Tönkölykeksz

" Én a rét illatát szerettem, a fonnyadó szénáét, az erdő cser- és fenyőszagát, a malomgát nád- és posványszagát, a lányok szoknyájának sublótszagát, a temetők kakukkfű illatát, a tömjénszagot és az öreg könyvek kimondhatatlanul titkos könyvszagát és édesanyám kölnijét…" (Fekete István) 

Nekem a gluténmentes étkezés nagyon sok jót hozott, ettől függetlenül a paleót szigorúan nem követem, sőt, krumplit, rizst, kukoricát gyakran eszem, bár csak kis adagokat. Néha babot, lencsét. Nyers zöldséget, gyümölcsöt naponta, húst, halat időnként. Mostanában néha a tönkölybúzával is kísérletezem (ami viszont tartalmaz glutént), még nincs kialakult véleményem, illetve  tapasztalatom a a szervezetemre gyakorolt hatását illetően. Megvagyok nélküle is, bár finom - természetesen tej nélkül készült - palacsintát sütöttem vele többször is.

A gabona fogyasztásáról lehet vitatkozni, én többnyire igyekszem saját testem visszajelzéseire figyelni. Hiába - a mi generációnk már tudományosan próbál, és nem ösztönösen választ. Például meggyőződésem, hogy a hagyományos bolti és házi péksütemények legveszélyesebb összetevője mégiscsak az élesztő, amiből rendszerint az elegendőnél jóval több kerül a fehér liszt és a finomított cukor mellé, így azután a tészta igazán "kezes", de ez a hármas kombináció súlyos folyamatok elindítója lehet. Kenyér nálunk már szinte nincs is, néha kovászosat sütünk, de erről majd később. Ami az egyik fő irányelv: az étel legyen egyszerű, néhány hozzávalóból gyorsan elkészíthető, mert az idő drága.

Most álljon itt egy alig-alig édes, linzer típusú keksz:


Hozzávalók (kb. 25-28 darabhoz): 25 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt, 15 dkg darált dióbél, 2 egész tojás, 15 dkg vaj (jászvaj) 2 csapott evőkanál nyírfacukor vagy méz, 1 tk reszelt citromhéj, 1/2 tk só, a kekszek megtöltéséhez cukor nélkül készült szilva- vagy baracklekvár

Elkészítés: a tészta hozzávalóit egynemű tésztává gyúrjuk, majd hengerré formáljuk és néhány órára hűtőbe tesszük. Utána egy éles késsel 3-4 milliméter vastag szeletekre vágjuk. A szeletek felének közepét egy kisebb átmérőjű formával kiszaggatjuk. A kieső részeket újra összegyúrjuk és további kekszeket formázunk. (Természetesen lehet nyújtani is és azután szaggatni a tésztát, de nekem a fenti eljárás mindig gyorsabb, egyszerűbb - nem is beszélve arról, hogy kis konyhámban így nem kell elővenni a gyúródeszkát.)
A kekszeket 180 C fokra melegített sütőben kb. 10 percig sütjük. Meg kell várnunk, míg alaposan kihűl, hogy megszilárduljon. Csak utána mozgathatók, tölthetők meg lekvárral a darabok.

Téli utazás (és egy rövid recept)

a Bódva völgye 2013 december végén

Jobban emlékszem:
mit éreztem láttán, mint
arra, mit láttam.
(Fodor Ákos)

...és hogy a recept se maradjon el:
Minap a világhálón szemem elé került egy palacsinta liszt nélkül. Nyomban átalakítottam, és este ezzel űztem el az éhséget, csak úgy, töltelék nélkül.

Hozzávalók: 3 tojás, 4 és fél dkg fehér tönkölyliszt, 1 nagyobb, közepesen érett banán, 50 ml ásványvíz, 2 tk méz, csipet só

Elkészítés: A hozzávalókat egynemű folyadékká turmixoljuk. Kevés zsiradékon, forró serpenyőben süthető, nem tapad le, picit talán nehezebb megfordítani (ha nagyobbakra sütjük), mint a hagyományost, de azért megoldható, illetve feldobni is lehet.

Hűsítő szederfagylalt (paleo)

Az ifjú arc, váltakozó vidám és szomorú tündéreivel: mozgalmas, szikrázó, örvénylő, csábító szépség.
Az öreg arc, szilárd formáival, a ráncok egyenletes hálózatával: nem csábító, önmagában-való, fenséges, nyugodt szépség.
A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri, s az öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme.
S többnyire el is rútítják ifjú arcukat, nemiségük plakátját formálják belőle, s elrútítják öreg arcukat is, mert a fiatalság nyomorúságos roncsát őrizgetik rajta. 

(Weöres Sándor - A teljesség felé című könyvéből) 

Hát itt vagyok megint... Tavaly talán minden hónapra futotta bejegyzés, idén jó, ha évszakonként sikerül egy. Persze nem olyan fontos, hogy legyen, más a rangsor. Az sem titok a blog kitartó olvasói előtt, hogy alig-alig főzök, így nincs is miről írni. Ha mégis készítek valamit, nincs türelmem lefotózni, a ha mégis készül néhány kép, akkor már arra nem futja, hogy bejegyzés is legyen belőle. Nem baj.
Mindig is ilyen voltam, túl sokfelé forgácsoltam azt a kevéske időt, ami rendelkezésemre állt. Most, hogy még kevesebb van, megint válogatok, mi kell, mi nem.
Csinálom az angol blogot néha-néha, de az munka is egyben. Örülök a kézműves oldalnak, az meg a kikapcsolódás. És szeretek ide is be-benézni, elcsodálkozni, mennyi türelmem volt egykor.
De igazából egyikkel sem foglalkozom sokat mostanában. Tanítok, de az online magazin alig frissül, tavasz óta nemigen kézimunkázok, csak a fejemben fordul meg néha-néha egy-egy ötlet, ide pedig április óta nem írtam.

Azért mégsem tétlenség ez a nyugalom: Apu állapota sokat romlott idén, érszűkület miatt kétszer is műtötték, de továbbra is a fájdalommal küzdünk. Van, hogy alszunk, van, hogy nem. A látása is romlott, nem tévézik, inkább csak felolvasok neki. Bepótolom, amit annak idején nem olvastam el. És persze sétálunk, mert az fontos.

