Téli húspástétom

Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.

(Kosztolányi Dezső)


Került végül új falinaptár is a konyhába. Szeretem, ha rá tudok nézni, amikor a teendőimet tervezem. Persze van zsebnaptár is, ahová a konkrét bejegyzések kerülnek, de kell a falra is egy. Tavaly - az ünnepek előtt - csak ajándékba vettünk, magunknak nem. Nem akartam ilyesmire költeni, meg hát mindig van rá esély, hogy valakitől kapunk. Nem így történt. Ahogy egy évvel ezelőtt sem. Akkor azt mondtam, várjuk meg a leértékelést, végül párom hozott egy lovas naptárt.

Persze készíthetnénk is magunknak, de mostanában türelmem és kreativitásom apadni látszik.
Apunak egy cicás naptárt vettünk, ami azért nagy dolog, mert mindig is kutyapárti volt, a macskákkal - hogy finoman fogalmazzak - nem ápolt baráti viszonyt, identitásukat nehezen tolerálta. De mióta beteg, azóta szemlélődésének fontos szereplői a kerti és utcai cicák. Olyannyira, hogy - ha a közelébe merészkednek - még meg is simogatja őket. A naptárnak is örült. A számokkal nagyjából tisztában van (az órával pláne), a betűk viszont elvesztették a jelentésüket számára.

Én az olyan naptárt szeretem, ami kötődik a hónapokhoz. Télen legyen valamiképp téli, nyáron, nyári, és így tovább. Időm nem is volt keresgélni, s ahogy már írtam: sajnáltam is rá a pénzt.
De azért hiányzott. Azután januárban a helyi kisboltban épp az újságokat néztem, amikor a Meglepetés celofánozott számában megláttam egy kis, receptes falinaptárt. Kibontani nem lehetett, de az újsággal együtt sem tett ki kétszáz forintot, gondoltam, hát legyen idén receptes.

Hazaérve ki is nyitottuk a januárnál, s lám-lám, egy igazi téli-paleo fogásra leltünk: sült malackaraj lilakáposztával. Az újságot megkapta a szomszéd néni, ő szívesen forgatja. A kisméretű naptárban szép nagy számjegyekkel szerepelnek a napok, ez megint jó, nem szeretem, ha nem látom rendesen. Ami pedig a többi receptet illeti, arról semmit sem tudok, mert nem szeretem előre megnézni. Így minden új hónaphoz érve egy kis apró meglepetés. Kérem, hogy akinek pont ilyen naptára van, el ne árulja, mi van a többi lapon!

S akkor most ismét egy téli recept, szerintem legalább is az. Hús, mangalicazsír, hagyma, fűszerek. És ismét egy kence. Szép nagy adag lett. Az ötletet a Moha Konyhától kaptam, ott Rilette avagy húspástétom néven szerepel. Én kevesebb fűszert, több húst és hagymát használtam, és frissen vágott petrezselymet adtam hozzá hűtés előtt.

Hozzávalók (4 kisebb jénai tálhoz): 2 kg 30 dkg disznóhús (nálam comb, bőrös comb, lapocka), 1 kg mangalicazsír, 1 fej fokhagyma, 4 nagy vöröshagyma, 1 tk egész kömény , 2 csapott ek só, 2 dl víz, 1 nagy csokor petrezselyem

Elkészítés: A húst megtisztítjuk, nagyobb kockákra vágjuk, és a felolvasztott zsírba tesszük. Hozzáadjuk a sót, a köményt, a vizet. Beletesszük a megtisztított fokhagymagerezdeket és az ugyancsak megpucolt, vastagabb szeletekre vágott vöröshagymát. Kis lángon, fedő alatt, gyöngyözve forraljuk kb. 5-6 órán keresztül. Időnként megkeverjük. Ha a hús már rostjaira esett szét, a főzést befejezzük. Ha kissé meghűlt, belekeverjük az apróra vágott petrezselyemzöldet. Jénaiba, nagyobb szájú csatos üvegbe vagy fedeles kerámiaedénybe töltjük, a tetejére csorgatjuk a visszamaradt zsírt. Hűtőben sokáig tárolhatjuk.

Disznóvágás idején is készíthető, és akár sütőben is. Savanyúkáposztával vagy lilahagymával igazi lakoma.

Petrezselymes-diós avokádókrém

A haiku kettőt tesz költővé, amint a szerelem kettőt, szeretővé.

Leírója nem sámán, nem szónok, nem sebész; elolvasója nem alávetett, nem elszenvedő, nem tétlen. Találkozva e fókuszban, oldva oldódhatnak, gyógyulva gyógyíthatnak s válnak, míg vállalják, valami Harmadikká.

Aszketikus forma, próteuszi műfaj, eleven mentalitás; időt, teret inkább teremt, mint fogyaszt.

Boldogok, akik - ha egyetlen haiku pontjában is - találkozhatnak és megérinthetik egymást.

(Fodor Ákos)

Vannak az én konyhámban is kivételek. Vagyis előfordul néha-néha olyan hozzávaló, amely nem felel meg az általános elvárásaimnak, hogy hazai termésű (tenyésztésű) és az idényhez köthető legyen.

Ezek azok a csábítások, amelyek már viszonylag könnyen hozzáférhetőek (esetemben ez azt jelenti, hogy a helyi kisboltban is kaphatóak), valamikor megkóstoltam, megszerettem őket, de továbbra is úgy gondolom, hogy a főzéshez bőséges választékot kínál a hazai piac.

Emellett persze én is eszem déligyümölcsöt, használok citromot, kókuszt, kávét, kakaót, teát és néhány, mára igen elterjedt fűszert. Szeretem a tengeri halakat. A magyar után a görög konyha áll hozzám közel. Nagyon szeretem a fekete olajbogyót. Ugyanígy az avokádót is, ha olyan darabhoz juthatok, ami tényleg puha, érett, de szép zöld a húsa. Az az igazi, ha már a héja szépen, könnyen elválik.

Most sikerült ilyen értékes darabokat találnom. Az avokádókrém pedig nem újdonság, nincs benne semmi különleges. Számos változatát megtaláljátok a különböző blogokon vagy szakácskönyvekben. Igazából nekem is a Paleolit szakácskönyv juttatta eszembe, hogy milyen régen csináltam.

Amiről még hírt akartam adni Nektek, az a kis fügefám.
Bár júliusra továbbra is az az egy gyümölcs várható (hihetetlen, mennyit nőtt egy hónap alatt), további kb. 20 kis gyümölcskezdeményt számoltam meg a fán, vagyis ha az ősz szép hosszú lesz, komolyabb termésre is van kilátás már idén.
Mindenképpen szeretnék még fotókat csinálni majd róla, és persze nem feledkeztem el a festett kerámiaibrikről sem - talán holnap már megnézhetem, hogy néz ki mázazás, égetés után.

