Nyári saláta sült savósajttal

s azóta bármerre lépek
e testetlen lények
ölelnek körül
s távoli
szárnyaknak
halk suhogását
hallani

megkésve szállnak
éltető délre
a sötétség utolsó
madarai

(erős ildikó - a szavakról - részlet)

Ez az ötlet sem tőlem származik, a napokban és korábban is többfelé láthattuk ennek az egyszerű savósajtnak az elkészítési módját. Én először Duendénél, majd a nála látható linkeken (többek között Vegavarázs oldalán) néztem utána. Nagyon kevés tej volt itthon (az viszont 3,6-os), a süteménysütésből maradt. Egy próbát azonban megért, hiszen csak citrom kellett hozzá.
Az én sajtom így most csak egy kisebb korongnyi lett, de a salátámra tökéletesen elég volt.
Nagyon remek megsütve!
A salátába még újkrumpli és nyári zöldek kerültek, meg rá egy kevés aszalt paradicsom, és annak a fűszeres olaja is.

Hozzávalók (2 főre): a sajthoz: kb. 1 liter házitej (vagy magas zsírtartalmú), 3 szűken mért ek citromlé (a sütéséhez 1ek olaj, só)
a salátához: 8-10 szem újkrumpli, 2 szál sárgarépa, fejes saláta levelek, petrezselyemzöld, kevés citromlé, olajban eltett aszalt paradicsom

Elkészítés: a savósajtot így készítettem:
A tejet felforraltam, majd óvatosan, kis lángon kevergetve hozzáadtam a citromlé felét. Tovább kevergettem, míg a savó kivált, a többi rész pedig túrószerű lett. Beletettem a citromlé másik felét. Amikor a zöldessárga savó már láthatóan elkülönült, elzártam a gázt. Pár perc az egész. Egy fazék tetejére fektettem egy nagyobb szűrőt, amit vékony fehér vászonnal kibéleltem. Ebbe öntöttem a keveréket. Amikor kissé lecsöpögött, hidegvíz alatt átöblítettem. Az anyag segítségével kivettem a szűrőből, és kinyomkodtam belőle a nedvességet, majd szintén a vászonanyag segítségével formáztam korong alakúra. Még mindig a szövetbe bugyolálva két falap közé tettem. Lesúlyoztam, és a hűtőbe került. Másnap szeletekre vágtam, picit megsóztam és kevés olajon megsütöttem.
(A készítésnél arra figyeljünk, hogy megfelelően zsíros tejből készüljön, és ne adagoljuk túl a citromlevet, mert akkor száraz, morzsalékos anyagot kapunk, ami nem fog összeállni. Érdemes nagyobb adagot készíteni, mert 1 liter tejből tényleg csak a két salátára elegendő adag lett.)

A krumplit héjában megfőztem, majd lehűtöttem, megpucoltam, ezután az összevágott fejessaláta levelekre és a feldarabolt sárgarépára halmoztam. Megszórtam petrezselyemmel, kevés citromlével meglocsoltam, majd jöhetett rá a sült savósajt és néhány darab aszalt paradicsom a finom fűszeres olajával együtt.

Megint egytálételként ettem ebédre.

Forró fűszeres krumpli hideg joghurtmártással

ez az arany ragyogás a fákon.
talán csak ennyi az élet.
egyszeri kísértő alkalom -
kevés és túl sok. mérgez.

(erős ildikó - fény)

