Pogány paprikakrém mindeféle kórság ellen

"Már meggyújtották a lámpákat, amikor elmentem a bazilika előtt; a mellékutcák megteltek kék és barna árnyakkal."
(Márai Sándor)

Hiába terveztem, csak nem jutottam el egyetlen bejegyzésírásig sem az ünnepek idején. Így most igyekszem összefoglalni az elmúlt egy hónap történéseit.

A december vége is munkával telt, így az ünnepi készülődésre kevés idő jutott. Egészen visszafogottan főztem-sütöttem, mégpedig a betervezett dolgokat, vagyis főleg halat, no meg egy-két adag paleo aprósüteményt. A belátogató vendégeknek ezen felül azért készült még almásrétes és tésztába tekert sült zöldségek.
Az időszak nagy újrafelfedezettje volt a kaszinótojás és általában a franciás dolgok, mert ebből minden bolti változat (gasztrosznobizmus nélkül is) egyszerűen kiállhatatlan, édesítőszeres, tojáslés kotyvalék, otthon elkészítve viszont mennyei ebéd vagy vacsora.

Mindazonáltal nem állítom, hogy sokat ettünk volna, így megőrizhettük súlyunkat és a télen is tevékeny életformát.

Ahogy már korábban említettem, a karácsony tavaly is Apu köré szerveződött, délután elsétáltunk a templomi pásztorjátékra vele, amit persze sírás-rívás nélkül nemigen lehetett kibírni. Rájöttem, hogy egy bizonyos kor után az ember (némber) gyakorlatilag bármin képes elsírni magát...

A szentestét is nála töltöttük. A tervezett diavetítést meghiúsította a technika ördöge, de azért pár nappal később, kicsit népesebb vendégsereg körében sikerült mégis sort keríteni rá. Igyekeztem úgy válogatni a régi diákat, hogy minden jelenlévő érdekeltnek érezze magát.
Jól is sikerült ez a családi összejövetel, noha estére - hosszú évek óta először - belázasodtam.

Öcsémék pedig még az első ünnepnapon látogattak el hozzánk, gyönyörűen sütött a nap, így Apuval és velük közös sétát tettünk.

A két ünnep között tanítottam, 30-án pedig (megfázás ide vagy oda) Miskolcra utaztunk. Apu mellett tesóm vállalta pár napra a teendőket (és tovább folytatták a vetítéseket meg a sétákat, persze.)

A borsodi program a szokásos módon zajlott. Ennek fénypontja számomra többnyire a kora délutáni megérkezés, s a ránk váró gőzölgő húsleves. Párom Anyukájának és Laci bácsinak látható készülődése. Ez a pillanat - túl nem kevés idegeskedésen, és még elején a várva várt pihenésnek - szinte felülmúlhatatlan. Este meglátogattuk Géza barátunkat is, akivel azért évente egyszer általában sikerül egy közös bükki túrát összehoznunk.

Az év utolsó napját a Nomádportán töltöttük, szedtünk fel csicsókát, sütőtököt, hoztunk le a padlásról tavaly előtti diót (tavaly a tavaszi fagy miatt nem volt termés), és szedtünk ki málnatöveket tesóméknak. Természetesen falubeli rokonainkat és barátainkat is meglátogattuk, melegedtünk egy kicsit náluk, és nem utasítottuk vissza a szíves kínálást.
A falubeliek a falu "központjában" közös Betlehemet állítottak. A kis épület fából, szalmából készült, a figurákat rongyokból készítették, ruhájukat és a kis állatfigurákat kedves ismerősünk, Jolika horgolta. A gyerekek pedig rajzokat készítettek még hozzá.
Nagyon jó látni, hogy ebben a pici és nem éppen fiatal faluban van közösségi élet, a katolikusok és protestánsok egy kórusban énekelnek, az advent idején pedig minden gyerekhez eljött a Mikulás.

Január 1-jén az újévet a miskolci Minorita templomban köszöntöttem. Korábban még nem jártam az épületben, de nagy örömömre már délután is nyitva volt. Régen voltam ilyen ódon templomban, sok mellékoltár is van, és lehet mécseseket gyújtani a szeretteinkért. Jól is esett aznap a séta. Párom a barátaihoz biciklizett.

A következő napon csak pihenés volt, kötögetés (hurrá!) és közös olvasás, beszélgetés. 3-án pedig indulás haza. Addigra az eltussolt megfázás szépen előbújt rejtekéből.