Íme tehát az én avokádókrém változatom, sok petrezselyemmel és pirított dióval szeretem - bár az utóbbi hozzávaló a képen most nemigen látszik:

Hozzávalók (4 személyre): 2 nagy, érett avokádó, 4 gerezd fokhagyma, 2 ek citromlé, frissen őrölt zöldbors, 1 csokor petrezselyem, 1 ek durvára vágott vagy darált, pirított dióbél, só

Elkészítés: A megtisztított, kimagozott avokádót nagyobb darabokra vágva egy tálba tesszük. A petrezselymet a fokhagymával együtt apróra vágjuk, és hozzáadjuk az avokádóhoz. Villával összetörjük, belekeverjük a citromlevet, a diót, és sóval, borssal ízesítjük. Tálalás előtt behűtjük.

Pirítóssal vagy friss rozskenyérrel az igazi. Paleoknak paleo kenyérrel.
Hagyjunk egy kis időt rá, hogy az ízek összeérjenek, de ne tegyük el másnapra, mert szép színéből veszít addigra.

Sajtkuckó meg egyebek (Fokhagymás-sajtos gombaszósz)

Még jó, hogy elalhatunk közbe-közbe
és utóljára. (Pilinszky János)

Nehezített terepen játszunk most Apuval. Hétvégén és egyúttal a nemzeti ünnepen - mert mikor máskor? - az ügyeletes doki javaslatára bementünk mentővel a Jahn Ferenc Kórházba. Régóta húzódó urológiai problémáján a fiatal orvos nyomban szikével segített, így egy darabig most egy sebbel és egy katéterrel is együtt kell élnünk - a már megszokott mozdulatokat átvariálni: újratervezés. Például nem emelhetem most úgy őt, hogy a lábammal is támasztom alulról - mert ez most nem lenne kellemes. Nehezen tűri a szobafogságot, pedig az idő nem éppen csalogató. És persze türelmetlen, mint mindig. Hiába mondom, hogy nekem nem ez a szakmám, és egyébként sincs hová sietni. Legalábbis neki. Ehhez képest már a műtét utáni első nap is egy óra alatt végeztünk a reggeli készülődéssel sebkötözéssel együtt. Nem semmi...

Igazából azt sajnálom, hogy problémájára a szélütés előtt nem keresett megoldást, csak húzta-halasztotta. Utána májusban voltunk ugyan a helyi rendelőintézetben, de akkor csak az e korban szokásos prosztata megnagyobbodás lehetősége merült fel. Aput szállítani nem egyszerű dolog, és később az orvost elérni sem volt az. Sőt, kiderült, hogy az urológián nincs helyettesítés, összesen egy doki rendel, így több alkalommal is hiába próbálkoztam szabadsága idején. Semmi gond, gondoltam, ha sürgős dolog lenne, a Szent Imre Kórházba biztos mehetünk. Hát nem. E hétvégén megvilágosodtam: nincs urológia a Szent Imrében. Csak a Dél-pestiben. Hát jó. Nekünk az is "ismerős", több, mint 30 évig Erzsébeten laktunk.

A múlt héten ettől eltekintve sem unatkoztunk, mert itt voltak a negyedéves bevallások a tanítás mellett, sőt, Apu 21-én betöltötte a 66. évét, így egy kis mini köszöntést is rendeztünk neki. Megkapta a kedvenc sütijét, sört és hangoskönyvet. Vettem neki egy TENS-készüléket is (elektromos idegstimulátor), de persze hallani sem akar a kipróbálásáról. (Pedig nem olcsó, ráadásul az a cég gyártja, ahol 25 évet ő is dolgozott.) És aznap igyekeztem a szokásosnál is több időt vele tölteni.

Azután jártunk Apuval a Sajtkuckónál, ami a budafoki sajtgyár (ERU) portáján nyílt néhány hónapja. Végre megszemléltük a kínálatot. Azaz csak én, ugyanis az akadálymentesítést nem várhatjuk el mindenütt: Apu kint várakozott. A benyomás vegyes: sokféle sajt van (bár a juhsajtokat hiányoltam), viszont a kínálat a kis kuckóban áttekinthetetlen, például a hűtést igénylő sajtokat nem lehet mustra alá venni. Az eladó hölgy nem volt udvariatlan, de nem is igyekezett e technikai problémán átsegíteni. Pedig mondtam neki, hogy most jöttem ide először, és érdekelne, mi minden van.
Azért is furcsán nézett rám, amikor arról érdeklődtem: van-e esetleg valamilyen válogatásuk a kemény sajtokból. Szerintem egyáltalán nem lenne butaság - a kereslettől függően - néhány ilyen csomagot összeállítani, leginkább olyasmire gondoltam, mint egy bonbon, amit akár ajándékba is vihet az ember. Egy egyszerű kis karton vagy farostlemezke alulra, rá a falatnyi sajtok - mondjuk 3x5-ös formába rendezve, celofán a tetejére, kész. Egyszerű, elegáns, és kínálja magát az ínyenceknek. (Vagy azoknak, akik, mondjuk nincsenek oda az édességért.) No mindegy. Mi beértük ezúttal egy zöldfűszeres lágy sajttal és némi rokforttal.

Mi minden történt még a múlt héten? Nem is tudom. A szomszéd Marika néni is kitalált mindig ezt vagy azt, legutóbb, hogy hozzak neki valami "magellánt", vagy hasonlót. Mondom, mi az? Valami tisztítószer? (Mert azt sokat használ.) Nem. Mondom: mire való? Hát levesbe is, meg mindenfélébe. Mondom: leveskocka? Nem. Jó, akkor ételízesítő, mint a vegeta? Igen, de nem vegeta. Azt ne hozzak, az van neki. Mondom: Maggi? Nem tudja. Végül párom hozott neki valami Maggi ízvarázst, vagy mi a csudát, s az éppen megfelelt.
Azután kisérleteztem néhány új kézműves darabbal, ismét lefotóztam kedvenc dísznövényem, a mindig változó és mindig gyönyörű madárbirst, és valamikor - de tényleg nem tudom, mikor - ezt az egyszerű szószt is elkészítettem.

Hozzávalók: 50 dkg gomba vegyesen (nekem most csiperke és laska volt), 5dkg durvára aprított parmezán, 10 szem dió, 6 gerezd fokhagyma, 1 kisebb vöröshagyma, 1 csokor petrezselyem, hidegen sajtolt olaj, só, frissen őrölt feketebors

Elkészítés: Deszkán a megtisztított gombát és vöröshagymát a fűszerkéssel durvára vágtam, majd olajon megsütöttem, hozzáadtam a petrezselymet, az áttört fokhagymát, sót, borsot, és az előzőleg száraz serpenyőben kissé megpirított, mozsárban összetört dióbelet. Félrehúztam a tűzről. Öntöttem még hozzá olajat, és - amikor már nem volt túl forró - apróra vágott sajtot kevertem hozzá.

Tésztára is való, de hidegen is finom pirítós kenyéren.