Kisgyerekkoromban - amikor már tudtam azért olvasni - nagyon sok mesekönyvem volt. Az iskolai karácsonyi ünnepségeken is többnyire ilyesmi volt a fa alatt, s én egyáltalán nem bántam, sőt. Mindig is az a fajta gyerek voltam, akit egy könyvvel, vagy egy doboz színesceruzával és néhány ív papírral nyugodtan magára lehetett hagyni hosszabb időre is (igaz, nem is voltam túl mozgékony.) Szüleim biztosak lehettek benne, hogy nem fogom összefirkálni a falat, nem töröm össze valamimet, s úgy általában véve nem teszek kárt sem a környezetemben, sem magamban. Sőt, az egyedüllét sem fog gondot okozni, hacsak nincs nagyon sötét, amikor is lehet, hogy meg kell küzdeni az ablak alatt és a nagyszekrényben ólálkodó gonosz mackókkal. (Ez az átmeneti - s egyébként csak idegen mackókra kiterjedő - fóbiám különben két gyerekeknek készült diafilm hatására alakult ki - melyekre akkor még nem került rá a figyelmeztetés, hogy "a nyugalom megzavarására alkalmas képsorokat tartalmaz.") Szóval valójában nem leszek egyedül, hogy is lehetnék, hiszen képzeletem megannyi teremtménye, a könyveim és a rajzaim szereplői jól elszórakoztatnak majd. Így is volt mindig. A hosszú utazásokat is jól viseltem, feltéve, hogy a járműben az ablak mellett volt a helyem. Ilyenkor sokkal hosszabb utakat tettem meg, mint az evilági valóságban.
A mesekönyveket pedig úgy olvastam, mint valami regényt. Vagyis válogatás nélkül, egymás után a meséket. Ha pedig nem volt nálam könyv, én meséltem magamnak, tovább szövögettem a történeteket, vagy kitaláltam valami egészen mást.
Ma, ha rosszul alszom egy film után, vagy hülyeséget álmodok egy nem megfelelő vacsorától, párom azzal nyugtat: ilyen nincs is... Dehogynem! Sajnos és szerencsére minden léztezik és semmi sem, amit a képzelet bejár, s ugyanez áll a valóságnak nevezett evilágunkra is. Néha innen menekülnénk oda, máskor onnan ide. Önmagában egyik sem ad biztonságot.
De azért jó dolog, hogy ha alszom, néha ott vannak azok is, akik itt már nem. Nem kell megmagyarázni, miért - teljesen természetes.

Miről jutott mindez most az eszembe? Csak az ellentétekről. Ahogy szeretem a találkozásukat. Az ételben a forró sültek párosát a hideg mártásokéval. A fűszeres ízekét a semleges köretekkel. Az édes süteményekben azt a csipetnyi sót, ami megadja az ízüket. Vagy a sósakban azt a leheletnyi édes ízt.
A kertben a rózsa vérvörösét a fehérrel. A lépcsőn az árnyék hideg vonalát a forró kövön ülő napfénnyel.
A nomádportán a habkönnyű ködtakaró mögött csak délre kirajzolódó sziklás hegyeket.
A hegyen fent lenni pedig csak azért szeretek, mert lenézhetek a völgybe.
A nyarat (is) nagyon szeretem, de várni is jó rá.
A mesék közül annak idején talán legjobban A szépség és a szörnyeteg fogott meg. Persze nem a mai feldolgozásban, hanem ahogy a mesekönyvben volt. Szerencsére nem nagyon voltak illusztrációk, így úgy képzelhettem el mindent, ahogyan csak akartam. El is képzeltem. Valahogy úgy, hogy a szépség nem is igazán szép benne (vagyis nem lenne ma címlaplány), csak az élet szép benne, úgy, ahogy azt mindenestül elfogadja, ahogy eggyéválik vele. Mint ahogyan a természet bármely eleme szép a saját közegében. A szörnyetegből pedig sohasem lesz a külvilág szemében mutatós férfi (egyébként így is van), csupán a párja látja annak, hiszen egy kapcsolatban idővel elveszik a külső látás képessége.
Valahogy így. Ilyesmik jutottak eszembe ma, ahogy falatoztam ezt a nagyon egyszerű ételt.
De lehet, hogy csak a napfény volt, meg az örök és halandó nyár.

(Az itteni képek közül talán az északfok a legkedvesebb nekem. A határon készült, a fák mögött az otthonunk.) Jöhet a recept:

Hozzávalók (2 főre): 8-10 db közepes újkrumpli, 1 szál sárgarépa, 2ek olaj, só, frissen őrölt fekete- és zöldbors, 2 gerezd fokhagyma, 2ek víz
a mártáshoz: 1 kis doboz natúr joghurt, (ízlés szerint: 1csokor apróra vágott kapor), 1ek reszelt keménysajt, 1ek petrezselyem olajban

Elkészítés: A krumplit és a sárgarépát vízben alaposan lesikáljuk, majd felszeleteljük. (Én most megirigyeltem Dulmina módszerét, és elővettem a hullámos szeletelőt. Így a sütéskor kevésbé tapadnak össze a szeletek, és jobban megtapad rajtuk a fűszeres olaj.) A zöldségszeleteket egy kisebb tepsibe tesszük, megszórjuk a kétfajta borssal, sóval, az összetört fokhagymával. Ráöntjük az olajat, és az egészet alaposan összeforgatjuk. Végül a vizet is hozzáadjuk, és 180 fokon fólia alatt egy bő órát sütjük. Ezután levesszük a fóliát és egy negyedórát pirítjuk még az ételt. Közben a mártás hozzávalóit alaposan összekeverjük és behűtjük tálalásig.

