Téli húspástétom

Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.

(Kosztolányi Dezső)


Került végül új falinaptár is a konyhába. Szeretem, ha rá tudok nézni, amikor a teendőimet tervezem. Persze van zsebnaptár is, ahová a konkrét bejegyzések kerülnek, de kell a falra is egy. Tavaly - az ünnepek előtt - csak ajándékba vettünk, magunknak nem. Nem akartam ilyesmire költeni, meg hát mindig van rá esély, hogy valakitől kapunk. Nem így történt. Ahogy egy évvel ezelőtt sem. Akkor azt mondtam, várjuk meg a leértékelést, végül párom hozott egy lovas naptárt.

Persze készíthetnénk is magunknak, de mostanában türelmem és kreativitásom apadni látszik.
Apunak egy cicás naptárt vettünk, ami azért nagy dolog, mert mindig is kutyapárti volt, a macskákkal - hogy finoman fogalmazzak - nem ápolt baráti viszonyt, identitásukat nehezen tolerálta. De mióta beteg, azóta szemlélődésének fontos szereplői a kerti és utcai cicák. Olyannyira, hogy - ha a közelébe merészkednek - még meg is simogatja őket. A naptárnak is örült. A számokkal nagyjából tisztában van (az órával pláne), a betűk viszont elvesztették a jelentésüket számára.

Én az olyan naptárt szeretem, ami kötődik a hónapokhoz. Télen legyen valamiképp téli, nyáron, nyári, és így tovább. Időm nem is volt keresgélni, s ahogy már írtam: sajnáltam is rá a pénzt.
De azért hiányzott. Azután januárban a helyi kisboltban épp az újságokat néztem, amikor a Meglepetés celofánozott számában megláttam egy kis, receptes falinaptárt. Kibontani nem lehetett, de az újsággal együtt sem tett ki kétszáz forintot, gondoltam, hát legyen idén receptes.

Hazaérve ki is nyitottuk a januárnál, s lám-lám, egy igazi téli-paleo fogásra leltünk: sült malackaraj lilakáposztával. Az újságot megkapta a szomszéd néni, ő szívesen forgatja. A kisméretű naptárban szép nagy számjegyekkel szerepelnek a napok, ez megint jó, nem szeretem, ha nem látom rendesen. Ami pedig a többi receptet illeti, arról semmit sem tudok, mert nem szeretem előre megnézni. Így minden új hónaphoz érve egy kis apró meglepetés. Kérem, hogy akinek pont ilyen naptára van, el ne árulja, mi van a többi lapon!

S akkor most ismét egy téli recept, szerintem legalább is az. Hús, mangalicazsír, hagyma, fűszerek. És ismét egy kence. Szép nagy adag lett. Az ötletet a Moha Konyhától kaptam, ott Rilette avagy húspástétom néven szerepel. Én kevesebb fűszert, több húst és hagymát használtam, és frissen vágott petrezselymet adtam hozzá hűtés előtt.

Hozzávalók (4 kisebb jénai tálhoz): 2 kg 30 dkg disznóhús (nálam comb, bőrös comb, lapocka), 1 kg mangalicazsír, 1 fej fokhagyma, 4 nagy vöröshagyma, 1 tk egész kömény , 2 csapott ek só, 2 dl víz, 1 nagy csokor petrezselyem

Elkészítés: A húst megtisztítjuk, nagyobb kockákra vágjuk, és a felolvasztott zsírba tesszük. Hozzáadjuk a sót, a köményt, a vizet. Beletesszük a megtisztított fokhagymagerezdeket és az ugyancsak megpucolt, vastagabb szeletekre vágott vöröshagymát. Kis lángon, fedő alatt, gyöngyözve forraljuk kb. 5-6 órán keresztül. Időnként megkeverjük. Ha a hús már rostjaira esett szét, a főzést befejezzük. Ha kissé meghűlt, belekeverjük az apróra vágott petrezselyemzöldet. Jénaiba, nagyobb szájú csatos üvegbe vagy fedeles kerámiaedénybe töltjük, a tetejére csorgatjuk a visszamaradt zsírt. Hűtőben sokáig tárolhatjuk.

Disznóvágás idején is készíthető, és akár sütőben is. Savanyúkáposztával vagy lilahagymával igazi lakoma.

Őszvégi cserepes pörkölt zöldségekkel gazdagítva

gondolj egy súlyra,
melyet letehettél és
lélegezz mélyet

(Fodor Ákos: Kis gyakorlat)

Egy ideje újra beleszerettem az agyagedényeimbe. Helyesen mondva, cserépedényeimbe. Kicsit úgy vagyok néha a konyhai eszközeimmel, mint - "némelyik nő mind egyforma" (párom szerint) - aki áll a ruhásszekrény előtt, és azt mondja: nincs egy rongyom, amit felhúzzak...

Mert az egyik edény túl nagy, a másik túl kicsi. Ráadásul egyik sem az én választásom, mert a nagyot ajándékba kaptam, a kicsit meg Anyutól örököltem. Szóval ugye vennék magamnak egy "sajátot". Hát igen, de milyen is legyen? Ne túl nagy és ne is kicsi, és lehet, hogy hosszúkás vagy inkább kerek, és olyan rusztikus, de mégse mázas, és van, ami tetszik is, de az egy vagyon, és van, ami olcsóbb, de azt meg csináltatni kell, kicsit lutri az eredmény, meg hát ki mondta, hogy van nekem türelmem. (Jó, van egy kevés, de azt a bürokráciára tartogatom.)

Szóval marad a már ismerős kompromisszum, vagyis a meglévő edényekkel való barátkozás. Beáztatom, bepakolok a kisebbe, de nem fér. Újabb áztatás, átrámolás a nagyobb edénybe, nem is olyan nagy, csak nehéz. De tetszik ez a dolog. Mindig is jobban szerettem "sütőben főzni", és a cserépedények nagyon tudják ezt a sütve-párolásos technikát. Először az edény pórusaiból és a hozzávalókból párolog a folyadék, majd rövid lére fő és a végére szépen meg is pirul. Ráadásul, mindez a kényelmes minimalusta stílusban: nincs más dolgunk, mint kivárni az étel illatát és elkészültét. Igaz, ez esetenként jó néhány órába telik, de addig akad éppen elég más dolgunk.

Idén először egy füstölt bordás, babos, paradicsomos ételt csináltam cseréptálban, 5 óra alatt készült el a nagyobb tálban, és el is fogyott az utolsó babszemig. Utána (részben időhiány miatt) paprikáskrumplit készítettem benne. Ez nekem nem lett tökéletes, illetve kicsit más lett az íze, mint ahogy szeretem. A héten pedig ez a pörkölt készült disznóhúsból (combból) padlizsánnal és sok más őszvégi zöldséggel, Anyu mázatlan edényében. Abszolút győztesnek szavaztuk, így minden bizonnyal lesz ismétlés. Rövid szafttal igazi (paleo) egytálétel.

Ami pedig a bürokráciát érinti, megint felszívtam magam (időről-időre összegyűjtök némi energiát az új csatákra), és elkezdtem intézni Apunak a rokkant parkolási igazolványt. (Mondjuk már korábban is jól jött volna, Mindenszentek körül, meg most is, a szmogriadó idején.) Hát nem semmi. Már legalább öt közigazgatási szervvel állok napi telefonkapcsolatban, levelezésben, akik persze még egymással sem értenek egyet az ügymenet tekintetében. De a célig igyekszem kitartani. A napi sétákat most megfeleztük, vagyis csak egyszer megyünk ki. A nap hamar lemegy, nagyon hideg is van a kerekesszékben Apunak, és ilyenkor fáradtabb is. Én meg pláne. Ha odafigyelek arra, hogy mikor és mit eszem, ha nem hagyom ki a futást, akkor sokkal jobban bírom. De jöjjön inkább végre a recept:

Hozzávalók (4 személyre): 50 dkg sertéscomb, 1 nagy padlizsán, 3 paradicsom, 2 kápiapaprika, 2-3 szál sárgarépa, 1 sál sárgarépa, 4-5 nagyobb karfiolrózsa, kis darab zeller, fél csokor petrezselyem, 1 kisebb erőspaprika, 2 nagy fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 2-3 szelet vastagkolbász (nálam a már megszokott Békési csípős, köményes), 250ml víz, 2 tk pirospaprika, 2 tk só, 2 ek zsír

Elkészítés: a (mázatlan) cserépedényt hideg vízbe beáztatjuk kb. 30-45 percre. A húst felkockázzuk, a zöldségeket megpucoljuk. A hagymafélét, a petrezselymet, a kolbászt és a paprika felét apróra vágjuk, a többi hozzávalót nagyobb kockákra. A fűszerekkel összeforgatunk mindent együtt, és így helyezzük a tálba. Ráöntjük a vizet, és rátesszük a zsírt, majd az edény fedelét. Hideg sütőbe toljuk és 200 fokon kb. 3 órát pároljuk-sütjük.

Igazi melegítő, őszvégi fogás. (S persze a konyhában is kellemes meleget varázsol.)

Egyszervolt mangalica

elölről bújok
öreg kabátomba
így most mintha
megöleltek volna
(Röhrig Géza)

Számtalan ötletet kaphatunk arra nézve, hogyan lehet hasznosítani, ízletes új fogássá alakítani a maradék pörköltet. Nálunk ezzel csak az a gond, hogy emlékezetem szerint még sosem fordult elő otthonunkban újrahasznosításra váró pörköltmaradék.

Az is igaz, a pörkölt nem feltétlenül a leggazdaságosabb módja a hús felhasználásának, amennyiben spórolni szeretnénk. Hacsak nem teszünk alá egy jó adag főzeléket, tésztát, egyebet. Mi most nem tettünk. Viszont ez az egyik legzseniálisabb módja a hús elkészítésének (sajnálom is azokat a nemzeteket, akik nélkülözik), ami semmiképpen sem passzol a gyorskonyha irányzatába, egy rendes pörköltet nem lehet ripsz-ropsz összedobni.
Viszont az eredmény bőségesen kárpótolja az elkészítésén fáradozókat - amennyiben szeretik ezt az ételt. Mi közéjük tartozunk. Én a kocsonyásabb marhalábszárból és a bőrös sertéscsülökből különösen kedvelem. Hús, fűszerpaprika, zsír, só, vöröshagyma, fokhagyma, (zöldpaprika, paradicsom.) Kevés víz, ha már zsírjára sütöttük, azaz megpörköltük kissé. Idő, türelem, figyelem. Minden további fölöslegesnek tűnik.