Sült padlizsán (vegán változat)

amíg a kör túl tág a szemnek:
látszik ív-szakasza egyenesnek
(Fodor Ákos)

Türelemjáték. Erről szólna most az élet - és sajnos én ebben gyenge vagyok. Már megszoktam, hogy amikor egyszerre adok ki 4-5 tennivalót, a környezetem némiképp lefagy, mint egy számítógépes alkalmazás, pedig hát ez csak néhány a listáról. Hát jó, ilyenkor újraindítjuk a programot, s megpróbálom mindössze két teendővel, hátha fut egyszerre.
Az információkat sem lehet olyan dömpingben mások nyakába öntenem, mint ahogy szeretném.
És erre itt van Apu. Akit most nem gyepálhatok, hogy döntse el már melyik ételt kéri, minek vitette ki a vacsorát, ha enne még, szedelőzködjünk kissé gyorsabban, mert lekésem az órámat.
Nem, ez most nem megy. Fizikai képtelenség. Betegsége olyan tempóra kényszerít, ami ellen minden idegszálam tiltakozik, ami egyszerűen nem az enyém.
Máskor meg ő kapkodna, hogy vegyem már le, adjam már fel, vigyem már ki, hozzam már be. Éppen emelem át a kerekesszékből az ágyra, miközben már mutogat, mi lenne a következő teendő, vagy csak kiszúr valami apró szemetet a földön (amit pont a kerekesszékkel hoztunk be), pedig nem is lát jól.
Kettő kezem van. Ebben maradunk. Persze mindez egy sajátos nyelven folyik, mivel beszélni nem tud. Sajnos ezt a közös nyelvet egyikünk sem ismeri jól - ezzel tovább nehezedik a helyzet.

Egyszerűbb az élet, amikor csak kint vagyunk a gatyaaszaló melegben. Mert minden nap ki kell menni, bármit is mondjanak a tévében a hőségriadóról. (Teljesen átszokom már az övtáskára, csak hogy szabad legyen mindkét kezem.) Menni kell, emberek közé, lehetőleg a boltba is, mert oda éppen hogy csak beverekedjük magunkat a kerekesszékkel, és van egy olyan sor a polcok között, ahová be is tudunk fordulni, majd tovább, egészen a pénztárig. Itt a működő bal kezével tartja az ölében a kosarat (valamit azért veszünk, ha nincs is szükség semmire), majd segít a pénztárnál és mosolyog, amikor az ismerős pénztárosok ráköszönnek. (Ezért mondjuk külön jó pont jár nekik, mert velük szemben sajnos az orvosok egy része levegőnek nézi, csak velem beszélnek. Amit persze ő érzékel, még ha nem is veszik észre. Értem én, senkinek sincs tengernyi ideje. Amúgy javulást nem ígérnek, marad a csodában való bizodalom.)

Apu agya egészen megfejthetetlenül működik egy ideje, mivel kifelé nemigen tud kommunikálni, sokan azt hiszik nem is érti a dolgokat. Pedig szinte mindent ért, hallgatja a műsorokat s ha éppen felolvasok neki. Arra is emlékszik, ha a két nappal előbb olvasott szakaszt újrakezdem, tisztában van vele, hogy ezen már túljutottunk. De ha dönteni kell a legegyszerűbb dolgokban, elbizonytalanodik. Hát még én...! Csak egy a biztos: menni kell, minden nap. Azt hiszem, edzésként pluszban súlyzóznom is kéne, pedig Apu igen sokat fogyott...

Így tényleg csodaszámba megy, ha mégis főzök valamit, már ha főzésnek lehet tekinteni a padlizsán sütését. Ennyi telik tőlem, bár ebben a melegben inkább csak gyümölccsel tömjük magunkat.

Hozzávalók (2 személyre): 2 közepes méretű padlizsán, 8 gerezd fokhagyma, 3-4 ek hidegen sajtolt olaj, 2 nagyobb paradicsom, 1 csokor petrezselyem, só

Elkészítés: a padlizsánokat kettévágjuk hosszában, majd átlósan beirdaljuk úgy, hogy ne vágjuk át a héját. Kissé megsózzuk, vékonyan megkenjük olajjal a vágott felületeket. Grill serpenyőben vagy sütőben lassú tűzön sütjük. (Serpenyőben a vágott felükkel lefelé, sütőben fordítva.) Ha már puha a húsa, ráöntjük az apróra vágott petrezselyemmel, paradicsommal, fokhagymával elkevert maradék olajat, és így sütjük még kb. 10 percet. Fél óra sem kell az egészhez. (Akinek vékony így a fogás, körettel is eheti.)

Hasonló recept (Lúdanyó nyomán) már szerepelt itt a blogon, de akkor az étel sajttal és joghurtos öntettel készült.

Húsos-zöldséges alapmártás

a fogalmak melyekről fogalmam sincsen
bölcs nyugalom csendjén szelídült vágyak
azt hiszem valahol itt laknak bennem
s minden valóság csupán látszat ---

(erős ildikó)

Miért tekintem a következő receptet alapmártásnak? Mert sokféle ételhez szoktam használni, és általában nagyobb adagot készítek egyszerre. Később rakott-sült tésztafélékbe kerül a leggyakrabban, például besamellel felváltva, vagy egyszerűen csak kifőtt tésztához keverem. Gyakran kerül még bele (vagy egy részébe) tejföl, és rizs- vagy tarhonyakörettel adom asztalra.
Esetleg a szokásostól eltérő rakott vagy töltött krumpli készül vele. Kelt vagy leveles tésztába is szoktam tölteni. Még nem próbáltam, de talán kelkáposztalevélbe vagy szőlőlevélbe is lehetne göngyölni. De azt hiszem, akkor tennék hozzá egy kevés rizst is.
Nagyon gazdag ízű, kiegyensúlyozott mártás, ami a húson és a zöldségeken túlmenően némi tejterméknek és paradicsomnak köszönheti lágy ízét. Különböző húsokból szoktam csinálni, de ügyelek rá, hogy ne legyen nagyon száraz a hús. Viszont füstölt vagy erős íz ebbe a mártásba nem kerül nálam.
Ami még lényeges: a hosszú főzési idő. Nem mintha 3 óra kellene a ledarált húsnak vagy az apróra vágott zöldségnek, de ennyi idő, ami alatt az ízek tényleg összesimulnak, semmi "nem lóg ki", és besűrűsödik a mártás. Én most csak másfél órát főztem - azaz fele ideig - a fotózás előtt, s így a képen még nem is látható a kívánt eredmény. Nem csinálom gyakran, de érdemes rászánni az időt.

(S ha a kelleténél - vagy a felhasználástól függően - mégis több leve maradna, hagyjuk a felesleget a hűtőben kissé megdermedni, kenyérre kenve is finom lesz.)

Időigényes, de véleményem szerint nagyon kiadós, gazdaságos felhasználása az önmagában talán nem túl nagy mennyiségű húsnak.


Párom néhány napot volt idehaza (azaz Budafokon) a héten, de a reggelin és ebéden túl nem sok időt tudtunk együtt tölteni, én tanítottam, ő javított, volt, hogy csak hajnalban feküdt le. Ma pedig már visszatért a nomádportára. Mivel ő nagyon szereti a húsfélét, többek közt ez a mártás is elkészült, idő hiányában egyszerűen csak főtt tésztával és reszelt sajttal ettük.
S bár ritkán iszunk alkoholt, ehhez az ételhez most jól jött volna egy pohár finom bor (csak nem jutott eszünkbe...)