Jól éreztem magam e pár napban, és nem tagadom, jól esett egy kicsit kilépni a mindennapok szabályszerű feladataiból. Nem ettünk most túl sokat, volt egy kis süteményezés, de párom Anyukáját sikerült lebeszélni a rántott húsról, s meggyőzni, hogy a sült hús, pörkölt sokkal egyszerűbb és jobb is nekünk. Azt is kibírta, hogy a pár együtt töltött nap alatt egyszer se menjen át a szomszédos cukrászdába plusz sütikért. Sőt, paleo páromnak még brokkolit is csinált a húsokhoz. Mi több, reggelire nem rámolta elénk a hűtő teljes tartalmát, belátta, hogy mi így is, úgy is gyümölcsöt reggelizünk. Kivételesen nem is szedtem fel plusz súlyt az ünnepek alatt.

Azóta pedig beindultak a munkás hétköznapok és elkezdődött a farsang. Konkrét nagy tervek nélkül, de bizakodva tekintek előre. Az már tavaly kiderült, hogy az étrendi változtatások rengeteg többletenergiát adnak a futás mellett. Továbbra sem lettem igazán paleo, de a korábbi cukor-, tejtermék, késztermék- és transzzsírmentes táplálkozásom egy fél éve gluténmentessé is vált. Én azért eszem gabonát, de csak rizst (abból is keveset), néha kukoricát. A krumpliról sem mondtam le. Mindemellett marad a minimalusta konyha, azt hiszem, idén sem lesz több időm főzni.

Azt viszont tudjátok, hogy odavagyok a kencékért, mártogatókért, és a csípős ízeket is szeretem, főleg télen. Ez a paprikakrém pont ilyen: nagyon erős. Azon kívül, hogy számtalan pozitív élettani hatást kapcsolnak az erőspaprikához, mindenképpen elmondható, hogy kifejezetten felmelegít és elűzi a megfázást. A tea mellett így fontos része a napjaimnak. Húsokhoz is szeretem, de nyers zöldségeket is szívesen mártogatok bele. Téli hozzávalókból, vagyis szárított alapanyagokból készül.
(A paprikák egyébként már advent idején is jó szolgálatot tettek: az aromamécses üres víztartójába helyezve finom illattal töltötték meg a konyhát, most pedig az ízüket élvezzük.)

Hozzávalók (kb. 1.5-2 dl-hez): 6-8 szárított erőspaprika, 3-4 szárított paradicsom, 4 gerezd fokhagyma, fél tk só (vagy ízlés szerint), fél tk köménymag, kb. fél dl jó minőségű, hidegen sajtolt olaj

Elkészítés: A paprikák zöld szárát levágjuk, húsukat összetörjük (a magok jöhetnek!), és a paradicsommal együtt egy kisebb edénybe tesszük. Forró vizet öntünk rá, és egy órát állni hagyjuk. Ezután leszűrjük és alaposan lecsepegtetjük. A többi hozzávalóval és a megtisztított fokhagymával összeturmixoljuk.

(A fűszerpaprika Magyarországon pogány bors néven is ismeretes volt, innen a mártogató neve.)
Ételízesítőnek is kiváló.

Tokaji borcetek

Ahogy már itt a blogon olvashattátok, április első felében kaptam egy kóstoló csomagot tokaji borecetekből azzal a feladattal, hogy próbáljam ki különböző ételekben.
Az az igazság, hogy e finom és könnyű ízű ecetek kapcsán nekem azonnal a gyümölcsök jutottak eszembe. Nagyon szeretem ugyanis a vinegrette-típusú gazdag, gyümölcsös mártásokat.
Mivel még eperből nem készítettem, és az az egyik első gyümölcs, az volt a tervem, hogy a muskotályos borecetet ezzel a gyümölccsel házasítom össze.

Csakhogy szembesülnöm kellett a valósággal: a receptek bemutatására kitűzött május eleji határidő nem támogatja a tervemet, ízletes eper vagy más friss gyümölcs még nincs, csak az import vízízű. Téli almából és citrusokból meg már csináltam egyszer, nem akartam ismételni.

Így az epres vinegrette várat magára (az eperszezonra), ahogy a többi gyümölcsös tervem is. Talán emlékeztek még a málnából vagy kékszőlőből készült ketchup-változataimra, hát ehhez hasonlókat is csak később lehet majd készíteni.

