanília és fahéj ízesítés helyett vilmoskörte pálinkát, cukor helyett egy kevés mézet használtam, a tetejére pedig mandula helyett dió került. Ja igen, és a liszt egy részét teljes kiőrlésűre cseréltem. Ennyi. Maga a sütemény nagyon egyszerű, tojás sincs benne, és igazából gyorsan megy, a leghosszabb folyamat benne a gyümölcs lereszelése, az eltart pár percig. De megéri.

Hozzávalók: 6 érett, de közepesen puha vilmoskörte, 1,5 ek vilmoskörte pálinka, 100g Graham liszt, 50g búzarétesliszt, 200g búzadara, 4-6 ek méz (ízlés szerint), 10 dkg vaj, 10 g sütőpor, 8-10 szem dió, (kevés szezámmag)

Elkészítés: A gyümölcsöt kimagozzuk, egy tálba lereszeljük (ki hogy szereti, én héjastól), majd hozzákeverjük a vilmoskörte pálinkát és a mézet.
A liszteket egy másik tálban elkeverjük a búzadarával és a sütőporral. A diót megtisztítjuk, és darabosra vágjuk.
Ezután egy kapcsos, 24-26 cm átmérőjű tortaformát (persze hagyományos lábas is megteszi) vastagon kivajazunk, majd a lisztes keverék 1/4 részét egyenletesen beleszórjuk, szétterítjük.
Erre jön a körte 1/3-a, majd megint a lisztes keverék, és megint gyümölcs. Összesen 4 lisztes és közte 3 gyümölcsös réteg lesz. A tetejére morzsoljuk a vajat, rászórjuk a diót, esetleg egy kis szezámmagot.
A sütőt 180 fokra előmelegítjük, és kb. 50 perc alatt sül készre a torta (nem légkeveréses villanysütőben.)

Ez nem éppen paleo, de nem is olyan vészes édesség, nálunk két nap alatt elfogyott.

A kelkáposzta dícsérete / vajban-fűszerolajban sült kellepény

Ma hull a hó és álom hull a hóban,
Befüggönyözve a világ valóban

S a függönyön túl zene szűri hangját,
Egy operában ma Puccinit adják.
(Juhász Gyula)

Leesett az első hó, egy ideje mindig leesik már novemberben. Azt tartják, ebben kell megmosni az arcunkat, ha szépek és fiatalok akarunk maradni - erről azt hiszem, már lekéstem. De azért jó volt nézegetni az udvarunkon sebtiben készülő hóembert, hiszen nemcsak a gyerekek, Apu is ki akart menni ma - dacára a jegesen süvítő szélnek. Először tettem hát próbát a kerekesszékkel ilyen útviszonyok között, a jégen viszont már nem vállalnám be az emelkedőket / lejtőket. Meglátjuk, milyen lesz ez a tél. Sajnos a futásról egy ideje leszoktam, de Apu - és a budafoki terep - folyamatosan edzésben tart, annyira, hogy már az éjszakai alvás is sokkal jobban megy, csak kevés. Az elalvással korábban sem volt gond, inkább azzal, hogy szakaszosan aludtam, és gyakran felébredtem, forgolódtam.

A havazás és a fagyos éjszakák beköszöntével, még a fagytűrő növényeink is betakaríttatnak, a kelkáposzta is. Bálint gazda honlapján olvastam a következő sorokat:

"Nem hálás feladat portrét rajzolni olyan növényről, amelyet kevéssé szeretünk vagy legalábbis nem sokra értékelünk. A kelkáposzta - hiába is tagadnám és tiltakoznék ellene - ezen növények közé tartozik. Mégis azért válogattam a késő ősszel, novemberben betakarított zöldségfélék sorába, mert azt akartam, hogy egy ilyen, "nem szeretem" vetemény is legyen a sorozatban. Sietek azonban hozzátenni, hogy a kelkáposzta "össznépi" elutasítása egyáltalán nem indokolt magatartás, mert ebből a káposztaféléből is lehet korszerű, ízletes ételeket készíteni, tehát helye van a kiskertekben is."

Mi ezzel szemben igencsak kedvezően gondolkodunk e növényről, mindig is szerettük, még hagyományos főzelék-formájában is, de számtalan más módja is van a felhasználásának.

Én kifejezetten örülök neki, hogy így az ősz végén is találunk friss, harsogóan zöld és finom alapanyagokat, ami éppen úgy jó egy salátába, mint süteménybe vagy egy forró levesbe, esetleg ebbe a lepénybe. Amúgy is azt gondolom: nincsenek "nemszeretem" zöldségek, csupán meg kell találnunk a számunkra ízletes elkészítési módját, nem beleragadni a megszokottságba (kivéve, ha az éppen kedvünkre való.)

Még a recept előtt szeretettel ajánlok figyelmetekbe egy kis gasztrohorrort, melyben a kísérlet alanya: egy halacska farkával kevergetné az ételt: saját halászlevét... (de egyéb bonyodalmak is adódnak.)

Hozzávalók (egy kisebb tepsihez): 1 közepes fej kelkáposzta, 3 nagyobb krumpli, 6-8dkg vaj, só, zöld bors, 2 ek (magyaros fűszer)olaj, 1 csomag petrezselyem

Elkészítés: a krumplit megpucoljuk, kockára vágva sós vízben puhára főzzük, majd kb. 8 percre hozzátesszük a felkockázott kelkáposztaleveleket (a vastag, középső ereket ne vágjuk ki, éppen olyan finom, mint a többi rész!)
Ezután szűrjük le a zöldséget, és hagyjuk kicsit fedetlenül állni, hogy a nedvesség elpárologjon róla. Majd forgassuk össze kb. 5-6 dkg vajjal (a krumpli már jó puha, tehát krémes alapot ad a roppanósabb kelkáposztának), kevés sóval (ha még szükséges), a durvára vágott petrezselyemmel, és frissen őrölt zöld borssal.
A keveréket terítsük szét egy vastagon kivajazott tepsibe. A tetejét locsoljuk meg a (fűszer)olajjal, majd 200 C fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt süssük kissé ropogósra.

Az étel lényege, hogy a krumpli nagyon puhára, a káposzta csak roppanósra fő. A fűszerek és a vaj harmonikusan egészítik ki, és a sütőben ropogós kérget kap. Köretnek vagy önálló ételnek is ajánlom. Vegán, liszt- és tojásmentes fogás.

Holnap kezdődik az advent. Mindenkinek nyugodt és örömteli készülődést kívánok!