Hozzávalók (kb. 3-4 liter mártáshoz): 50 dkg nem túl sovány darált hús (disznó, marha, esetleg csirke), kb. 5dl csirkealaplé, 3 szál sárgarépa, 1 kis darab zeller, 1 szál fehérrépa, 4 közepes paradicsom, 1 zöldpaprika, apróra vágott petrezselyem- és zellerzöld, 1 nagyobb vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1kk pirospaprika, kevés zsiradék, 1dkg vaj, 1dl tej és ízlés szerint só.

Elkészítés: a hagymát a zsiradékon üvegesre pirítjuk, rádobjuk a húst és így folytatjuk a műveletet. A zöldségeket és a zöldpaprikát megtisztítjuk, apróra vágjuk és hozzáadjuk az ételhez az áttört fokhagymával együtt. Amikor a hús és a zöldség már megpirult kissé, jöhet a pirospaprika és a zöldfűszer. Kevés sót adunk hozzá, majd fedő alatt hagyjuk, hogy a hozzávalók levet eresszenek az edényben. Amikor az étel zsírjára sül, újra és újra felöntjük egy kevés csirkealaplével. Így főzögetjük 3 órán át, s csak az utolsó félórában adjuk hozzá a kicsumázott, (leforrázott) és meghámozott paradicsomokat kisebb darabokra vágva. A folyamat végén pedig belekeverjük a vajat és a tejet, majd még egyszer összeforraljuk a mártást.

Sült karfiol joghurtöntettel

Írmagját se tűrd magadban semmiféle társadalomjavító szándéknak. Mert minden elvont közösség ködkép; és aki a ködben rohangál, előbb-utóbb elevent tipor. Tiszteld, ápold szűkebb és tágabb otthonodat: a családot, nemzetet, emberiséget. De egyiket se téveszd össze azokkal, kik e fogalmakra hivatkozva ártalmasat követelnek... Népedet és az emberiséget csak azáltal javíthatod, ha önmagadat javítod. Az igazság sosem az emberiséget, mindig csak az egy-embert válthatja meg. (Weöres Sándor)

Megint a lehető legegyszerűbb ételek sorát szaporítja e bejegyzés. Nagyon régen ettem már karfiolt, valahogy kimaradt az elmúlt hónapokban. Most az ára is kedvező volt, szép és friss is volt az áru, vettem hát egyet. Ha éppen nem rántom, és nem rakottas lesz belőle, vagy semmilyen összetettebb étel, akkor kicsit megpárolva vajon szoktam megsütni. Most azonban úgy döntöttem, hogy a fűszeres sült krumpli mintájára készítem el, s a meleg étel tetejére még készült egy könnyű, hideg mártás.

Hozzávalók (2 főre): 1 nagyobb fej karfiol, só, bors, 6ek olaj, 2 gerezd fokhagyma, 1 kis doboz natúr joghurt, 2ek petrezselyem olajban

Elkészítés: a karfiolt rózsáira szedtem, s nagyjából egyforma darabokra tördelve egy nagyobb tepsibe tettem. Meglocsoltam 6ek olajjal, sóztam, őrölt zöldborsot tettem rá, és hozzáadtam az apróra vágott fokhagymát. Alaposan összeforgattam kézzel, majd az egészet fóliával letakartam. Betettem a sütőbe és 180 C fokon egy órát sütöttem. Utána levettem a fóliát, és grillfokozaton folytattam a sütést, amíg a színe nekem tetsző lett. Közben összekevertem a joghurtot egy pici sóval, petrezselymes olajjal, és behűtöttem.

Sült paprika pácolt fokhagymával

marad a közöny s a konok dac
joggal hisztek bolondnak

(erős ildikó - túl - részlet)

Még néhány szem krumpli, egy majdnem egész paprika, két újhagyma lapult a hűtőben. Volt sárgarépa is, de azt későn vettem észre. Így az előbbiekből készült a mai, megint egyszerű ebéd, s ezzel a zöldekből ki is fogytam.
A pácolt fokhagymának még jó lesz egy hét, de muszáj volt megkóstolnom. Alakul már az íze.

Hozzávalók (személyenként): 4-5 kisebb krumpli, 1 nagyobb paprika, 2 szál újhagyma, 2ek petrezselyem olajban, 2-3 gerezd pácolt fokhagyma, só, frissen őrölt zöldbors, pár csepp citrom

Elkészítés: A krumplit héjában megfőzzük, majd kissé lehűtjük, megtisztítjuk és nagyobb darabokra vágjuk. Közben a paprikát és a hagymát csíkokra vágjuk, és egy kevés olajon roppanósra sütjük. Hozzáadjuk az összedarabolt krumplit, sózzuk, borsozzuk és kicsit megpirítjuk. Végül a maradék petrezselymes olajjal és kevés citromlével meglocsoljuk, és rászeleteljük a pácolt fokhagymagerezdeket.

Megint egy vegán, de laktató ebéd.

(Sárkány)lecsó

Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.
(Weöres Sándor)

Valahogy úgy képzeltem mindig, a tüzet okádó sárkányok ilyen finomságokat ehettek. Meg lehet, hogy azok is, akik a mesében legyőzték őket. Ebben rejlett a titokzatos erő. Akinek pedig nem jutott belőle, az vagy vesztes lett, vagy kénytelen volt valamilyen furfanghoz folyamodni.

A lecsót én csípősen, sőt erősen szeretem. Azért persze nem baj, ha mindennek érezni az ízét benne. Többféleképpen is készül nálunk, hús nélkül és kolbásszal is, körettel (pl. tarhonya) és anélkül is. Utóbbi esetben kenyérrel tunkoljuk a szaftját. Sűríteni néha krumpliszeletekkel szoktam. De rizzsel és kis főzőtökkel is finom. Ez utóbbi változat egyszerűen töklecsó névre hallgat. A kétkedőknek is javaslom kipróbálni. A kistököt meg sem kell pucolni, csak megmosva kettévágni, kimagozni, majd a két felet még 3-4 hosszú csíkra vágni, s uborkagyalun szeletekre gyalulni. Picit besózzuk, majd a levéből kinyomkodva mehet a majdnem kész lecsóba. Pár perc is alig kell neki.
A friss zöldbabfőzelék is isteni lecsósan elkészítve (jön a szezonja!)

Párom nem rajong a lecsóért, s mint észrevettem, semmilyen tunkolható ételért. Illetve szereti őket, de mindnek a levét "fel kell szivatnia" valamivel, s ez a valami nála nem kenyér. (Fura.) A paprikáskrumpliban összetöri villával a krumplit, hogy a tányérjába kerülő szaftot az feligya. A pörköltekből kieszi a húst, a szaft legfeljebb annyiban játszik, hogy egy kevés kerül a nokedli, tészta, rizs, főzelék, stb. tetejére. A lecsóból pedig egyszerűen rántottát csinálna. No de nem ebből!
Végülis van abban igazság, hogy a paprika, paradicsom nagyon jó nyersen. Így is van. Nekem azért évente párszor - főleg nyáron - jól esik az az élmény, amit egy ilyen lecsó ad. Most párom nincs itthon, megragadom az alkalmat és elsárkányosodom... (bár ez lecsó nélkül is jól megy.)