Így sorra vettem, mi jöhet szóba. Zöldek már vannak, köztük a két kedvenc, spenót és sóska is. A saláták ilyenkor is népszerűek, a zöld szín pedig kifejezetten jól esik a szemnek és a gyomornak is.
Már sokszor leírtam, csak ismétlem magam, amikor megemlítem: a spenótot és a sóskát leginkább nyersen szeretem. A vadsóska a Bódva-parton és már az udvarunkban is megterem, kitűnő szomjoltó, és szinte egész évben hozzáférhető. Ha zöld, hát legyen kövér, találtam néhány szép bébicukkinit is hozzá. Ehhez készült egy könnyű, citromos-ecetes öntet a tárkonyos tokaji borecettel, borssal, szezámmaggal, kevés szőlőmagolajjal.

A muskotályos borecetet azonban mindenképp ki akartam próbálni, s ha már gyümölcs nincs, egy intenzív ízű mártogatót készítettem belőle, amely jól jöhet sültekhez, rántott vagy nyers zöldségekhez, vagy nassolni sült krumplihoz.

A mártogató gazdag alapját egy besűrített alaplé adja (most grillezett zöldségekből készült, de lehet bármilyen sült vagy csirke alapleve), ehhez szójaszószt és muskotályos borecetet használtam fel.

Íme a két recept:

Muskotályos mártogató tokaji borecettel

Hozzávalók (4 személyre): 1 deciliter zöldségalaplé (vagy sült- esetleg csirke-), 2 evőkanál szójaszósz, 1 evőkanál tokaji muskotályból készült borecet

Elkészítés: az alaplevet szobahőmérsékletre melegítjük, majd hozzáadjuk a szójaszószt és a borecetet.
_____________________

Vadsóska saláta bébicukkinivel tárkonyos tokaji borecetben

Hozzávalók (4 személyre): 20 dkg (vad)sóska, 2 bébicukkini, 1 evőkanál hidegen préselt (szőlőmag)olaj, 1 evőkanál szezámmag, 2 evőkanál tárkonyos tokaji borecet, 0,5 deciliter víz, 1 evőkanál citromlé, frissen őrölt zöldbors

Elkészítés: a zöldféléket megmossuk, lecsöpögtetjük. A sóskaleveleket tányérokra rendezzük, majd a hosszában vékonyra szeletelt bébicukkiniket helyezzük rájuk. Megszórjuk szezámmaggal és frissen őrölt zöldborssal. A vizet elkeverjük a citromlével és az ecettel. A salátára locsoljuk. Végül megöntözzük egy kis olajjal. Vajas pirítóssal könnyű vacsora is lehet.

A tokaji borecetek tényleg nagyon finomak, jó velük dolgozni. Szép, tiszta színük van, egyértelműen elkülönülnek már illatukban is a különböző ecetek. Tetszik, hogy az ízük könnyű, nem túl erős. Csomagolásuk szép, jó kis gasztroajándék is lehet! Mindenkinek szeretettel ajánlom.

(Közben a Kőteleki Kaptár mézes receptversenye is lezárult. Gratulálok a győztesnek, nagy érdeklődéssel várom a recepteket, és köszönöm a zsűri különdíját!)

Kapros-csípős zakuszka

Az ökörnyállal kezdődik, a must szagú erjedéssel, a dáliákkal...
(Márai Sándor: Szeptember)

Két hónapja már, hogy nem írtam a blogra semmit. Azért voltak, akik mégis be-benéztek, felkeresték a tavaly nyári recepteket, az éppen aktuális gasztroajándékokat. Örülök, hogy ha én nem is, ők legalább elkészítették pl. a házi ételízesítőt vagy a sárkánylecsót.

A szünetnek több oka is volt. Az elsődleges persze Apu betegsége, amely továbbra is rengeteg időmet igénybe veszi. A konyhára így már nemigen jut, igaz, a kedv is kevesebb. De emellett az is közrejátszott, hogy megváltoztak az étkezéseink, párom teljesen átállt a paleolit étkezésre, én meg igyekeztem visszatérni a testkontrollhoz. Ez - ahogy már írtam korábban - többnyire valamilyen nyers zöldségekből álló salátát jelent számunkra ebédre (amit én egy kis olajjal és fűszerekkel is gazdagítok), s mellé neki többnyire egy szelet hal vagy hús kerül, nekem krumpliféle (pl. tócsni.)
Talán nem tűnik változatosnak, de a meleg nyár és tennivalóink közepette nekünk tökéletesen megfelelt.
A reggeli évek óta a megszokott gyümölcsturmix (párom szavával: misz-majsz), vacsorázni nemigen szoktunk, legfeljebb vagy egy teát vagy valamilyen gyümölcsöt fogyasztunk.