Július végén összeházasodtunk párommal a Bódva-völgyben. Egyszerű kis családi ünnepség volt, de nekem nagyon jól esett az egyhetes kikapcsolódás.
Kedves ajándékokat is kaptunk, többek között egy gyönyörű, fa gyökeréből készült vágódeszkát, amely talán majd itt is helyet kap.

Továbbra is kitartóan áruljuk a budafoki otthonunkat, hátha egyszer sikerül a költözködés. A gólyák egyébként már útra keltek a falunkból, nemsokára a fecskék is indulnak. Folyamatosan érik a szilva, a málna, a szeder, és nemsokára következő a szőlő.

Ami pedig a fagylaltot illeti, hát azt hittem, sosem lesz szükségem fagylaltgépre, és tényleg. De azért idén vettem egy akciósat. A dizájnnal még küzdök, nem elég, hogy eleve törött fedővel szállították (az alkatrészcserét két héten belül ígérik), de ráadásul  valóban nagyon nehéz levenni a tetejét úgy, hogy az ember el ne törje. Kipróbáltam néhány hozzávalóval, csináltam citromsörbetet, csokoládéfagyit, és most a szedreset. Mind tejtermékmentes, hisz ez volt a cél az itthoni készítéssel. Eddig ez a szedres tűnik a legjobbnak.

Hozzávalók (kb. 1 liter fagylalthoz): 300 g szeder, 400 ml kókusztej, 4 ek nyírfacukor, 1/2 dl víz

Elkészítés: a hozzávalókat összeturmixoljuk, behűtjük, majd fagylaltgépben elkészítjük, vagy a fagyasztóba tesszük.

Megjegyzés: ez az arány sűrű, krémes fagylaltot eredményez. Ha kissé könnyebbet szeretnénk, használjunk kevésbé zsíros kókusztejet vagy több vizet, kevesebb tejet adjunk hozzá!

Tripla szilvás bonbon

A farsang nemcsak a fánk, hanem a röviditalok ideje is. Én önmagában nagyon kevés alkoholt tudok meginni, valamibe rejtve egy keveset azonban - kivételes élvezet. Ami ezt a bonbont illeti, persze egyáltalán nem az alkoholról szól, mindjárt meglátjátok. Viszont egy nagyon gazdag ízű, és ahogy már megszokhattátok nálam - gasztroajándékként is készíthető desszert. Olyan téli kényeztetés, ahogy az összetevőkből kitűnik.
Paleonak címkéztem, bár mindig elmondom: azt gondolom, hogy sem a paleo, sem más egészségesnek vélt étrend nem szólhat az édességekről, még akkor sem, ha szigorú kritériumok szerint válogatjuk meg a hozzávalókat. Az édesség tényleg csak ünnepekre való, kivételes csemege.

Viszont az is igaz, hogy egyre jobban szeretem az ilyen, nem tolakodóan édes, inkább izgalmas desszerteket azokon a bizonyos különleges napokon, amikor megengedjük maguknak.
Ez a bonbon szerintem azoknak is tetszene, akik máskülönben a hagyományos édességeket kedvelik. Ha lesz időm és energiám, majd egy-egy alkalommal (pl. születésnap) tesztelem is eme elméletem.

Persze joggal kérdezhetitek, hogy mit is ünnepeltünk ezúttal, amihez kijárt ez a csemege? Nos, semmi különöset, csak egyfajta nélkülözhetetlen és felbecsülhetetlen nyugalmat, ami a munkás hétköznapok közt néha ránk köszönt. A múlt hét ugyanis egyáltalán nem volt egyszerű, Apuval többször is fel kellett keresnünk a kórházat. Ez persze borítja a napi / heti munkarendet, és hát nem kevés szervezéssel, idegeskedéssel jár.

Most már próbálnék tényleg a "szokásos dolgokra" koncentrálni, és intézni tovább az előttünk álló teendőket. Nekifutni újra a rokkant parkolási igazolványnak például. Tavaly megpróbáltam, de mondták: először a kincstár, meghatározott felső szerv orvosi szakvéleménye (mert az eddig begyűjtött papírok általában nem kompatibilisek egy másik helyen) majd a fogyatékossági támogatás és igazolvány, és csak utána jöhet a parkolási igazolvány. Nos, talán már ott tartok, hogy mehetek újra, új papírokkal felszerelkezve a helyi önkormányzathoz.

Egyébként mindig meglepődök, hogy ők meglepődnek. Mintha én lennék az egyetlen delikvens, egér a marsról, szóval az egyetlen valaki, aki olyasmit akar, amit előtte soha senki. Én mindig azt képzelem, tucatügy az enyém, ők meg mindig elmondják, hogy ilyet még más eddig nem...
Ez volt az ápolási díjnál is..., na mindegy.

Következő kör a bíróságon, februárban, Apu gondnokság alá vételének pere, első tárgyalás. Addig még el kell mennem a háziorvoshoz, hogy adjon egy igazolást, miszerint Apu nem tud megjelenni a tárgyaláson. Ugyan van már jó pár papírunk mindenféle intézménytől, melyekből ez feketén-fehéren kiderül, de az sem kompatibilis.

Ahogy elnézem a naptárt, ha nem dolgoznék, sem unatkoznék egy jó darabig. Mivelhogy azonban mindez munka mellett megy, így izgalmasabb az örökös versenyfutás az idővel.
De nem panaszkodom, csak legyen mindenki egészséges. Amúgy a kincstári kört egész simán futottam, nem dobták vissza, hanem megelégedtek az általam megküldött tetemes paksamétával.

De jöjjön inkább a recept! Még el sem mondtam, mitől tripla szilvás: van benne aszalt szilva, szilvalekvár és szilvapálinka is. És sok minden más. Ami viszont nincs benne: cukor vagy mesterséges édesítő, tejtermék, glutén, tojás.

Hozzávalók (kb. 28 db bonbonhoz): 15 dkg aszalt szilva, 3 ek cukor nélkül készült szilvalekvár, 1/2 dl szilvapálinka, 1 dl kókusztej, 10 dkg őrölt mandula, 5 dkg durvára vágott dió, 5 dkg kókuszreszelék, 1 ek méz, 4 ek sötét, magas zsírtartalmú kakaó

Elkészítés: Az aszalt szilvát kb. 4 órára beáztatjuk a szilvapálinka és a kókusztej keverékébe. A kakaó kivételével a többi hozzávalót egy tálba szórjuk. Az aszalt szilvát leszűrjük, és apró darabokra vágva ezt is az előbbi tálba tesszük. Hozzáadunk még az áztatólevéből 4 evőkanálnyit (vagy amennyi szükséges), és egy fakanállal összedolgozzuk a masszát. Kis golyókat formálunk, és kakaóporba forgatjuk. Behűtjük egy órára.