Jöjjön akkor a kedvenc változatom. Figyelem! A tűzokádáshoz friss kenyeret (és papírzsepit) előkészíteni!

Hozzávalók (2 főre): 2 nagy fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 4-5 nagyobb sárga húsú zöldpaprika, 3 nagy paradicsom, 1 zöld erőspaprika, 4 kisebb krumpli, 8 karika csípős füstölt kolbász, 4ek olaj, 1kk só

Elkészítés: Én roppanósan szeretem benne a paprikát, nem szétfőzve, ezért gyorsan kell dolgozni, vagy mindent előre elkészíteni a főzéshez. A hagymát megpucoljuk és nem kockázzuk, csak félbe-, majd 2-3 mm-es szeletekre vágjuk. A paprikát kicsumázzuk (én ehhez hosszában félbevágom), majd széles csíkokra darabolom. A paradicsomot nem szoktam meghámozni, csak a csumáját vágom ki, és nagyobb darabokra aprítom. A fokhagymát is csak szeletelem ehhez az ételhez. A krumplikat meghámozom, félbevágom, és vékony szeletekre vágom, hogy hamar átfőjön, ne kelljen miatta a többi hozzávalónak szétmálnia. Felmelegítem az olajat, majd rádobom a kolbászkarikákat és megsütöm. Utána kiveszem az edényből (mert sütve szeretem, nem főzve), s jöhet az olajra rá a hagyma, majd egy-két perc múlva a paradicsom, fokhagyma, később a paprika és a krumpli. Széles csíkokra vágom a hegyes erőspaprika húsát is, majd (erejétől függően a csumájával együtt) megy az ételbe. Végül a só. A paradicsom persze jó kis levet ereszt, de nem kell felismerhetetlenné válnia. Fedő alatt lassú tűzön párolom rövid ideig (kb. 10-15 perc.) Végül visszateszem rá a sült kolbászkarikákat és elzárom a gázt.

Tegnap még beledobtam pár szem megmaradt koktélparadicsomot is.
Nemcsak finom, de gyorsan elkészíthető fogás - azoknak, akik szeretik az ilyen ételeket. Ráadásul nem a hús a lényege, vegetáriánusoknak is remek nyári fogás lehet. Én magam néha-néha kívánom meg, de tegnap nagyon jólesett.

Tavaszi spárgatál

Tavaly (v)ettem először spárgát. Nem tudom, miért, nálunk ez valahogy kimaradt. (S a rebarbara próbája is hátra van még...) Nyomban bele is szerettem. A zöldbe. A fehér sem rossz, de nekem a zöld az igazi. Valahogy finomabb az íze és pucolni sem kell. Tavaly is tettem-vettem, mi legyen belőle. Végül egyszerűen kirántottam és csináltam hozzá egy bodzavirágos mártást. Idén megint jött ez a tesze-tosza állapot, miközben nézegettem a gasztrobloggerek jobbnál jobb receptjeit.
Végül semmi különöset nem csináltam vele. Egyszerűen megsütöttem-pároltam épp csak roppanósra újkrumpli, spenótlevelek és fűszerek társaságában.

Hozzávalók (2 főre): 1 csomag zöldspárga, 2 marék apró újkrumpli, spenótlevelek, petrezselyem olajban, pár darab olajban eltett aszalt paradicsom, zöldbors, fokhagyma, só

Elkészítés: A spárga végét levágtam, majd a zöldséget kb. 4-5 cm-es darabokra vágtam. Az újkrumplit alaposan megmostam, leszárítottam, félbe daraboltam. A petrezselymes olajból egy keveset melegítettem fedeles serpenyőben, majd rádobtam a spárgát és a krumplit. Kicsit megpirítottam. Adtam hozzá kevés sót, frissen őrölt zöldborsot és letakartam. Kb. 15-20 percet pároltam. Közben a spenótleveleket szélesebb csíkokra vágtam, és a legvégén adtam az ételhez. Tányérra szedtem, olajban eltett aszalt paradicsom került a tetejére, és megszórtam (ezúttal szárított) fokhagymával.

Szeretem, ha a friss tavaszi zöldségek éppen csak roppanósra sülnek-párolódnak.

(Párom szerint a gólyák este "bandáznak" a nomádporta körül. Tegnapelőtt, amikor a helyi fülkében hívtam, öt gólya volt épp a környéken, és egy nyesttel is összetalálkozott.)

Spenótos joghurtkrém

Tegnap ezt kenegettem a pirítósomra. Sajnos a világos színű kencéket eddig még nem sikerült normálisan fotóznom, mindig fehér pacák lesznek a képen. Így mindenkinek a képzeletére bízom, hogy milyen is igazából. Ahogy már írtam, a spenótot is nagyon szeretem nyersen, ebbe a krémbe is így került. A joghurtot pedig a szokásos módon lecsepegtettem, hogy sűrűbb legyen.

Hozzávalók (2-3 főre): 2 kis doboz natúr joghurt, 6-8 nagyobb spenótlevél, pici só, őrölt zöldbors, 1ek petrezselyem olajban, 1 gerezd fokhagyma

Elkészítés: a joghurtot papírtörlővel kibélelt szűrőbe öntöttem és egy kisebb fazék peremére tettem, hogy lecsöpögjön. Most csak néhány órát hagytam így. A friss spenótleveleket megmostam, leszárítottam és apróra vágtam. A sűrű joghurtot egy tálba tettem, hozzákevertem a petrezselymes olajat, kevés sót, őrölt zöldborsot, az összetört fokhagymát és a spenótot. Hagytam egy kicsit összeérni fogyasztás előtt.

Fokhagymás kenyérropogós és a komjáti rettenetes

üveg mennybolt szórt színezüst csillagot
vetett a tó vizén kristályos fényhabot

(erős ildikó - káprázat - részlet)

Ennek az egyszerű rágcsálnivalónak az alapötletét A Közös konyha(kert)-ből loptam, ahol a napokban kenyérchips készült. Én a szikkadt kenyérszeletekből hosszúkás rudakat vágtam, majd azokat egy keverőtálba tettem. Ráöntöttem 2 ek fahéjas fűszerolajat (megint újabb felhasználási lehetőség!), és kézzel alaposan összeforgattam. Ezután fél kiskanál sót, kevés porított fokhagymát és frissen őrölt zöldborsot szórtam rá. Ismét összeforgattam, és a fűszerolajjal vékonyan kikent tepsibe fektettem. 200 fokra előmelegített sütőben úgy negyedórácskát sütögettem, egyszer átkevertem, hogy egyenletesen barnuljon.
A napokban kaptunk a nomádporta környékén termő szőlő borából. A savanykás piros nedűt csak komjáti rettenetes néven emlegetik az odavalósiak. Nos ízlés dolga, ki szereti, ki nem. Szerintem ehhez a kenyérropogóshoz éppen jó, noha nem én vagyok az, aki a borokat - szakértelemmel vagy anélkül - képes élvezni...
(Nem bírván betelni a gasztroblog nyújtotta lehetőségekkel, az oldalsávon új rovatot - Vers mindenkinek címmel - indítottam. Kedves kincseimet itt is próbálom másokkal-Veletek megosztani...)

