Ezerarcú ősz

Fénykép: Erős Ildikó © napmátka tűzhely

Kicsit sajnálom, hogy kevés kép kerül fel ide, egyszerűen az idő hiánya miatt. Annyi mindent csinálok egyszerre, miközben jópár dolog elmarad, s még mennyi-mennyi tervem is van. Pedig aranyszín képek is születtek október végén - amikor már nem is hittük, háromhetes eső és sár után, hogy a táj mást is mutat még, mint szürkét és fakóbarnát. Koratél lett, begubódzós. Azután mégis aranyban ragyogott a táj pár napig, amíg még volt levél a fákon. Most már alig akad. Mégis gyönyörű ez a kép. Reggelente vastag dér és csend üli meg a kertet, a Bódva-partot. Szeretem ezeket a színeket is. A kékek és zöldek nem harsány, meghatározhatalan árnyalatait. A fák bizonytalan lenyomatait a távolban.

Apuval tegnap az Idősek napján voltunk. (Ilyenkor macerás az elkészülés, a rengeteg ruha fölé még takaró is kerül és prémes lábzsák a kerekeszékbe. Mire elkészülünk, én már fürdőruhában is ellennék.)
Élvezte a műsort, a korosztálya zenéit, és egyik kis helybéli tanítványom is szavalt. Hoztunk haza süteményt, ajándékcsomag is volt, és jó kis marhapörköltet kaptak a szépkorúak. Ő ott nem tudja szépen megenni, de mégis összekészítik neki, itthon elboldogulunk vele.

A kertre most kevesebb az időm, a tél előtti takarítgatást éppen csak elkezdtem, s még október végén bevittem a teraszról a növényeket. Éjjelente fagy van a völgyben, és nap közben sem mindig száll fel a köd.
A teraszon azért nagy az élet, a két kiscica egyre bátrabban veszi birtokba és fedezi fel.

A szobában pedig a cserépkályha árasztja hátam mögött a meleget, miközben éppen a gépnél dolgozom. Végre leadtam megint egy TED-fordítást, előszedtem újra a kézimunkát, s talán a tanítványoknak is sikerül újabb ötletekkel egy közösségi, kicsit dinamikusabb, érdekesebb, online tanulási felületet biztosítani. Közben szorgalmasan tanulok is, ősztől beindultak a tanári továbbképzések. Tudom, sokan vitatják a mai technológia létjogosultságát, eredményességét az oktatásban. Ki-ki azt gondol, amit akar, nekem kifogyhatatlan lehetőségeket jelent, hogy otthonról, Apu mellől nem kimozdulva tudok ennyi mindenben részt venni.

Őszvégi cserepes pörkölt zöldségekkel gazdagítva

gondolj egy súlyra,
melyet letehettél és
lélegezz mélyet

(Fodor Ákos: Kis gyakorlat)

Egy ideje újra beleszerettem az agyagedényeimbe. Helyesen mondva, cserépedényeimbe. Kicsit úgy vagyok néha a konyhai eszközeimmel, mint - "némelyik nő mind egyforma" (párom szerint) - aki áll a ruhásszekrény előtt, és azt mondja: nincs egy rongyom, amit felhúzzak...

Mert az egyik edény túl nagy, a másik túl kicsi. Ráadásul egyik sem az én választásom, mert a nagyot ajándékba kaptam, a kicsit meg Anyutól örököltem. Szóval ugye vennék magamnak egy "sajátot". Hát igen, de milyen is legyen? Ne túl nagy és ne is kicsi, és lehet, hogy hosszúkás vagy inkább kerek, és olyan rusztikus, de mégse mázas, és van, ami tetszik is, de az egy vagyon, és van, ami olcsóbb, de azt meg csináltatni kell, kicsit lutri az eredmény, meg hát ki mondta, hogy van nekem türelmem. (Jó, van egy kevés, de azt a bürokráciára tartogatom.)

Szóval marad a már ismerős kompromisszum, vagyis a meglévő edényekkel való barátkozás. Beáztatom, bepakolok a kisebbe, de nem fér. Újabb áztatás, átrámolás a nagyobb edénybe, nem is olyan nagy, csak nehéz. De tetszik ez a dolog. Mindig is jobban szerettem "sütőben főzni", és a cserépedények nagyon tudják ezt a sütve-párolásos technikát. Először az edény pórusaiból és a hozzávalókból párolog a folyadék, majd rövid lére fő és a végére szépen meg is pirul. Ráadásul, mindez a kényelmes minimalusta stílusban: nincs más dolgunk, mint kivárni az étel illatát és elkészültét. Igaz, ez esetenként jó néhány órába telik, de addig akad éppen elég más dolgunk.

Idén először egy füstölt bordás, babos, paradicsomos ételt csináltam cseréptálban, 5 óra alatt készült el a nagyobb tálban, és el is fogyott az utolsó babszemig. Utána (részben időhiány miatt) paprikáskrumplit készítettem benne. Ez nekem nem lett tökéletes, illetve kicsit más lett az íze, mint ahogy szeretem. A héten pedig ez a pörkölt készült disznóhúsból (combból) padlizsánnal és sok más őszvégi zöldséggel, Anyu mázatlan edényében. Abszolút győztesnek szavaztuk, így minden bizonnyal lesz ismétlés. Rövid szafttal igazi (paleo) egytálétel.

Ami pedig a bürokráciát érinti, megint felszívtam magam (időről-időre összegyűjtök némi energiát az új csatákra), és elkezdtem intézni Apunak a rokkant parkolási igazolványt. (Mondjuk már korábban is jól jött volna, Mindenszentek körül, meg most is, a szmogriadó idején.) Hát nem semmi. Már legalább öt közigazgatási szervvel állok napi telefonkapcsolatban, levelezésben, akik persze még egymással sem értenek egyet az ügymenet tekintetében. De a célig igyekszem kitartani. A napi sétákat most megfeleztük, vagyis csak egyszer megyünk ki. A nap hamar lemegy, nagyon hideg is van a kerekesszékben Apunak, és ilyenkor fáradtabb is. Én meg pláne. Ha odafigyelek arra, hogy mikor és mit eszem, ha nem hagyom ki a futást, akkor sokkal jobban bírom. De jöjjön inkább végre a recept:

Hozzávalók (4 személyre): 50 dkg sertéscomb, 1 nagy padlizsán, 3 paradicsom, 2 kápiapaprika, 2-3 szál sárgarépa, 1 sál sárgarépa, 4-5 nagyobb karfiolrózsa, kis darab zeller, fél csokor petrezselyem, 1 kisebb erőspaprika, 2 nagy fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 2-3 szelet vastagkolbász (nálam a már megszokott Békési csípős, köményes), 250ml víz, 2 tk pirospaprika, 2 tk só, 2 ek zsír

Elkészítés: a (mázatlan) cserépedényt hideg vízbe beáztatjuk kb. 30-45 percre. A húst felkockázzuk, a zöldségeket megpucoljuk. A hagymafélét, a petrezselymet, a kolbászt és a paprika felét apróra vágjuk, a többi hozzávalót nagyobb kockákra. A fűszerekkel összeforgatunk mindent együtt, és így helyezzük a tálba. Ráöntjük a vizet, és rátesszük a zsírt, majd az edény fedelét. Hideg sütőbe toljuk és 200 fokon kb. 3 órát pároljuk-sütjük.