Ezt az ételt is lehet bővíteni tovább zöldségfélékkel, hússal - ki hogy szereti. Viszont ne használjunk hozzá szárított vagy fagyasztott zöldfűszereket, mert elvész a friss nyári íz.

Pünkösdi pecsenye barnamártással

semmi baj.
semmi. éppen csak üres
üreges szívem
vágyak morzsáira les

(erős ildikó - árnyak - részlet)

A sültek levét / zsírját (a pecsenyelét) nálunk nem volt szokás mártássá főzni. Nem lett volna mit, hiszen általában kenyérrel kitörölgettük a tepsiből. Ha pedig több és zsírosabb volt, akkor eltettük pecsenyezsíros kenyérrevalónak.
Tudtam persze, hogy a zsír nagy részét eltávolítva a finom folyadékból kitűnő mártások készíthetők. Amit most csináltam az kicsit ez, de valójában tudatosan a pecsenyelé, illetve a barnamártás elkészítése volt a cél (azért a sült is elfogyott.)
Félig-meddig a Szakácsok könyvének idevonatkozó leírását is használtam azzal a szabadsággal, hogy bizonyos hozzávalókat mással helyettesítettem, illetve a fűszerezés tekintetében igyekeztem egy édes-savanykás-csípős ízvilágot kialakítani.
Ugyancsak saját elképzelés volt a bor helyett natúr gyümölcslé és tárkonyos ecet hozzáadása, szerintem jót tett a mártásnak.
A lényeg gyakorlatilag az, hogy a sütésre alkalmas húsfélét feldaraboljuk, és zöldségek társaságában kevés olajon alaposan átpirítjuk, hogy szép, karamelles állagot, színt nyerjen. Utána jöhet rá az alaplé és a fűszerek, ebben készre pároljuk. Közben a folyadékot a felére főzzük.
Ezután a pecsenyelét leszűrjük és kevés keményítővel besűrítjük.
Nem kell sok edényt összemaszatolnunk közben, igazán egyszerűen elkészíthető.
Bőrös-csontos húsokból az igazi (pl. csirkeszárny), nekem most egy kevés karaj volt itthon, ezért abból csináltam.

Hozzávalók (2 főre): 50dkg sütésre alkalmas hús (a képen sertéskaraj),
zöldségek (1-1 sárgarépa, hagyma, fokhagyma, zeller, fehérrépa - vagy ami ezekből van otthon),
3dl alaplé (én lefagyasztott csirkehúslevest használtam),
3ek olaj,
3ek natúr paradicsomlé,
fűszerek (nálam: fahéjrúd, egész feketebors, 1 erőspaprika, kevés só),
1 dl száraz fehérbor (nekem nem volt, ezért 1dl natúr gyümölcslét - szőlő, alma és 1ek tárkonyos ecetet tettem bele.)
1dl víz
1kk keményítő (kukoricaliszt)

Elkészítés: A zöldségeket megtisztítottam és nagyobb darabokra vágtam. A karajt szeleteltem, majd felkockáztam. Egy nagyobb fedeles serpenyőben felforrósítottam az olajat, és a húst jó alaposan megpirítottam rajta. Hozzáadtam a zöldségeket, és tovább pirítottam kissé. Felöntöttem a húslevessel, beletettem a paradicsomlét a vizet és a fűszereket. Sóból csak egy csipetnyit, mivel húslevest és nem alaplevet használtam. Lassú forralással főztem fedő alatt kb. 20 percet. Ezután levettem a fedőt és hozzáadtam a gyümölcslét és az ecetet. Fedő nélkül sűrítettem a felére az étel levét. Ezután átszűrtem, a húst és a zöldséget félretettem egy edénybe, a fűszereket kivettem belőle. Az átszűrt levet pedig a serpenyőbe visszaöntöttem. 1ek hideg vízben feloldottam 1kk kukoricalisztet, és a mártást ezzel sűrítettem be 2 perces forralással.

A húst a zöldségekkel és az elkészített barnamártással kínáljuk. Mivel az étel elég fűszeres, én csupán héjában főtt újkrumplit készítettem hozzá, amit petrezselymes olajjal locsoltam meg.