Mákos-petrezselymes pálcikák

ki itt belépsz, tudd:
m i n d e n k i : bejárat egy
ki-már-sohába

(Fodor Ákos)

Ma egészen meglepődtem magunkon. Bár a nyolcig alvás már hétvégén sem lehetséges, a koránkelésnek kétségtelenül megvannak a maga előnyei. Az ebédkészítés még így is zicces, de néhány dolog belefér. Ma például az, hogy a reggelit követően Apu - először február közepe óta - hajlandó volt kijönni a kerítéskapun túl. Azaz beleegyezett, hogy a kerekesszékkel járjunk egy kicsit. (Talán némi bizodalmat adott neki, hogy előző este párommal kettesben végigjártuk az utat kerekesszékkel a templomig és vissza - én toltam, párom ült benne. Nálunk ez attól tűnik bonyolult dolognak, hogy Budafokon viszonylag sok az emelkedő/lejtő, és ugye a kerekesszékek alapfelszereltségéhez nem tartozik kézifék.)
Tehát elmentünk a templomba. A reggeli miséből az utolsó negyedet még elértük. A rámpával nem volt különösebb gond, az ajtón beküzdeni magunkat kicsit nehezebb volt, de megoldottuk.

A visszaút után Apu egész jókedvűnek tűnt, s nekem még egy bicajos bevásárlásra is jutott időm. Teljesen megdöbbentem magamon, hogy ezután még ebédet is sikerült délig készíteni, igaz, egészen egyszerűt. Mi több, a reggel a kenyérsütőbe bekészített kelt tésztát is kinyújtottam, felvágtam, és Apu ebédje után már csak sütnöm kellett. Mi meg egy körül tudtunk enni, ahogy szoktunk.
Párom is írt a mai napról. Ha minden jól megy, estére még futást, mozgást tervezünk. (Igaz, a munkával nemigen haladtam a hétvégén.)

E pálcikák alapötletét Sajtkukac különböző receptjei ihlették. Én egy mákos-petrezselymes variációra gondoltam, s mivel nem volt itthon elég lisztem, végül egy részét grízzel helyettesítettem (amit egyébként a kenyereknél is szoktam alkalmazni.) Sajnos nekem nem jött be, hogy a tésztagéppel metéljem fel a kinyújtott tésztát. Jó ötletnek tűnt, de valószínűleg az én gépem nem annyit tud. Semmi gond, a derelyevágóval gyorsan ment. Jó nagy adag készült.

Hozzávalók (kb. 65 darabhoz): 60dkg rétesliszt (vagy teljes kiőrlésűvel keverve, nálam ezúttal: 35dkg rétesliszt, 25dkg búzadara szerepelt), 3ek olaj, 3dl víz, 2tk só, 2tk cukor, 1 csomag petrezselyem apróra vágva, 2ek szemes mák, 1 csomag (7g) szárított élesztő

Elkészítés: A hozzávalókból összeállítjuk a tésztát, vagy a kenyérsütő dagasztó-kelesztő programjára bízzuk. Ha megkelt, ismét összegyúrjuk, kinyújtjuk kb. fél centiméter vastagra, és olyan 35cm szélesre. 5-8mm széles csíkokat vágunk belőle. Sütőpapírral bélelt tepsikbe fektetjük a darabokat, és 200 fokra előmelegített sütőben adagonként 10 percig sütjük.

Mindenféle más ízesítéssel is mehet, lehet vékonyabbra (ropogósabbra) vagy vastagabbra (puhábbra) sütni.

Tavaszi spenótos tekercsek

Fölkelések és feledkezések,
Óh, mindent hitetni tudó Élet.
(Ady Endre)

Még mindig maradnak a tekercsek: ha gyorsan kell süteményt készíteni, nekem ez a leginkább bevált forma. A tölteléket előző nap - akár félálomban is - összekeverem, reggel bedobom a kenyérsütőbe a tészta hozzávalóit, s míg megkel, addig végezhetem a többi dolgom.

Ritkán van kimenőm mostanában, e héten Apu leleteivel felszerelkezve azonban mégiscsak útba esett a piac, így vettem friss spenótot. Ezt csak úgy nyersen is elrágcsálnám, de a családra és a nagy mennyiségre tekintettel inkább más formában készítettem el.
A szokásos párosítás: spenót - sajt plusz a többféle lisztből készült "alap" kelt tésztám.

Hozzávalók: 35dkg teljes kiőrlésű és 65dkg búzarétesliszt, 2 csapott kk só, 2 tasak (2x7g) szárazélesztő, 16dkg vaj, 4,8dl tej a töltelékhez: 25 dkg friss spenót, 10dkg natúr krémsajt, 1ek tejföl, 5dkg reszelt sajt, 5dkg vaj, 2-3 gerezd áttört fokhagyma, só a tetejére: 1 ek tejjel felvert 1 tojás, szezámmag

Elkészítés: a nyers spenótot apróra vágjuk vagy egyszerűen ledaráljuk és összekeverjük a töltelék hozzávalóival. A tésztát a megadott alapanyagokból összeállítjuk, és meleg helyen kelni hagyjuk. Ezután 4 részre osztjuk. Az egyes darabokat téglalappá nyújtjuk, megkenjük a töltelék egynegyedével, feltekerjük, és szeletekre (tekercsekre) vágjuk. Sütőpapírral bélelt tepsikre tesszük. A sütőt 200 fokra előmelegítjük. A sütemények tetejét a tejjel felvert tojással megkenjük, szezámmaggal megszórjuk, és az adagokat kb. 20 perc alatt megsütjük.

Lehet tojásmentesen is készíteni, ez esetben kevés tejjel vagy olvasztott vajjal kenjük meg a sütemény tetejét.

Hagymás pirított krumpli

(Mint látható: egyszerű koszton élek.
Kicsit furcsa dolgokért föl sem áll bennem a lélek,
nemhogy ilyesmit magam főzőcskézzek.
- A legkevesebb, ami összefuttatja életem nedvét-kedvét,
a Legkisebb Lehetetlen, amivel soha be nem telnék:
egy pár porcos-zsenge, aranybarna koboldfül
áfonyával. Ha nincs kéznél: áfonya nélkül.)

Fodor Ákos

Valahogy úgy alakult, hogy elég rég nem ettünk komolyabb mennyiségű krumplit, hiába az egyik kedvenc ételem. A Nomádporta termését már feléltük, szépet nemigen kaptam, ráadásul a tárolással is mindig gondjaim vannak.
Párom erre a hétre a böjttől függetlenül is húsmentes ebédeket kért, a főzésre viszont továbbra sem jut túl sok idő, így jöhetett ma a jól bevált krumpli. Egyszerűen, tepsiben pirítva, hagymával.
Friss petrezselymet és kelkáposztalevelet aprítottam a tetejére, tejföllel és reszelt sajttal ettük.
Nem éppen különleges eledel, de ez az időszak amúgy is az egyszerű ételek ideje.