Igazi melegítő, őszvégi fogás. (S persze a konyhában is kellemes meleget varázsol.)

Békebeli mandulás aprósütemény (paleo)

És idefönn az élet nem is élet,
Csak végtelen sejtésű nyugalom,
A csillagok némán álmodva égnek,
Sötéten szunnyad a falomb.
(Juhász Gyula)

Próbálom utolérni magam az ígéreteimmel is. Úgy terveztük párommal, hogy novemberben lesz egy szabad hetünk, de már a hónap elején látszott, hogy erre nincs sok esély, ráadásul ahogy toljuk a terveket, az idő úgy lesz egyre hidegebb a kimozdulós programokhoz. Talán majd jövőre...

Az idei ütemterven mindenképpen változtatni kell, mert több vonatkozásban sem működött.
De az ígéreteimről volt szó. Párat már sikerült teljesíteni, és múlt csütörtökön végre a Kooktába is eljutottam, Makkához. Szerintem nem mindenki tudja, de nem is titok, hogy október elejétől Makka új munkahelye a Kookta, ahol szebbnél szebb konyhai eszközök közt válogathat, aki arra jár. Igaz, hogy egy-egy darab nem fillérekbe kerül, viszont nagyon tartós, jó minőségű holmikat árulnak. A bolt is nagyon barátságos, kicsit kicsi a sok-sok felhalmozott kincshez mérten, de érdemes rászánni az időt a kutatásra.

Bevallom, nekem kezdettől fogva a kerámia- és öntött vasedények ragadták meg alkotói képzeletemet, de a pénztárcámból nem futja rájuk egyelőre. Viszont sok-sok öntőformát és praktikus kis konyhai eszközt láttam, érdemes a karácsonyi kínálatra és az akciókra is figyelni.

Persze a jó kis beszélgetésen túl üres kézzel nem akartam távozni, így hosszabb belső tusakodás után egy praktikus szilikonforma mellett döntöttem, amiben egész apró sütiket lehet készíteni, a megtöltésük pedig egy egyszerű spatulával történik. A készlet 2 sütőformát (összesen 32 darab sütihez), a már említett spatulát, és a recepttel kiegészített kezelési útmutatót tartalmazza.

A recept nagyon hasznos, mert jól tükrözi azt a mennyiséget, ami a formák megtöltéséhez szükséges és elégséges. Én persze rögtön alakítottam a dolgon, és lett belőle egy paleo sütemény. Az utóbbi időben beszereztem néhány abszolút nélkülözhető, de utamba akadt új alapanyagot, úgy mint nyírfacukrot, kókusztejet. Nem akartam venni, de véletlenül összetalálkoztam velük. Néhány dologhoz ez a nyírfacukor állagánál fogva talán jobb lehet, mint a méz. Nem olcsó, de a minőségi méz sem az, és mi nagyon kevés dolgot édesítünk. Annak ellenére, hogy az utóbbi időben kicsit több édesség készült itthon, mint szokott. Lehet, hogy ez már a tél közeledtét jelzi? Szóval volt ugye nemrégen a paleo habdesszert, elkészült Pocak Panna paleo mogyorókréme (kicsit másképp, párom névnapjára), illetve elég gyakran ittam ezt a forró csokoládét. Az itt következő aprósütemény pedig párom édesanyjának látogatása alkalmából készült.

Hozzávalók (32 darabhoz): 20 dkg őrölt mandula, 5 dkg nyírfacukor (nem paleoknak: kristálycukor), csipet só, fél tk mandulakivonat, fél tk vaníliakivonat, 10 dkg jászvaj (vagy vaj), 2 ek kókusztej (vagy tej), 1 egész tojás

Elkészítés: A jászvajat a tojással és a nyírfacukorral habosra keverjük. Hozzáadjuk a sót, a mandulát, a mandula- és vaníliakivonatot, valamint a kókusztejet.
Ha van ilyen sütőformánk, a spatula segítségével abba töltjük, ha nincs, akkor használhatunk más sütőformát (muffinsütő, bombonkészítő forma), vagy süthetjük egyben egy kisebb tepsiben, vagy kiskanállal kupacolhatjuk sütőpapírral bélelt tepsire.
A formákat nem szükséges kikenni, nem fog beletapadni ez a sütemény.
180 C fokra előmelegített sütőben kb. 12 perc alatt készre sütjük. Utána hagyjuk a formában hűlni, hogy kissé megszilárduljon. Ha már langyos, óvatosan kiemelhetjük a formából.

Nekem másnap ízlett a legjobban, amikor már a nedvesség egy része elpárolgott a süteményből.
Sokáig eláll, gasztroajándéknak is készíthető.

Paleo habdesszert

– Meghaltál, Jatata?
– Nem haltam meg.
– Nem tudtad kinyitni szemedet?
– Varázslat volt. Abban egyeztünk meg.
– Ők hol vannak most?
– Kicsodák?
– Akik elindultak, mikor kicsi voltál.
– Jönnek valahol. Vagy mennek valamerre.
– Mit láttál, mikor lehunytad szemedet?
– Szállongó fekete pernyéket.
– Honnan szállnak?
– A szememből.
– A pernye micsoda?
– Madár. Icipici fekete madárka.
– Nem akar kirepülni a szemedből?
– Ott van a fészke.
– Fészket rakott icipici fekete madár a szemedben?
– Ott szereti. Amerre nézek, a madár is arra repül.
– Énekel is?
– Nem énekel.
– Nem tud énekelni?
– Nincs hangja. Csak röpködése.
– Nézem a szemedet. Nem látok madarat.
– Mit látsz?
– Esőt látok.
– Esik bennem az eső.
– Bennem nem esik, Jatata.
– Szép idő van a szemedben.

(Sütő András: Engedjétek hozzám jönni a szavakat)

A közelgő ünnepekre gondolva választottam ezt az irodalmi részletet, nagyon-nagyon régi kedves olvasmányomból. Nem mindenki tudja, ezért talán egy mondatot megérdemel, hogy november 1-jén Mindenszentek ünnepe, november 2-án pedig Halottak napja van.

Összeszedtem magam, noha a hosszú hétvégén is dolgozom, és rászántam úgy 20 percet erre a pofonegyszerű desszertre. Eredetije a Paleolit szakácskönyben olvasható, más néven és kicsit másképp. Elhagytam nyírfacukrot, mézet használtam, kókuszzsír helyett pedig jászvajat (tisztított vajat.) Csipet só is került bele, és mivel nem szeretem eltenni a magányos tojássárgákat, - fehérjéket, inkább egyforma mennyiséget használtam. Valóban könnyű, habos desszert, amit tovább gazdagíthatunk akár őszi gyümölcsökkel is.

Hozzávalók (4 személyre): 5 tojás, 2,5 ek méz, 6 dkg jászvaj (tisztított vaj), 2 púpos ek hollandi kakaó, csipet só

Elkészítés: A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéket a csipet sóval kemény habbá verjük. Közben a sárgájukat habosra keverjük, majd hozzáadjuk a felolvasztott, de kézmelegre hűtött jászvajat, a kakaót és a mézet. Egynemű, sűrű krémmé keverjük, majd óvatosan összeforgatjuk a tojáshabbal.
4 kisebb tálkába tesszük, és 2-3 órára behűtjük.