A megmaradó (nem sok) pálinkás kókusztejet átszűrtem, és nagyon finom "krémlikőr" lett belőle. A felső képen a kis poharakban ezt, illetve a tiszta pálinkát fotóztam, néhány bonbon pedig kakaókabát nélkül maradt, csakhogy láthassátok.

Paleo habdesszert

– Meghaltál, Jatata?
– Nem haltam meg.
– Nem tudtad kinyitni szemedet?
– Varázslat volt. Abban egyeztünk meg.
– Ők hol vannak most?
– Kicsodák?
– Akik elindultak, mikor kicsi voltál.
– Jönnek valahol. Vagy mennek valamerre.
– Mit láttál, mikor lehunytad szemedet?
– Szállongó fekete pernyéket.
– Honnan szállnak?
– A szememből.
– A pernye micsoda?
– Madár. Icipici fekete madárka.
– Nem akar kirepülni a szemedből?
– Ott van a fészke.
– Fészket rakott icipici fekete madár a szemedben?
– Ott szereti. Amerre nézek, a madár is arra repül.
– Énekel is?
– Nem énekel.
– Nem tud énekelni?
– Nincs hangja. Csak röpködése.
– Nézem a szemedet. Nem látok madarat.
– Mit látsz?
– Esőt látok.
– Esik bennem az eső.
– Bennem nem esik, Jatata.
– Szép idő van a szemedben.

(Sütő András: Engedjétek hozzám jönni a szavakat)

A közelgő ünnepekre gondolva választottam ezt az irodalmi részletet, nagyon-nagyon régi kedves olvasmányomból. Nem mindenki tudja, ezért talán egy mondatot megérdemel, hogy november 1-jén Mindenszentek ünnepe, november 2-án pedig Halottak napja van.

Összeszedtem magam, noha a hosszú hétvégén is dolgozom, és rászántam úgy 20 percet erre a pofonegyszerű desszertre. Eredetije a Paleolit szakácskönyben olvasható, más néven és kicsit másképp. Elhagytam nyírfacukrot, mézet használtam, kókuszzsír helyett pedig jászvajat (tisztított vajat.) Csipet só is került bele, és mivel nem szeretem eltenni a magányos tojássárgákat, - fehérjéket, inkább egyforma mennyiséget használtam. Valóban könnyű, habos desszert, amit tovább gazdagíthatunk akár őszi gyümölcsökkel is.

Hozzávalók (4 személyre): 5 tojás, 2,5 ek méz, 6 dkg jászvaj (tisztított vaj), 2 púpos ek hollandi kakaó, csipet só

Elkészítés: A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéket a csipet sóval kemény habbá verjük. Közben a sárgájukat habosra keverjük, majd hozzáadjuk a felolvasztott, de kézmelegre hűtött jászvajat, a kakaót és a mézet. Egynemű, sűrű krémmé keverjük, majd óvatosan összeforgatjuk a tojáshabbal.
4 kisebb tálkába tesszük, és 2-3 órára behűtjük.

Tipp: szépen díszíthetjük tetejét kakaószórással is, ha előzőleg papírból kivágunk valamilyen sablont, majd rátesszük a tálkára, és rászitáljuk a kakaóport.

Őszi gyümölcstorta magvakkal és nektáriummal

Itt az idő, Uram. Nagy volt a nyár.
A napórákra árnyékod bocsássad,
s a szeleket ereszd a földre már.
(Rilke)

Nem gondoltam, hogy a hétvégén sütök valamit, de mégis kedvet és időt találtam hozzá. Igaz, hogy emiatt párom (k)örömpörköltje még várat magára.

A paleo sütemények alapját általában olajos magvak (len, mandula, dió, mák) alkotják, esetleg kókusz. Így nem tudunk belőle annyit fogyasztani, mint a hagyományos, liszttel készült süteményekből, de nem is szükséges.
Az aszalt gyümölcsök ugyancsak koncentrált alapanyagok, viszont friss, lédús gyümölcsökkel lazíthatjuk a tésztát. Azt hiszem, az elkészült torta visszaad valamit az ősz gazdag ízeiből és színeiből.

Egy ideje már szemeztem a boltok polcain a Nektáriummal, ami a készítő méhészfamília leírása szerint méz jellegű, 100% gyümölcs- és termelői méz alapú termék, a méhek "dolgozzák át". Természetesen nem méz, bár a család mézet is készít. Kicsit többet jó lenne tudni a folyamatról, de az interneten nem találtam róla bővebb információt.
A színe egész sötét, vöröses barna, az íze valóban a méz és a gyümölcsök keveréke.

Nekem továbbra is segít a kissé korlátozott étrend (nem paleo, de glutén-, cukor- és tejmentes), sikerült visszanyerni Apu rendszeres sétáihoz, a futáshoz és a napi teendőkhöz szükséges energiát, fogyni néhány kilót. A süteményekre ritkán van igényem, inkább párom és a kísérletezés kedvéért készítem.

Apuval most a szellemi együttműködés a legnehezebb. Fizikailag sokkal jobban bírom, de estére belegabalyodok kommunikációs próbálkozásaink pókhálójába. Emellett látom, hogy a napi két sétánál, a kerti nézelődésnél többet szeretne. Ő nemigen észleli, hogy munkanap vagy hétvége van.

Tervezünk egy látogatást a húgához, no meg egy pótszemüveg is kellene neki. Mindez némi plusz lehetőség a kimozdulásra, de sajnos a hosszabb utakat nem bírja, és sok esetben nehéz előre kiszámítani a szükséges időt. Télen megint beszorul majd a lakásba, marad a tévé, a filmek, de már szinte mindent látott, többször is. A felolvasást, rádiót nem igényli, könnyebb követni a történetet, ha kép is van. Tornázni viszont továbbra is utál, de ez a feltétele a sétáknak.

Öcséméknél újabb szép üvegek készültek, érdemes benézni hozzájuk.