Krumplis hallepény - vkf xxv

Az utóbbi időben valahogy nem sikerült a vkf-fordulókra alkotnom. Nem tudom, miért. Pedig a témákat minden esetben érdekesnek tartottam, többnyire el is készült az étel, csak nem akkor. Jóval előtte vagy utána. Krumplit persze minden héten csinálok, többször is. Le is van mentve néhány fotó, mégis úgy éreztem, hogy nem tisztelném meg kellően a fordulót (és a többi játékost), ha egyszerűen előhúznám mondjuk a tócsni fényképét, és kerekítenék hozzá egy bejegyzést.
Tehát összeszedtem magam - ma minden szempontból. S bár ezen a pünkösdvasárnapon alig emlékeztet valami az ünnepre (folyamatosan zuhog az eső, senki elő sem dugja az orrát), én mégis igyekeztem rendet teremteni magamban és körülöttem. És végre főzni - az elmúlt két nap blogtortúrája után...

Maradtam azért az egyszerű fogásoknál. A halat nagyon szeretem (sőt: szeretjük), mégis viszonylag ritkán készül nálunk. Ritkábban, mint kellene.
Ez a lepény - bár emlékeztet a legutóbbi juhtúrósra - kicsit másképp: főtt burgonyából, olajos hallal készült. Fűszerei a citrom és a kapor.

Hozzávalók (4 lepényhez): 8 nagyobb krumpli, 3 doboz ízlésünk szerinti olajos halkonzerv (tömeg: 185gr/doboz), 2ek liszt, kevés só, friss kapor, citromlé, 2dkg vaj, 1 tojás, a sütéshez 2ek olaj

Elkészítés: A krumplit megtisztítjuk, daraboljuk és puhára főzzük. Kissé lehűtjük. Hozzáadjuk a puha vajat, a leszűrt halat, a lisztet, kevés citromlét és friss, apróra vágott kaprot. Beleütjük a tojást, teszünk hozzá egy kevés sót, majd krumplinyomóval vagy villával alaposan összedolgozzuk. Alacsony falu teflonserpenyőben kevés olajon sütjük négy adagban. Az adagokat a serpenyőben szétterítjük, és ha a lepény alja már megsült, egy tányér vagy nagyobb fedő segítségével megfordítjuk. Készre sütjük.

Melegen tálaljuk, hideg kapros-citromos joghurtot kínálhatunk hozzá.

Paprikás krumpli

Majd
elringat e döcögő utazás távoli síneken
elringat a hazafelé sosemvolt idegen
dallam a fülben a fejben a szájban
az örök-egyben a váltakozásban
múltból menekvő soha-soha-másban
majd elringat a tánc a járom-idő.

(erős ildikó - úton)

A zöldséges ételek után (közben) ma igazi dőzsölés volt, bár biztosan van, aki ezt másképpen képzeli el. De nekem valódi ínyencfogás a paprikás krumpli, főleg ha új, és nem öregecske krumpliból készül. Kerüljön bele jófajta, csípős kolbász is. Méghozzá elegendő. Ha finom fogást akarunk, fontos, hogy a füstölt íz érvényesüljön. És legyen sűrű, rövid leve, ne emlékeztessen valami zsírszegény levesre. Tudomásul kell venni, hogy bizonyos ízek csak kellő mennyiségű zsiradékban érvényesülnek megfelelően. Mindig azt szoktam mondani, hogy inkább ne főzzünk egy ételt, mintsem hogy megfosszuk lényegi mivoltától. (Vagy ha mégis megtettük, legalább nevezzük másképp...)
Azután legyen hozzá valami finom savanyúság, kovászos vagy csemegeuborka. S persze tunkolnivaló finom kenyér. Ehhez inkább fehér vagy félbarna. Egy pohár finom limonádé, némi napsütés az ebédhez - s már meg is van koronázva a napunk.
A minap Duende juttatta eszembe, milyen régen is ettem már paprikás krumplit. Hát én nem tudom húsz perc alatt elkészíteni, az előkészítéssel együtt azért nekem kell hozzá egy bő háromnegyed óra. Míg a szaft sűrű lesz, a krumpli kissé átveszi a füstölt-csípős ízt, s az egész ételnek harmónikus, egységes íze lesz. Persze attól is függ, hogy épp milyen krumpliból dolgozunk. Parázsburgonyával is szeretem, azt össze sem kell vágni. Duendével ellentétben én szalonnát inkább csak a kinti főzöcskénél használok hozzá, viszont rendszerint több fokhagymát teszek bele. Köményt pedig nem szoktam, pedig jó lehet vele. Ez megint egy olyan étel, amit nem feltétlenül értelmes dolog olajon készíteni (bár ki hogy szereti), a szalonna vagy a zsír mindenesetre hitelesebb megoldás.