Az így elkészített pörköltből nemigen marad, ha mégis, akkor olyan minimális mennyiség, hogy nekem a konyhában fellelhető legkisebb ibriket kellett befognom a fényképezéshez. Ez esetben a pörkölt legfeljebb 2 in 1 étel lesz, mivel további átalakítás nélkül, a kihűlt maradékot pusztán villával összetörve mennyei kencéhez jutunk, vagyis legkésőbb vacsorára a maradéknak is nyoma vész. (Lehet ezt a krémet tovább gazdagítani zöldfűszerekkel, csípős paprikával, de felesleges.)

Párom a nomádportán kapott egy adag mangalicacombot a szomszédtól, saját vágásból. A hétvégén készítettük el odakint, bográcsban. Már nincs túl meleg, megint nagyszerű az idő a kerti főzőcskéhez.

(Ha még emlékeztek, a pörkölt többféle hagyományos készítési módjáról itt írtam.)

Hozzávalók: kb. 20 dkg mangalicazsír, 1-1,2 kg felkockázott mangalicacomb, 2 érett paradicsom, egy zöldpaprika, 4 nagyobb fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 3 tk pirospaprika, 2 tk só, víz

Elkészítés: A kockára vágott vöröshagymát és zöldpaprikát a forró zsírban szép aranysárgára pirítjuk. Beledobjuk az áttört fokhagymát, és ha már érezzük az illatát, rátesszük a felkockázott paradicsomot. Hagyjuk egy kicsit levet engedni, majd jöhet a hús, fehéredésig pirítjuk. Rátesszük a pirospaprikát és a sót, összekeverjük, és hagyjuk lassan rotyogva főni kb. 3-4 órát. Amikor zsírjára sül, időnként egy kevés (nem túl hideg) vizet adunk hozzá. Akkor jó, ha a hús már puha, és a többi hozzávaló finom, sűrű szafttá alakult.

Ja, és persze abszolút paleo étel, párom egy jókora vegyes salátát kapott a sűrűre főzött húsételhez.

Gazdag paleo vagdalt

Nem titok olvasóim számára, hogy párom tavaly összeismerkedett a paleolit táplálkozással, és azóta ennek megfelelően étkezik (apróbb megszakításokkal.) Nekem ez nem jelent gondot, korábban is nagyon szerette a húst és a halat, számára egy vegetáriánus vagy ahhoz közeli táplálkozás elképzelhetetlen lenne. A szóba jöhető alapanyagok köre persze némileg szűkült, de ugyanúgy megmaradt a gyümölcsturmix reggeli, és alapvetően sok zöldség (főleg nyersen) a táplálkozásunkban.
Van, aki szerint ez egy újabb őrület, van, aki kifejezetten támadja ezt az étrendet, s persze akad, aki pártfogásba veszi. Én személy szerint mindenkinek meghagyom a szabadságát, hogy úgy étkezzen, ahogy jónak látja. Ha hozzám közeli valakiről van szó, akkor is csak az általam veszélyesnek tartott dolgokra hívom fel a figyelmet. Páromnál a veszélyfaktor megítélésem szerint a kávé, ami bár nem tiltott dolog, de nála komoly függőséget okoz, amikor néha visszatér hozzá.
Nálunk az étrendi változtatások és kísérletek mögött mindig ott áll néhány intő példa, vagy valamilyen saját egészségügyi probléma. Még ha az utóbbiak nem is tűnnek súlyosnak, azért oda kell figyelni rájuk. Páromnak a tejtermékekkel korábban elég sok gondja volt, az allergiaszezonban igyekezett is tartózkodni tőle. Mivel sem a paleo, sem a hozzám közelebb álló testkontroll étrend nem támogatja a tejtermékek fogyasztását, mára azt elhagytuk a vaj (ami főként zsiradék) kivételével.

Mind a paleo, mind a testkontroll megvalósítja, hogy ne együnk egyszerre és úgy egyáltalán túl sokféle ételcsoportból. Hiszen a mindenevők étrendje sem mindenevő a szó általunk használt értelmében.
Párom 15 kilót fogyott, kevésbé fárad, és saját bevallása szerint jobban érzi magát. Bőrére és az allergiájára is jó hatással van ez az étrend. Remény van rá, hogy az allergiája a korábban hónapokig tartó szenvedés helyett teljesen eltűnik. Már tavalyelőtt és tavaly is sokkal jobb volt a helyzet, amikor tejterméket nem fogyasztott, és a szezont vidéken töltötte.

Hetedik évfordulónkra a Paleolit szakácskönyvvel ajándékozott meg, nem mintha nem lenne elegendő fellelhető paleo recept a világhálón vagy saját kútfőben (de akár már itt, a saját blogomon is, ha jobban körülnézek.) Viszont ki ne örülne egy kis plusz inspirációnak vagy esti lapozgatni valónak? Szakácskönyvből sosem elég.

Ez a recept nem szerepel az említett könyvben. Egyszerűen csak annak a kérésnek tettem eleget vele, hogy legyen valami fasírt (vagdalt), ami nem tartalmaz gabonafélét (tehát nincs benne zsömle, kenyér, morzsa, stb.)
Viszont beletettem egy kis szalonnát és nagyon sok különféle zöldséget. Fűszerezése a hagyományos fasírtnak megfelelően: só, pirosparika, morzsolt majoranna.

Elkészítését kicsit több hússal is ajánlom, nekem most csak fél kiló volt itthon.

Hozzávalók: 50 dkg darált hús (ne legyen túl sovány, ajánlom hozzá a sertésdagadót), ujjnyi szelet szalonna apró kockákra vágva, 3 tojás, 2tk pirospaprika, 1tk morzsolt majoranna, 1ek zsír, 2tk só, különféle zöldségek: bébicukkini, karfiol, karalábé, sárgarépa, fehérrépa, petrezselyem, 2-3 vöröshagyma, fél fej fokhagyma, kelkáposzta, gomba (mindez apróra vágva), a zöldségek és a hús aránya nálam most kb. 2:1.

Elkészítés: A darált húshoz adom a szalonnát, a fűszereket és a tojásokat, majd belekeverem a felaprított nyers zöldséget. Választok hozzá egy tepsit (nekem most a vagdaltsütő formám a nomádportán maradt.) Belesimítom egy falapátka segítségével, majd 180 C fokon kb. 1 órát sütöm. Fólia vagy takarás nem szükséges sütés közben, hiszen a zöldségek rengeteg nedvességet tartalmaznak, nem fog kiszáradni az étel.

(Kisüthető zsiradékban is, pogácsákat formázva, bár ezzel a keverékkel egyszerűbb az egybesült változat.)

Természetesen továbbra is mindenféle étellel találkozhattok a blogomon, egyrészt mert ajándékba, vendégségbe is készülnek ételek, másrészt mert én nem mondtam le a szénhidrátokról, és néha-néha amúgy is kivételt teszek.

Pörköltből leves: a gulyás

óvatos félsszel
járok itt: mintha tőlem
függne a meddig

(erős ildikó)

Ebéd felé készülődve jutott csak eszembe, hogy bár jó néhány étel - mely szerves tartozéka a magyar konyhának - már szerepelt a blogon (disznópörkölt, szárnyashúsleves, lecsó, töltött káposzta, hurka, kolbász, főzelék), a gulyás eddig valahogy kimaradt. Ezért úgy gondoltam, ennek is itt a helye, annál is inkább, mert nagyon szeretjük.
Párom paleo étrendjébe a krumpli és a csipetke nem illik, így ő abból keveset kapott, én és Apu annál többet.
Vannak persze különbségek a készítés módjában, és az is igaz, hogy bográcsban az igazi. Nálunk most a konyhában főtt. Azt hallottam róla, hogy régebben nem volt szerves tartozéka a pirospaprika, és a krumpli is később került hozzá. (Lehet hogy az én csipetkém már egyenesen ellene megy a hagyománynak?)
Az azért érdekes, hogy amikor öcsém szeptember elején Németországban járt barátjával, annyiféle gulyásleves-konzervet fotóztak a boltokban, amennyit én itthon sosem láttam. Persze az lehet a magyarázat, hogy mi inkább megfőzzük, az az igazi...

Nálam alapvető, hogy marhalábszárból készül. Ilyenkor eszembe jut Hugh, meg néhány brit szakács, akik csak úgy emlegetik e húst, mint amit az ember után dobnak a boltból kifelé menet - mondván: olyan olcsó, mégsem kell senkinek. Hát itt nem dobják utánam, pedig minden ügyetlenségem mellett is elkapnám; egy szó mint száz: nálunk nem tartozik az olcsó, megbecsülést nem érdemlő húsok közé. S ez teljesen érthető, hiszen az egyik legfinomabb része a marhának. Persze feldarabolni nem épp leányálom profi henteskés nélkül, és ki kell várni, míg megfő, de azután...hmmm!

Van, aki a gulyást úgy indítja, mint ahogy a pörkölt gazda módra készül. (Jut eszembe, ideje lesz egyszer mindhárom pörköltfőzési módot kipróbálni ugyanabból a húsból, s azután a családtagokkal együtt ízlelgetve értékelni a különbségeket...)
Én bizony zsiradékkal és hagymapirítással indítok, jöhet a hús, és a szokott módon készítek egy sűrű marhapörköltet. Ezt egy másfél-két órácskát lassú tűzön rotyogtatom, csak ezután adom hozzá a zöldségeket, a vizet, s persze a végén a krumplit. Ahogy már említettem, csipetke is kerül bele nálunk. Néha csípős paprika is. (Viszont nincs benne kömény, bár azzal is finom lehet.)