Tipp: szépen díszíthetjük tetejét kakaószórással is, ha előzőleg papírból kivágunk valamilyen sablont, majd rátesszük a tálkára, és rászitáljuk a kakaóport.

A kelkáposzta dícsérete / vajban-fűszerolajban sült kellepény

Ma hull a hó és álom hull a hóban,
Befüggönyözve a világ valóban

S a függönyön túl zene szűri hangját,
Egy operában ma Puccinit adják.
(Juhász Gyula)

Leesett az első hó, egy ideje mindig leesik már novemberben. Azt tartják, ebben kell megmosni az arcunkat, ha szépek és fiatalok akarunk maradni - erről azt hiszem, már lekéstem. De azért jó volt nézegetni az udvarunkon sebtiben készülő hóembert, hiszen nemcsak a gyerekek, Apu is ki akart menni ma - dacára a jegesen süvítő szélnek. Először tettem hát próbát a kerekesszékkel ilyen útviszonyok között, a jégen viszont már nem vállalnám be az emelkedőket / lejtőket. Meglátjuk, milyen lesz ez a tél. Sajnos a futásról egy ideje leszoktam, de Apu - és a budafoki terep - folyamatosan edzésben tart, annyira, hogy már az éjszakai alvás is sokkal jobban megy, csak kevés. Az elalvással korábban sem volt gond, inkább azzal, hogy szakaszosan aludtam, és gyakran felébredtem, forgolódtam.

A havazás és a fagyos éjszakák beköszöntével, még a fagytűrő növényeink is betakaríttatnak, a kelkáposzta is. Bálint gazda honlapján olvastam a következő sorokat:

"Nem hálás feladat portrét rajzolni olyan növényről, amelyet kevéssé szeretünk vagy legalábbis nem sokra értékelünk. A kelkáposzta - hiába is tagadnám és tiltakoznék ellene - ezen növények közé tartozik. Mégis azért válogattam a késő ősszel, novemberben betakarított zöldségfélék sorába, mert azt akartam, hogy egy ilyen, "nem szeretem" vetemény is legyen a sorozatban. Sietek azonban hozzátenni, hogy a kelkáposzta "össznépi" elutasítása egyáltalán nem indokolt magatartás, mert ebből a káposztaféléből is lehet korszerű, ízletes ételeket készíteni, tehát helye van a kiskertekben is."

Mi ezzel szemben igencsak kedvezően gondolkodunk e növényről, mindig is szerettük, még hagyományos főzelék-formájában is, de számtalan más módja is van a felhasználásának.

Én kifejezetten örülök neki, hogy így az ősz végén is találunk friss, harsogóan zöld és finom alapanyagokat, ami éppen úgy jó egy salátába, mint süteménybe vagy egy forró levesbe, esetleg ebbe a lepénybe. Amúgy is azt gondolom: nincsenek "nemszeretem" zöldségek, csupán meg kell találnunk a számunkra ízletes elkészítési módját, nem beleragadni a megszokottságba (kivéve, ha az éppen kedvünkre való.)

Még a recept előtt szeretettel ajánlok figyelmetekbe egy kis gasztrohorrort, melyben a kísérlet alanya: egy halacska farkával kevergetné az ételt: saját halászlevét... (de egyéb bonyodalmak is adódnak.)

Hozzávalók (egy kisebb tepsihez): 1 közepes fej kelkáposzta, 3 nagyobb krumpli, 6-8dkg vaj, só, zöld bors, 2 ek (magyaros fűszer)olaj, 1 csomag petrezselyem

Elkészítés: a krumplit megpucoljuk, kockára vágva sós vízben puhára főzzük, majd kb. 8 percre hozzátesszük a felkockázott kelkáposztaleveleket (a vastag, középső ereket ne vágjuk ki, éppen olyan finom, mint a többi rész!)
Ezután szűrjük le a zöldséget, és hagyjuk kicsit fedetlenül állni, hogy a nedvesség elpárologjon róla. Majd forgassuk össze kb. 5-6 dkg vajjal (a krumpli már jó puha, tehát krémes alapot ad a roppanósabb kelkáposztának), kevés sóval (ha még szükséges), a durvára vágott petrezselyemmel, és frissen őrölt zöld borssal.
A keveréket terítsük szét egy vastagon kivajazott tepsibe. A tetejét locsoljuk meg a (fűszer)olajjal, majd 200 C fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt süssük kissé ropogósra.

Az étel lényege, hogy a krumpli nagyon puhára, a káposzta csak roppanósra fő. A fűszerek és a vaj harmonikusan egészítik ki, és a sütőben ropogós kérget kap. Köretnek vagy önálló ételnek is ajánlom. Vegán, liszt- és tojásmentes fogás.

Holnap kezdődik az advent. Mindenkinek nyugodt és örömteli készülődést kívánok!

Őszutó saláta

foszlány-köd ring-leng
tar ágai között, mint-
ha lombja volna
(Fodor Ákos)

Nehéz elfogadni, ha a megszokott dolgok változnak körülöttünk. Csak néhány éve élek a budafoki otthonunkban, mégis valahogy a napok része a kert közepén álló akácfa. A kert legöregebb, legnagyobb fája, tavasszal utolsónak zöldül ki, de a szárítóköteleket is tartja, és nyáron árnyékot ad. A madarak - köztük a harkályok is - szívesen látogatják. Sokat fotóztuk már, különösen ősszel és télen, amikor az ágak kacskaringós alakzatokat rajzolnak az égre.
(Itt a blogon is szerepelt róla már néhány kép, egy részlete most is látható a kalendárium oldalon.)
Sajnos néhány ága már beteg vagy kiszáradt, mindenesetre évek óta apró társasházunk visszatérő témája, hogy le kellene vágni a száraz részeket.

Hát e héten sor került rá...s most szokni kell a csonka fát, az egész kert látványa olyan más lett. Talán majd a tavasz megszépíti, bár azt hiszem, egy ekkora fa újjáépülése nem emberi léptékkel mérhető.

Általában nem szoktam a salátáinkat kitenni a blogra, mert egy salátában (illetve, ahogy nálunk készül) nincs semmi különleges. A mai azonban egy kicsit más. Igazából nem is saláta, inkább egytálétel. Igyekeztem olyan hozzávalókat használni, amelyek novemberben még hazai termésből hozzáférhetők.
Az alapja sós vízben főtt fehérbab, a friss zöldek közül kelkáposzta, lilakáposzta, jégcsapretek, koktélparadicsom, lilahagyma került bele, néhány kocka füstölt parasztsonka egészíti ki, fűszerként pedig a Makkától kapott tölgyfán füstölt sót, pici frissen őrölt borsot, öntetként a nemrég készült magyaros fűszerolajat, petrezselymes olajat és fehér balzsamecetet használtam.

Hozzávalók (személyenként): 1 kis doboz fehérbab konzerv (sós vízben főtt bab, 240g), 1 levél kelkáposzta, 1 levél lilakáposzta, 2-3 koktélparadicsom, 1 kis fej lilahagyma, néhány kockányi jégcsapretek és füstölt parasztsonka, kevés só és bors, az öntethez: 1 ek magyaros fűszerolaj, 1 ek petrezselymes olaj, 1tk fehér balzsamecet.