RECEPT
Hozzávalók: 1 banán, 1 alma, 1 körte, 1dl natúr narancslé, 20 dkg aranymazsola, 4 ek nektárium, 5 dkg dióbél, 10 dkg kókuszreszelék, 20 dkg mandulabél, 5 dkg tisztított vaj, 2 tojás, egy csipet só

Elkészítés: a magvakat ledaráljuk vagy késes aprítóval megőröljük. Belekeverjük a kókuszt, a mazsolát és a megolvasztott vajat. A körte kivételével a gyümölcsök húsát a narancslével összeturmixoljuk. Ezt is a magvakhoz adjuk, majd beleteszünk egy csipet sót, 3 ek nektáriumot és beleütjük a két tojást. Összedolgozzuk, majd egy kapcsos tortaformába (nálam 26 cm-esbe) öntjük. Tetejét vékony körteszeletekkel rakjuk ki, majd 180 C fokra előmelegített sütőben kb. 40-45 perc alatt megsütjük. Végül 1ek nektáriummal meglocsoljuk. Langyosan már könnyebb szeletelni.

Újabb paleo csemegék

Párom pénteken érkezett meg a nomádportáról, ezúttal a korábbi éveknél rövidebb időt, nagyjából másfél hónapot töltött ott. Viszont kicserélte a ház első oszlopát - sikerült a régihez hasonlót csinálni, és friss meszelést kapott az egész ház, így most már az utcafront fala is fehér, ami korábban halványsárga volt.

Nekem így jobban tetszik, szeretem a vakító fehér házfal és a sötét ablakkeretek, a tető kontrasztját.

Vele együtt a fényképezőgép is hazajött, így sebtében megörökíthettem néhány harapnivalót, ami a napokban készült.

Természetesen itthon kifejezetten paleo menü várta, többek között egy hagyományos húsleves sok hússal és zöldséggel. Elkészült - sokadszor - a mazsolás-mákos sütemény (képen hátul.) Ezt egyébként keserűcsokoládéval is be lehet vonni.
Csináltam egy sós, mandulás kekszet erős paprikával és petrezselyemmel (képen középen), illetve végre nekiálltam Gitta nyers lenmagkenyerének (képen elől.)

Ez utóbbival kapcsolatban annyi kiegészítést tennék, hogy én paradió helyett hazai diót használtam, és sokkal több víz kellett az összeállításhoz, mint amit az eredeti recept említ. Ami az eredményt illeti, az állag, a külső olyan lett, mint Gittáé, viszont az ő kenyere sokkal finomabb. Én ezt azzal magyarázom, hogy egyszerű barna lenmagot használtam, ő pedig az arany lenmagot részesíti előnyben. Legközelebb abból fogom elkészíteni.

A Gitta által megadott mennyiségekből egyébként több, mint 70 dkg, összesen 16 kisebb szelet kenyér lett (szárítás után mérve, természetesen.)

Mindenesetre a nemrég beszerzett egyszerű késes aprítónak nagy hasznát vettem. A házi ételízesítő elkészítése is könnyebb lehet vele.

Ami a paleo csemegéket illeti, mivel nagy mennyiségben olajos magvakat tartalmaznak, természetesen nem lehet egyszerre olyan mennyiséget megenni, mint a hagyományos süteményekből.

Párom születésnapjára pedig (még szeptember elején) egy lenmagos, zöldséges, napon szárított krékert küldtem, amit - fényképezőgép híján - akkor nem tudtam megörökíteni. Talán majd legközelebb.

Receptek:
Mazsolás-mákos sütemény
Nyers lenmag kenyér

Mandulás kréker erős fűszerpaprikával és petrezselyemmel
Hozzávalók (kb. 24 db 5-6 cm átmérőjű krékerhez): 40 dkg mandula lisztté őrölve, 2-3 erős, piros fűszerpaprika, egy csokor petrezselyem (utóbbi két hozzávaló apróra vágva), 8 dkg tisztított vaj (ghí) megolvasztva, 1/2 tk sütőpor, 1/2 tk só, 2 tojás

Elkészítés: a hozzávalókat összegyúrjuk egy tálban, majd hosszúkás hengerré formázzuk, és éles késsel kb. 1 cm vastag szeleteket vágunk belőle. 180 C fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt megsütjük. Hagyjuk kissé hűlni (megszilárdulni), mielőtt leszedjük a tepsiről.

Mézes-muskotályos virágszörp

Nem terveztem már több határidős bejegyzést a borecetes témában, de további terveim azért voltak vele. Apu ma is rávett, hogy az esős-szeles idő ellenére menjünk ki sétálni, és nem mentünk hiába. Ő ugyan cseppet sem élvezte, pedig jól beöltöztettem. Viszont hoztunk bodzavirágot, már éppen volt annyi szépen kinyílt tányér, amennyiből érdemes nekikezdeni egy szörpnek.
Sok más egyebet is lehet készíteni persze belőle, de a mi táplálkozási szokásainkba leginkább a szörp passzol, az is mézzel, nem cukorral.
Ha lúd, hát legyen kövér, nem érjük be a bodzával, noha nélkülözhetetlen, a tavaszi virágok közül talán a legintenzívebb és legkedveltebb ízű. Bodza lesz tehát az alap.
A kertben azonban már nyílik az akác, és a lila elvirágzása után a fehérorgona.
Van még citromfű is a nomádportáról, és egy kevéske fehér rózsaszirom. Ez tényleg nem sok, mert a rózsa még csak most kezd virágozni. S mivel a szegfűszeg is virág, idén ezt is teszek bele.