Fahéjas fűszerolaj

tavaszéjen történt e különös varázslat
talán egy kósza vágy szállta meg a tájat
s röpített távol kertbe simuló szárnyakon
hol a néma fák közt ezernyi árny osont

(erős ildikó - káprázat - részlet)

Annak idején már készítettem ilyen-olyan fűszerolajakat, konkrét felhasználási tervek nélkül, akár gasztroajándéknak is. Azután leszoktam róla, mert inkább csak nézegettem őket a napfényben időnként - ahelyett, hogy számottevő módon használtam volna. Sülteket ritkán készítek, így arra sem kenegettem. Most viszont ismét előtérbe kerültek nálam, mert valahogy több ötletem támad a felhasználásukhoz. Azzal a bizonyos diós sajttal indult minden, amit a vkf-fordulóra fűszeres olajba pácoltam. Az olajnak egy része megmaradt, s mivel nagyon jóízű volt, úgy döntöttem, hogy átszűröm (bár a belőle kiemelt sajt nem pergett szét, így nem is volt zavaros.) Így is tettem, s még adtam hozzá egy kevés dióolajat is, valamint a fűszereket frissre cseréltem: került bele ismét fahéjrúd, felhasított erőspaprika, egész zöldbors, fokhagymagerezd és babér. A fahéjról el kell mondanom, hogy ezidáig családunk mondhatni tradicionálisan használta, vagyis inkább édes süteményekhez, esetleg italokba, teába - eltekintve édesanyám azon kísérletétől, amikor gyermekkoromban egyszer a resztelt májra tett egy keveset - őrölt bors helyett, véletlenül. Az esetből azonban családi történet és tradíció lett - Apunak annyira ízlett, hogy attól kezdve mindig így kellett készíteni. Amikor ezt nemrég megemlítettem egy recept kapcsán Duendének, ő elmondta, hogy a fahéjat rendszeresen használja sós ételekhez, s ilyen kombinációban még többre értékeli. Nekem is megtetszett ez a gondolat és gasztroirány, így bátran tettem bele a már említett sajtpácba, illetve most ismét került a fűszerolajba. Nagyon jól kiegészítik egymást az erőspaprikával - de tudni kell azt, hogy én mindig is kedveltem a keleties hatású ízkombinációkat (legfőképpen az édes-csípős-sós elegyét). Visszatérve az olajra, a felhasználására vonatkozóan emlegetett ötleteimet majd bemutatom szépen sorjában, úgy talán érdekesebb lesz, mintha már most belevágnék...
(Ami alapszabály: a fűszerolajba sohasem kerülhet semmilyen hozzávaló nedvesen, az előzetes öblítés után mindent szárítsunk gondosan meg, beleértve az üveget is, máskülönben megpenészedhet. Hűvös, sötét helyre állítsuk.)

Joghurtgolyók fűszeres olajban

legyen! - szólt az ember por létét
feledve, s életet adott a szavaknak.

halandót. - mert mi egyebe lehet,
ki magát sem mentheti, annak.

(erős ildikó - kisérlet)

Úgy alakult, hogy a könyvajánlóban beígért receptet alaposan átalakítottam. Mind a fűszerek, mind a kivitelezés tekintetében. Ezek a joghurtgolyók kellemes kísérői lehetnek sültnek is, de én most reggeli falatoknak képzeltem el őket. Az elkészítés nem igényel sok munkát, de néhány napos várakozást mindenképpen, hogy a joghurt megfelelő állagú legyen és az ízek összeérjenek. Így készült:
1400 gr natúr joghurtot (a fele is bőven elég) 2tk sóval összekevertem, majd gézzel kibélelt szűrőbe tettem, és egy edény peremére fektetve a hűtő aljában hagytam lecsöpögni 3 napig. 1,5 dl szőlőmagolajba fektettem 1 rúd fahéjat, 1 kettévágott szárított erőspaprikát, 2 gerezd fokhagymát és egy babérlevelet.
Három nap elteltével a sűrű joghurt feléhez adtam 1 kk citromfüvet, 1 csipet őrölt színes borsot, 2tk apróra vágott petrezselyemszárat, 1kk metélőhagymát és az olajból kivett, összetört fokhagymát. (A joghurt másik felét más célra eltettem, mert beláttam, hogy sok.)
Két kiskanál segítségével apró gombócokat formáztam, és durvára vágott petrezselyemzöldbe forgattam. Egy tálba tettem, majd meglocsoltam a leszűrt, fűszeres olajjal. Még 2 napot állt így (bár lehetett volna tovább is pácolni), végül kiflikarikákra tettem, tört dióval, retekkel kínáltam.
(Az eredeti recept egészen más fűszerezést alkalmaz, a petrezselyembunda is elmarad, és a golyócskák üvegbe kerülnek, olajjal felöntve. Én e célra nem akartam annyi olajat elhasználni, és tartottam is tőle, hogy az üvegben kissé összetörhetnek a joghurtgolyók, mert nem annyira sűrű az állaguk, mint akár a fehér sajtoké.)

Szezámos sültpaprika szósz pirított morzsával

most szólni kéne hogy vagyok
nem többet csak ennyit épp
hogy világőrző angyalok
szárnyán pihenek s a lét
kristálygömbje rejt előlem
minden jövőt ölelést

(erős ildikó - így - részlet)

Ehhez hasonló szósszal (mártással, krémmel, pástétommal) több blogger is időről-időre megörvendeztet minket. Mi több, néhányan csodás színű kápiapaprikából alkotnak. Nekem az most nem volt, helyette kaliforniai piros és hagyományos fehér húsú paprikát használtam, paradicsommal is kiegészítve. Megint kedvenc tésztáimra akartam egy újdonsült mártást, amely színében és ízvilágában is alternatívája lehet a nemrégen posztolt sajtos-diós petrezselyemmártásnak. Ezért ebbe dió sem került (mostanában amúgy is sokat szerepelt), viszont pirított zsemlemorzsával és szezámmaggal készítettem. Így:
Egy kisebb tepsiben 200 fokon bő félóra alatt megsütöttem 1 nagy kaliforniai és 2 édespaprikát 2 kisebb paradicsom társaságában. A sütőből kivéve lefedtem a tepsit húsz percre, hogy azután könnyebben lehúzhassam a sültek héját. Közben 1 ek kukoricaolajon kissé megpirítottam 3 ek zsemlemorzsát 2kk szezámmaggal együtt. A paprikákat és a paradicsomokat meghámoztam, kicsumáztam, daraboltam, és a turmixgépbe tettem levükkel együtt. Hozzáadtam: 1kk Csípős Rózsát, 1kk zakuszkát, 1 nagy gerezd fokhagymát, 1 csipet őrölt köményt, pár csepp citromlevet, kevés frissen őrölt borsot és 2 ek kukoricaolajat. Összeturmixoltam. Ezután belekevertem a szezámmal együtt pirított morzsát. Most tésztára került, de sült krumplihoz vagy grillezett zöldséghez is finom mártogató lehet. (Mivel maradt belőle, ez utóbbi állítást mindenképpen ellenőrizni fogom!)