Hozzávalók (6 személyre): 50dkg felkockázott marhalábszár, 2-3 vöröshagyma, 1 zöldpaprika, 2-3 kisebb paradicsom, zsír, 6 gerezd fokhagyma, 1 kisebb zeller, 1 kisebb karalábé, 4-5 szál sárgarépa, 2-3 szál petrezselyemgyökér, petrezselyemzöld, só, pirospaprika
a csipetkéhez: 1 tojás, 2 marék liszt (illetve amennyit felvesz), 1kk só, (esetleg 1kk petrezselyem olajban)
(Só helyett a leveshez szoktam sóban eltett fűszerpaprikát használni.)

Elkészítés: a lábszárból pörköltet főzünk. (A hagymafélék és a zöldpaprika ebben a fázisban kerülnek felhasználásra.) A hús legyen majdnem puha, (teljes főzési idő mínusz kb. 40 perc) tegyük rá a megtisztított, apróra vágott zellert és fehérrépát, az összekötött petrezselyemzöldet, a felkockázott paradicsomot. Negyed óra múlva jöhet rá a szintén felaprított sárgarépa, karalábé, 10 perc múltával a krumpli. Főzzük jól össze. Közben elkészíthetjük a csipetkét. A tojást a sóval, liszttel (esetleg petrezselyemzölddel) egy kisebb tálban összegyúrjuk, kézzel kis darabokra csípkedjük.
Én külön főzöm meg a csipetkét (nem a levesbe szaggatom), majd leszűröm, mert így másnapra sem ázik el.
Persze ez akkor lehet szempont, ha nem aznap fogyasztjuk el az egészet.

10 perces csirkemell

Mire az ember hozzáöregszik az évszakokhoz, mintegy kitanulja világításukat, esélyeiket, szépségüket és veszélyeiket, már nem érzi díszletnek a világot. A valóság érdekli, mely olyan más, olyan meglepő s oly független szándékainktól... (Márai Sándor)

Kaptunk egy hét "szabadságot", ami azért nem egészen az, mert a Nomádportára nem tudtunk lemenni, és ugyanúgy tanítok, könyvelek, dolgozom, mint máskor. Viszont Apu most szombatig öcséméknél van "vidéken" - így neki is, nekünk is jut egy kis változatosság, egy kicsit más hétköznapok.
A hetet amúgy is kimozdulós intéznivalóinkra szántuk, újabb harcokra a bürokráciával, így sorra került jónéhány telefon után a Német Nagykövetség (párom édesapjának temetése ügyében), majd az internetszolgáltatóink (mert egyszerre kettő is van, de nem szeretnénk két helyre huzamosan fizetni), kukacsere a társasházban, takarítás, javítások.

A konyhára megint nem sok idő jutott, éppen csak annyi, hogy végre kipróbáljam azt a receptet, ami több mint egy éve fent van a blogom oldalsávján - természetesen nem sajátomként. Jamie követte el. Ez gyakorlatilag egy pofonegyszerű valami, de tőlem még mindig távol áll a hirtelen sütés, így minden ilyesmi új kaland.

Ma délután mégis rászántam pár percet, annál is inkább, mert párom paleo étrendjébe is passzol.
Az eljárás mindössze annyi, hogy végy egy darab csirkemellet, adj hozzá fűszereket, reszelt sajtot, vékony szelet sonkát, fóliában püfföld az egészet eggyé és egyenletes vastagságúra, majd kevés olajon süsd meg mindkét oldalát, locsold meg ezzel-azzal és fogyaszd. Íme az én változatom:

Hozzávalók (személyenként): 1 fél csirkemell, reszelt citromhéj, 1 kk petrezselyem olajban, só, bors, 1 gerezd fokhagyma, 1ek reszelt kemény sajt (amilyet szeretünk), 1 vékony szelet füstölt parasztsonka vagy fehérpecsenye, vörös balzsamecet, 2 ek hidegen sajtolt olaj

Elkészítés: A csirkemellet megtisztítjuk, majd egy darab fóliára fektetjük. Megszórjuk pici sóval, reszelt citromhéjjal, fokhagymával, petrezselymes olajat kenünk rá, beborítjuk a sajttal. A tetejére jöhet a sonkaszelet. A fólia másik felével beborítjuk, és egy deszkán összepaskoljuk az egészet. Az eredeti videóban Jamie ezt egy serpenyővel végezte, én nem bíztam ennyire a serpenyőim minőségében és sérthetetlenségében, ezért egy tompa klopfolót használtam a művelethez. Utána kevés hidegen préselt forró olajon - kétszer megfordítva - megsütöttem. Végül darabokra vágtam, reszeltem még rá citromhéjat és megöntöztem vörös borecettel.

Nyári ételeink (sütve-párolt karaj zöldségekkel)

Mért van az, hogy a
rosszra bőven jut szavunk;
a jóra: alig?
(Fodor Ákos)

Megint itt van a tobzódás időszaka, még ha ez a nyár nem is akar igazán nyár lenni - ezidáig. A gyümölcs is kevesebb, cseresznyefánk szomorú képet nyújt.
Azért mégis sokféle zöldség hozzáférhető. Legutóbbi bejegyzésemben már írtam róla, miképpen próbáljuk (sokadszorra) átalakítani az étkezésünket.

A cukrot, a tejtermékeket a vaj kivételével elhagytuk, délig eddig is gyümölcsöt ettünk - tehát ez nem újdonság. Ami viszont a főétkezést illeti, próbáljuk magunkat ahhoz tartani, hogy minél több friss (tehát nem főzött/sütött, stb.) élelmiszert - főleg zöldséget - fogyasszunk.
Így az alap néhány hete a saláta. Nem is igazán saláta, csak sok-sok összevágott, összekevert friss zöldség, amit persze lehet fűszerezni később, meglocsolni citrommal vagy egy kevés hidegen sajtolt olajjal.

Erre kerülnek azután a további kulináris élvezetek - persze mértékkel, és egy étkezés alkalmával legfeljebb egyféle, hogy lehetőség szerint a szénhidrátokat és a fehérjéket ne keverjük jobban, mint ahogy a természet teszi.
Tehát a salátára vagy egy szelet sütve párolt hús kerül (aminek levét átszűrve lefagyasztom más ételek készítéséhez), vagy egy-két főtt tojás, gyakran pedig halféle. Ezek párom nyerő párosításai.

Én többnyire a szénhidrát felé megyek, vagyis a salátámhoz sütőben sült krumplit, vajas pirítóst vagy tésztát eszem.

Zsírt és vajat továbbra is használunk mértékkel, hüvelyeseket is eszünk, főzelékfélét (majd inkább ősszel), levesfélét, köztük húslevest is.
Sok, a blogomon szereplő recept ad ötleteket ehhez a típusú étkezéshez is, így például a grillezett zöldségfélék (padlizsán, cukkini) is asztalra kerülnek, csak nem joghurtos öntettel. Ugyanígy a krumplis ételek zöme.

A pörkölt nehezebb ügy, mert ahhoz kívánja az ember a szénhidrátot, valamilyen gabona-alapú köretet. Azt hiszem, nem fogjuk teljesen kizárni, legfeljebb ritkábban esszük.

A tésztafélék, péksütemények most kicsit visszaszorultak, próbálunk kevesebb gabonát fogyasztani, és a teljes kiőrlésű lisztet gyakran zabbal, kukoricaliszttel keverem.

Ezek a törekvések persze nincsenek bebetonozva, előfordul, hogy idő híján vagy más okból nem tartunk be minden lefektetett elvet, de amikor nincs akadálya, akkor ebben az irányban haladunk.

Sütve-párolt karaj zöldségekkel

Hozzávalók (10 szelethez): kb. 60-70dkg sertés rövidkaraj csont nélkül, kb. fél dl hidegen préselt olaj, 2 nagy sárgarépa, két közepes vöröshagyma, 3-4 gerezd fokhagyma, só, frissen őrölt bors

Elkészítés: A húst megtisztítjuk, és éles késsel kb. 1-1,5 cm vastag szeletekre vágjuk. Nem klopfoljuk ki. Egy ecset segítségével mindkét oldalát átkenjük olajjal és a szeleteket egy tányérra helyezzük.
Egy serpenyőt alaposan felforrósítunk (lehet grillserpenyő is), tehetünk bele egy pici olajat is, de ne sokat. A hússzeleteket pár perc alatt minden oldalról átsütjük majd egy tűzálló tálba szedjük.
Figyeljünk rá, hogy a sütés magas hőfokon történjen, így nem távozik folyadék a szeletekből, de ne égessük meg!
A répát, hagymafélét tisztítsuk meg, vágjuk nagyobb darabokra, és tegyük a hús közé. Sózzuk, borsózzuk, majd öntsük fel a tepsit annyi nem hideg vízzel, amely ellepi a szeleteket. A megmaradt kevés olajat is ráönthetjük. Fólia alatt, 180 fokon két órát pároljuk a sütőben.
(A levét ne felejtsük eltenni - jól jöhet még!)

Én sokkal jobban szeretem így a húsokat, mint hirtelen sütve.
(A Blogger egész kellemes újdonságokkal szolgál mostanság, kézműves lapom megjelenését is sikerült vele egy kicsit megújítani.)

(Napfényes) - Marhahúsos káposzta

újra kavarog a
végre csikorog a
mégis mosolyog a
napra hunyorog a
tánc a ködben tánc a jégen
tánc a hóban tánc a fagyban
tánc
(Ghymes)

Ezt meghallgatni is érdemes.

A napfénytől rendszerint jókedvem kerekedik, a tél közepén meg még inkább. Ilyenkor még arra is kapható vagyok, hogy ne bújjak el előle fotózni, mert egyébként a képeim nagy többségét a közvetlen napfénytől védett helyen és órában készítem - így biztosabb az eredmény és az árnyékokkal sem kell bajlódnom. De ma azért muszáj volt megörökíteni ezt a hangulatot.