Elkészítés: a babot lecsöpögtetjük, a hozzávalókat szükség szerint megtisztítjuk, aprítjuk, és mindent egy nagyobb tálban összekeverünk. Tálalás előtt hagyjuk állni egy fél órát.

Az eredmény egy picit csípős-savanykás laktató étel - igazi őszvégi friss fogás.

Késő őszi meleg: magyaros fűszerolaj

tükrözve: minden
törmelék szimmetrikus
– j ó k erre vagyunk

Fodor Ákos: Kaleidoszkóp
(játék-változatok, részlet)

A november kárpótolni látszik minket az első két őszi hónap furcsaságaiért, vannak napok, amikor a kert is egész kellemes, s az ilyenkor szokatlan napsütés közepette is jobban hiszünk benne, hogy talán nem lesz olyan nagyon hosszú a tél.
Nekem csak a természetes fény hiányzik, a számítógépen még csak eldolgozom este is, de a kézművesség nem működik. Egyszerűen nem látom a színeket, a formákat rendesen, ha próbálkozom is néha valamivel, igazán csak reggel derül ki, milyen lett. Ez így nem hatékony, mert ha nem vagyok elégedett az eredménnyel, akkor kezdem elölről. Napközben meg nincs idő ilyesmire.
Már említettem, hogy mostanában sokszor kerül salátaféle az asztalra, igazából én nem szoktam semmilyen különleges öntetet csinálni hozzá, csak egy kis olajjal, sóval (borssal) ízesítem. Lehetne másképp is, de nekem általában így esik jól. Minap viszont szert tettem csípős, hazai termesztésű fűszerpaprikára, így egy kis fokhagymával és hidegen sajtolt olajjal készítettem egy egyszerű fűszerolajat.
Jó nézegetni már a színét is, az olaj egyre inkább átveszi a paprika pirosát, de nagyon finom is.
Számtalan módon használhatjuk, különböző ételekbe / ételekre tehetjük, de pácolhatunk benne sajtokat is. Természetesen gasztroajándéknak is jó lehet.

Hozzávalók (2 kisebb üveghez): 10 közepes méretű csípős fűszerpaprika, 4 gerezd fokhagyma, kb. 4dl hidegen préselt jó minőségű olaj (Természetesen egész borssal, köménnyel vagy más fűszerekkel is lehet gazdagítani, de én most egyszerű, tiszta ízekre vágytam.)

Elkészítés: a megtisztított paprikát (magokkal együtt) és a fokhagymát fűszerkéssel apróra vágjuk. Tiszta (száraz!) üvegekbe töltjük és felöntjük olajjal. Jól összerázzuk, és hűvös, fénytől védett helyen hagyjuk összeérni néhány napig, illetve a felhasználásig.
Egyetlen fontos tényezője van az eltarthatóságnak: csak hibátlan hozzávalókat használjunk, és ne legyenek vizesek, nedvesek a hozzávalók.

(Használat előtt rázzuk fel!)

Ősz(?) a kertben / tavalyi kekszmánia

és fölkele Jónás, hogy szaladna,
de nem hová a Mennybeli akarta,
mivel rühellé a prófétaságot,
félt a várostól, sivatagba vágyott,
ahol magány és békesség övezze,
semhogy a feddett népség megkövezze

(Babits Mihály)

Régen volt, amikor tavaly ősszel sorra kerültek ki a sütőből a különböző vajas kekszek. Mi naponta teázunk, és bár párom már nem eszik gabonaféléket, nekem jól esik néha elrágcsálni.
Most viszont alig jut idő főzésre-sütésre. Az ősz igen furcsa: a naptár valahogy összezavarodott, szeptember-október a november bőrébe bújt, s az meg fordítva. Legalább is eddig. Olyannyira, hogy a decemberben néha pár rügyet bontó aranyeső most teljesen kivirágzott, és az orgonán is találtam kinyílt, lila virágokat - igaz, illat nélkül.

Közben megünnepeltük párom névnapját, szombaton édesanyja, vasárnap egy barátunk látogatott el hozzánk. Hétfőn pedig letudtuk az urológiát Apuval, két hét után megint katéter nélkül élhet. Másnap öcsém és felesége jött el hozzá sok-sok ajándékkal, köztük egy hangoskönyvvel, amelyet ők maguk készítettek, illetve olvastak lemezre.

De miről is jutottak a tavalyi kekszek eszembe? Hát csak arról, hogy a Gasztrobox szerkesztői nemrég engem is felkértek a Hogyan készítettem? sorozatban egy gasztrofotóm bemutatására, amely e héten látható az oldalukon. Ennek kapcsán választottam ki sebtiben egy őszi fotót, éppen a

Narancsos-kakaós keksz képét.
De készültek még akkoriban:
Sajtos-diós kekszek
Vanilíás-mákos kekszek
Pisztáciás kekszek
Rumos-kakaós kekszek
Fahéjas-almás kekszek
és később
Feketecseresznyés rózsahalmok.

Talán majd egyszer folytatom a sort. Szeretnék egy éppen csak édeskés almás-kókuszos és egy fűszeres-paradicsomos változatot is készíteni.

Sós-pirított dióval szórt tejkaramellás csokoládétorta

tartani.
Mindenáron: tartani
a távolságot és a kapcsolatot.
E kereszt metszés-
pontján (feszület?
célkereszt?)
kitartani

(Fodor Ákos)

Az elmúlt vasárnappal - Krisztus király ünnepével - lezárult az egyházi év, és elkezdődött egy újabb az adventi időszakkal. Talán ez a sütemény jó helyen van itt, mindjárt az elején.
Megszokhattátok már, hogy idő és türelem híján nem bonyolítom túl a konyhai műveket - vagy legalábbis nagyon ritkán. Ez a torta is nagyon egyszerű (egyébként a tojásmentes kevert tésztám az alapja.) A tészta hamar elkészül, a dióval sincs sok munka, egyedül a krémhez kell némi türelem - míg a tej kellően besűrűsödik, ez egy bő óra, de nem kell folyamatosan mellette állni.
Úgy tűnhet, most sok süteményt eszünk, talán tényleg többet, mint nyáron vagy párom távollétében, de azért hetente legfeljebb egyszer dobok össze valamit.
A hétköznapokon (végre!) savanyúkáposzta is kerül az asztalra, utóbbinak már rég itt a szezonja, főztem is két nagy lábossal töltött káposztát (ha már vacakolni kell vele, nem csinálok kis adagot - s így Apunak is jut belőle.)
Máskor tésztaféle készül, meg olyasmi, ami olcsó és nagyon gyorsan össze lehet rakni (igaz, kezdek kifogyni az ilyen ötletekből...) De vissza a süteményhez!
A tetejére szórt sült dió már szerepelt a blogon, és önmagában is nagyon finom sós csemege, azoknak is ajánlom kipróbálásra, akik egyébként nem rajonganak a dióért - nem lehet abbahagyni!