Hozzávalók: 2kg krumpli, 2 nagy fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 2kk pirospaprika, 1kk Csípős Rózsa (bio erőspaprikakrém), 1 paradicsom (télen natúr paradicsomlé), 1 zöldpaprika, 1 szál csípős, nem túl száraz füstöltkolbász, 1kk só, zsír vagy olaj, víz

Elkészítés: a zsiradékot egy nagyobb lábasban vagy megfelelő méretű nyeles serpenyőben megmelegítjük. Rádobjuk az apróra vágott vöröshagymát és üvegesre pirítjuk. Mehet rá pár percen belül a megtiszított, hasábokra vágott krumpli, és 8-10 karika kolbász. Majd a pirospaprika, az összezúzott fokhagyma, a darabokra vágott paradicsom és paprika. Pár percig így együtt pirítjuk, majd hozzáadjuk a Csípős Rózsát és a sót. Kevés vízzel felöntjük, majd fedő alatt forraljuk. Amikor a krumpli már félig puha, levesszük a fedőt, és így főzzük sűrűre a levét. Pár perccel a főzés befejezése előtt adjuk hozzá a többi kolbászt (én így szeretem, frissebb marad az íze.) Összeforraljuk, megkóstoljuk, s amikor már a szaft is jól átvette a kolbász ízét, elzárjuk a gázt.

Azt hiszem alapvető ennél az ételnél, hogy a kolbász tényleg jó minőségű, és ízlésünknek megfelelő legyen.

Bár még nem készítettem, nagyon finom lehet nokedlis-tejfölös változatban is. De az már tényleg tobzódás...(Bőrös virslit pedig csak ritkán, és akkor is frissen főzök bele / vagy sütök rá annak, aki kér.)

Juhtúrós burgonyalepény

ében órákon itt ülök.
szobádból kivert küszöböd
hallgat. meztelen a kés.
ma élünk. és ez is kevés.

(erős ildikó - hét ajtó: variáció a kékszakállúra - részlet)

Aki már unja nálam a zöldséges egytálételeket, meg a benézünk a hűtőbe és összedobjuk ami van - típusú fogásokat, annak jó szívvel ajánlom, hogy kattintson tovább. Ugyanis van még a tarsolyomban (azaz a számítógépemen) néhány, már előre lefotózott hasonló étel, többek között felfújtak. A krumpli mellett azonban mégiscsak szól - sok más mellett - az a tény, hogy az e hét végén határidős VKF-forduló témája éppen ez a csemege, vagyis tekinthető e lepény amolyan ráhangolódásnak is. Szerencsére a krumplifüggők számára nem szükséges semmiféle érvet felvonultatnom.
A juhtúróhoz fűződő viszonyomról pedig már szintén sokszor megemlékeztem - és várhatóan fogok is még. Bár általában krémekbe, körözöttre, prószába és kapros finomságokba kerül, most éppen e lepényben talált magának helyet.

Hozzávalók (2 főre): fél kg krumpli, 2 sárgarépa, 1 kis cukkini, 1 kis fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 csokor petrezselyem, 10dkg juhtúró, 5dkg sajt, 1 tojás, 2ek kukoricaliszt, só, bors, olaj

Elkészítés: A krumplit, a hagymát és a répát meghámozzuk, a cukkini végét levágjuk. Az összes zöldséget valamint a sajtot egy tálba reszeljük. Belemorzsoljuk a juhtúrót, beleütjük a tojást, hozzáadjuk a lisztet, az apróra vágott petrezselymet, 1ek olajat, majd kevés sóval és borssal fűszerezzük. Alaposan összekeverjük. Egy lapos serpenyőben (lehet palacsintasütő is) kevés olajat forrósítunk, majd a keverék felét beletesszük és szétterítjük. Amikor az alja megsült, egy tányér segítségével megfordítjuk, és a másik oldalát is készre sütjük. Ugyanígy járunk el a második adaggal.

Én szeretem, ha a zöldségek friss íze megmarad, ezért készítem így, nyersen lereszelt zöldségekből. De aki másképp szereti, meg is főzheti előre a zöldségeket, majd krumplinyomóval összetörve folytathatja az étel készítését.

Friss salátával, tejföllel az igazi.

Tavaszi zöldségek sajtos szószban

mondd hogy lehet
e túlzást e szertelen
napszínbe öltöző
földön vizeken
hömpölygő fényt
szél hozta indulat
szavak igájába
fogni nem kárhozat...?

(erős ildikó: május)

Kicsit beengedtem a konyhámba a tejtermékeket az utóbbi pár napban. Először egy csőben sütött változatra gondoltam, de végül elment az idő más teendőimmel, így ez a gyorsabb étel készült.
Vajon megpárolt cukkini, sárgarépa, újkrumpli, spenót mellett alaplé és fűszerek, egy kevés tejszín és sajt gazdagítják.