A marhahús sajnos ritkábban szerepel a tányérunkon, mint kellene. Én nagyon szeretem, de az ára nem annyira baráti. (Igaz, a nomádporta környékén nagyon jó áron jutottunk hozzá.) Néha elcsodálkozom, amikor a világ más pontjain olcsó élelmiszerként emlegetik. Legutóbb épp Hugh beszélt a marhalábszár kissé alábecsült szerepéről a brit konyhákban. Hát én nagyon szeretem (kivéve összevagdosni), és nemcsak gulyásnak. Több ismerősöm is lelkesedéssel nézi A palota ékköve c. (már többször ismételt) dél-koreai sorozatot, én is belepillantok néha, bár nem a műfajom. Itt elég gyakran szerepel a marhahús, sőt, az ebből készült levest a szegények eledelének tartják. Náluk - a film szerint - a liszt az igazán drága hozzávaló.
Nem cserélnék velük, mert a liszt nekem is fontos, de azért nem bánnék egy kicsit több marhahúst...

Ez az étel olyan igazi téli fogásnak készült, nem volt most sok időm a konyhára, ezért egy egyszerű, székelykáposzta jellegű ételt terveztem azzal a különbséggel, hogy egy bő fél kiló marhalábszár állt rendelkezésemre és két kiló savanyú káposzta alatt neki sem fogok a hasonló ételeknek. Mivel gyakran eszünk olyan ételt, amiben a hús inkább ízesítő vagy kiegészítő, ez nem jelentett gondot. Készítettem a húsból egy pörköltet, amit egy órácskáig önmagában főztem, majd a káposztával együtt.


Hozzávalók: 60dkg marhalábszár, 2kg savanyú káposzta, 2tk sóban eltett darált fűszerpaprika, 2tk házi ételízesítő, 2tk pirospaprika, 4 gerezd fokhagyma, 2 nagy fej vöröshagyma, (esetleg 1 paradicsom és 1 paprika), 6ek olaj vagy zsír, 1 babérlevél, (1 kisebb erőspaprika), 125g rizs a tálaláshoz: friss tejföl, esetleg: zöldpetrezselyem, sült kolozsvári szalonna- és kolbászszeletek

Elkészítés: A vöröshagymát megpucoljuk, apróra vágjuk és a zsiradékon üvegesre pirítjuk. Hozzáadjuk a felkockázott marhahúst, az összetört fokhagymát és a fűszereket (a babér kivételével) és tovább pirítjuk, majd belekeverjük a pirospaprikát is. Fedő alatt kis lángon főzzük a saját levében. Ha elfő a leve, pici vizzel pótolhatjuk, de maradjon sűrű. Közben a káposztát kimossuk, ha szükséges, és egy nagyobb lábasba terítjük a felét. Ha a pörkölt már főtt egy órát, ráöntjük a káposztára, majd rátesszük a savanyú káposzta másik felét is. Feöntjük vízzel úgy, hogy ellepje kissé, beleszórjuk a rizst, hozzáadjuk a babérlevelet, s ha szükséges, még tehetünk bele fokhagymát. Felforraljuk, majd 1 órán át lassú tűzön fözzük. Ha nagyon sűrű lenne, adhatunk még hozzá egy kevés vizet, hogy ne kapjon le alul.

Tálalás előtt süthetünk a tetejére néhány szelet füstölt kolbászt vagy kolozsvári szalonnát. Friss kenyérrel, tejföllel, zöldpetrezselyemmel kínáljuk.

Töltött káposzta

A történet zártvonalú
- s bármily tág - kör, akár az élet.
Mitől függ: víg? vagy szomorú?
- hogy hol kezded s meddig meséled.

(Fodor Ákos)

Ez az az étel, aminek csak nagy mennyiségben állok neki. Legutóbb két nagyobb lábossal főztem, ami nekünk négy alkalomra (vagyis 8 adagra) volt elég, ezen felül Apunak is jutott egy adag.
Általában dagadóból vagy lapockából készítem, másfél kiló hús, 2 bögre rizs és legalább 3 kiló savanyú káposzta kerül bele.
Sok-sok fűszert, paradicsompürét, fokhagymát teszek a töltelékbe, s ha lehet, egy darab füstölt vagy valamilyen bőrös húst, pl. körmöt, csülköt is a káposzta mellé. Ha az egész összeállt, csupán főnie kell.

Hozzávalók (2 nagyobb lábashoz): 3 kiló savanyú káposzta, 1,5 kg nem túl sovány sertéshús (pl. dagadó), 2 bögre rizs, két kisebb darab füstölt hús (pl. nyúlja) vagy 2-3 köröm, esetleg egy kisebb csülök, 1 tojás, kb. 24-26 közepes méretű savanyított káposztalevél, zsír
Fűszerek: őrölt pirospaprika, sok összetört fokhagyma, házi ételízesítő, sóban eltett fűszerpaprika, egész és őrölt feketebors, csípős paprika, morzsolt majoranna, só, 4ek paradicsompüré

Elkészítés: Először a töltelékkel foglalkozom. A húst megtisztítom, ledarálom. Közben a rizst dupla mennyiségű vízzel felteszem főni (só nélkül.) Ha elfőtte a vizét, már félig puha, akkor hideg vízzel átöblítem, lehűtöm és a húshoz adom. Beleteszem a masszába a fűszereket: áttört fokhagymát, morzsolt majorannát, paradicsompürét, házi ételízesítőt, őrölt borsot, sóban eltett fűszerpaprikát, őrölt pirospaprikát, sót. Végül hozzáadom a tojást, és az egészet alaposan összedolgozom. Ha túlságosan savanyú, akkor egy szűrőben hideg vízzel átmosom a káposztát. Utána a lábos aljára teszek belőle egy adagot, majd jöhetnek rá a töltelékek: a masszából hosszúkás adagokat formázok és a káposztalevélbe csomagolom. A csomagokat körben lerakom a fazékba, majd egy újabb adag káposztával letakarom. Ezután jöhet bele a füstölt vagy bőrös húsféle (a körmöket hosszában ketté, a csülköt kisebb darabokra ágom.) Ezt is káposztával takarom, s következik az újabb tölteléksor. Az edény tetejére is káposzta kerül. Ha szárazabb húst kapok, teszek a tetjére 2 ek zsírt. Mehet még rá egy kis őrölt pirospaprika a szín kedvéért, illetve pár szem egész bors vagy egy kisebb erőspaprika. Felöntöm annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Felforralom, majd lassú tűzön 2 órát főzöm. Közben egy kevés vizet még - szükség szerint - hozzáadok.

Laktató, magyaros étel - nekem így tél elején nagyon jólesik.

Húsos-zöldséges alapmártás

a fogalmak melyekről fogalmam sincsen
bölcs nyugalom csendjén szelídült vágyak
azt hiszem valahol itt laknak bennem
s minden valóság csupán látszat ---

(erős ildikó)

Miért tekintem a következő receptet alapmártásnak? Mert sokféle ételhez szoktam használni, és általában nagyobb adagot készítek egyszerre. Később rakott-sült tésztafélékbe kerül a leggyakrabban, például besamellel felváltva, vagy egyszerűen csak kifőtt tésztához keverem. Gyakran kerül még bele (vagy egy részébe) tejföl, és rizs- vagy tarhonyakörettel adom asztalra.
Esetleg a szokásostól eltérő rakott vagy töltött krumpli készül vele. Kelt vagy leveles tésztába is szoktam tölteni. Még nem próbáltam, de talán kelkáposztalevélbe vagy szőlőlevélbe is lehetne göngyölni. De azt hiszem, akkor tennék hozzá egy kevés rizst is.
Nagyon gazdag ízű, kiegyensúlyozott mártás, ami a húson és a zöldségeken túlmenően némi tejterméknek és paradicsomnak köszönheti lágy ízét. Különböző húsokból szoktam csinálni, de ügyelek rá, hogy ne legyen nagyon száraz a hús. Viszont füstölt vagy erős íz ebbe a mártásba nem kerül nálam.
Ami még lényeges: a hosszú főzési idő. Nem mintha 3 óra kellene a ledarált húsnak vagy az apróra vágott zöldségnek, de ennyi idő, ami alatt az ízek tényleg összesimulnak, semmi "nem lóg ki", és besűrűsödik a mártás. Én most csak másfél órát főztem - azaz fele ideig - a fotózás előtt, s így a képen még nem is látható a kívánt eredmény. Nem csinálom gyakran, de érdemes rászánni az időt.

(S ha a kelleténél - vagy a felhasználástól függően - mégis több leve maradna, hagyjuk a felesleget a hűtőben kissé megdermedni, kenyérre kenve is finom lesz.)

Időigényes, de véleményem szerint nagyon kiadós, gazdaságos felhasználása az önmagában talán nem túl nagy mennyiségű húsnak.


Párom néhány napot volt idehaza (azaz Budafokon) a héten, de a reggelin és ebéden túl nem sok időt tudtunk együtt tölteni, én tanítottam, ő javított, volt, hogy csak hajnalban feküdt le. Ma pedig már visszatért a nomádportára. Mivel ő nagyon szereti a húsfélét, többek közt ez a mártás is elkészült, idő hiányában egyszerűen csak főtt tésztával és reszelt sajttal ettük.
S bár ritkán iszunk alkoholt, ehhez az ételhez most jól jött volna egy pohár finom bor (csak nem jutott eszünkbe...)

Hozzávalók (kb. 3-4 liter mártáshoz): 50 dkg nem túl sovány darált hús (disznó, marha, esetleg csirke), kb. 5dl csirkealaplé, 3 szál sárgarépa, 1 kis darab zeller, 1 szál fehérrépa, 4 közepes paradicsom, 1 zöldpaprika, apróra vágott petrezselyem- és zellerzöld, 1 nagyobb vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1kk pirospaprika, kevés zsiradék, 1dkg vaj, 1dl tej és ízlés szerint só.