Hozzávalók: 1db tojás nélküli csokoládétorta
a krémhez: 1 liter zsíros tej, 10dkg vaj, 1 ek liszt, ízlés szerint cukor, 1ek rum
a tetejére: 10dkg dióbél, 1ek olaj, fél tk só

Elkészítés: Mivel a krém elkészítése tart a legtovább, ezért ezzel kezdjük: egy-két evőkanál cukrot egy megfelelő méretű fazékban karamellizálunk, majd lassanként felöntjük a tejjel. Feloldjuk benne a karamellt és főzni kezdjük. További cukrot adunk hozzá ízlés szerint. Ha felforrt, lassan rotyogtatva főzzük, sűrítjük, kb. az ötödére. Utána beleszitáljuk a lisztet, és pár percig tovább főzzük vele. Ha kihűlt a krém, kikeverjük a vajjal és a rummal. Míg fő a krém, megsüthetjük a tortát, s míg sül a tészta, megpucoljuk a diót. Ha pucolt diónk van, akkor kevés vizet forralunk és 5 percig főzzük benne. Utána leszűrjük. papírszalvétán megszárítjuk. A torta után nem kapcsoljuk ki a sütőt, hanem a diót egy kisebb tepsiben szétterítve megsózzuk, az olajjal összeforgatjuk, és tíz percre a sütőbe toljuk. Ha kész a dió, és a torta is lehűlt kissé, akkor a süteményt összeállíthatjuk: a torta tetejére kenjük a krémet, megszórjuk a dióval, és tálalásig behűtjük.

Akik gyorsabban szeretnék elkészíteni, sűrített tejet is használhatnak a krémhez, de szerintem úgy drágább.

Ünnepi torta

Csendes vagyok,
törvényszerű, ám kiszámíthatatlan,
mint némelyik jobb költemény.
- Bocsáss meg, életemnek Bármely Olvasója,
ha nem tetszem, nem értesz, nem szeretsz.

(Fodor Ákos: Ajánlás)

A gasztroblogokra egyre-másra kerülnek fel mostanában már a karácsonyi receptek, gasztroajándékok, pedig még az advent sem kezdődött el. A Camponában már áll ugyanaz a karácsonyfa, amit tavaly meg tavaly előtt meg azelőtt is láthattunk, engem meg egy kicsit sokkol ez a rohanás, ami felborítja az élet ütemét, s ami ráadásul arra is figyelmeztet: hogy itt az ünnep nemsokára, s én még sehol sem tartok, sőt, azt sem tudom, hogyan oldom meg.

Persze nem lehet a karácsony ugyanaz, mint gyerekkoromban, amikor még az ünnepet nekem mások teremtették meg, amikor még a friss hó csillogása a templomtér lámpái alatt, a hetente meggyújtott gyertyák fénye, és 24-én délután a pásztorjáték is hozzátartozott az ünnephez, és én sokkal jobban emlékszem erre, vagy az ünnep színeire, (az Anyu által sok munkával szervezett) családi összejövetelekre, mint arra, hogy mit kaptam ajándékba, vagy kaptam e valamit. Pedig mindig kaptam, de sohasem erre vártam, lehet: nem voltam normális gyerek.

Ma az hiányzik nekem az ünnepből, amit már semmi módon nem bírok elővakarni: a főzőcskén, az utazásokon, a feltételezett örömszerzésen-ajándékozáson, a kapkodáson, az együttléteken túl valami, amihez idő kellene. Több idő. Más időszámítás. Olyasféle, ami talán csak az élet hajnalán és alkonyán létezik.

Miután ezt a tortát elkészítettem - a Katakonyha csíkos sütije alapján - eszembe jutott, hogy ez a sütemény jó lehet akár a karácsonyi asztalra is -innen a neve.

Hozzávalók: 15ek cukor, 15ek liszt, 2dl tejföl, 3 tojás, csipetnyi só, 3 mokkás kanál szódabikarbóna, 5ek darált dió, 5ek darált mák, 3ek kakaó, 1ek rum
A krémhez: 3/4 liter tej, 8ek búzadara, 10 dkg vaj, csipetnyi só, ízlés szerint cukor, 1ek rum vagy diólikőr

Elkészítés: A tojásokat a cukorral kikeverjük, majd hozzáadjuk a sót, a tejfölt, a szódabikarbónával elvegyített lisztet. Három részre osztjuk, az elsőhöz a diót, a másodikhoz a mákot, a harmadikhoz a kakaót és a rumot keverjük. 180 fokra előmelegített sütőben egyenként megsütjük a lapokat (akinek van, sütheti tortaformában is, én kivajazott, lisztezett fazékban sütöttem. Kb 10-12 perc alatt sül meg egy lap. Közben el lehet készíteni a krémet: A tejben sűrűre főzzük a darát. Ha kihűlt, összekeverjük a puha vajjal, a cukorral, sóval és az alkohollal. Végül megtöltjük a tortát, a tetejét és az oldalát is bevonjuk, díszíthetjük szemes mákkal, kakaóporral, dióval.

Mákos tekercsek

forgóajtó áll
a sivatagban. Aki
kikerüli: nincs

Fodor Ákos: Civilizáció

A legutóbbi közvélemény-kutatásban (itt a blogon) második helyezett lett a mák. Sós és édes ételekben is szeretem, ezúttal egy egyszerű kelt tésztás tekercs készült vele. Sajnos az idei gyümölcstermés nem volt kiadós mifelénk, így a hűtőben nem lapulnak lefagyasztott bogyósok, amivel meg lehetett volna dobni még a sütit. Pedig el tudtam volna képzelni bele néhány szem meggyet vagy málnát, a tetejére pedig egy vaníliasodót. De most - ahogy írtam - nem húzom az időt főzőcskével, ráadásul a tekercsek egy egyszerű bableves után szerepeltek második fogásként.

Hozzávalók (egy nagy sütőlemeznyi adaghoz): 60dkg rétesliszt (vagy teljes kiőrlésű is mehet bele), 3dl tej, 1 tojás sárgája, csipet só, 2ek cukor, 10dkg puha vaj, 7g szárazélesztő
a töltelékhez kb. 6-6 ek darált mák és cukor, 2dkg olvasztott vaj
a tetejére: 1 tojássárgájával elkevert kevés tej, esetleg olvasztott (de nem forró) vaj és ízlés szerint vaníliás cukor

Elkészítés: a tésztát összeállítjuk, meleg helyen kelesztjük. Utána téglalap alakúra nyújtjuk, és megkenjük vajjal, megszórjuk az édes mákkal. Szorosan feltekerjük, majd szeletekre vágjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük a tekercseket, s letakarva hagyjuk ismét kelni. Közben a sütőt 200 fokra előmelegítjük. Sütés előtt a tekercseket megkenjük a hozzávalóknál megadott keverékkel. Kb. 20 percet sütjük.

Hasonlóan készíthetünk kakaós, fahéjas, diós, sajtos, húsos, gombás, stb. tekercseket, édeset, sósat.

1. halpástétom - 2. csicsóka

Bizakodj - lévén
helyzetünk mindenkor a
legpillanatnyibb.