Nagyjából ennyi virágot lehet egyszerre időzíteni, mint már írtam, amúgy is a bodza az alap, tehát annak virágzásához igazodunk. A virágokhoz muskotályos tokaji borecet és citrom kerül, no meg a már említett méz, forralt víz. A többi itt következik:

Hozzávalók (egy 5 literes üveghez, 3 liter szörphöz): 20 bodzavirág tányér, 20 akácvirág fürt, 1 marék rózsaszirom, 2 fürt fehérorgona, 10-12 szegfűszeg, 2 citrom, 2 evőkanál muskotályos tokaji borecet, 50 dkg virágméz, 4-5 szál citromfű, 2 kiskanál citromsav, (télire: nátrium-benzoát)

Elkészítés: Csak teljesen kinyílt illatos virágokat használjunk! A bodzavirágok szárát vágjuk rövidre. Az akác- és orgonafürtökkel együtt rázzuk ki, hogy megszabaduljunk az apróbb rovaroktól is. Óvatosan öblítsük le. Az akác- és orgonavirágokat egyenként húzogassuk ki kis zöld tokjukból, hogy az ne keserítse meg a szörpöt.
Az alaposan kimosott üveg aljába helyezzük a bodzavirágokat és a citromfüvet, rá jöhet a méz, majd a többi virágszirom, a citromsav, a forró vízben alaposan megmosott és vékonyan felszeletelt citrom, az ecet és a szegfűszeg.
Forraljunk fel 3 liter vizet és hagyjuk teljesen kihűlni. Ezt öntsük az üvegbe. Takarjuk le egy kis tányérral. 5 napig hagyjuk így, de ne közvetlen napfényen, mert akkor forrni kezdhet. Inkább szobahőmérsékleten vagy árnyékban. Minden nap keverjük meg. Utána szűrjük le, és töltsük kiforralt üvegekbe. Hűvös, sötét helyen így is tárolhatjuk pár hónapig. Ha télre szeretnénk eltenni, az üvegek tetejére (lezárás előtt) tegyünk egy késhegynyi nátrium-benzoátot.

Illatos, gazdag ízű szörpöt kapunk kevés fáradtságért cserébe.

Aranyalma kompót sáfránnyal és zöld teával

Valahányszor mentesülni tudsz körülményeidtől: határtalan ragyogásként kibontakozik benned a végleges állapot, melyben azonos az élet és halál.
(Weöres Sándor)

A kert, a ház megtelt illatokkal. Nem az ébredő földével, hanem már a színes virágokéval. Mindkét aranyeső bokrunk kinyílt szinte egyik napról a másikra, a krókuszok, nárciszok már teljes pompában. Meglepően sok ibolyánk van idén a kertben, jóval több, mint hóvirág. Itt-ott már kutyatej sárgállik, vadárvácska és nőszirom kéklik. De a nehéz illatokért főleg a jácintok felelnek. Az orgonabokrok is belehúztak, nagy leveleiknek és virágaiknak sok-sok nap kell még. Virágzik a japáncseresznye nálunk, és néhány gyümölcsfa is a közeli kis utcákban. Tulipánt még nem láttam, azaz csak a zöldjét, persze.

Egyetlen hiányérzetem továbbra is a füge, nem tudom, ültethetek-e végre idén. Mert minden évben terv. De igazából kevés a hely a kertben, és főleg foglalt a napos, déli, szélmentes fal, ahol talán jó lenne neki. Meglátjuk.

A fenti idézet ezúttal a születés-név-nőnapi ajándékomról jutott eszembe, párom ismét meglepett néhány új könyvvel.
Ma pedig egy kis édességre vágytam, innen a kompót ötlete. Nekünk ugyan nem okozott megterhelést a cukor emelkedő ára, mivel nem szoktunk venni. Ugyanezt a benzinről nem mondhatom el... De vissza a kompóthoz! A szokott módon ebbe is méz került, fűszerek: fahéj, vanília, szegfűszeg, citromhéj, narancshéj, és ráadásként egy kevés sáfrány. Egy adag zöld teát is belefőztem. Friss, tavaszi, nem túl édes, kicsit savanykás íze lett. A korábbi, narancsos változatéval nem tudom összehasonlítani, arra már nem emlékszem. De ez éppen jó. Én melegen szeretem, párom hidegen.

Hozzávalók (6-8 személyre): 4 nagy aranyalma (golden), 1 jonathán, 1 citrom, narancshéj, 8-10 egész szegfűszeg, 2 rúd fahéj, 2 dl közepesen erős zöld tea, csipet só, csipet sáfrány, 4-5 ek méz, pár csepp vaníliakivonat

Elkészítés: Egy közepes méretű fazekat félig töltöttem hideg vízzel. Belecsavartam a megmosott citrom levét, majd nagyobb darabokra vágva beletettem a héját is. Narancshéjat is dobtam bele. Utána a megmosott almákat kimagoztam, és héjastól kb. 1 cm széles cikkekre vágtam, rögtön bele a vízbe. Beletettem a fahéjat, a szegfűszeget, a sót és a sáfrányt. Felforraltam, majd kis lángon, gyöngyözve főztem 4-5 percet, eközben a mézet is beletettem, a vaníliát és a zöld teát.

(Minket nem zavart a gyümölcs héja, bár most készítettem először így.)

Ropogós kéregben sült banán rummal

A fűnek pedig, hogy lenne emlékezet,
A "keresztfű" helyett ada másik nevet:
Felragadt az uj név s a füvet ma is még
Szent László füvének híja a magyar nép.

(Arany János: Szent László füve, részlet)

Ez amolyan kis könnyű édesség, ami akár a paleo étrendbe is beilleszthető: nincs benne cukor, sem liszt, sem tejtermék. Van viszont puha, krémes banán, citrommal, rummal, vaníliával, mazsolával és mézzel bolondítva, tetején pedig szezám és egy kis sós-pirított dió.

Tavaszra várva ilyen őrült ötletek lepik meg az embert, de ez is gyors: mind az összeállítás, mind a sütés hamar megy.
Komolyabb dologra nem is igen lett volna időnk, mert természetesen kihasználtuk a felmelegedést: hosszabb időt töltöttünk odakint.

A szép üvegek gyűjtőinek is van jó hírem: sokan kérdezitek egy-egy bejegyzésem kapcsán, honnan szerzem az üvegeket. Eddig többnyire párom bicajos gyűjtőkörútjairól, és persze az általunk vásárolt termékek megürült "csomagolásából" kerültek ki a szükséges üvegek.
Mostantól kezdve azonban új forrásunk is van: öcsém és felesége az egyszerűbb üvegekből is gyönyörű palackokat, tálkákat varázsol gravírozott mintákkal, munkáikat a
Szent László tárnics boltban lehet megtekinteni és megvásárolni, a Meskán.

(Én magam bevallom, nem tudtam, hogy a bolt egy virágról / gyógynövényről kapta a nevét, de most már tudom. Megismerkedtem ezzel is, mint a vakvarjúval tavaly.)