Elkészítés: a hagymát a zsiradékon üvegesre pirítjuk, rádobjuk a húst és így folytatjuk a műveletet. A zöldségeket és a zöldpaprikát megtisztítjuk, apróra vágjuk és hozzáadjuk az ételhez az áttört fokhagymával együtt. Amikor a hús és a zöldség már megpirult kissé, jöhet a pirospaprika és a zöldfűszer. Kevés sót adunk hozzá, majd fedő alatt hagyjuk, hogy a hozzávalók levet eresszenek az edényben. Amikor az étel zsírjára sül, újra és újra felöntjük egy kevés csirkealaplével. Így főzögetjük 3 órán át, s csak az utolsó félórában adjuk hozzá a kicsumázott, (leforrázott) és meghámozott paradicsomokat kisebb darabokra vágva. A folyamat végén pedig belekeverjük a vajat és a tejet, majd még egyszer összeforraljuk a mártást.

Kukoricás csirkefalatok juhsajtos majonézzel

Amikor elmész
a kertkapu nyitva lesz
ahogy nyitva volt először
amikor megérkeztél.
Azóta mindig.
Itt szabadon járhatsz
eső nem zokog
nap meg nem éget
néma a kert
csak a könnyes levelek
ölelik a lábad.

(erős ildikó)

Íme a bizonyság: igenis eszem húst néha. Előfordul, hogy megkívánom. És nemcsak a csirkét, mást is. Mi több, a fenti kép arra is bizonyságul szolgál, hogy előfordul olyan ebéd is, amelyben szinte minden ételféleség jelen van (hús, tejtermék, zöldség, krumpli, gabona, tojás.) Azt nem állítanám, hogy ez gyakran megesik. Nem is lenne jó nekem. De ma ilyen nap van.
Szombaton piacoztunk Apuval, és úgy gondoltam, ezúttal valami húsfélét is nézek magamnak. Először csak mellcsontra gondoltam, mert azt mindig olcsón adják, és kitűnő leves lesz belőle. Azt hiszem, a húsleves a legkedvesebb húsételem, nehezen mondanék le róla. (További kedvenc még a hortobágyi palacsinta, azt viszont ritkán vagyok hajlandó elkészíteni.) Szóval végül egy egész mell is a kosaramba került.
A mai ebéd tulajdonképpen a meglehetősen egyszerű hús-krumpli kombinációra épül, ami után az ember legszívesebben aludna egyet. Most ez elmarad, ezért kis adagot ettem.
A húsdarabokat nem voltam hajlandó bepanírozni (maradt a kukoricalisztbe, -darába forgatás), a krumplinak pedig nem szedtem elő külön edényt, együtt sütöttem a hússal. A bundázott ételektől persze elhasználódik azonnal a zsiradék, nem lehet kétszer sütni benne.
Kedvenccé vált sajtos majonézemet ezúttal kisteleki juhsajttal és kizárólag petrezselymes olajjal készítettem.

Hozzávalók (2 kisebb adaghoz): 1 nagy csirkemell csíkokra vágva, 4-5 szem közepes méretű krumpli, 3ek kukoricaliszt, 2ek kukoricadara, só, a sütéshez olaj vagy zsír
- a majonézhez: 1 tojás, 125ml petrezselymes olaj, 5dkg félkemény juhsajt, 2-3ek sűrű joghurt, 1kk (szemes vagy egyszerűbb) mustár
- a tálaláshoz: jégsaláta levelek

Elkészítés: A húscsíkokat besózzuk, a krumplit megtisztítjuk. A kukoricaliszt és -dara keverékében megforgatjuk a húsdarabokat, a krumplit pedig hasábokra vágjuk. Mindkettőt bő zsiradékban sütjük ki, szűrőben hagyjuk lecsepegni. A majonézhez a tojást a mustárral robotgép segítségével elkeverjük. Fokozatosan hozzáadjuk az olajat, majd a lereszelt sajtot, végül a joghurtot. Tálalásig behűtjük.

Lesz még húsféle egyébként a közeljövőben, mert a minap legnagyobb meglepetésemre keszegre, mi több: friss és apró keszegre akadtam. Nagyon régen nem ettem már, így nem lehetett otthagyni. Arról nem is beszélve, hogy az egyik legolcsóbb halféle - s emellett nagyon finom.

Magyaros tekercsek

Mert lenn hínáros rét lobog
alant a kagylók boldogok,
szívük remegve tölti meg
a fénnyel érő sűrű csend.
(Pilinszky János)

Az itthon fellelhető alapanyagokból utazásom előtt ezt a süteményt lehetett összerakni. Volt egy kis darabka füstölt főtt húsom, a nemrégiben készített paprikakrémek és a már megszokott, olajban eltett petrezselyem. Ehhez került egy egyszerű, kevert lisztes kelttészta.
A már korábban bejegyzett nyaralás előtt sütöttem meg.


Hozzávalók
a tésztához: 10 dkg teljes kiőrlésű Graham liszt, 30dkg rétesliszt, 6g szárazélesztő, 8 dkg vaj, 2dl langyos víz, 1kk só
a töltelékhez: kb. 15-20dkg főtt füstölt hús (ez nekem most "nyúlja" volt), 2ek csípős és 1ek édes paprikakrém, 2ek petrezselyem olajban, 2dkg vaj, 1 kis szelet rozskenyér

Elkészítés: A tészta hozzávalóit összeállítottam, letakarva a napon kelesztettem. Utána átgyúrtam, 2 részre osztottam. Mindkét darabot egy nagyobb vágódeszkán téglalap alakúra nyújtottam (így a gyúródeszkát nem kellett előhúznom.)
A kelesztés közben a töltelékhez a húst és a kenyérszeletet ledaráltam és a többi hozzávalót is belekevertem. Elfelezve megkentem a a téglalapokra nyújtott tésztát, majd feltekertem, és kb. 1,5cm széles szeletekre vágtam. A tetejüket ezúttal nem kentem meg semmivel: a paprikás-olajos töltelék így is szép színt kölcsönöz a tésztának. Sütőpapírral bélelt tepsibe helyeztem a tekercseket, és 200 fokra előmelegített, gőzös sütőben kb. 15 percig sütöttem.

Rácson hagytam kihűlni a süteményt, majd zsírpapírral bélelt papírdobozban utazott velem.

Nyári előételek hétvégéje - VKF XXVI.

Az előételek asztalán:
édes-sós sült őszibarack fekete borssal

fehérbab-saláta juhtúrós-balzsamecetes joghurtöntettel és koktélparadicsommal

málna ketchup grillezett zöldségekkel

hortobágyi kelt rétes

fehérboros dinnyekoktél

Nyári? Remélem... Igyekeztem minél frissebben a tányérokra varázsolni minél több zöldséget és gyümölcsöt.
Mert Vesta izgalmas feladatot adott nekünk: a XXVI. VKF témájaként könnyű nyári előételeket kellett készítenünk.
Egyik előételtől sem fogunk önmagában jóllakni, de kicsit csitítja gyomrunk vágyait a következő fogásokig, egyúttal lehetőséget ad, hogy ne csak odakint legyünk a szabadban, de képesek legyünk még mozogni, játszani is!
Az itt következő előételek egy része készülhet a kertben, és nem igényel sok időt.

Édes-sós sült őszibarack feketeborssal
Hozzávalók (személyenként): 1 nagy (keményebb húsú) őszibarack, csipet cukor és só, frissen őrölt feketebors, olaj a sütéshez
Elkészítés: a barackot cikkekre vágjuk, majd forró olajban megsütjük (de grillezhetjük is odakint). Szűrőbe szedjük, hagyjuk lecsöpögni, majd sóval, cukorral, borssal meghintjük, és melegen kínáljuk. Pár csepp balzsamecetkrém még jól jöhet hozzá.

Fehérbab-saláta koktélparadicsommal
Hozzávalók (személyenként): 1 kis konzerv sós vízben főtt fehér bab, néhány szem koktélparadicsom, 1ek petrezselyem olajban, saláta levelek a tálaláshoz
Elkészítés: a babot leszűrjük és a többi hozzávalóval összekeverjük. Fejes saláta levelekre rendezzük, majd behűtjük.

Juhtúrós-balzsamecetes joghurtöntet
Hozzávalók (kb 2 dl-hez, 4-6 főre): 5dkg juhtúró, 1 kis pohár natúr joghurt, fél ek bazsamecet, 40 ml (szőlőmag)olaj, fél kk erős mustár
Elkészítés: a hozzávalókat összeturmixoljuk, majd a kész öntetet behűtjük.

Málna ketchup
Hozzávalók: 1 kis doboz (kb. 125gr) málna, 60ml fehérborecet (én az orgonás ecetet használtam most hozzá), darabka fahéj, 8 szem szegfűszeg, 8dkg cukor, só, őrölt fekete bors
Elkészítés: A málnát egy fazékba öntjük. Rátesszük az ecetet és a cukrot. A fűszereket (a só és a bors kivételével) gézzacskóban vagy teatojásban tesszük mellé. Lassú tűzön felforraljuk, és kb. 10-15 percig főzzük. Ha kissé meghűlt, kivesszük a fűszereket és a gyümölcsöt turmixban pépesítjük
a levével együtt.Végül ízlés szerint sózzuk és borsozzuk.
Behűtjük.
Friss idényzöldségeket - sárgarépát, cukkinit - grillezünk mellé, de gombákhoz is kitűnő.

Grillezett zöldségek
Hozzávalók: cukkini, sárgarépa, padlizsán, karalábé, stb., kevés olaj
Elkészítés: a zöldségek közül csak a vastagabb héjúakat (pl. karalábé) pucoljuk meg. Nem vágjuk túl vékonyra a sütéshez, az 1 cm vastag darabok megfelelőek. Egy tálba tesszük a felaprított zöldséget. 1-2 ek olajjal meglocsoljuk, és összeforgatjuk. Sózni, fűszerezni nem javaslom. Egyrészt mert szebben sül, másrészt mert úgyis fűszeres mártásokkal kínáljuk: lehet ez a fenti málna ketchup vagy a juhtúrós-balzsamecetes joghurtöntet, de elővehetjük (ha van) a mustáros-ecetes-olajos barackmártást, a pácolt fokhagymáról és az aszalt paradicsomról nem is beszélve...
(A grillezett zöldségeket mindig frissen, s csak a kívánt mennyiségben készítsük, úgyis gyorsan sül.)