Ez ugyebár nem olyan étrend, mely sok érdekességet kínálna egy gasztroblogra.
Szeptembertől pedig a lanyhább nyári szezont a tanítás területén is felváltotta a szorosabb órarend.
A hónap elején (bár az időjárás nem kényeztet minket) sikerült azért egy kerti összejövetelt rendezni: kicsit előrehozva együtt ünnepeltük párom születésnapját és a Mária-napot nagynénémmel, nagybátyámmal, unoktestvéremmel, párjával és párom édesanyjával. Ezúton is köszönet mindenkinek, hogy vállalták a nehézségeket is, és alkalmazkodtak Apu szűkre szabott lehetőségeihez.
Az ételek a következők voltak: bográcsban főtt vaddisznópörkölt hasábkrumplival, frissen készült vegyes savanyúság, zserbó, sajtos-diós kerék (e recept kicsit módosítva), tiramisu.
Mindenki hozott/csinált valamit, mert nekem most nehéz lett volna egy egész vendégsereget jóltartani. Az összejövetelt kisebb esőcsöpörgéssel és szürke égbolttal megúsztuk.

Ezt követően párom hazavitte édesanyját Miskolcra, majd továbbutazott a nomádportára. Kell a házon is javítgatni, és más munkák is vártak rá (megígért tévé-, rádió-, mosógépjavítás a falubelieknek.) Nem tervez hosszabb ottlétet, meg az idő sem az igazi, sok az esős nap.
A komjáti blogot azonban lelkesen tovább írja, nap mint nap.

Én pedig úgy jártam e héten, hogy annyiszor köszönt rám a kápia, hogy végül nem tudtam ellenállni neki. Ismételni ritkán szeretek, ezért a tavalyi paprikakrémek helyett egy olyan mártogatós-változatban törtem a fejem, ahol a kápia lesz az igazán meghatározó íz, másodhelyen a padlizsán, és a paradicsom szerényen háttérbe vonul. (A tavalyi arányok másfélék voltak.) Ízesítésként pedig azért is teszek bele petrezselymet és egy kevés kaprot, úgy, hogy ne tolakodó, de azért felismerhető legyen az íze. Úgy gondoltam, hogy a kápia-padlizsán-paradicsom hármashoz az intenzív kapor íz nem megy, de azért megmutatjuk neki.
Emellett kívántam a csípős ízt, és így erős paprikával, vöröshagymával, fokhagymával is - és természetesen hidegen sajtolt olajjal - gazdagítottam a krémet.
A zakuszkában megszokott babért viszont elhagytam, mert egyrészt sok lett volna ide, másrészt nem különösen kedvelem. A végeredmény sikere az arányokon múlik, úgy gondolom. Ne legyen túl erős, túl fűszeres.
Turmixgéppel pürésítettem az ételt, mert elsősorban mártogatónak (pl. sült krumplihoz) vagy szószként (hússzelethez) szeretnénk fogyasztani.

Hozzávalók: (kb. 2 liter zakuszkához): 8 nagyobb kápia paprika, 3 kisebb padlizsán, 3 közepes paradicsom, 2 zöldpaprika, 1 zöld csípőspaprika, 1 nagy fej vöröshagyma, 6-8 gerezd fokhagyma, 1 csomag petrezselyem, 4-5 szál kapor, 2 kk só, frissen őrölt feketebors, kb. 1,5dl hidegen sajtolt olaj

Elkészítés: a paprikát (a csípős kivételével), a padlizsánt és a paradicsomot egy nagyobb tepsiben 180 C fokon másfél óra alatt megsütöttem. Fólia alatt hagytam kissé hűlni a sütőben, hogy bepárásodva könnyebb legyen megpucolni őket. Lehúztam a héjukat, a paprikákat kicsumáztam, és mindent egy nagyobb tálba tettem. A felesleges vizet leszűrtem róluk. Hozzáadtam az apróra vágott hagymaféléket, zöldfűszereket, egy kisebb darab erőspaprikát, kevés sót, borsot. A turmixgépben több adagban, olajjal felöntve pürésítettem.

(Mivel nem télire szántam, és nem is úgy készült, a hűtőben tárolom a felhasználásig. Ha el szeretnénk télire is tenni zakuszkát, akkor ne használjunk nyers hozzávalókat, főzzük fel az egészet, és kiforralt üvegekbe tegyük, majd azokat néhány percre állítsuk fejre.)