Magyaros rizstorta mézes sült almával

Egyszer már készült nálam egy ehhez nagyon hasonló étel, itt tekinthető meg. A hasonlóság azonban inkább csak a külsőben mutatkozik meg, mert ezúttal például nem került az ételbe sem pörkölt alap, sem tojás, sem somlói bor. Ez utóbbi belefért volna, de nem volt itthon. Viszont az eredmény nekem kellemesebb. Párom meg végre látott valami egész kevés húst is a tányérjában, mert már félő volt, hogy válságos helyzetében előbb-utóbb bekopogtat Duendéhez, hátha maradt véletlen egy kis dinócsülök. A helyzet azért csak látszólagos, mert bár a posztolt ebédekből valóban gyakran hiányzik a húsféle (vagy csak az ízét adja), azért egyéb (magánjellegű) étkezések alkalmával be tudja pótolni a hiányt. De vissza a recepthez. Így készült:

10 dkg vajat egy nagyobb (fedős) serpenyőben megolvasztottam, és lassú tűznél megsütögettem benne 20 vékonyra szelt kolbászkarikát, majd szűrőkanállal kiszedtem, félretettem.
50 dkg gömbölyűszemű rizst tettem a vajra, kicsit pirítottam, majd hozzáadtam:
3 leforrázott, meghámozott paradicsom kockára vágott húsát, 1kk pirospaprikát, 2kk Csípős Rózsát, 1kk szárított zöldségkeveréket, 1 kisebb, apróra vágott vöröshagymát, 3 gerezd összetört fokhagymát, pár tekerésnyi zöldborsot és két csipet sót. Összeforgattam, majd fokozatosan engedtem fel vízzel, míg a rizs puhára főtt. A végén belereszeltem 4 dkg óvári sajtot, és beleszórtam némi petrezselymet.
Kivajazott kerek formába tettem, körben kiraktam az előzőleg kisütött kolbászszeletekkel (a képen ezek nem szerepelnek, mert párom kapta grátisz a saját adagjához), és kb. 20 perc alatt készre sütöttem. Kívánság szerint céklával és mézes sült almával ettük.

/Tegnap az időjóslásról és a gyertyaszentelésről bejegyzés híján sem ejtettem szót. Pedig a farsangi időszak is bővelkedik jeles napokban: ma Szent Balázs ünnepe van, és kinek ne jutna eszébe ilyenkor - ha nem a saját élmény, akkor - Babits Balázsolás című verse./

Hagymás-paradicsomos bab

Hogy milyen bab, azt nem tudom. Én óriásbabnak ismerem, párom ránézett, azt mondta: lóbab. De salátababnak árulták. Szerintetek ezek szinonímák? Mindegy, most már hagymás-paradicsomos bab lett, ez biztos. Mert az embernek mindig akkor támadnak ötletei, mihelyst lefut egy VKF-forduló. Nem baj. Egytálételnek ettük kívánság szerint extra feltétekkel.
A recept: 50 dkg babot előző este beáztattam, ma átmostam, leszűrtem. Egy nagy fej vöröshagymát apróra vágtam és kevés olajon üvegesre pirítottam, majd rátettem a babot.
1 babérlevél, 2 gerezd apróra vágott fokhagyma és 1kk pirospaprika társaságában átforgattam az olajon, majd hozzáadtam szigorúan csak annyi vizet, ami éppen ellepte és 1tk sót.
Utána tésztagyúrás és futás következett, az előbbire majd a következő bejegyzésben visszatérek. Időm bőven volt, mert a bab kerek 2 órát főtt, néha kellett csak a vizet pótolgatni. Közben 3 paradicsomot leforráztam, meghámoztam és felkockáztam, valamint 1 dl paradicsomlét is előkészítettem. Amikor a bab már majdnem kész volt, hozzáadtam a paradicsomot, egy kevés őrölt erőspaprikát, és azzal is főztem úgy 10 percet. Idáig lenne a vegán verzió. (És így is nagyon jó.) De én még végül beletettem 1 pár felkarikázott bécsi virslit. Egyet forrt még és elzártam. Mivel úgy tűnt, hogy jól megy az ízéhez a sajt, reszeltem hozzá feltétnek egy keveset. Felvágtam még az elmaradhatatlan petrezselymet, és nagyon kevés füstölt sonkát. (Vessetek meg érte, de én az utóbbit nyersen szeretem igazán. ) Régen ettünk már paradicsomos ételt, bár tudom: a napon érett az igazi.

Sajtos-diós petrezselyemmártás tésztához

Az olasz pesto mintájára készült már nem először ez a mártás egyrészt, hogy kiéljem megint a petrezselyem iránti rajongásomat, másrészt, hogy fellendítsem a tésztáinkra tehető mártások (egyébként hihetetlenül bővülő) körét. Minden lehet magyar, ez is. Most így készült:
3 nagy csokor petrezselymet durvára aprítottam és beletettem a turmixgépbe. Felöntöttem 1dl szőlőmagolajjal és 1 gerezd fokhagymával összeturmixoltam. 4 szem diót mozsárban apróra törtem és egy csipet sóval és frissen őrölt zöld borssal együtt a mártáshoz adtam. Végül egy maréknyi nagyon apróra reszelt óvári sajttal összekevertem és hagytam összeérni.
Gyakran tartózkodom a sokféle fűszer és hozzávaló használatától. Most is így tettem, nem kombináltam túl az ízeket. Teljes kiőrlésű tésztával ettük.

Csülkös bableves csipetkével - VKF XXII.