Hozzávalók (4 személyre): 4 banán, 8-10 szem dió, 1kk vaníliakivonat, 2 ek citromlé, 2-3ek méz, 1 ek rum, 1 marék mazsola, 1 marék szezámmag, 1 ek hidegen préselt olaj (szezám-, mogyoró-, dió-, szőlőmagolaj vagy ezek híján valamilyen semleges ízű olaj), só

Elkészítés: A banánokat megmossuk, megtöröljük, és héjastól hosszában félbe vágjuk. A vágott felüket megkenjük a citromlével, majd a vaníliakivonatot csepegtetjük rá, és meglocsoljuk a rummal. Az egyes folyamatokat mindig ugyanazzal a darabbal kezdjük, így, amíg a többivel dolgozunk, az elsők már beszívják kissé az előző folyadékot. Ezután óvatosan 8-10 mélyedést ejtünk a keresztbe a banánokon, ezekbe a résekbe mazsolát teszünk. Utána a banánokat bekenjük gazdagon mézzel.

A diót darabosra vágjuk, összeforgatjuk 2 csipetnyi sóval és az olajjal. Egyenletesen elosztjuk a banánok tetején, majd mindegyik darabot gazdagon megszórjuk szezámmaggal.
(Ezután egy félórára letakarva hűtőbe tehetjük, hogy összeérjenek az ízek.)
Sütőpapírra helyezve 180 fokon, fólia nélkül sütjük, kb. 20-25 percig.

Kiskanalat adhatunk hozzá, ezzel a legegyszerűbb kieszegetni a gyümölcsöt a héjából.
Meglocsolhatjuk balzsamecetkrémmel (nekem már elfogyott), vagy friss, cukrozatlan tejszínhabot is kínálhatunk hozzá - természetesen így már nehezebb desszert.

Hasonló módon más gyümölcsöt is süthetünk (almát, narancsot.)

Vilmoskörte torta

mi ha történik:
te döntöd el, hogy inkább
csiszol, vagy koptat

(Fodor Ákos)

Egészen megenyhült az idő, a madarak is úgy rákezdtek, mintha a tavasz közeledne. Azért tudjuk, hogy nem. Mindenesetre jó, hogy pár napig nem kell a teljes yeti-szerelést felhúzni, ha sétálni megyünk Apuval. Ma már a templomban hidegebb volt mint odakinn. Idehaza pedig a könyvelés van soron, és - ha lassan is - a kézműves munkák is haladnak a tanítás mellett.

Párom egyik kedvenc gyümölcse a körte, innen jött az ötlet, hogy Lúdanyó almás sütijét átalakítsam. Alma helyett vilmoskörtét, vanília és fahéj ízesítés helyett vilmoskörte pálinkát, cukor helyett egy kevés mézet használtam, a tetejére pedig mandula helyett dió került. Ja igen, és a liszt egy részét teljes kiőrlésűre cseréltem. Ennyi. Maga a sütemény nagyon egyszerű, tojás sincs benne, és igazából gyorsan megy, a leghosszabb folyamat benne a gyümölcs lereszelése, az eltart pár percig. De megéri.

Hozzávalók: 6 érett, de közepesen puha vilmoskörte, 1,5 ek vilmoskörte pálinka, 100g Graham liszt, 50g búzarétesliszt, 200g búzadara, 4-6 ek méz (ízlés szerint), 10 dkg vaj, 10 g sütőpor, 8-10 szem dió, (kevés szezámmag)

Elkészítés: A gyümölcsöt kimagozzuk, egy tálba lereszeljük (ki hogy szereti, én héjastól), majd hozzákeverjük a vilmoskörte pálinkát és a mézet.
A liszteket egy másik tálban elkeverjük a búzadarával és a sütőporral. A diót megtisztítjuk, és darabosra vágjuk.
Ezután egy kapcsos, 24-26 cm átmérőjű tortaformát (persze hagyományos lábas is megteszi) vastagon kivajazunk, majd a lisztes keverék 1/4 részét egyenletesen beleszórjuk, szétterítjük.
Erre jön a körte 1/3-a, majd megint a lisztes keverék, és megint gyümölcs. Összesen 4 lisztes és közte 3 gyümölcsös réteg lesz. A tetejére morzsoljuk a vajat, rászórjuk a diót, esetleg egy kis szezámmagot.
A sütőt 180 fokra előmelegítjük, és kb. 50 perc alatt sül készre a torta (nem légkeveréses villanysütőben.)

Ez nem éppen paleo, de nem is olyan vészes édesség, nálunk két nap alatt elfogyott.

Könnyű citrushab gránátalmával

Van valami, mely változatlan -
Mindennek lényege ez a változatlan -
(Weöres Sándor)

Tudom, előbb kellett volna. Még jóval az ünnep előtt sütni-főzni, recepteket és gondolatokat adni az ide látogatóknak. De nem ment. Próbáltunk ehelyett valami karácsonyfélét összehozni Apunak, mert az ünnep - úgy tűnik - mégiscsak elsősorban a gyerekeké és az időseké. Töprengtünk ajándékokon, ami valóban ajándék és nem csak szükséglet, s persze az egyik legfontosabbat - a társaságot - idén nem sikerült összehozni. Erre számíthattunk. Karácsonyoztunk hát hármasban, a többi meg a jövő titka.
Én azonban Tőletek, vagyis az olvasóktól is kaptam egy igazi ajándékot: ha írtam, ha nem, Ti jöttetek, keresgéltetek, elkészítettétek a régi receptjeimet, választottatok innen gasztroajándékot. Köszönöm.

ÖRÖMTELI ÜNNEPEKET
ÉS ÁLDOTT, NAPFÉNYES ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK!
napmátka - hanczur - apu

Könnyű citrushab gránátalmával
Karácsony táján szoktam szakítani azzal a hagyománnyal, hogy kizárólag hazai alapanyagokból főzzek. Ilyenkor előkerülnek a déli gyümölcsök, a kókusz, és a különlegesebb fűszerek. Idén először vettem gránátalmát - ami egyébként Magyarországon is megterem.
Párom szerint nem túl gazdaságos gyümölcs, viszont az íze nagyon hasonlít a ribizlire. Én is észrevettem a hasonlóságot, a magok küllemében is.
A bontatlan gyümölcs pedig a karácsonyi díszek formáját idézi fel számomra, így került az ünnepi asztalra is.