Hozzávalók: kb. 2 kg krumpli, 2 nagy fej vöröshagyma, só, bors, olaj
A tálaláshoz: petrezselyem, friss kelkáposztalevelek, tejföl, reszelt sajt vagy savanyúság

Elkészítés: a krumplit megpucoljuk és kockára vágjuk. Kevés sóval, frissen őrölt (zöld)borssal megszórjuk, néhány evőkanál olajjal meglocsoljuk, majd az egészet alaposan összeforgatjuk egy nagyobb tepsiben. A sütőt 200 fokra melegítjük és a burgonyát kb. 30 perc alatt megsütjük, megpirítjuk. Közben egy kevés olajon a felszeletelt hagymát is megpirítjuk, megdinszteljük kissé (ez történhetne a sütőben is, a krumplival együtt, de fólia nélkül a hagyma könnyen megéghet.) Ha a krumpli majdnem kész, belekeverjük a vöröshagymát. A kelleveleket és a petrezselymet apróra vágjuk, és az elkészült ételt megszórjuk vele. Tejföllel, reszelt sajttal vagy savanyúsággal kínáljuk.

Akinek nem elég laktató, a sütés legvégén néhány felvert tojással is meglocsolhatja az ételt, és természetesen a sajtot rá is süthetjük, vagy készíthetünk egy besamel mártást az ételre.

Feketecseresznyés rózsahalmok

olyan óvatosan
járok itt mintha tőlem
függne a meddig

(erős ildikó - pillanatkép)

Megint alig főztem a héten. Na jó, persze, azért ettünk, de olyan igazán egyszerű téli dolgokat, amik már amúgy is szerepelnek a blogon valamilyen formában. Ma viszont - mert megérdemeljük - két bevallás között sütöttem valamit. Megpróbáltam egy kicsit visszacsempészni a nyár ízeit, ha már úgyis csak a havazást nézhetjük még egy darabig. Virág és gyümölcs - ezekből képzeltem el. Persze a gyümölcs csak aszalt vagy fagyasztott, esetleg befőtt lehet ilyenkor, én aszalt feketecseresznyét, némi meggylét használtam, és ehhez jött a nyáron elkészített rózsakivonat. Bármily szép is lenne ez utóbbinak tulajdonítani a sütemény színét, az az igazság, hogy a kivonat inkább áttetsző, illetve kissé halványsárga színű, így inkább a meggylé biztosította a végeredményt. Ettől függetlenül a rózsakivonatnak nagyon kellemes az íze - de tömény, ezért csak keveset szabad használni belőle.
Akinek nincs ilyen a birtokában, az is nyugodtan elkészítheti a süteményt - legfeljebb más nevet ad neki -, mert a feketecseresznye (vagy valamilyen aszalt gyümölcs) - is jól feldobja, nem kell más hókuszpókusz. A tészta olyan állagú, hogy lehet szebben is formázni (esetleg kinyújtani és formával kiszúrni is), én most megelégedtem azzal, hogy csak kupacokat raktam belőle a sütőlemezre. A recepthez a kiinduló ötletet Jade cseresznyés vajas keksze adta.

Hozzávalók (56 darabhoz): 7,5dl rétesliszt, 30dkg vaj, 1dl tej, 10dkg aszalt feketecseresznye, 2dl cukor, 1ek napon készült rózsakivonat, 1ek meggylé, 1tk sütőpor, csipet só

Elkészítés: a vajat habosra keverjük a sóval és a cukorral, majd hozzáadjuk a tejet, a meggylét, a rózsakivonatot és a sütőporral elkevert lisztet. (Ha van, esetleg vágott mandulával is gazdagíthatjuk.) Végül beleforgatjuk a felaprított feketecseresznyét. Célszerű rövid ideig hűtőben pihentetni, főként ha komolyabban szeretnénk formázni, nem csak kikupacolni, ahogyan én tettem. A sütőt 180 fokra előmelegítjük. A sütőpapírral bélelt tepsire helyezett süteményeket adagonként kb. 12 percig sütjük. Figyelem! Itt is érvényes, hogy várjuk meg, míg kihűl a tészta, csak akkor szedjük le a sütőlemezről, amikor már megszilárdult kissé.

Sós-pirított dióval szórt tejkaramellás csokoládétorta

tartani.
Mindenáron: tartani
a távolságot és a kapcsolatot.
E kereszt metszés-
pontján (feszület?
célkereszt?)
kitartani

(Fodor Ákos)

Az elmúlt vasárnappal - Krisztus király ünnepével - lezárult az egyházi év, és elkezdődött egy újabb az adventi időszakkal. Talán ez a sütemény jó helyen van itt, mindjárt az elején.
Megszokhattátok már, hogy idő és türelem híján nem bonyolítom túl a konyhai műveket - vagy legalábbis nagyon ritkán. Ez a torta is nagyon egyszerű (egyébként a tojásmentes kevert tésztám az alapja.) A tészta hamar elkészül, a dióval sincs sok munka, egyedül a krémhez kell némi türelem - míg a tej kellően besűrűsödik, ez egy bő óra, de nem kell folyamatosan mellette állni.
Úgy tűnhet, most sok süteményt eszünk, talán tényleg többet, mint nyáron vagy párom távollétében, de azért hetente legfeljebb egyszer dobok össze valamit.
A hétköznapokon (végre!) savanyúkáposzta is kerül az asztalra, utóbbinak már rég itt a szezonja, főztem is két nagy lábossal töltött káposztát (ha már vacakolni kell vele, nem csinálok kis adagot - s így Apunak is jut belőle.)
Máskor tésztaféle készül, meg olyasmi, ami olcsó és nagyon gyorsan össze lehet rakni (igaz, kezdek kifogyni az ilyen ötletekből...) De vissza a süteményhez!
A tetejére szórt sült dió már szerepelt a blogon, és önmagában is nagyon finom sós csemege, azoknak is ajánlom kipróbálásra, akik egyébként nem rajonganak a dióért - nem lehet abbahagyni!

Hozzávalók: 1db tojás nélküli csokoládétorta
a krémhez: 1 liter zsíros tej, 10dkg vaj, 1 ek liszt, ízlés szerint cukor, 1ek rum
a tetejére: 10dkg dióbél, 1ek olaj, fél tk só

Elkészítés: Mivel a krém elkészítése tart a legtovább, ezért ezzel kezdjük: egy-két evőkanál cukrot egy megfelelő méretű fazékban karamellizálunk, majd lassanként felöntjük a tejjel. Feloldjuk benne a karamellt és főzni kezdjük. További cukrot adunk hozzá ízlés szerint. Ha felforrt, lassan rotyogtatva főzzük, sűrítjük, kb. az ötödére. Utána beleszitáljuk a lisztet, és pár percig tovább főzzük vele. Ha kihűlt a krém, kikeverjük a vajjal és a rummal. Míg fő a krém, megsüthetjük a tortát, s míg sül a tészta, megpucoljuk a diót. Ha pucolt diónk van, akkor kevés vizet forralunk és 5 percig főzzük benne. Utána leszűrjük. papírszalvétán megszárítjuk. A torta után nem kapcsoljuk ki a sütőt, hanem a diót egy kisebb tepsiben szétterítve megsózzuk, az olajjal összeforgatjuk, és tíz percre a sütőbe toljuk. Ha kész a dió, és a torta is lehűlt kissé, akkor a süteményt összeállíthatjuk: a torta tetejére kenjük a krémet, megszórjuk a dióval, és tálalásig behűtjük.