Hozzávalók (1 főre): 1 kicsi cukkini, 1 nagy sárgarépa, 1 marék aprószemű újkrumpli, spenótlevelek, petrezselyemzöld, 2 dkg vaj, 1kk liszt, 2,5 dl csirkealaplé (vegetáriánusoknak: zöldségalaplé, de el is hagyható), 1dl tejszín, őrölt fehér bors, szerecsendió, 1kk zakuszka, só, 3-4 dkg trappista sajt

Elkészítés: A vajon megpirítjuk kissé a megmosott, felaprított zöldségeket (spenót kimarad!), majd felöntjük az alaplével. (Én nem szabályos alapleveket készítek, hanem a levesek megmaradó leszűrt levét fagyasztom e célra - így azok egy kevés sót is tartalmaznak.) Beletesszük a zakuszkát, és fedő nélkül lassú tűzön főzzük, amíg a folyadék egyharmada elfő. Ekkor hozzáadjuk a felcsíkozott spenótleveleket, a tejszínt és a fűszereket, esetleg kevés sót még. Lereszeljük a sajtot és azt is az ételhez adjuk. Forralással pár percig tovább sűrítjük. Végül friss petrezselyemzölddel megszórjuk. Pirítóst kínálunk hozzá.

Érdemes odafigyelni rá, hogy mibe milyen borsot teszünk. Az én nagy kedvencem a frissen őrölt zöldbors, de ebbe az ételbe fehér való. Főzés közben több borsőrlő is jó szolgálatot tehet, nem baj, ha van belőlük otthon. A fenti fogásba még valamilyen gombaféle illett volna, ha van...

Kapros-spenótos töltött tök

Amikor már lehet barátságos áron kistököt kapni a piacon, mindig főszerepbe kerül itthon a kapor. Tudom, hogy ez megosztja az embereket, hasonlóan mondjuk a köményhez. Van aki szereti, van, aki nem. Mi nagyon. A tökkel meg úgy vagyok, azt nehéz nem szeretni - hiszen meglehetősen semleges az íze, nagyon sokféle módon lehet elkészíteni. Tölthetjük, ránthatjuk, mehet egytálételbe, levesbe, sült rakottasba, tócsniba, főzelékbe. Aki a kaporért nem rajong, ízesítheti mással - nem kötelező ez a párosítás (csak finom.)
A főzőtök szerencsére a nomádportán is jól megterem, tavaly is sokat ettünk, egyik kedvencem ez a rakott tök volt. Töltött tököt is készítettem tavaly legalább háromszor, mindig azzal, ami éppen volt itthon. Párom kedvéért húsféle is került bele. Ez a mostani változat viszont húsmentes, de így is nagyon laktató. Cukkinivel, spenóttal, krumplival és barnarizzsel készült, de ez csak az alap, sokféle fűszer is gazdagítja. A tököt - ha töltöm, sütöm - nem szoktam előfőzni, mert annyira gyenge húsa van, hogy a pár perces sütés alatt is szépen megpuhul a tölteléktől.
Ha pedig a kevés sajtot elhagyjuk a tetejéről, a vegánok is bátran fogyaszthatják.

Hozzávalók (2 főre): 1 kistök, 1 kis cukkini, kb. 8 szem apró újkrumpli, 6-8 levél spenót, 15 dkg barnarizs, fél kk só, 1kk zakuszka (virágoskúti), 2ek natúr paradicsomlé, 1kk Erős Rózsa, 1 nagy csokor kapor, kevés petrezselyemzöld, 1kk sótlan vega ételízesítő, olaj, víz a tetejére: pár szem olajban eltett aszalt paradicsom, reszelt sajt

Elkészítés: A kistököt meghámozzuk, a magos részt kivájjuk egy kanál segítségével. Kevés olajon megpirítjuk kissé a barnarizst, majd felengedjük vízzel. Főzőlevébe tesszük a zakuszkát, a petrezselymet, az ételízesítőt, az Erős Rózsát és - csak szükség szerint sót. A cukkinit és az újkrumplit megmossuk és héjastúl kisebb kockákra vágjuk. Amikor ezzel végeztünk, mindkettőt a rizshez adhatjuk. Ha a töltelék kész, a spenótleveket szélesebb csíkokra vágva belekeverjük. Végül hozzáadjuk az apróra vágott friss kaprot. Megtöltjük a fél tököket. Egy kisebb tűzálló tálba terítjük a megmaradt tölteléket és erre helyezzük a töltött tököt. Reszelt sajttal megszórjuk a tetejét, majd 180 fokos sütőben addig sütjük, míg a sajt szépen rásül. Nem kell lefóliázni. Ezalatt a tölteléktől a tök is megereszkedik kissé, de nem málik szét. Tálaláskor aszalt paradicsommal díszíthetjük.