Hozzávalók: 40dkg megtisztított, feldarabolt és lecsöpögtetett citrusféle (grapefruit, narancs, mandarin, citrom), 2 tojásfehérje, méz ízlés szerint, gránátalmamagok

Elkészítés: a gyümölcsöket azért kell lecsöpögtetni egy szitában, hogy a folyadéktartalmuk kissé csökkenjen, és így a tojásfehérjével habbá tudjuk verni. A visszamaradó gyümölcslevet készítés közben elkortyolgathatjuk. Tehát a gyümölcsöt két tojásfehérjével és ízlés szerint mézzel habbá verjük, majd a hűtőben/mélyhűtőben kissé behűtjük, attól függően, hogy milyen állagot szeretnénk, illetve mikor fogjuk tálalni. (Nekem most nem volt sok időm hűteni.) Gránátalmamagokkal díszítve tálaljuk, lehetőség szerint a citrusfélék héjában.

Tej-, cukor- és lisztmentes édesség.

Máklepény (liszt / tej / cukor nélkül)

Időbe telik, amíg az ember megtanulja, s azután külön időbe, míg az ember meggyőződik róla, hogy a világi rend pontosan olyan kezdetleges, mint ahogy ezt a közmondások tanítják.
(Márai Sándor)

Már említettem korábban, hogy párom újabban a paleolit táplálkozás Szendi Gábor kijelölte ösvényén igyekszik haladni. Ezt az ösvényt azonban inkább csak amolyan turistajelzések (alapelvek) mutatják, mintsem konkrét receptek. Azért mégis akad ilyen is, egy úgynevezett mákos muffin, amit én azonnal igyekeztem megfosztani egyrészt a nevétől (valahogy nem jön be nekem ez a muffinozás), másrészt néhány alkotórészétől.

Az eredeti recept ugyanis 5dkg zablisztet és 1 csomag sütőport is tartalmazott, valamint a tészta összeállításához tejet (v. szójatejet) ajánlott. Mivel azonban a paleolit ösvény mentén nem folydogál tej-patak, én ezt lecseréltem natúr gyümölcslére. Már csak azért is, mert legalább 6dl folyadékra van szükség, tejből pedig ezt végképp nem lehetne elhanyagolható mennyiségnek tekinteni. A zabliszt pedig annyira elenyésző volt a mák mennyiségéhez mérten, hogy másodjára értelmetlennek tartottam beletenni (pontosítok: párom kérésére kihagytam.) Ugyanígy a sütőport is, hiszen az amúgy is a gluténtartalmú liszttel lépne reakcióba (ha lenne ilyen hozzávaló a süteményben), tehát ez is elmaradt. A mákhoz ajánlott cukor helyett pedig egész kevés mézet használtam fel. Ha már paleolit, hát vegyük komolyan!
Továbbá saját adalék a receptben a plusz zsiradék (vaj vagy olaj), melyeket a már említett turistajelzések alapján lehetségesnek tartottam használni, de el is lehet hagyni, nem lényegi része az ételnek.

ALAPRECEPT

Hozzávalók: 60 dkg darált mák, 4 egész tojás, 6ek méz, 6dl natúr gyümölcslé (nálam alma), 25 dkg mazsola, 5 dkg olvasztott tisztított vaj (vagy 3ek hidegen préselt olaj), csipet só

Elkészítés: A hozzávalókat egynemű tésztává keverjük, majd egy nagyobb tepsibe öntjük, és 180 fokon kb. fél óra alatt készre sütjük. Ne hagyjuk nagyon kiszáradni!

Kiegészítés sokszori sütés után:
Éppen csak édeskés, laktató sütemény a végeredmény, amit tovább lehet gazdagítani aszalt és friss gyümölcsökkel, durvára vágott diófélékkel, vaníliakivonattal, ízlés szerint. A zsiradék elhagyható, ha úgy jobban szeretjük, és méz helyett lehet pl. nyírfacukrot is használni. A folyadék mennyiségét az alaprecepthez adtam meg, de ha több magas víztartalmú hozzávalót teszünk bele (pl. friss gyümölcsöt), akkor kevesebb is elég belőle, ha pedig a megadottnál több szárazanyaggal dolgozunk (pl. aszalt gyümölcsök, magvak, méz helyett nyírfacukor), akkor használjunk több folyadékot. Ha viszont diót is szeretnénk beletenni, nemcsak durvára vágva, hanem ledaráva, akkor célszerű elhagyni a zsiradékot, mert a diónak magas a zsírtartalma.
Készíthetünk a tetejére keserűcsokoládé-bevonatot vagy gyümölcsös-vaníliás öntetet. A meggy különösen jól illik hozzá.

Egyébként nagyon finom, de csak azoknak, akik szeretik a mákot. Mi közéjük tartozunk.

Karácsonyi mézes-citromfüves csillagok

Vannak, akik hisznek az életben és az élet gazdagságában, s az ő ládájuk sohasem üres. (Kahlil Gibran)

Az ünnepre szeretettel:

Karácsonyi mézes-citromfüves csillagok
Hozzávalók (kb. 4 nagy tepsire való adaghoz): 15dkg teljes kiőrlésű és 45dkg búzarétesliszt, 25dkg méz, 20dkg vaj, csipet só, 3 mokkáskanál mézes fűszerkeverék, 1 kisebb citrom lereszelt héja és leve, 1 mokkáskanál szárított, morzsolt citromfű, 2 tojás

Elkészítés: A mézet a vajjal összemelegítjük. Ha már éppen csak langyos, összedolgozhatjuk a tészta összes többi hozzávalójával egy nagyobb tálban. 1-2 órára hűtőbe tesszük, majd kevés liszttel szórt gyúródeszkán 2mm vastagra nyújtjuk, süteményformával kiszúrjuk. Sütőpapírral bélelt tepsikre helyezzük a tésztadarabokat és 200 fokra előmelegített sütőben adagonként 5-6 percet sütjük.

(Meggyőződésem, hogy a mézeskalácsok cukor nélkül is éppen elég édesek lesznek, szükségtelen azt is hozzáadni.)

A képen a sütemények alatt egy agyag mézeskalács sütőforma látható. Én most tálcaként használtam, de tavaly sütöttem is vele. Ha ilyen vagy hasonló, például fából készült mézeskalács mintázókat szeretnénk használni, akkor olyan receptet érdemes választani, ami nem tartalmaz sok tojást, sütőport, szódabikarbónát vagy más térfogatnövelő hozzávalót, hiszen a tészta az előbbiektől megduzzad, és a minta alig-alig látszik majd a kész süteményen.
Jó választás lehet valamilyen vajas tészta, viszont ez könnyen törik, így mindenképpen meg kell várnunk, míg rendesen kihűl, mielőtt levennénk a sütőlemezről vagy kiemelnénk a formából.