(Fodor Ákos: Az emberi állapotról)

A köszönetnyilvánítások bejegyzése is lehet ez a mostani. Vasárnap délután ugyanis vendégünk volt, párom egyik régi barátja látogatott meg minket, és átbújván a lementett recepteket, jó néhány szakácskönyvet, előző nap este még mindig nem tudtam, mit dobjak össze. Van ez így. Egy édes süteményre gondoltam, s valami hideg harapnivalóra. Pár szemponthoz azért igazodnom kellett: az elkészítése ne vegyen igénybe sok időt, előre meg lehessen csinálni, ne legyen benne tojás (mert barátunk arra allergiás), és ne kerüljön sok pénzbe, sőt: ha lehet, minden legyen hozzá itthon.
A sütemény ötletét nagy nehezen megszültem (valahogy nem vagyok mostanában formában): egy kelt tésztás tekercset csináltam, ami rumos banánkrémmel volt töltve. Fotózni már nem jutott idő.
Sós falatoknak pedig a Duende konyhájában látott hamis kaviárt készítettem (egy halvány kis változtatással) - így az első köszönet Őt illeti! Nagyon örülök ennek a receptnek. Be kell vallanom, hogy még soha nem ettem kaviárt (pedig a pisztrángkaviárra kíváncsi lennék), így nem tudom, hogy mennyire hasonlít az íze, de egy biztos: abbahagyhatatlanul finom, s nálunk a fiúk nagyon szeretik a halas dolgokat, rólam nem is beszélve. Az pedig külön előnye e pástétomnak, hogy igazán gazdaságos, mondhatom: kategóriájában olcsó. Én nagy bátorsággal rögtön négyszeres adagnak rugaszkodtam neki, így azután Apunak is tudtam adni, s nekünk is maradt még belőle.
A vendégséghez apró kenyérfalatokra kentem a pástétomot, friss fejes salátát és citromot tűztem rá fogpiszkálóval.

Dulminának pedig a csicsókát köszönöm meg. Nem most volt, hogy a vetésre szánt darabokat megkaptam tőle, de mivel keveset vagyok a nomádportán, ma volt az első alkalom, hogy megkóstolhattam ezt a növényt, ráadásul saját termésből. Nem gondoltam volna, hogy nyersen is ilyen finom, párom szerint az íze a krumpli, a karalábé és a répa keveréke. Nekem inkább az első kettő, répaízt nem érzek rajta. De akárhogyis: nagyon finom, kíváncsi leszek rá megfőzve is.




Halpástétom (avagy pannon / hamis kaviár)
Hozzávalók (egy kb. 1,5-2 literes doboznyi mennyiséghez): 1 liter natúr paradicsomlé, 12 ek búzadara, só, bors, 1tk cukor, pár csepp citrom, 1 nagyobb vöröshagyma, 1ek olaj, 2 doboz egyenként 80g-os (töltőtömeg 56g/doboz) olajos tonhalkonzerv az olajával együtt (Duende eredeti receptje kicsit eltér: szardellapasztát illetve szardínia olaját használja)

Elkészítés: A paradicsomlében a búzadarát puhára és sűrűre főzzük, közben cukorral, sóval, borssal fűszerezzük. Ha kihűlt, hozzáadjuk a halat, az olajat és a citromot. A vöröshagymát lereszelve vagy turmixolva tesszük bele. Jól összekeverjük és behűtjük.

Petrezselymes palacsinta lecsós-krumplis töltelékkel

Amikor tükörbe nézett,
megszámolta, hány feje van
és fölírta, hogy el ne felejtse.

(Weöres Sándor: A bölcs)

Szeretném egy szolgálati közleménnyel kezdeni a mai bejegyzésem: november elején volt néhány nap, amikor valamilyen rejtélyes okból kifolyólag nem kaptam meg egyik e-mail címemre sem a leveleim, s ezt többen jelezték. Tehát ha valaki írt, és én nem válaszoltam, kérem, nézze el nekem és küldje el újra a levelét. Köszönöm.

Jó lenne megint több időt tölteni a konyhában, de egyelőre nem megy. Most a munka a fontosabb. A főzőcskét éppen csak összedobom a lehető legegyszerűbben, semmi fotózás, csak leülünk, bekapjuk, s párom rendszeresen elmosogat. Sütit nem sütök (holnap azért szeretnék, mert vendég is lesz), s a napi futás is heti két alkalomra csökkent, ami persze nem tesz jót amúgy is gubbasztásra hajlamos személyemnek. Mindent összevetve sok az elmaradásom. De mindez nem panasz, csak a helyzet vázolása, amolyan ráhangolódás, bemelegítés.

Ma azért egy órácskányi főzésre összeszedtem magam. Készítettem egy krumplis lecsót, jól besűrítettem, illetve főzés végén villával darabosra is törtem, hogy ne folyjon ki a töltelék a sós palacsintából, melynek tésztájába durvára vágott petrezselyemzöldet sütöttem. Az étel ötletét valójában Ízlésszindróma paprikás krumplis receptje adta. Nagyon szeretem egyébként a mindenféle sós és rántott palacsintákat. Ebben a szürkeségben fotózni nem jól lehetett, de hát november van...

Hozzávalók: egy adag krumplis lecsó, a palacsintákhoz (8 db): 25 dkg rétesliszt, 2dl tej, 3,5dl víz, 1kk só, 1 tojás, 1 csokor durvára vágott petrezselyem, 2ek olaj

Elkészítés: a lecsót sűrűre főzöm, a végén villával darabosra töröm. A palacsintatésztát összeállítom és serpenyőben 8 darabot sütök belőle. A lecsós töltelékkel megtöltöm a palacsintákat és melegen tálalom.

Friss salátát kínálhatunk hozzá. Vegán módra is elkészíthető.

Komjáti komló - krumplilángos - közvélemény-kutatás

Ében órákon itt ülök.
Szobádból kivert küszöböd
hallgat. Meztelen a kés.
Ma élünk. És ez is kevés.

(erős ildikó - hét ajtó - részlet)

Véletlenül ez a bejegyzés a k-betű köré csoportosult. Most vettem észre, hogy még a bevezető versrészletbe is jutott hét belőle.
A nomádporta még mindig kínál felfedezésre váró dolgokat. Párom észrevette, hogy a komló is megnő a kertben, hozott is belőle haza. Nem sokat tudok erről a növényről, jelenlegi, inkább száraz állapotában elsősorban tea készítésére alkalmas: azt olvastam, hogy a teája jó alvást biztosít. Ez mondjuk rámfér, mert nem vagyok jó alvó. Könnyen elalszom, az nagyon megy, de nem alszom jól.
Majd kipróbálom komlóval... De komolyra fordítva a szót, ha valakinek vannak ötletei a felhasználást illetően, szívesen várom. (Ezzel lusta módon megspórolom az időt, amit a keresgéléssel magam eltöltenék.) Természetesen a friss növény hasznosítási lehetőségei is érdekelnek, hiszen a portán lesz jövőre is.
Egyébként nagyon kellemes az illata, egy kicsit a sörre emlékeztet.