(Jó lehet hozzá még egy hűsítő, joghurtos vagy tejfölös mártás - persze nem vegánoknak.)

Tavaszi spárgatál

Tavaly (v)ettem először spárgát. Nem tudom, miért, nálunk ez valahogy kimaradt. (S a rebarbara próbája is hátra van még...) Nyomban bele is szerettem. A zöldbe. A fehér sem rossz, de nekem a zöld az igazi. Valahogy finomabb az íze és pucolni sem kell. Tavaly is tettem-vettem, mi legyen belőle. Végül egyszerűen kirántottam és csináltam hozzá egy bodzavirágos mártást. Idén megint jött ez a tesze-tosza állapot, miközben nézegettem a gasztrobloggerek jobbnál jobb receptjeit.
Végül semmi különöset nem csináltam vele. Egyszerűen megsütöttem-pároltam épp csak roppanósra újkrumpli, spenótlevelek és fűszerek társaságában.

Hozzávalók (2 főre): 1 csomag zöldspárga, 2 marék apró újkrumpli, spenótlevelek, petrezselyem olajban, pár darab olajban eltett aszalt paradicsom, zöldbors, fokhagyma, só

Elkészítés: A spárga végét levágtam, majd a zöldséget kb. 4-5 cm-es darabokra vágtam. Az újkrumplit alaposan megmostam, leszárítottam, félbe daraboltam. A petrezselymes olajból egy keveset melegítettem fedeles serpenyőben, majd rádobtam a spárgát és a krumplit. Kicsit megpirítottam. Adtam hozzá kevés sót, frissen őrölt zöldborsot és letakartam. Kb. 15-20 percet pároltam. Közben a spenótleveleket szélesebb csíkokra vágtam, és a legvégén adtam az ételhez. Tányérra szedtem, olajban eltett aszalt paradicsom került a tetejére, és megszórtam (ezúttal szárított) fokhagymával.

Szeretem, ha a friss tavaszi zöldségek éppen csak roppanósra sülnek-párolódnak.

(Párom szerint a gólyák este "bandáznak" a nomádporta körül. Tegnapelőtt, amikor a helyi fülkében hívtam, öt gólya volt épp a környéken, és egy nyesttel is összetalálkozott.)

Újkrumplis-gombás egytál

Folytatom az egyszerű, gyors ételek sorát - ilyeneket eszem mostanában. De láthatjátok, hogy így sem maradok élvezetek híján, az újkrumpli ugyanis az egyik nagy kedvencem. Bár hozzá kell, hogy tegyem, nem tudom megenni minden nap. Úgy nehéz. Legfeljebb minden másnap.
Legutóbb Palócprovence-nél láttam, hogy nem pucolta meg a krumplit a petrezselymes újkrumplihoz. Akkor világosodtam meg, hogy tényleg: minek is? Hiszen számtalanszor sütök-pirítok úgy régi burgonyát is, hogy nem pucolom, csak jól megmosom. Ennek az újnak meg tényleg alig van héja. Nem mondom, hogy mindenbe így, de sütni-párolni tökéletes héjastúl is.

Hozzávalók (2 főre): bő két marék apró újkrumpli és ugyanennyi gomba, kb. fél deci petrezselyem olajban, csipetnyi só, őrölt fehérbors

Elkészítés: az újkrumplit alaposan megmosom és leszárítom. A gombáról az esetleges szennyeződést kiskefével szárazon eltávolítom. Egy közepes méretű fedeles serpenyőbe öntöm a petrezselymes olajat, rádobom a krumplit és úgy pirítom pár percig. Fedővel ledfedem, majd kb. 15-20 perc alatt puhára párolom. Hozzáadom a nagyobb darabokra vágott gombát, a sót és a borsot. Fedő nélkül még pár percet pirítom (nem kell, hogy a gomba levet engedjen), s már kész is. Magában vagy savanyúval fogyasztjuk.

Akiket érdekel: a rózsaszirup immár két üvegben készül különböző cukormennyiségekkel.
Sajnos napfény máig alig volt, meleg sem sok. Ennek ellenére néhány milliliter folyadék már leszűrhető volt, remélem a továbbiakban csak javul a helyzet...