Áldott ünnepeket kívánok!

Mézes-joghurtos édesség

Amikor szívem
gyáva és agyam lusta:
véleményem van.

Fodor Ákos: Indiszpozíció

Sáfránysárkány adta az ötletet ehhez a végtelenül egyszerű édességhez. Natúr joghurt, méz többnyire van itthon, a nomádporta jóvoltából pedig dióval is lehetett tetézni, nem is beszélve a kevéske balzsamecetkrémről, amit az üveg alján találtam.
A nyári édességekhez amúgy is jó alapnak érzem a joghurtot, mert kicsit könnyebb, mint a tejföl, a tejszín, viszont savanykás. Kellemesen ellensúlyozza az édes hozzávalók ízét.

Hozzávalók (személyenként): 2dl natúr joghurt, 4-5 szem dió, 1-2ek méz, balzsamecetkrém

Elkészítés: A joghurtot szitában lecsöpögtetjük, hogy sűrűbb, krémesebb legyen. Ott lehet hagyni a hűtőben pár órára. Közben a diót megtörjük, a belét apróra vágjuk, és egy serpenyőben pár perc alatt kissé megpirítjuk. Ezután a joghurt felét egy tálba (vagy pohárba) tesszük, megszórjuk a dió felével, s megöntözzük egy kevés mézzel. Újabb réteg joghurt, majd dió, méz kerül rá. Végül - ha van - jöhet a balzsamecetkrém.

Trinity elégedett lehet velem: tovább szaporítom a gyorsan-könnyen ételek bejegyzéseit... (nem is szoktam mást főzni. Na jó, csak ritkán.)

Pálinkás-tejszínes gyümölcsök

Ilyenkor - az eperszezon idején - magam is elgyengülök néha, látván a gasztrobloggerek ínycsiklandó alkotásait, különösen a pohárkrémeket. Pedig az nyilvánvaló, hogy az érett gyümölcs önmagában való ízét nemigen lehet / kell felülmúlni.
Nálam nem sok krémes nyalánkságban van részük az Olvasóknak, bár szerintem örülnének neki. Abból következtetek erre, hogy a blog statisztikái szerint a legtöbbet látogatott bejegyzéseim a pogácsák után a krémes sütemények - amiből pedig alig akad a blogon. Nem is szeretem a túl édes-krémes dolgokat. Néha megkívánom, de ritkán esik jól. A csokoládéból is legfeljebb a keserűt, s azt is ritkán tudom magában megenni, inkább beleteszem valamibe. Nem sűrűn, mert pár éve a kakaóra is allergiát mutattak ki a szervezetemben. Hogy valósan-e, azt nem tudom. Mindegy. Túl gyakran nem szerepel nálunk.
A tejtermékekkel is csínján bánok, viszont néha-néha a friss tejszín rabul ejt, persze cukor nélkül. Úgy az igazi. Hiszen amivel fogyasztjuk, az többnyire úgyis édeskés.
Ebbe a pohárkrémbe most némi villával összetört gyümölcs került, kevés mézzel és még kevesebb pálinkával összekeverve - no meg tejszín.

Hozzávalók (4 személyre): 20 szem közepes méretű eper, 1 zöldalma, 2 puha húsú körte, 3ek méz, 1,5ek szilvapálinka, 250ml tejszín

Elkészítés: a gyümölcsöket megmossuk. Az almát és a körtét kivételesen megpucoljuk és húsukat apróra vágva egy keverőtálba tesszük. Hozzáadjuk a negyedelt epret. Belekeverjük a mézet és a pálinkát, majd az egészet villával kissé darabosra törjük. Felverjük a teszínt. A gyümölccsel rétegezve poharakba tesszük és behűtjük.

Lehetett volna még akár citromfűvel is díszíteni - de az jelenleg nincs itthon...

Mézes bodzasörbet

Azt hiszem, idén nem lesz több bodzás recept. Fő beszerzőhelyemen, a Háros-sziget mellett ugyan még javában nyílnak a virágok. De most nekem elég. Apu már napok óta kérdezgeti, hogy mikor szedek megint bodzavirágot, hiszen legutóbb ő segített benne. Beadtam a derekamat, és vasárnap este hazafelé szedtem egy nagy csokorra valót. Először arra gondoltam, hogy Fűszeres Eszter-féle bodzapezsgő lesz belőle, de azután megláttam a receptben, hogy mennyi cukor kell hozzá - s akkor letettem róla. Igazából nem is szeretjük a pezsgőt, persze a bodzát annál inkább. Szörpöt idén nem volt kedvem csinálni, csak ivólé készült. Elidőztem még Duende palacsintatésztában sütött finom bodzavirágai előtt egy darabig, de ahhoz meg kívántam volna a cseresznyét (ahogy Nála láttam.) Nálunk még nincs. Csak kis zöld gubók. Illetve a szomszéd utcában már pirosak, de az nem a miénk...
Tejes dolgot nem akartam, egyébként is volt már idén orgonából, akácból fagylalt. Viszont eszembe jutott a sörbet. Tavaly nagy siker volt. Már csak azon töprengtem, miképpen tegyem bele a bodzát. Ezúttal nem akartam megfőzni, áztatgatni. Csak úgy megenni a virágot. Íme a recept:

Hozzávalók: 15 db jól kinyílt bodzavirág, 1 zöldalma, 1 nagy citrom héja és leve, 1 dl víz, 3-4ek méz

Elkészítés: a virágokat jól kiráztam, majd a turmix keverőpoharába lecsípkedtem a virágokat, amennyire csak lehetett: zöld részek nélkül. Hozzáadtam a megmosott, kicsumázott, felkockázott alma húsát (héjastúl), belereszeltem a citrom héját és ráöntöttem a levét is. Majd alaposan összeturmixoltam az egészet. Közben egy kis edényben meleg vízben elkevertem a mézet. Ezt is hozzáadtam a leturmixolt keverékhez, és betettem a mélyhűtőbe. Félóránként (úgy 5-6 alkalommal) robotgéppel átkevertem, majd ment vissza a mélyhűtőbe a fogyasztásig.

Nem túl édes, könnyed, frissítő desszert.