Akik gyorsabban szeretnék elkészíteni, sűrített tejet is használhatnak a krémhez, de szerintem úgy drágább.

Babpástétom

Éjfél előtt néhány perccel a sötét gyermekjátszótéren megjelent a szálloda fehér sapkás főszakácsa, a chef, az egyik alszakács és a cukrász; fölálltak a hintára, és szótlanul, sok gyakorlattal és lendülettel hintázni kezdtek. Egy szót sem szóltak. Sütött a hold. A vendégek már aludtak, vagy a vörös fényű bárban táncoltak.
A közelben ültem, egy padon, s cigarettáztam. Arra gondoltam, hogy a világ megfejthetetlen, s örökké kellene élni, míg valamit is megtudunk a valóságról. A madarak ősszel költöznek. A gyermekek szeptemberben iskolába mennek.
A Jupiternek négy holdja van.
A szakácsok éjjel hintáznak. (Márai Sándor)

Makka ehhez is kedvet csinált: megirigyeltem tőle. Gyakran egészen megkímél attól, hogy egyáltalán gondolkodnom kelljen az ebédemen. Igaz, csak az ötletet használtam fel, a sós vízben főtt fehérbabhoz én szemes mustárt, kevés vajat és petrezselymes olajat tettem. Azóta még kétszer készült, egészen beleszerettem.

Hozzávalók: 1 kis doboznyi (nettó 240g) sós vízben főtt fehér babhoz 1dkg vaj, 1 púpos ek petrezselyem olajban, 1tk szemes mustár (tehát nem mustármagról van szó!)

Elkészítés: A babot leszűrjük, beletesszük a többi hozzávalót és villával alaposan összetörjük, kikeverjük.

Egészen lágy, harmonikus ízre vágytam, erős fűszerek nélkül. Nem is gondoltam, hogy az amúgy nehezebb ételnek számító babból ki lehet hozni ilyet - de érdemes kipróbálni.

(Az oldalsávra kitettem egy új közvélemény-kutató modult, megköszönöm, ha szavaztok. Ezen kívül - szintén az oldalsávon - a kalendáriumban is érdekes dolgokra bukkanhattok.)

Diós-juhsajtos töltött gomba

várakozás a leveleken
hallhatatlan sóhajok
ez nem az ősz még
(s éjjel mégis
fáznak már a csillagok)

(erős ildikó - őszelő)

Alig van gombás recept a blogomon, most veszem csak észre. Pedig szeretjük, sőt, tavaly gombásztunk is a nomádporta környékén, gyűjtöttünk erdei csiperkét, rizikét és őzlábgombát. A kertben pedig lilapereszke nő. Sokféle tinóru is akad a környéken, de én még azt nem szedtem. Párom talált pöffeteget, de már nem volt az igazi. Nagyon szeretnék majd szegfűgombát is szedni.
S persze örülnék a vargányának, rókagombának, de az sosem jön velem szembe...
Addig is, míg képzeletben tervezgettem a gombaszedést, Apu hozott szép -bolti- csiperkét. Általában csak megsütöm egy kis olajon (vagy vajon) petrezselyemmel, zöldborssal, s már eszem is. Így szeretem a legjobban. (Ezért nincs sok gombás recept a blogon.) De most - talán azért, mert párom meglepett egy hatalmas adag (számomra új) River Cottage-epizóddal - mégicsak összeszedtem magam. Besamellel terveztem tölteni a gombákat, amihez némi petrezselymet és juhsajtot is szántam. Azután még beugrott a dió. Ősz is van, s a sajt és a dió íze szépen simul össze a gomba közepében. Köret most nem készült hozzá.

Hozzávalók (2 személyre, köret nélkül):50dkg nagyobb fejű csiperkegomba, 5dkg kemény juhsajt (én Kistelekit használtam), 2ek petrezselyem olajban, 1kk ételízesítő, csipetnyi fehérbors, 2ek liszt, kb. 1,5dl tej, 1dkg vaj, 10 szem dió, só

Elkészítés: A gombákat egy kiskefével megtisztítjuk a szennyeződésektől. A tönköket kitörjük és egy tálba tesszük. A gombafejeket sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, majd betoljuk a sütőbe. A sütőt 200 fokra állítjuk. Míg a sütő melegszik, s a gombafejek sülni kezdenek, összeállítjuk a tölteléket. A tönköket hosszában négybe hasítjuk, majd apróra vágjuk. A vajat megolvasztjuk, rádobjuk az összeaprított gombát, kissé megpirítjuk. Jöhet rá a liszt, ezzel is egy keveset pirítjuk, majd a tejjel fokozatosan felöntjük, közben keverjük. Hozzáadjuk a sót, fehérborsot és 1ek petrezselymes olajat. Ezután belereszeljük a juhsajtot. Egy pergig még kevergetve főzzük, hogy a sajt is felolvadjon. Sűrű mártást kapunk, amit már bele is kanalazhatunk a közben elősütött gombafejekbe. Így sütjük tovább (lehetőség szerint már grillfokozaton.) Közben megtörjük a diót, durvára vágjuk, és azt is rászórjuk a töltött gombafejekre. Amikor érezni már a dió illatát, el is készült az étel. Tálaláskor a megmaradt petrezselymes olajjal meglocsoljuk.

Gyorsan megy, valójában leírni szinte tovább tart, mint elkészíteni.

Szent Mihály napja (szept. 29.)
Bár a hónap végén járunk, e szent adja nevét szeptembernek: Szent Mihály havának is hívják.
Szent Mihály magas hivatallal bír, ő a három főangyal egyike. A Mikháél név Istenhez hasonlót jelent. A Jelenések könyve és a hagyomány szerint ő az utolsó ítélet angyala.
Őszi évnegyedkezdő nap. Európa-szerte ismert pásztorünnep. Ezen a napon hajtják be a legtöbb állatot a faluba, ekkor lépnek szolgálatba az új pásztorok. Megszakad a fű gyökere, megszűnik a mézelés, a halak a víz fenekére húzódnak. Sok helyen az őszi vetés kezdete. Ha ezen a napon még itt vannak a fecskék, újévig nem lesz hideg. A Mihály-napi égdörgés szép őszt, de kemény telet jelent.