Mostanában valahogy nem vagyok "készen" az épp aktuális VKF-fordulóra. Vagyis nem akkor csinálom azt, amit éppen oda be lehetne küldeni. Ez a bableves sem ilyen céllal készült, csupán azért, mert már vágytam rá. Jól esik ilyenkor télen (is.) Párom meg azt mondja, hogy nevezzek vele az egytálétel fordulóba. Mondom neki, hogy ebben az ételben nincs semmi különleges. De akkor is. Jó, végülis a blogom vállaltan magyar konyha, általában egyszerű fogásokkal. Hát legyen.
Szeretem főzni ezt az ételt. Az ember már előre a szájában érzi az ízeket: a füstölt hús és a sokféle zöldség harmónikus arányait. Ráadásul nem is nehéz étel. Én így gondolom. Ugyanis a füstölt íz csak finoman átjárja a babot és a zöldféléket, a húst meg meghagyom a férfinépnek, hadd falatozzák melegen-hidegen erős, komjáti kertünkben termett, ecetes tormával. S akkor jöjjön a recept:
Előző este 50 dkg gyöngybabot kétszeres mennyiségű vízbe áztatok.
Egy kisebb, szép füstölt csülköt mondjuk reggel 9-kor odateszek főni kuktában, 8 gerezd fokhagyma társaságában, annyi vízzel felöntve, amennyi épp ellepi. Erre azért használom a kuktát, mert teljesen felesleges a hosszú főzési idő alatt belenézegetni. A csülök a forrástól számítva 2 órát fog főni, tehát úgy fél 12 körül lesz kész. Vagyis addigra meglesz az alaplevünk.
Közben megpucolom a zöldségeket: 1 kisebb zellert, 5 sárgarépát, 4 fehérrépát, 1 fél karalábét, 1 kisebb vöröshagymát, 6 kisebb krumplit. Előkészítek még egy fél zöldpaprikát, egy fél paradicsomot és zöldfűszereket (friss petrezselyem- és zellerzöldet, valamint 1 karalábélevelet). Legkésőbb fél 11-kor nekilátok a babnak. Leöblítem róla az áztatóvizet, majd egy 8 literes fazékba öntöm. Kb. 4 dkg zsiradékkal átforgatom, majd 2tk pirospaprikát és egy mokkáskanálnyi sót teszek rá. Kicsit összeforgatom, majd felöntöm csak annyi langyos vízzel, ami épp belepi a babot, s hozzáadom azokat a zöldféléket, amiket inkább csak az íze miatt, s ezért egyben teszek a levesbe. Így később könnyebb lesz eltávolítani. Ezek a következők: a kettévágott zeller és (télen - amikor nem annyira friss:) a karalábé, a vöröshagyma, a paprika, és a paradicsom. Ehhez jön még a karalábélevélbe csomagolt többi zöldfűszer (így könnyebb is összekötözni, ráadásul a karalábélevél általában ingyen elhozható mindenhonnan, mert kidobásra szánják. Pedig nagyon jó ízt ad a leveseknek - is.) Ezek együtt nagyon rövid lében főnek majd egy órát. A gyöngybabot nehéz szétfőzni, ezért nem árt neki a viszonylag hosszú előfőzés. Közben elkészítjük a csipetkét: 1 tojás, 1kk só, aprított petrezselyemzöld és annyi liszt kell hozzá, amennyit felvesz. A keményre gyúrt tésztát előre kiszaggatjuk abba az edénybe, amelyben gyúrtuk. Ügyeljünk rá, hogy ne tapadjon össze, de ne lisztezzük túl. Az előre megpucolt zöldségek közül a fehérrépát már ekkor felapríthatjuk. Azért, hogy a zöldségek is egy edényben várakozzhassanak, mindig csak azt darabolom fel közülük, ami a következő lépésben kerül a levesbe. Bableves főzése közben egyébként rengeteg szabadidőnk is marad: nekem közben sikerült konyharuhákat mosnom, futni is voltam, sőt, az aktuális adójogszabályokba is beleolvastam. Fél 12-kor kinyitjuk a kuktát, és óvatosan (két szedőkanál segítségével) kiemeljük egy tányérra a megfőtt húst. Nagyon puha már ekkor, a két csontot is könnyedén el tudjuk távolítani úgy, hogy a csülök formája szépen megmaradjon. A babhoz adjuk a fehérrépát és a hús levéből annyit szűrünk rá, hogy megint ellepje a zöldségeket. Kicsit később a közben összevágott sárgarépa jön, megint egy kis húslével felöntve. Időnként megkóstoljuk a levest, így szabályozni tudjuk, hogy mennyire érvényesüljön benne a füstölt íz. Ha nagyon markáns, akkor langyos vízzel felváltva önthetjük rá a csülök átszűrt levét. De mindig csak keveset. Ha a répa már félig megfőtt, a kockára vágott krumpli is a levesbe kerülhet (ilyenkor hozzáadhatunk még egy szárított erőspaprikát is), s amikor az már majdnem puha, akkor még hozzáöntjük a végleges mennyiségű húslét (és esetleg vizet). Egyet forr még és készen vagyunk. A csipetkét én külön szoktam megfőzni, vagy egy kis sós vízben, vagy a levesből veszek ki hozzá. Ennek az az oka, hogy a bablevest nem csak frissen fogyasztjuk, és én nem szeretem, ha másnapra felpuhulnak a tésztafélék, ezért inkább külön készítek minden étkezéshez. Délután 1 órára terítéssel, tálalással együtt kész a kiadós ebéd.
(Ha jól választottuk ki a füstölt húst - vagyis nincs kiszáradva, túlfüstölve - akkor kellemes ízű levesünk lesz, s szinte az összes húslét felhasználhatjuk. Néha csülök helyett egyszerű bordacsontot veszek. Mivel ez terjedelmében is kisebb és hamarabb puhul, ilyenkor együtt főzöm a babbal. Ez utóbbi változatot készítjük akkor is, ha odakint, bográcsban főzünk.)

Fokhagymás-négylisztes kenyérlángos

A kelttésztákhoz való vonzódásom már ismeritek. Kenyérlángost (sajnos nem kemencében) viszonylag gyakran készítek. Ha nem kap semmilyen ízesítést, akkor édesen és sósan (lekvárral, tejföllel, sajttal) is esszük. Ezúttal azonban fokhagymás változatot sütöttem. Kellett hozzá:
10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 10 dkg búzadara, 10 dkg finomliszt, 30 dkg rétesliszt
valamint: 1 cs (7g) szárazélesztő, 4 ek kukoricaolaj, 2tk só, 3 dl víz, 4 gerezd apróra vágott fokhagyma
Fentiekből 1 ek olajat félretettem, a többi hozzávalóból elkészítettem a tésztát, majd meleg helyen kelesztettem. Jó háromnegyed óra múlva olajozott lisztezett sütőlapra fektettem és kézzel széthúzkodtam a tepsi méretére. Letakarva ismét kelesztettem egy félórát, majd megkentem a félretett olajjal és 220 C fokra előmelegített, gőzös sütőben kb. 20 perc alatt megsütöttem. Jó ropogós héja lesz. Frissen a legjobb, de másnap is eleszegetjük. Ezúttal semmi nem került a tetjére, mert zöldségleveshez falatoztuk.

Zöldfűszeres mártogató

Tegnap már emlegettem, milyen jó lehet egy petrezselymes mártogató a kisült fűszeres párnákhoz. Ma készítettem egyet, de végül más nevet kapott az összetevők okán. Mellőztem ezúttal a tejtermékeket, de aki szereti, tehet hozzá egy kis kefírt. Az íze a citrom és a fokhagyma okán is nagyon intenzív.
A következő hozzávalókat turmixoltam össze: 2 csokor petrezselyem, 1kk lestyán, 1kk metélőhagyma, 1kk bazsalikom, 1 egész meghámozott (és kimagozott) citrom, 4 gerezd fokhagyma, 1dl szőlőmagolaj. Utána tettem bele még frissen őrölt zöldborsot és egy csipetnyi sót. Fogyasztásig a hűtőbe került.