A hideg novemberi napokra hoztam egy finom rágcsálnivalót. A krumplilángos tájegységenként más-más ételt takar. A kelttésztás változattól eltérően ez olyan krumplis tésztából készül, mint a derelye, vagy a szilvásgombóc - egy picit több liszttel. Sütőben kell megsütni, és fokhagymával megkenve, tejföllel vagy éppen baracklekvárral is nagyon finom - attól függően, hogy édesen vagy sósan ennénk. De csinálhatunk hozzá egy zöldfűszeres mártogatót is.
Amikor a mákos buci receptjét feltettem tavasszal, sokan jelezték, hogy nem ismerik a krumplis tészták sült változatait. Pedig nagyon finomak, és másnap is élvezhetőek.
(A nomádporta környékén egyébként "grujalángos" néven hasonló, de lágyabb tésztát készítenek. Gyuródeszkán nyújtják palacsinta formájúra, és ott serpenyőben sütik - munkásabb változat, mint az általam ismert.)

S végül egy pár sor a legutóbbi közvélemény-kuatásról. Köszönöm, hogy ennyien részt vettetek, összesen 299 szavazat érkezett. A mandula már a kezdetektől vezette a mezőnyt, és fölényesen győzött 33%-kal. Második helyen 25-25%-kal holtversenyben a mák és a dió (pedig meg voltam róla győződve, hogy a mákot többen szeretik.) S végül 17%-ot kapott a mogyoró, ami arra sarkall engem, hogy mogyorós receptek után nézzek.
(Azt sajnálom csak, hogy a gesztenye - mint szintén itthon is megtermő, hasonlóan felhasználható termény kimaradt. Érdekes lett volna látni, hol végez.)

Krumplilángos
Hozzávalók: 1 kg héjában főtt, hámozott, áttört krumpli, kb. 45-50 dkg rétesliszt, 2kk só feltétnek: (amit szeretünk), tejföl, fokhagyma, sajt vagy baraclekvár, esetleg mártogató

Elkészítés: A krumplit a liszttel és a sóval masszív tésztává gyúrjuk, majd 3-5 mm vastagságúra nyújtjuk (attól függően, mennyire ropogósan vagy puhábban szeretjük a lángost.) Ezután derelyevágóval formázzuk: én többnyire téglalapokra vágom, és középen bevagdosom, de lehet más alakúra is metélni.
180 fokos sütőben aranybarnára sütjük, közben egyszer megfordítjuk. Gyorsan sül, ne hagyjuk kiszáradni.

Lehet leves után második fogás, vagy csak délutáni nassolnivaló.

Vajas keksz: naranccsal és kakaóval

Nyarak és telek megtanítottak rá, hogy a télnek nincsenek "örömei", nincs más, igazi élet, csak az a pogány és vad öröm, mely elragad mindent, ami él, ha fény esik rá.
(Márai Sándor)

Az utóbbi napokban még inkább sűrűsödtek a teendőim, kevesebb idő jut főzésre, fényképezésre vagy a gasztroblogra. Ennek egyrészt a munka az oka, másrészt a ház körüli teendők. Közben tanítványaimnak (és minden érdeklődőnek) elindítottam egy új, nyílt blogújságot is - Angol magyaroknak címmel, ahol egyrészt a nyelvtanulással és az internetes nyelvoktatással kapcsolatos tapasztalataimat összegzem, másrészt igyekszem felhívni a figyelmet a szerintem hasznos lehetőségekre. Emellett plusz gyakorlási lehetőséget kínálok az angol nyelvű mellékletekben, továbbá - és nem mellesleg - szeretnék számomra érdekes témákról is írni ott, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak az angol nyelvterülethez: receptek, filmajánló, színház, zene, internetes adásvétel mind-mind terítékre kerülhet. A bejegyzések - mert mindenkihez szólnak - magyarul lesznek, a mellékletek angolul.
Gasztrovonatkozásban Hugh Fearnley-Whittingstall (River Cottage) és Jamie Oliver a két kiszemelt egyelőre, meglátjuk, mire jut az időből, kitartásból.

Párom is hazaérkezett a nomádportáról, s ily módon a komjáti blog most szünetel, írhatnékját a Gondolkodom és kihallatszik blogon éli ki - itt osztja meg gondolatait a nagyvilággal.
Ezt a kekszet pár napja készítettem a hazatérésének tiszteletére, és ma ünnepeltük a névnapját - illetve munkanap lévén a szerény családi összejövetel majd a hétvégén lesz.

A vajas kekszek terén kifogyhatatlanok a lehetőségek, ezúttal a már bemutatott rumos-kakaós változatot kombináltam egy narancsossal.

Hozzávalók: 34dkg liszt, 30dkg vaj, 4dkg, kakaó, kb. 6ek cukor (ízlés) szerint, csipet só, 1 nagyobb tojásfehérje, 1 nagyobb narancs reszelt héja, 1kk narancskivonat v. narancslikőr, 1kk rum

Elkészítés: 15 dkg vajat a robotgéppel habosra keverünk, hozzáadjuk a tojásfehérje felét és még 1 percig magas fokozaton keverjük. Beletesszük a narancskivonatot, a narancshéjat, a só és a cukor felét, majd hozzáadunk 19dkg lisztet és összeállítjuk a tésztát. Fólia segítségével lapos téglatestté formázzuk. A maradék 15 dkg vajjal és tojásfehérje másik felével azonos módon járunk el, majd ugyanúgy beletesszük a só és a cukor másik felét, hozzáadjuk a rumot, végül a kakaót és 15dkg lisztet. Ezt a tésztát is ugyanúgy formázzuk, és a narancsosra fektetjük, kissé összenyomjuk a kettőt. Fóliába csomagolva hagyjuk hűtőben megszilárdulni. Közben a sütőt 180 fokra előmelegítjük. Szilárdulás után a tésztát 1cm vastag szeletekre vágjuk, és sütőpapírral bélelt tepsibe fektetjük. 12 percig sütjük, majd hagyjuk kihűlni. Frissen még nagyon morzsálódik, másnap már tökéletes.

Krumplilepény zöldségmártással

pereg a mélybe hull a kristály pillanat
mikor elengedted kezem s fekete falak
nyúltak értem mohó gyökereik fonva
ujjam alatt homok kapaszkodtam volna

(erős ildikó - fekete hold - részlet)

A fagyos éjszakák, a télikabátos napok itt kopogtatnak már november ajtaján. A sírokon hagyott hatalmas fejű krizantémok meghajolnak a hideg hatalma előtt - az életképesebb őszirózsák még kitartanak. Halottak napján korán sötétedik - aki inkább délután megy ma a temetőkbe, láthatja ahogy a gyertyák ezrei különös, ünnepi fénybe öltöztetik a sírkertet - mely talán ilyenkor szól a legkevésbé az elmúlásról. Néhány nap múltával persze csak az átázott csonkok, az összefagyott virágok szomorú, szürkésbarna pompája marad.

A hidegben jólesik a meleg étel. Krumpli még akad a kamrában, a lepényre való mártás kikerül a maradék zöldségkrémlevesből. Az egyszerűbb lepényhez a legutóbbi juhtúrós és halas változat után most Dulmina csinált kedvet - bár én mégiscsak tettem bele egy kevés lisztet, (hiába: a magyar ember tart néha attól, hogy nem lesz elég laktató az étel...)

Fél év elteltével páromat is hazaűzte tegnap a hideg a nomádportáról - a napló azért még folytatódik. Párom édesanyja egy kacsát, miskolci Géza barátunk pedig egy üveg finom erdélyi zakuszkát küldött nekem - ezúton is köszönöm!