A nomádporta környékén pedig már folyamatosan hallani este és éjjel a szarvasbőgést...

VKF XXVIII - Otelló torta

Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényű körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
(Kosztolányi Dezső)

Megint voltak terveim erre a VKF-re. Olyan is, amiről azt gondoltam, különleges lehet, de mégsem valósult meg egyelőre, csak tolódik az időben. Majd. Kivárja az idejét (meg az enyémet.)
Azután voltak egyszerűbb elképzeléseim is. Szőlő is van hozzá. Párom hozott a nomádportáról bőségesen. De egy személyre mégsem készíthetem el mindet.
Viszont kimaradni sem akartam, ha már egyszer az augusztusi, Lúdanyó által meghirdetett témában - a nomádportán eltöltött néhány nap alatt - nem alkottam semmit. Alig főztem ott.

Tegnap végül úgy döntöttem, hogy az otelló szőlőnkből készítek egy tortát, ezúttal a nálam már többször szerepelt, tojás nélküli, kevert tésztás változatban. A korábbi arányokon kicsit változtattam, és úgy gondoltam, hogy bár itt a dióverés ideje, ezúttal inkább szemes mákkal szeretném párosítani a szőlőt, s kiemelni-fokozni szép sötét színét.
A tetejére - szintén kékszőlőből készült - balzsamecetkrém került.

Hozzávalók: 30dkg leszemezett, megmosott, kimagozott otelló szőlő, 25dkg rétesliszt (vagy teljes kiőrlésűvel keverve), 10dkg vaj, 8dkg cukor, 5ek natúr joghurt, 1,5dl tej, 5dkg szemes mák, fél tk szódabikarbóna

Elkészítés: A sütőt 190 fokra előmelegítjük. A leszemezett szőlőt félretesszük, a szódabikarbónát a lisztben elkeverjük. A robotgép segítségével a puha vajhoz fokozatosan hozzákeverjük a többi hozzávalót (a gyümölcs kivételével.) Ezután kivajazunk egy közepes méretű tortaformát. A tésztába óvatosan beleforgatjuk az előzőleg kevés liszttel megszórt szőlőszemeket, majd az egészet a formába öntjük. Kb. 35-40 perc alatt készre sütjük. A sütőtérben hagyjuk kissé kihűlni, majd tálcára borítjuk. Friss szőlővel, balzsamecetkrémmel kínáljuk.

Köszönöm a remek VKF-témát, Trinity!

Bundázott padlizsán petrezselymes babbal

S hogy itt még valami teremjen,
Gyertek, menjünk a Mindegy ellen.
(Ady)

Maradok továbbra is az egyszerű ételeknél. Rá lehet fogni mindezt a lustaságra, vagy arra, hogy szeptembertől kissé elfoglaltabb vagyok, és sajnálom az időt néha a főzésre. Ez elég furán hangozhat egy gasztroblogger szájából, de hát vannak időszakok, ilyenek meg olyanok. Ráadásul egy személyre talán tényleg értelmetlen dolog lenne többfogásos főzőcskébe bonyolódni. A sütögetés is ritkább most, inkább "fejben főzök", esti szórakozásként, kikapcsolódásképpen.
Azt viszont lehetetlen nem észrevenni, hogy a padlizsán ára mennyivel kedvezőbb, mint néhány hónappal korábban volt, jómagam szinte mindenfelé padlizsán-akciókba botlok. Ezt ki kell használni. Így fordul elő, hogy minden konkrét cél nélkül kerül a padlizsán a kosaramba, mondván: majd lesz belőle valami. Azután előfordul, hogy sokáig nem lesz, s szegény padlizsán csak csücsül a hűtő aljában, már-már feladva a reményt, hogy sorsa beteljesedik. De ma mégiscsak felvirradt a napja: megszántam szegény fonnyadó padlizsánomat. meghámoztam, felszeleteltem, s éppen csak kissé besózva, kukoricaliszt - és dara keverékébe forgatva megsütöttem. Köretnek ma egyszerű fehérbab került mellé, egy kis borssal, petrezselymes olajjal összeforgatva.

Hozzávalók (2 kisebb adag): 1 közepes méretű padlizsán, só, kb. 3 ek kukoricaliszt és 2 ek kukoricadara, olaj a sütéshez
köretnek: 1 doboz sós vízben főtt fehérbab konzerv (töltőtömeg: 240g), 1ek petrezselyem olajban, kevés frissen őrölt zöldbors

Elkészítés: A padlizsánt meghámozzuk és kb. 1 cm vastag szeletekre vágjuk. Kicsit besózzuk és 10 percet állni hagyjuk. Közben egy kis tálkában összekeverjük a kukoricalisztet és a darát a bundázáshoz. Lecsöpögtetjük a babkonzervet, és hozzáadjuk a petrezselymes olajat. Egy kevés frissen őrölt zöldborssal ízesítjük.
A padlizsánszeleteket lecsöpögtetjük. Megtörölgetni nem kell, mert nedvesen jobban tapad rájuk a bunda. Beleforgatjuk a kukoricapanírba, majd forró olajban pár perc alatt kisütjük. Rácsra vagy szitára szedjük.

Ha van otthon, tehetünk rá aszalt paradicsomot vagy marinált fokhagymát is.

Palacsinta így meg úgy

Az az előítéletem, hogy a rend nemcsak szép, hanem hasznos is. (Hamvas Béla)

Tudom jól: ha a palacsinta levédett márkanév volna, akkor biztosan nem használhatnám a képen szereplő ételre. Ahogyan mondjuk a kukoricadarából, tojás nélkül készített császármorzsámat is át kellene keresztelnem - egyébként jogosan. Hiszen éppen én szoktam hangsúlyozni, hogy az ételt - ha már egyszer nem hagyományosan készítjük el - legalább ne hívjuk olyan néven, ami megtévesztheti szegény áldozatainkat. Arra vágynak, elképzelik, s nem azt kapják, hanem valami mást. Szóval ez a palacsinta itt a képen nem is az valójában, mert egy hagyományos palacsinta lisztből, tojásból, tejből, sóból (esetleg némi cukorból és szódavízből) áll.
Nos, ebben pedig nincsen tojás, most éppen tej sem került bele. Miért?
Amikor gyerekként elkezdtem palacsintát sütni, kerestem egy alapreceptet, mivel sajnos a palacsintatészta kikeverését sem figyeltem meg Anyunál (épp csak jelen voltam), s ez nem olyasmi, amit a receptek közé feljegyzett volna.
Tehát kerestem egyet, sokáig e szerint sütöttem (legfeljebb az adagokat többszöröztem), még néha mostanában is így készül:

Palacsinta (alaptészta) kb. 10-12 db-hoz:
20 dkg liszthez 1 egész tojás, csipet só, 1ek cukor, 2dl tej, 2dl szódavíz, 1ek olaj

Ez volt tehát az alap. Persze ha valami épp nem volt otthon (vagy nem elegendő mennyiségben), akkor kimaradt, vagy kevesebb került az ételbe. Így pl. néha csapvíz került a szódavíz helyébe, kevesebb vagy több tejjel dolgoztam. Időnként a rétesliszt egy részét teljes kiőrlésűre cseréltem.
Viszont az is előfordult, hogy épp tej nem volt itthon. Ez ma is gyakran megesik, sajnos szervezetünk (páromé és az enyém is) ritkán viseli jól a tejtermékeket, így csak kis mennyiséget és többnyire konkrét céllal tartok itthon. Márpedig a palacsintasütés nem ilyen, mert az csak úgy rájön az emberre. Gyorsan megy, tehát épp a délután közepén is megkívánhatjuk.

(A tinédzserkori élmények része volt még a különlegesebb palacsintatészták készítése beleszórt, illetve belesütött mákkal, dióval, reszelt almával. Ilyesmit ma már nemigen csinálok, úgyis megtöltjük ezzel-azzal a tésztát. Bár, ha jobban meggondolom, elég látványos eredményeket lehet elérni, pl. kakaós csíkokkal márványozni a tésztát, de láttam olyasmit is, amikor valaki mentaleveleket sütött a nyári palacsintájába és gyümölccsel töltötte. Szép színes lett a végeredmény - ráadásul díjat is ért.)

Élesztőt, sütőport nem teszek a palacsintákba, mert - bár ilyen is van - én nem igénylem. Amúgy is a vékonyabbakat részesítem előnyben.
Mivel a tojásért sem rajongok túlzottan, a tojások számát a fenti recept duplázása, triplázása esetén sem emeltem, jó volt így is. Igazából mindenhogyan szeretjük, bár én a soktojásos palacsintákat kerülöm.

Öcsém - ahogy már említettem - szinte vegán étrenden él, így neki is készítettem tej- és tojásmentes "palacsintákat" annak idején. Elnézést a megnevezésért, még nem tudtam rá megfelelő kifejezést találni. Párom szerint ez csupán lepény, de hát abból is annyiféle van, hogy ebből még nem tudnánk azonosítani az ételt. Mindegy. A lényeg, hogy így is örömmel elfogy, senkit nem akadályoz a fogyasztásában a tartalma.

Mostanában tehát mindenféle módon sütöm, de azért a tojás és a tej aránya a fenti alapreceptben szereplő mértéket nálunk sohasem haladja meg.
S bár a vega-vegán blogokon sok hasonló receptet találni, akit mégis érdekel ez a rendkívül egyszerű változat is (mondhatni: a palacsinta evolúciójának talán első állomása), annak leírom, bár a variációk száma végtelen.

(Tej és tojás nélkül, kb. 8-10 darabhoz:)
Hozzávalók: 5dkg Graham liszt, 15 dkg rétesliszt, 3,5dl víz, 1kk só, 1ek cukor, 1ek olaj Elkészítés: a hozzávalókat összekeverjük, állni hagyjuk, majd enyhén olajozott serpenyőben egyszer megfordítva kisütjük.

Amiről nem írtam most, pedig nagy kedvenceim: a sós palacsinták. Ezeket hasonlóan készítem, persze cukor nélkül. Viszont külön élvezetet jelent a további felhasználásuk: nagy kedvencem a hortobágyi palacsinta, de más húsos-zöldséges-sajtos változatozatokat is szívesen eszem, nem is beszélve a rántott palacsintákról.

Bundázott krumpli

Renáta juttatta eszembe, hogy milyen régen ettem bundázott zöldséget. Pedig nagyon szeretem, noha nem mindig vágyom olajban sült ételekre. A rántott húsokról, zöldségekről már számos helyen olvastam ötleteket, hogy miképpen lehet a panírozás kissé hosszadalmas és néha unalmas folyamatát lerövidíteni, de eddig egyik ötlet sem győzött meg. Hallottam például már arról, hogy van, aki nylonzacskóban rázza össze a a panírozni kívánt darabokat a liszttel, prézlivel, bár nem tudom, hogy ilyenkor a tojásos-fázis miképp alakul. Arról nem is beszélve, hogy nem tudnám eltalálni ehhez a művelethez az elegendő liszt- és morzsamennyiséget. De azt gondolom, hogy a gyorsított eljárásokkal nem kapunk igazán esztétikus külsőt, azért mégiscsak meg kell dolgozni.
Ezzel nem is lenne semmi baj, ha a gazdaságossági számítások kedvező eredményeket mutatnának, de az az igazság, hogy bizony a rántott zöldfélék ( karfiol, gomba, brokkoli, tök, stb.) frissen finomak, s nincs az a mennyiség, ami egy nap alatt (legkésőbb a második délutáni körben) el ne fogyna. Vagyis olyan ételekről van szó, amelyek elkészítése okán rengeteg időt tölthetünk a konyhában, de másnap már nem számíthatunk maradékra. Nincs is ezzel semmi baj, néha meg is engedjük magunknak. Csak nem mindennap.
Olyan megoldásokról is olvastam, ahol a zsiradék mennyiségét próbálják csökkenteni - vagyis a sütőben készülnek el a rántott fogások. Igazán még ezek sem győztek meg a csodás fotók ellenére.
Bundázni azonban sokféleképpen lehet, nem csak a hagyományos három-fázisos panírral. Megy ez gyorsabban is, egyszerűbben is - természetesen ilyenkor az eredmény is más, de nagyon finom. A kínai éttermekben látott egyfázisos bundát is kipróbáltam már többször. Nem rossz, de valahogy a tojás túlságosan domináns benne (lisztes-tojásos-fűszeres tésztába mártogatják a húsokat, zöldségeket.) Engem nagyon hamar eltelít. A párizsi szelet sem a kedvencem. A Renátánál látott pakora viszont tetszett - gyors is, finom is, és a tojás is kimarad.
A minap épp a padlizsánokat akartam ilyen módon bundázni, de végül csak grilleztem őket. Így zöldfélém nemigen maradt. Viszont eszembe jutott, hogy gyerekkoromban még a krumplit is kirántottuk, ha olyan kedvünk volt, egy fűszeres mártogatóval jó kis ebéd lett.
Ebből indultam ki - s hogy leegyszerűsítsem a folyamatot, csak összekevertem kukoricalisztet és -darát (utóbbit a vakosabb, ropogósabb külső okán) pirosparikával és más fűszerekkel. Vizet sem adtam hozzá, hiszen a frissen pucolt és szeletelt krumpli elég nedves ahhoz, hogy jól megtapadjon rajta a burkolat.
Gyorsan ment így az egész, míg az első adag sült, közben bundáztam a további szeleteket.
Kiadós ebéd lett belőle.