Hortobágyi kelt rétes
Hozzávalók (18 nagyobb szelethez): 10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 40 dkg rétesliszt, 1kk só, 1ek cukor, 1 tasak (7g) szárazélesztő, 2,2dl langyos tej, 50 dkg bőrös, kicsontozott csirkehúsból készült, rövid lére főzött pörkölt, 2dl tejföl, 1ek liszt
Elkészítés: a pörkölthöz a húst előre daráljuk le, s az ételt a szokott módon készítsük el még előző nap. A kész pörköltet 1ek liszttel elkevert tejföllel sűrítsük.
A tészta hozzávalóit tegyük egy nagy tálba, dolgozzuk össze. A meleg napon letakarva hamar megkel.
Ezután a tésztát osszuk három részre, nyújtsuk téglalapokra. A téglalapok egyik felére hosszában kenjük rá a pörköltet, majd hajtsuk rá a másik oldalt. A tetejét - ha akarjuk - derelyevágóval mintázhatjuk, vagy csíkokra hasogatva keresztezhetjük. Ügyeljünk rá, hogy a töltelék ne folyhasson ki! A kész rétesrudak tetejét egy kevés megmaradt pörköltszafttal megkenhetjük. Sütőpapírral bélelt tepsiben, 200 fokra előmelegített sütőben süssük kb. 20 percig.
Átlósan vágjuk nagyobb szeletekre.

Fehérboros dinnyekoktél
Hozzávalók: 1 üveg száraz fehérbor, 2 szelet kimagozott sárga- vagy görögdinnye, 1 darab fahéj, pár szem szegfűszeg, 1-2ek méz
Elkészítés: A borba előző nap beledobjuk a fűszereket, s egy éjszakát hagyjuk benne állni. Másnap leszűrjük. A dinnyét kimagozzuk, darabokra vágjuk és a mézzel együtt turmixoljuk.
Végül hozzáöntjük a bort, öszerázzuk, és behűtve kínáljuk.

Egy javaslat: az asztalra kerülő ételek közül semmi se legyen túl forró, csak meleg, sem túl hideg, csak hűs! Többnyire így esik jól...
A meleg ételek lehetőleg egymás közelébe, ugyanígy a hidegek is hasonlóképpen kerüljenek.
Legyen elég szék, pokróc, evőeszköz, tányér, pohár, szalvéta...
Ezek az előételek egyébként egy délutáni-koraesti összejövetel önálló fogásaiként is jók lehetnek, ahová természetesen nem üres gyomorral érkeznek a vendégek. Ami most kimaradt (mert már korábban szerepelt), de szintén jól jöhet vajas pirítós tetjére nyári előételként: kapros padlizsánkrém és a szezámos sült paprikaszósz.

Jó étvágyat!

Sült krumpli gazdagon

versből szavakat
létemből maradandót
menteném - ha van

(erős ildikó - kísérlet-haiku)

Ma az egyszerűség jegyében megint krumpli készült nálam. Nem tudok ehhez mit hozzáfűzni, talán csak annyit, hogy a blogon már szerepelt hasonló étel. Akkor kicsit fűszeresebben, csípős-édesen - ráadásul téli krumpliból, amolyan melengető fogásként. Most bemelegítésre nem volt szükség, egy citromos-sós-petrezselymes olajjal kenegettem sütés közben, s a vége felé tűzdeltem bele a vékony sárgarépa- és kolbászszeleteket. Egyszerűsége ellenére igazi kényeztető ropogós-sült fogás.

Hozzávalók (személyenként): 4 közepes méretű újkrumpli, 1 szál kisebb sárgarépa, 5-6 karika kolbász, 2ek petrezselymes olaj, 1 csipet só, pár csepp citromlé

Elkészítés: A krumpli vékony külső héját lekaparjuk, majd a krumplikat leöblítjük és szárazra töröljük. Éles késsel 2-3 milliméterenként mélyen (de a zöldséget nem átvágva) bevagdossuk. 200 fokon sütjük rácson kb. egy órát. Egy villával vagy fogpiszkálóval ellenőrizzük, hogy átsült-e megfelelően a belseje. Ekkor megkenjük a sóval és citromlével összekevert petrezselymes olajjal, majd visszatoljuk a sütőbe. A sárgarépát megmossuk és vékony karikákra vágjuk. A kolbászszeleteket megfelezzük. A krumplikat ismét kivesszük egy szakácskesztyűvel a sütőből, és a krumplivágatokba egy kés segítségével belecsúsztatjuk a répa- és kolbászdarabokat. Még egyszer megkenjük a fűszeres olajjal, majd pár percig még sütjük, amíg a répaszeletek hullámosak nem lesznek. Addigra a kolbász is jó.

Választás szerint vegán és húsos változatban.
Inkább melegen, mint forrón tálaljuk egy hideg nyári gyümölcskoktél társaságában (melynek receptje holnap kerül fel a blogra.)

Úrnapi rakott szűzpecsenye

A fölajánlott élet piros virágai virítanak az úrnapi sátor oltárán..., mutatván, hogy az élet csak akkor ér valamit, ...ha másokra szentelt idő. Minden elvész, amit magunknak kuporgatunk... (Enzsöl Ellák)

Azon szerencsések közé tartozom, akik még személyesen ismerhették Enzsöl Ellákot. Nehéz lenne Őt pár szóban bemutatni, annyira szerteágazó tevékenységet folytatott. Rendszeresen publikált újságokban, támogatta a tehetséges zenei kezdeményezéseket, adott ki könyveket, s közben mindig volt ideje focizni a téren a srácokkal vagy kalákában másoknak házat építeni. Mindezt katolikus papként tette, bár azt hiszem, az elnyűtt farmeros, mindig vidám, suhanc-arcú férfiről nemigen mondta meg bárki is a templomon kívül látva, hogy pap. Természetes volt, hogy őt a családi ünnepekre, vagy csak úgy is meghívták. Azt hiszem, róla mondhatni, hogy közösségi ember volt. Nagyon korán elment - 1996-ban -, talán a negyvenes éveiben járhatott akkor.
Szerettem, hogy a templomba mindig behozta az irodalmat. Hogy nem másoktól hallott frázisokat ismételgetett, hanem a saját gondolatait osztotta meg velünk.
Miről jutott ma eszembe? Erről a csupavirág ünnepről: Úrnapja van.
Mindenütt az országban virágos kapuk, "sátrak", az utak mentén virágszirmok millióiból rakott képek. (Nem kell sajnálni, marad épp elég a kertekben, a mezőkön is.)
Igazi nyári ünnep ez, dúskáló pompa. Ha egyszer Kistarcsa felé vetődtök az ünnep idején, nézzétek meg, hogy milyen ott ez a nap. Nekem sajnos csak régi papírképeim vannak róla, nem tudom megmutatni. Aki részt is vesz az ünnepen, talán még gazdagabb lesz.

A mai napon húsos étel került az asztalra, az ötletet ezúttal is a Szakácsok könyvéből merítettem, azután persze jól átalakítottam. Főtt csülök helyett egy fél kilónyi szűzpecsenye került bele. Nem csak magában főztem meg a húst, hanem rendesen bezöldségeltem húslevesnek. Tegnap este meg is főtt a leves. Reggelre szépen lehűlt, így tudtam folytatni vele a munkát. Nem mellékes, hogy maradt egy gazdag levesem is. (Hiszen a szűzpecsenye nem éppen olcsó fogás.) A hideg hús mellé pedig a levesben főtt répát, friss petrezselymet és csemegeuborkát tettem. A levesből csak néhány decire volt csak szükség a főfogáshoz, egy kevés zselatin került még bele.

Hozzávalók (egy literes doboznyi adaghoz): a leveshez: fél kg szűzpecsenye, 4 szál sárgarépa, 1 karalábé, 1 zeller, 2 szál fehérrépa, 4 gerezd fokhagyma, 6-8 szem egész fekete bors, 1 kis fej vöröshagyma, valamint petrezselyemzöld, zellerzöld, karalábélevél, 2-3 kisebb krumpli, 2kk só

a rakott szűzpecsenyéhez: a levesben főtt fél kilónyi sertésszűz, 1 főtt sárgarépa, kb. 10 dkg apró csemegeuborka, 1 nagy csokor friss petrezselyem, 1 tasak (20 g) zselatin

Elkészítés: a húst megmossuk, majd egy nagyobb fazékba tesszük. A zöldségeket megtisztítjuk, és egészben hagyva a húsra tesszük. A zöldfűszereket összekötözve adjuk hozzá. Beletesszük a sót és a borsot, majd felöntjük hideg vízzel. Lassú tűzön felforraljuk, majd éppen csak gyöngyözve másfél órán át főzzük. Ezzel kész a leves.
Ezután a húst kiemeljük, és hagyjuk hűlni. A levesből 3 decit leszűrünk. Egy kisebb edénybe tesszük a zselatint és fokozatosan hozzáöntjük a leszűrt levest. Ha kell, melegítjük, de ne forrjon. Közben kevergessük, a zselatin szépen oldódjon fel. A húst vékonyabb rétegekre vágjuk (vagy szedjük kézzel.) Egy tálba tesszük. Hozzáadunk egy apróra vágott sárgarépát (a levesből), és a szintén apróra kockázott csemegeuborkát. Ráöntünk egy keveset a zselatinos húsléből, összeforgatjuk. Keresünk egy megfelelő formát az étel elkészítéséhez. Én nem vagyok ügyes a több rétegű fóliázással (nincs is türelmem hozzá, meg nem is tartok itthon folpackot), ezért olyan dobozt választok, amit később akár el is dobhatok, le is vághatom az aszpikról. Így nem kell kibélelnem a formát. Egy alaposan kimosott egy literes fagylaltosdobozra esett most a választásom. Egy kevés aszpikot az aljába locsolok, megszórom petrezselyemmel, majd ráteszem a répával, uborkával elkevert húsdarabok egyharmadát. Eligazgatom, jöhet rá egy kis aszpik, majd petrezselyem, s rá a második majd a harmadik réteg ugyanígy. Végül a megmaradt aszpikot is rálocsolom, és jópár órára hűtőbe teszem (figyeljünk rá, hogy vízszintesen álljon.) Utána egy ollóval óvatosan levágom róla a formát, és egy tálra teszem az ételt, majd éles késsel(!) szeletelem. (Igazából ki is jönne a puha műanyag formából, de biztos, ami biztos: nem akarok szépséghibát.)