Hozzávalók:
a lepényhez (lepényenként): 2 nagyobb krumpli, 2ek liszt, 1kk só, 1ek olaj a mártáshoz: a zöldségkrémlevest kissé jobban besűrítjük (a tetejére: sajt, petrezselyem, saláta)

Elkészítés: A krumplit megpucoljuk és nagylyukú reszelőn lereszeljük. Ne hagyjuk állni, barnulni, hanem azonnal keverjük bele a lisztet, a sót, majd egy kevés olajjal kikent serpenyőbe szétterítve süssük lassú tűzön, míg az alja pirosas lesz. Egy tányérra csúsztatva megfordítjuk, és megsütjük a másik oldalát is.

A tetejére kenjük a zöldségmártást, és sajttal megszórjuk. (Természetesen bármi más is jöhet a tetejére - akár sült gomba is, ha gyors feltétet akarunk.) Valamilyen salátát is ehetünk hozzá.

Szójás vagdalt mustáros burgonyával

Ahogy már többször említettem, nem áll tőlem távol a húsmentes, sőt a vegán táplálkozás sem. Szívesen eszem ízletes zöldségeket, és az újdonságokra is vevő vagyok. Az úgynevezett "-pótló" élelmiszerekre kevésbé, így a szóját sem igen használom, de talán csak azért, mert kinevezték egy időben húshelyettesítőnek. Ha nem így tekintek rá, akkor nincs gondom vele, bár többre értékelem a szerkezetében át nem alakított friss vagy szárított élelmiszereket. Azért mértékkel a szója is jöhet, ezúttal az ötletet Renáta adta, én meg kedvünk szerint változtattam meg a receptet a hozzávalók, a fűszerezés és a mennyiségek tekintetében.
Felhasználtam: 4 kis szelet rozskenyeret, 6 ek szójagranulátumot, 2 kk pirospaprikát, sót, frissen őrölt zöldborsot, petrezselymet, zúzott fokhagymát, reszelt vöröshagymát 2kk Csípős Rózsát, 1ek natúr paradicsomlevet, 1tk morzsolt majorannát, 3 ek Graham lisztet, 2 ek szőlőmagolajat és kevés vizet.
A sütőben sült vagdalthoz mustáros burgonyát készítettem. Az ötlet Millie-től származik, de az ő változatát az amúgy is fűszeres vagdaltomhoz egy kissé megszelídítettem: az előzőleg megfőzött krumplit serpenyőben egy kevés szőlőmagolajon átforgattam és szemes mustárt valamint egy kevés őrölt zöldborsot adtam hozzá. (Valamikor majd az eredeti változatot is elkészítem, de azt hiszem, hogy az a gazdag ízvilág okán önmagában is megállja a helyét.)

Adventi készülődés sajtos tekercsekkel

Sok dolog változott gyerekkorom óta, de ma is hiszek benne, hogy nincs ünnep készülődés nélkül, és ez nemcsak a karácsonyra igaz. Nagyon jó érzés (vagy kivételes szerencse?) , amikor nem csak odaérünk a naptárban és az életünkben egy-egy jeles naphoz, hanem egy hosszabb időszak csúcspontjaként fényeskedik az ünnep, ami így megélve lehet csak maradandóbb és teljesebb.
Idén nem készül koszorú, mert általában lepereg vagy kifakul néhány hét alatt. Helyette csak négy egyforma gyertyát választottunk párommal, és sütöttem sajtos tekercset Cecile receptje nyomán.

nézd az eső hogy pereg
csillagűző fellegek
lesnek reám
nem szabad
elbújok az ég alatt

nézd a kertünk már deres
rózsák szára egyenes
rozsdavörös
ördögök
majszolják a sült tököt

(erős ildikó: novemberi mondóka)

Rumos-fahéjas kalács és a hazaváró menü

Hirtelen érte el a tél a nomádportát, s párom úgy döntött, hazatér a fővárosba. Így én is gyorsan állítottam össze a menüt, bár az is igaz, hogy örömet okozott ennyi idő után egy többfogásos ételsort elkészíteni, hiszen magamra az elmúlt hónapokban alig-alig főztem. Tehát az ebéd a következő volt:
Előétel: magyaros bruschetta
Főétel: sólet füstölt marhahússal, tejföllel
Desszert: rumos-fahéjas kalács és kókuszos karamellgolyók
Ahogy lenni szokott, a fotózásra alig jutott idő, s persze a fény is kevés, így épp csak a kalács mardékait sikerült lencsevégre kapni. A főétel hagyományos módon készült, így inkább csak az előétel és a desszertek receptjeit teszem közzé:

Magyaros bruschetta
2 nagy paradicsom húsát apróra vágtam, elkevertem 2ek szőlőmagolajjal, 2 gerezd zúzott fokhagymával, apróra vágott zöldpetrezselyemmel, kevés sóval, őrölt feketeborssal. Egy órát pihent a hűtőben, majd piritott kenyéren tálaltam.

Rumos-fahéjas kalács (tojás nélkül)
Kelt tésztát készítettem a következőkből: 50 dkg liszt, 8 dkg vaj, 3 ek cukor, csipetnyi só, 1 tasak szárazélesztő, 2,2 dl tej. Amíg kelt a tészta, 8 dkg vajat kikevertem 1 ek fahéjjal, 1,5 ek rummal és 2 ek kókusszal. A megkelt tésztát kétfelé osztottam, mindkét cipót téglalappá nyújtottam és megkentem a fahéjas krémmel, majd szorosan feltekertem. A tekercset hosszában kettévágtam és összefontam a Csicserborsó, bab, lencse blogjában bemutatott módon. A tetejét vaniliás tejjel kentem meg. Még egy félórát kelt a sütőben, majd 200 C fokon 20 perc alatt megsült.

Kókuszos karamellgolyók
Egy tubus cukrozott sűrített tejet 3 dkg vajjal 10-15 pergig főzögettem, közben folyamatosan kevertem. Belereszeltem egy citrom héját és adtam hozzá 2 ek kókuszreszeléket meg néhány csepp citromlevet. Végül hűlni hagytam, majd kis gombócokat formáztam belőle és kókuszreszelékben megforgattam. Az alapötlet Latsia blogjából származik.

Sült gyümölcsrizs egyszerűen

Vendégekre számítottunk kissé bizonytalanul a hétvégén, azonban sem tej, sem liszt nem akadt most a nomádportánkon, így körülnéztem, milyen édességet lehetne készíteni. A tojás és a rizs láttán először nagymamám rizskochja jutott eszembe, amit rendszerint csokoládéöntettel ettünk, azonban a tojástól való viszonylag újkeletű idegenkedésem okán végül mást gondoltam ki.
A rizst vajon kissé megpirítottam, majd vízzel majdnem-puhára főztem. Közben mazsolát és mézet kevertem bele. Édességekbe való fűszereim is a fővárosban maradtak, így csak egy kis vaníliát és citromhéjat tudtam beletenni. Később tepsibe öntöttem és meglocsoltam egy egész narancs levével, megszórtam almadarabokkal. Végül összesütöttem. A kerti citromfű persze nem jutott eszembe. (Csokoládéöntet viszont készült, de a citrusos-gyümölcsös ízvilág miatt inkább anélkül ettük.)