Hozzávalók (személyenként): 4-5 közepes krumpli, 3ek kukoricadara, 3ek kukoricaliszt, 1kk apróra vágott petrezselyem, 1kk pirospaprika, 1kk szárított, őrölt fokhagyma, őrölt feketebors, só, a sütéshez olaj

Elkészítés: a krumplit meghámozzuk, és kb. 4-5 mm vastag szeletekre vágjuk (nem kell előfőzni.) A só kivételével összekeverjük a bunda hozzávalóit, és a krumpliszeleteket egyenként belemártogatjuk. Közben már sülhetnek is az adagok a felforrósított olajban.
A megsült krumplikat egy szűrőbe szedjük lecsöpögni. Utólag sózzuk. (Lehet a bundába is tenni a sót, de így ropogósabb marad.)

Tejfölt, sajtos majonézt vagy savanyút is kínálhatunk hozzá.

Mézes-joghurtos édesség

Amikor szívem
gyáva és agyam lusta:
véleményem van.

Fodor Ákos: Indiszpozíció

Sáfránysárkány adta az ötletet ehhez a végtelenül egyszerű édességhez. Natúr joghurt, méz többnyire van itthon, a nomádporta jóvoltából pedig dióval is lehetett tetézni, nem is beszélve a kevéske balzsamecetkrémről, amit az üveg alján találtam.
A nyári édességekhez amúgy is jó alapnak érzem a joghurtot, mert kicsit könnyebb, mint a tejföl, a tejszín, viszont savanykás. Kellemesen ellensúlyozza az édes hozzávalók ízét.

Hozzávalók (személyenként): 2dl natúr joghurt, 4-5 szem dió, 1-2ek méz, balzsamecetkrém

Elkészítés: A joghurtot szitában lecsöpögtetjük, hogy sűrűbb, krémesebb legyen. Ott lehet hagyni a hűtőben pár órára. Közben a diót megtörjük, a belét apróra vágjuk, és egy serpenyőben pár perc alatt kissé megpirítjuk. Ezután a joghurt felét egy tálba (vagy pohárba) tesszük, megszórjuk a dió felével, s megöntözzük egy kevés mézzel. Újabb réteg joghurt, majd dió, méz kerül rá. Végül - ha van - jöhet a balzsamecetkrém.

Trinity elégedett lehet velem: tovább szaporítom a gyorsan-könnyen ételek bejegyzéseit... (nem is szoktam mást főzni. Na jó, csak ritkán.)

Tócsni a legegyszerűbben

Gyakran van nálunk, mégsem szerepelt eddig a blogon. Merthogy mindenki ismeri, s tényleg a lehető legegyszerűbb ételek közé tartozik. Nálunk mégsem volt szokásban otthon, sem apai, sem anyai ágon nem érkezett el hozzánk ez a finomság, később fedeztem fel magamnak. Öcsém cicege néven találkozott vele, későbbi feleségével gyakran sütögették - kicsit másképp. Előszeretettel készítették karfiolból is, ha jól emlékszem (ha nem, majd kijavít.) Más neveken is fut, mint tócsi, lapcsánka, lepcsánka, borzacska, s még ki tudja, mi minden más. Nemrégen Renátánál olvashattunk egy hasznos összefoglalót ez étel sokféleségéről. Az általa felsoroltakból én egyedül csak a prószát nem említeném itt, mert azt én kukoricalepényként ismerem (s például egy kapros-juhtúrós tetővel mennyei eledel.)
Azért a burgonyalepény alapja mégis általában a nyersen lereszelt krumpli. Ehhez ha némi lisztet és sót adunk, már lehet is sütni. De van, aki tojással, hagymával, tejtermékkel és sokféle fűszerrel gazdagítja. Mindenképpen finom. Néha-néha cukkini is kerül bele nálunk, meg karalábé. Csak cukkiniből viszont nem szeretem csinálni, mert az elég vizes, jobban megereszkedik. Javítom is mindjárt az első mondatomat: szerepelt már a blogon, tavaly a nomádportán készült egy cukkinis-krumplis változat sajtos vadsóskamártással.
Azt szeretem, ha jó ropogósra sül. Tejföllel az igazi, de mindenféle fűszeres mártás, mártogató jól jöhet hozzá, én ezért sem szoktam nagyon variálni az alapot: krumpli, liszt, só.

Hozzávalók (2-3 főre, ha csak ezt eszünk): 1kg nyersen lereszelt krumpli (pucolva mérem), 15dkg rétesliszt, 1tk só, a sütéshez zsír vagy olaj

Elkészítés: A (nem túl vizes fajta) krumplit megpucoljuk, lereszeljük egy nagyobb tálba. Hozzáadjuk a lisztet és a sót, és összeforgatjuk. Már süthetjük is forró zsiradékban. Én ehhez általában két falapátkát (lapos fakanalat) használok, ezek segítségével a masszából könnyen kivehető a kivánt mennyiség, és szépen el is lapogatható az edényben, fordításnál pedig könnyű alányúlni.

A zsiradékban (olajban) sült dolgokat én sohasem papírtörlőre vagy szalvétára szedem. Sokkal ropogósabb marad, és a zsiradék is jobban lecsöpög, ha egy nagyobb fémszitába (esetleg rácsra) szedjük, ami alá odakészítettünk egy megfelelő nagyságú edényt vagy tálcát.

Sült karfiol joghurtöntettel

Írmagját se tűrd magadban semmiféle társadalomjavító szándéknak. Mert minden elvont közösség ködkép; és aki a ködben rohangál, előbb-utóbb elevent tipor. Tiszteld, ápold szűkebb és tágabb otthonodat: a családot, nemzetet, emberiséget. De egyiket se téveszd össze azokkal, kik e fogalmakra hivatkozva ártalmasat követelnek... Népedet és az emberiséget csak azáltal javíthatod, ha önmagadat javítod. Az igazság sosem az emberiséget, mindig csak az egy-embert válthatja meg. (Weöres Sándor)

Megint a lehető legegyszerűbb ételek sorát szaporítja e bejegyzés. Nagyon régen ettem már karfiolt, valahogy kimaradt az elmúlt hónapokban. Most az ára is kedvező volt, szép és friss is volt az áru, vettem hát egyet. Ha éppen nem rántom, és nem rakottas lesz belőle, vagy semmilyen összetettebb étel, akkor kicsit megpárolva vajon szoktam megsütni. Most azonban úgy döntöttem, hogy a fűszeres sült krumpli mintájára készítem el, s a meleg étel tetejére még készült egy könnyű, hideg mártás.