Friss rozskenyérrel kínálom.

Babos-kolbászos kukoricalepény

a madarak távol vannak
elengedtem őket
minden nap ők hoznak
erőt
nem a repüléshez

az élethez csupán

(erős ildikó - árnyak - részlet)

A tegnapi diétásnak nevezett menü után egy igazán laktató fogás következett. A környezetemben többen is úgy gondolják, hogy a kukoricadarát inkább meghagyják az állatoknak, én viszont édesen és sósan is szívesen eszem időnként. Azoknak is jó választás lehet, akik valamilyen okból nem ehetnek tojást vagy lisztet. Még a tejtermék is elhagyható belőle.
Ez a kukoricás lepény készülhet sokkal könnyedebben is, bab, krumpli és kolbász helyett mehetnek bele friss zöldségfélék, fehér sajt és paradicsom. Vagy lehet egy gombás-sajtos változatot is sütni. Én most egy kicsit a hagyományosabb ízvilág felé mentem.
Azt viszont fontosnak tartom, hogy ha füstölt kolbász is kerül bele, akkor mindenképpen valamilyen ecetes savanyúsággal kínáljuk. (A zöldséges változatot meg inkább salátával.)
Egyébként meglepően kevés darából igazi négyszemélyes adag lesz.

Hozzávalók (4 főre): 2dl kukoricadara, 5dl víz, 2 nagyobb krumpli, 1 doboz babkonzerv (egyszerű sós vízben főtt fehérbab, 400gr/doboz), 2ek reszelt trappista sajt, 1kk só, 2ek olaj (vagy vaj), 1csokor petrezselyem, ízlés szerint: karikára vágott csípős füstölt kolbász és/vagy bőrös virsli

Elkészítés: Egy keverőtálba öntöm a kukoricadarát. Hozzáadom a sót. A krumplikat meghámozom, és a kukoricára reszelem. A vizet úgy mérem ki, hogy a bab leszűrt főzőlevét is beleszámolom. Ráöntöm az ételre, és főzni kezdem. Ez történhet a tűzhelyen, de a mikroban is megoldható, hiszen csak néhány percről van szó. Viszont fontos közben a darát időnként átkeverni. Amikor már majdnem puha, beleteszem a babot, az összevágott petrezselymet, a sajtot és az olajat. Végül a karikára vágott füstölt kolbászfélét. Amikor a dara már jó (de folyós), beleöntöm egy közepes méretű, kivajazott tepsibe. 200 fokon kb. 20 percet sütöm.

A sütőből kivéve elég hamar könnyen szeletelhetővé válik. Én most vékonyra sütöttem, mert egy kicsit szárazabban szeretem. A téglalapokat a tányéron rétegeztem egymásra.

Pünkösdi pecsenye barnamártással

semmi baj.
semmi. éppen csak üres
üreges szívem
vágyak morzsáira les

(erős ildikó - árnyak - részlet)

A sültek levét / zsírját (a pecsenyelét) nálunk nem volt szokás mártássá főzni. Nem lett volna mit, hiszen általában kenyérrel kitörölgettük a tepsiből. Ha pedig több és zsírosabb volt, akkor eltettük pecsenyezsíros kenyérrevalónak.
Tudtam persze, hogy a zsír nagy részét eltávolítva a finom folyadékból kitűnő mártások készíthetők. Amit most csináltam az kicsit ez, de valójában tudatosan a pecsenyelé, illetve a barnamártás elkészítése volt a cél (azért a sült is elfogyott.)
Félig-meddig a Szakácsok könyvének idevonatkozó leírását is használtam azzal a szabadsággal, hogy bizonyos hozzávalókat mással helyettesítettem, illetve a fűszerezés tekintetében igyekeztem egy édes-savanykás-csípős ízvilágot kialakítani.
Ugyancsak saját elképzelés volt a bor helyett natúr gyümölcslé és tárkonyos ecet hozzáadása, szerintem jót tett a mártásnak.
A lényeg gyakorlatilag az, hogy a sütésre alkalmas húsfélét feldaraboljuk, és zöldségek társaságában kevés olajon alaposan átpirítjuk, hogy szép, karamelles állagot, színt nyerjen. Utána jöhet rá az alaplé és a fűszerek, ebben készre pároljuk. Közben a folyadékot a felére főzzük.
Ezután a pecsenyelét leszűrjük és kevés keményítővel besűrítjük.
Nem kell sok edényt összemaszatolnunk közben, igazán egyszerűen elkészíthető.
Bőrös-csontos húsokból az igazi (pl. csirkeszárny), nekem most egy kevés karaj volt itthon, ezért abból csináltam.

Hozzávalók (2 főre): 50dkg sütésre alkalmas hús (a képen sertéskaraj),
zöldségek (1-1 sárgarépa, hagyma, fokhagyma, zeller, fehérrépa - vagy ami ezekből van otthon),
3dl alaplé (én lefagyasztott csirkehúslevest használtam),
3ek olaj,
3ek natúr paradicsomlé,
fűszerek (nálam: fahéjrúd, egész feketebors, 1 erőspaprika, kevés só),
1 dl száraz fehérbor (nekem nem volt, ezért 1dl natúr gyümölcslét - szőlő, alma és 1ek tárkonyos ecetet tettem bele.)
1dl víz
1kk keményítő (kukoricaliszt)

Elkészítés: A zöldségeket megtisztítottam és nagyobb darabokra vágtam. A karajt szeleteltem, majd felkockáztam. Egy nagyobb fedeles serpenyőben felforrósítottam az olajat, és a húst jó alaposan megpirítottam rajta. Hozzáadtam a zöldségeket, és tovább pirítottam kissé. Felöntöttem a húslevessel, beletettem a paradicsomlét a vizet és a fűszereket. Sóból csak egy csipetnyit, mivel húslevest és nem alaplevet használtam. Lassú forralással főztem fedő alatt kb. 20 percet. Ezután levettem a fedőt és hozzáadtam a gyümölcslét és az ecetet. Fedő nélkül sűrítettem a felére az étel levét. Ezután átszűrtem, a húst és a zöldséget félretettem egy edénybe, a fűszereket kivettem belőle. Az átszűrt levet pedig a serpenyőbe visszaöntöttem. 1ek hideg vízben feloldottam 1kk kukoricalisztet, és a mártást ezzel sűrítettem be 2 perces forralással.

A húst a zöldségekkel és az elkészített barnamártással kínáljuk. Mivel az étel elég fűszeres, én csupán héjában főtt újkrumplit készítettem hozzá, amit petrezselymes olajjal locsoltam meg.

Paprikás krumpli

Majd
elringat e döcögő utazás távoli síneken
elringat a hazafelé sosemvolt idegen
dallam a fülben a fejben a szájban
az örök-egyben a váltakozásban
múltból menekvő soha-soha-másban
majd elringat a tánc a járom-idő.

(erős ildikó - úton)

A zöldséges ételek után (közben) ma igazi dőzsölés volt, bár biztosan van, aki ezt másképpen képzeli el. De nekem valódi ínyencfogás a paprikás krumpli, főleg ha új, és nem öregecske krumpliból készül. Kerüljön bele jófajta, csípős kolbász is. Méghozzá elegendő. Ha finom fogást akarunk, fontos, hogy a füstölt íz érvényesüljön. És legyen sűrű, rövid leve, ne emlékeztessen valami zsírszegény levesre. Tudomásul kell venni, hogy bizonyos ízek csak kellő mennyiségű zsiradékban érvényesülnek megfelelően. Mindig azt szoktam mondani, hogy inkább ne főzzünk egy ételt, mintsem hogy megfosszuk lényegi mivoltától. (Vagy ha mégis megtettük, legalább nevezzük másképp...)
Azután legyen hozzá valami finom savanyúság, kovászos vagy csemegeuborka. S persze tunkolnivaló finom kenyér. Ehhez inkább fehér vagy félbarna. Egy pohár finom limonádé, némi napsütés az ebédhez - s már meg is van koronázva a napunk.
A minap Duende juttatta eszembe, milyen régen is ettem már paprikás krumplit. Hát én nem tudom húsz perc alatt elkészíteni, az előkészítéssel együtt azért nekem kell hozzá egy bő háromnegyed óra. Míg a szaft sűrű lesz, a krumpli kissé átveszi a füstölt-csípős ízt, s az egész ételnek harmónikus, egységes íze lesz. Persze attól is függ, hogy épp milyen krumpliból dolgozunk. Parázsburgonyával is szeretem, azt össze sem kell vágni. Duendével ellentétben én szalonnát inkább csak a kinti főzöcskénél használok hozzá, viszont rendszerint több fokhagymát teszek bele. Köményt pedig nem szoktam, pedig jó lehet vele. Ez megint egy olyan étel, amit nem feltétlenül értelmes dolog olajon készíteni (bár ki hogy szereti), a szalonna vagy a zsír mindenesetre hitelesebb megoldás.