Vadsóska-saláta gazdagon

Hát ilyesmiket eszem gyakran, ha párom nincs itthon. Gyorsan megvan, több idő jut másra. Már többször jeleztem, hogy a saláták minden tervezés nélkül készülnek nálam, vagyis az kerül bele, ami itthon van. Most éppen vadsóska. A nomádportáról hoztam, és tavaly nyáron már nem győztem eléggé dicsérni ezt a növényt. A spenótot is nagyon szeretem, de azt is inkább nyersen, salátákban (esetleg finom tésztákban, mártásban.) Sem a sóskát, sem a spenótot nem szívesen eszem, nem is készítem hagyományosan (vagyis főzelékszerűvé főzve.) Viszont nyersen bármikor.

Hozzávalók (2 főre): vadsóskalevelek, fejes saláta levelek, 3-4 szem kisebb krumpli, 2 kis tojás, 1 szál sárgarépa, 1 kis fej lilahagyma, 1 kis paradicsom,
az öntethez: őrölt zöldbors, pár csepp citromlé, kb. 1 deci petrezselyem olajban, csipet só

Elkészítés: a krumplit héjában és a tojásokat megfőzöm, lehűtöm, megtisztítom. A sóskát és a salátaleveleket egy tányérra rendezem. Rászeletelem a főtt krumplit, majd ráteszem a cikkekre vágott tojást. Jöhet a szeletelt sárgarépa, paradicsom, hagyma. Az öntet hozzávalóit összekeverem, rálocsolom a salátára, majd az ételt behűtöm.

Nekem egytálételként, ebédre is elég kiadós. De lehet tovább tetézni akár vajas pirítóssal is.

Maradékon élünk ma

Ma bizony megint nem csaphattam nagy főzöcskét, inkább kipakoltam a hűtőt, és úgy döntöttem, hogy elpusztítjuk a maradékokat. Lássuk, mi került a tányérra: szalonnás csirkemellbe göngyölt sonkaszeletek, petrezselymes újkrumpli, és némi párolt zöldség. Ez utóbbiból már alig-alig volt valamicske. Ebéd közben jutott eszembe, hogy bizony még van a héten készült bodzás-kapros mártásból is, így azt is elővehettük.

Nem "csak" paprikáskrumpli....végre tunkolunk!

Erről az ételről én nem tudok szegényes jelzőkkel szólni, mert számomra egyike a világ legfinomabb ennivalóinak. Ha jóféle kolbász kerül bele és nem szétfővő virsliutánzat, akkor igazán mennyei fogás lehet, akár odakint fő meg, akár a tűzhelyen. Ha itt az újkrumpliszezon , akkor is feltétlenül kell főznöm legalább egyszer, ilyenkor persze kicsit hosszabb a leve, és igen, ha megrónak is érte, én bizony szeretem, ha van rajta zsíradék, és nem csupán leves.
Azután tunkolni is lehet a gazgag, narancsos-piros színben játszó szaftot. Ezúttal nem kenyérrel tettük, hanem zsemléket sütöttem hozzá.

Rántott nyúlárnyék bodzás-kapros mártással

Biztosan furcsán hangzik, de valahogy úgy alakult, hogy én még sosem ettem spárgát. Egészen a mai napig. Szezonja lévén a múlt héten vettem ugyanis egy-egy csomag fehér és zöld spárgát, vagy ahogy a népnyelv mondja: nyúlárnyékot. Álldogált a hűtőben, és gyakran gondolkodtam rajta, hogy mi legyen belőle. Láttam receptekben levesnek vagy párolva, ma azonban - miután nyersen megkóstoltam - úgy döntöttem, hogy én bizony rántani fogom. Nem mondom, hogy szívesen és gyakran panírozok zöldségfélét, a mai fáradozás azonban megérte. Készült hozzá petrezselymes újkrumpli és egy bodzavirágos-kapros mártás, melynek tejszín és kevés liszt képezte alapját, került bele pici só és egy citrom leve is. Ily módon megtaláltam a felhasználási lehetőségét azoknak a virágoknak is, amelyek a tegnapi szörpkészítésbe már nem fértek bele. Igaz, szerettem volna még egy édes süteménykrémet is készíteni bodzavirágból, de mivel ma francia krémest sütöttem, így - bármily hihetetlen - sok lett volna még valami édesség, s persze a hűtőbe is be kell férni. Még csak most nyílnak a virágok, így a legközelebbi szedésből biztosan valamilyen parfét vagy deszertet készítek.