Hozzávalók (2 főre): 1 nagyobb fej karfiol, só, bors, 6ek olaj, 2 gerezd fokhagyma, 1 kis doboz natúr joghurt, 2ek petrezselyem olajban

Elkészítés: a karfiolt rózsáira szedtem, s nagyjából egyforma darabokra tördelve egy nagyobb tepsibe tettem. Meglocsoltam 6ek olajjal, sóztam, őrölt zöldborsot tettem rá, és hozzáadtam az apróra vágott fokhagymát. Alaposan összeforgattam kézzel, majd az egészet fóliával letakartam. Betettem a sütőbe és 180 C fokon egy órát sütöttem. Utána levettem a fóliát, és grillfokozaton folytattam a sütést, amíg a színe nekem tetsző lett. Közben összekevertem a joghurtot egy pici sóval, petrezselymes olajjal, és behűtöttem.

Keserűcsokoládé-sörbet

ha volna legalább egy közös szavunk
amit kimondva meg is halhatunk
talán akkor - csakis akkor talán
rést üthetnénk kettőnk színfalán

(erős ildikó - naplórészlet - részlet)

Nem jellemző, hogy sok édességet ennénk, de most ismét egy ilyen bejegyzés következik. Általában csokoládé sem szokott itthon lenni, kifejezetten egy-egy desszert kedvéért veszem.
Erről jutott eszembe, hogy a gasztroajándékok sorából bizony kimaradt a házi készítésű csokoládé, amit pedig egészen személyre szólóan lehet formázni és ízesíteni. De majd karácsony felé (vagy előbb?) lesz bejegyzés róla.
Vissza azonban a mostani recepthez. Megmondom őszintén, hogy soha eszembe nem jutott volna sörbetet készíteni csokoládéból, ha nem látom meg a Szakácsok könyvében. Valahogy a sörbethez a fejemben inkább a gyümölcsök kapcsolódnak, de bodzából is jó volt a nyáron. A csokoládét mindig inkább fagylaltnak képzeltem el. De egyáltalán nem baj, hogy rátaláltam erre a receptre, mert nálunk a tejtermékek amúgy is visszafogottan és ritkán szerepelnek. És tényleg finom lett, meglocsoltam egy kevés balzsamecetkrémmel is, ami színében a csokoládé képzetét keltette, az íze azonban gyümölcsösen ellenpontozta a kesernyés-édes ízvilágot.
(Ezúttal fegyelmeztem magam, és a recepten, a megadott mennyiségeken semmit sem változtattam, úgy készítettem el, ahogy le volt írva. Csak a balzsamecetkrémet csempésztem bele tálaláskor.)

Hozzávalók (4-6 személyre): 200gr 75%-os keserűcsokoládé, 500ml víz, 160gr cukor

Elkészítés: A vizet a tűzhelyen egy kisebb lábosban felmelegítjük, majd feloldjuk benne a cukrot. Beletesszük a darabokra tört csokoládét, kevergetve felforraljuk, majd két percig forrásban tartjuk. Ezután jeges vízbe tesszük az edényt. Amikor kellően lehűlt, a robotgéphez tartozó tálba öntjük a csokoládét, majd fagyasztóba tesszük. Háromnegyed óránként a robotgéppel átkeverjük, hogy a jégkristályok összetörjenek benne (legalább kétszer.) Készre fagyasztjuk. (Készülhet fagylaltgépben is.)

Tálaláskor tejszín, friss gyümölcs vagy csokoládéforgács kerülhet rá. Esetleg megöntözhetjük egy finom krémlikőrrel is.

Barackra hangolva

1+1 az nem "2"
- hanem
egy ILYEN
meg
egy OLYAN
(és persze még az is csak akkor,
ha egyátalán: "+")

(Fodor Ákos: Még magasabb matematika)

Még csak ezután jönnek majd a kívánatos puha sárga- és őszibarackok. Kicsit elébük szaladtam. A kerti kis fán még aprócskák, s éppen csak most váltják zöld ruhájukat sárgás színre.
Mégis, a zöldségesnél friss gyümölcs után kutatva nem tudtam ellenállni nekik. Kedvemre való bogyós gyümölcs nem akadt, maradtam hát fél kilónyi aprócska, de illatos sárgabaracknál.
Azután készítettem egy adagot a már bevált kelt tésztámból, igaz, újabban egyre nagyobb benne a teljes kiőrlésű liszt aránya. Csak fehérlisztből már meg sem tudnám enni talán...
Azt is tudtam, hogy a barack kevés lesz egy adagnyi (fél kiló lisztből készülő) tésztához. De nem csökkentettem a tésztaadagot, gondolván, hogy majd csak kitalálok valamit.
Ez a valami végül az lett, hogy a téglalapra nyújtott tésztának csak a felére tettem a töltelékből, a szabadon maradó részből szárakat formáztam a kis hangjegyeimnek.
Innentől azonban nem a számításaim szerint alakultak a dolgok, egy ismerős látogatása okán kicsit elanyátlanodott (túlkelt) a tészta a 30 fokos melegben, így nem lett olyan rendezett külsejű, mint amilyenre terveztem - de azért elfogy.

Hozzávalók:
a töltelékhez: kb. 35 dkg kimagozott sárgabarack apróra vágva, 2ek fahéjas cukor
a tésztához: 20dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 30dkg rétesliszt, 1kk só, 2ek cukor, 8dkg puha vaj, 1tasak (7g) szárazélesztő, 2,2dl langyos tej.

Elkészítés: a tészta hozzávalóit összeállítjuk egy tálban, majd meleg helyen kelesztjük. Az apróra vágott barackhoz adjuk a fahéjas cukrot, majd pár percre a mikróba tesszük, amíg kezd kissé lekvárszerű állagot ölteni. Így kicsit felpuhul a gyümölcs, s könnyebb lesz a tölteléket a tésztára kenni. Ha megkelt a tészta, lisztezett gyúródeszkán átgyúrjuk, majd kb. 3-4 mm vastag téglalapra nyújtjuk. A hosszabbik oldalával párhuzamosan rákenjük a tölteléket, de csak a tészta feléig. Ezután feltekerjük. Éles késsel kb. 2cm széles szeleteket vágunk a tekercsből. Sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük a szeleteket úgy, hogy közben a tésztának azt a részét, ahová nem került töltelék, visszacsévéljük, s ebből formázzuk a hangjegyek szárát. Letakarva pihentetjük. A sütőt 200 fokra előmelegítjük. A sütemény tetejét kevés tejjel megkenjük, majd adagonként kb. 20 perc alatt készre sütjük.

Akinek nem elég édes, tálaláskor tehet még rá fahéjas cukrot.