Hozzávalók: 2kg krumpli, 2 nagy fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 2kk pirospaprika, 1kk Csípős Rózsa (bio erőspaprikakrém), 1 paradicsom (télen natúr paradicsomlé), 1 zöldpaprika, 1 szál csípős, nem túl száraz füstöltkolbász, 1kk só, zsír vagy olaj, víz

Elkészítés: a zsiradékot egy nagyobb lábasban vagy megfelelő méretű nyeles serpenyőben megmelegítjük. Rádobjuk az apróra vágott vöröshagymát és üvegesre pirítjuk. Mehet rá pár percen belül a megtiszított, hasábokra vágott krumpli, és 8-10 karika kolbász. Majd a pirospaprika, az összezúzott fokhagyma, a darabokra vágott paradicsom és paprika. Pár percig így együtt pirítjuk, majd hozzáadjuk a Csípős Rózsát és a sót. Kevés vízzel felöntjük, majd fedő alatt forraljuk. Amikor a krumpli már félig puha, levesszük a fedőt, és így főzzük sűrűre a levét. Pár perccel a főzés befejezése előtt adjuk hozzá a többi kolbászt (én így szeretem, frissebb marad az íze.) Összeforraljuk, megkóstoljuk, s amikor már a szaft is jól átvette a kolbász ízét, elzárjuk a gázt.

Azt hiszem alapvető ennél az ételnél, hogy a kolbász tényleg jó minőségű, és ízlésünknek megfelelő legyen.

Bár még nem készítettem, nagyon finom lehet nokedlis-tejfölös változatban is. De az már tényleg tobzódás...(Bőrös virslit pedig csak ritkán, és akkor is frissen főzök bele / vagy sütök rá annak, aki kér.)

A fasírtról és más vagdaltakról

Nálunk ritkán készül fasírt - nem mintha nem lenne kereslet rá. Párom is, Apukám is imádja, sőt, néha nekem is jólesik. Viszont nem túl gazdaságos. Azt az egy-másfél kiló húst, amit beleteszek, általában sokkal takarékosabban be tudom osztani másfajta ételekbe, mint amilyen egy rakott, töltött fogás, vagy éppen egy húsos mártás tésztára. Éppily ritkán fordul elő, hogy a hús "csak úgy", sütve vagy rántva kerüljön az asztalra - ugyancsak a fenti okokból. Párom ugyanis magában (köret, főzelék, kenyér nélkül) képes elfogyasztani az említett módon elkészített húsokat - amit édesanyjánál, Miskolcon, akár reggelire is megtehet, idehaza nem. Persze egy idő után besokall, és visszakívánkozik a gyümölcsös reggelikhez, a zöldséges-tésztás fogásokhoz, és egy darabig nem akar húst enni. Mentségére legyen mondva, hogy a köreteket is képes önmagában elpusztítani - miután elfogyott a hús...

Én nem vagyok a hús ellen, szoktam is készíteni, főleg a kedvéért, de odahaza gyerekkoromban azt láttam, hogy a drága hozzávalók jól beosztható felhasználása alapvető szempont volt. Lakótelepen éltünk, így nem szaladgáltak levágható állatok a konyha körül, a csarnokban kellett a húst megvenni. Néha hoztunk vidékről, a földeken és az állatok körül végzett munkánkért cserébe. Mivel a hús ma sem olcsó (itt Budapesten drágábban is jutunk hozzá, mint a nomádporta körül), továbbra is fontos nekem a beoszthatóság.
Azért időnként mégis sütök fasírtot, ami természetesen azonnal elfogy. Apukám is kap belőle.
Egy kiló hús alatt neki sem állok. Minek? Hogy nézzék: ki veszi el az utolsót a tányérból?

Az egybesült változat gyorsabb és egyszerűbb, ráadásul kevesebb zsiradékot igényel és kiadósabb is. Ezt egy nagyobb, hosszúkás tepsiben (formában) sütöm. Kötelező bele 3-4 főtt tojást is tenni, hogy a szeletek közepén szépen ott legyen. Onnan tudom, hogy kötelező, hogy egyszer kihagytam belőle, mert bővebben volt a hús, épp elfért a formában. Párom azonban jelezte, hogy főtt tojás nélkül nem egybesült fasírt ez a valami. Tehát kell bele...
Egyébként ugyanúgy készítem, mint a hagyományos, pogácsa formájú fasírtot. A masszát a kiolajozott formában elhelyezve sütés előtt megszórom zsemlemorzsával, majd jól megpaskolom (formázom, tömörítem) egy lapos fakanállal (lapátkával), hogy szép maradjon a sütés során. Kevés zsiradékkal is átkenem. Először fólia nélkül ropogósra sütöm a külsejét, majd lefóliázva folytatom a sütést. Közben a felesleges levet időnként óvatosan leöntöm róla. Hidegen is szépen szeletelhető, hidegtálakra is finom.

De az az igazság, hogy bármilyen jó dolog is az egybesült fasírt, párom is, Apukám is azért a másikat, a húspogácsát részesíti előnyben. Ez van: jobban szeretik.
S mivel párom már a nomádportára készül megint leköltözni, ezúttal a kedvében jártam a fasírt terén. Egyébként nagyszerű találmány ez a magyaros vagdalt: a hozzáadott zsemlétől és a nem éppen sovány hústól finom puha és sohasem száraz, mint más konyhák némelyik darált húsból készülő étele. Jó fűszeres is: nálunk a vezető ízt a majoranna és a fokhagyma adja.

Figyelem: a sütés után visszamaradó zsiradékot soha ne öntsük ki! Ez is nagyon jól használható.
Szűrjük át. Ha zsírban sütöttük, kitűnő pecsenyezsírt kapunk, ami kenyérrel, lila- vagy újhagymával igazi csemege. Ha olajban végeztük a sütést (megjegyzem: nem biztos, hogy ennek van értelme), akkor pedig leszűrve eltehetjük grillezéshez, húsok, zöldségek kenegetéséhez vagy pácoláshoz is.

Zöldségből, gabonából is készül nálunk fasírt néha, de az egy más téma. Itt találhattok egy csicseriborsós-gombás változatot. Szójavagdaltat is készítettem már, ez akkor lehet finom, ha nem húsételt akarunk vele utánozni. Arra nem alkalmas. Nem szoktam a fasírthúshoz keverni zöldségfélét, gombát, szóját. Ezekkel ugyan kiadós és finom is lehet, de mégsem a hagyományos íz. Ha mégis ilyesmit készítek, akkor más nevet kap az étel.
A fasírtot egyébként nagyon nehéz fotózni (mindig nyoma vész), most az utolsó darabot sikerült pár percre kölcsönvennem e célra. Nálunk így készül:

Hozzávalók: 1 kg sertéshús (nem sovány, többnyire dagadó), 2-3 száraz zsemle (vagy ugyanilyen mennyiségű kenyér), 1 tojás, 1 fej vöröshagyma, 8-10 gerezd fokhagyma, 3kk pirospaprika, 2kk só, 2kk morzsolt majoranna, 1kk szárított petrezselyem, csipetnyi őrölt feketebors és őrölt kömény

Elkészítés: A zsemléket (kenyeret) beáztatjuk. A megtisztított húst nagyobb kockákra vágjuk, majd ledaráljuk. A megpucolt vöröshagymát is daraboljuk, majd áthajtjuk a húsdarálón. A zsemlékből kinyomjuk a nedvességet, s ezeket is ledaráljuk (legalább kitakarítják kissé a hús után a darálót.) Előfordul, hogy előre ledarált húsból dolgozom, ebben az esetben a vöröshagymát nagyon apróra vágom, a zsemléket pedig villával dolgozom bele a masszába. Így is jó lesz. Jöhet a fokhagyma: egészen pépesre vágva adom a többi hozzávalóhoz. Végül beleütöm a tojást és hozzáteszem a többi fűszert. Alaposan összedolgozom, majd a hűtőben hagyom állni, általában egy éjszakán át, hogy az ízek összeérjenek. Másnap nem túl nagy pogácsákat formázok a húsmasszából, zsemlemorzsába forgatom, és bő, közepesen(!) forró zsírban vagy olajban sütöm ki. Közben egyszer megfordítom. Figyeljünk rá, hogy ne tegyünk egyszerre túl sok húspogácsát az edénybe, mert lehűti a zsiradékot, és az hamarabb - feleslegesen - el is szennyeződik. A kisült pogácsák egy nagyobb szűrőben pihennek, mielőtt tálba kerülnének. Így ropogósabbak maradnak és a felesleges zsiradék is jobban lecsöpög, mintha nedvszívó papírra, szalvétára szednénk.

Zöldséges-csípős csirke - ünnepeltünk...

Tegnap Apukám névnapját ünnepeltük. Csak hárman voltunk ezúttal. Ha többen is összejövünk - és az idő jó - inkább kint szeretek teríteni, mert jobban elférünk, mint az étkezőnek kicsi budafoki konyhában. Apu nem szereti az édes süteményeket, viszont szívesen eszik húst és fűszeres ételeket, ezért a következő volt a menü:

Szárnyashúsleves
Zöldséges-csípős csirke párolt rizzsel
Vajas kifli
Tokaji hárslevelű félédes fehérbor


Fentiek közül egyedül a főétel nem szerepelt még a blogon, ezért annak receptjét most közlöm.

Hozzávalók: 80dkg kicsontozott csirkemell, 2 sárgarépa, 2 nagy fej vöröshagyma,
1 zöldpaprika, 1 erős paprika, 2 gerezd fokhagyma, só, 1ek cukor, csipetnyi gyömbér, őrölt kömény, fehér bors, 1ek ecet, 4ek paradicsomlé (amikor van: friss paradicsom), olaj, 1kk pirospaprika, (esetleg: 2ek szójaszósz)

Elkészítés: A megtisztított hagymát, répát, zöldpaprikát, hosszúkás, vékony darabokra vágom, kevés olajon kissé megpirítom. Rádobom az apróra vágott húst, tovább pirítom, hozzáadom a fokhagymát és a pirospaprikát valamint a paradicsomlét (szezonban a friss paradicsomot kis darabokra aprítva.) Lefedve főzöm pár percig, amíg a hús némi levet ereszt. Ekkor hozzáteszem a gyömbért, sót, köményt, fehér borsot, az apróra vágott erőspaprikát, a cukrot. Tovább főzöm kis lángon. Amikor jól besűrűsödik a szaft, hozzáteszem az ecetet és a szójaszószt. Pár percig még összeforralom. Mivel nagyon fűszeres (keleties ízvilágú) étel, semleges körettel, natúr párolt rizzsel vagy tésztával fogyasztjuk.