Mustáros-ecetes-olajos barackmártás

én nem tudom hogyan kell:
(az ember csak ritkán mer
nem hisz már álmokat
gyűjt csupán ráncokat
félve néz tükörbe
ez maradt belőle
túl szikes éveken
még nem tudja mit jelent
még nem tudja hogyan kell
mivel és mit ront el)

én nem tudom hogyan kell
mivel mit rontok el

hogy végül mi marad
hogy végül ki marad
marad-e
belőlem

(erős ildikó - úton)

Már télen ilyen gyümölcsmártásra vágytam, persze akkor csak almával és déligyümölccsel tudtam elkészíteni, íme, itt álldogál a hóban. Utólag nézve a színe is elég sápadt, de furcsa is lenne egy élénk színben pompázó mártás február végén. Szerencsére azonban most - a barackszezon idején - is eszembe jutott, sárga- vagy őszibarackból egyaránt nagyon finom.
A külhoni konyhák irodalmában a hasonló mártások vinaigrette névre hallgatnak. Kerül beléjük valamilyen gyümölcs, ecet, olaj, mustár és többnyire hagyma, őrölt bors is. Én az utóbbi kettőt mostanra elhagytam, nem, mintha nem szeretném, de valahogy a gyümölcsös ízhez most nem kívántam. Inkább azon igyekeztem, hogy a barack minél dominánsabb maradjon.
Igazi ínyencség sültek mellé vagy salátákra, de grillezett zöldséget is szívesen mártogatok bele.
S bár sokáig eláll, gasztroajándéknak inkább más gyümölcsből készítve ajánlhatom. A sárgabarack színe ugyanis idővel barnul kissé, inkább frissen fogyasszuk. A téli változat viszont hónapokon keresztül megőrizte színét és zamatát a hűtőben (kicsit sokat készítettem ugyanis belőle.) Piros bogyósokból és őszibarackból vagy körtéből is nagyon jó lehet.

Hozzávalók (1,5-2dl mártáshoz): 4 érett sárgabarack, 2ek fehér balzsamecet, 1tk (magos) erős mustár, 2ek (szőlőmag)olaj, 1ek méz, csipet só

Elkészítés: A sárgabarackot kimagozom, darabolom, és a többi hozzávalóval együtt turmixgépben pürésítem. A mártást tálalás előtt behűtöm.

Utólag belekukkantottam most a Szakácsok könyvébe. Az is több remek ízkombinációt kínál a vinaigrette-típusú mártásokra, érdemes kipróbálni kis adagokban, hogy lássuk, melyik ízlik igazán. Gyorsan készül, alig van vele teendő.

Gyümölcsös-ecetes olajmártás

Van úgy, hogy téved az ember, csak bevallani ne lenne
olyan nehéz. És van úgy, hogy hibázik. Nem tévedésből.
Pontosan tudja. S nem csupán közben, már előtte is.
Mégis megteszi. Még ha sajátmagán kell is átgázolnia.
Akkor is. Az értelemnél erősebb kényszer úrrá lesz mindenen.
Az észnek nevezett kombinációs játék csak
szánalmas törpe a világmindenség mozgatórugói közt.
A hegedűk ilyenkor szégyenkezve elhallgatnak.

(erős ildikó - válasz egy prózára - részlet)

Ez valami igazi finomság. Még így is, hogy nem barackkal vagy bogyós piros gyümölccsel készült, bár alig várom, hogy majd nyáron azzal is kipróbáljam. Vagy körtével... Ráadásul hamar megvan, salátára is, sültekre is jó, de nekem akár sültkrumplihoz mártogatónak.
Most csak alma volt itthon és déligyümölcsök, így ezekből választottam.

Hozzávalók: 1 apró fej vöröshagyma, két hámozott alma magház nélkül, 1 kisebb banán, 1 fél narancs leve, frissen őrölt fekete bors, 5dkg erős mustár (én magosat használtam), 1kk só, 1ek méz, 1dl fehér balzsamecet, 2 dl finom olaj (szőlőmag-, dió- vagy oliva).

Elkészítés: A hagymát és a gyümölcsöket apró darabokra vágjuk és az olaj kivételével a többi hozzávalóval összeturmixoljuk. Végül az olajat kis sugárban fokozatosan hozzáadjuk és fényesre keverjük. Hűtőben 2-3 hétig biztonsággal eltartható, fogyasztás előtt érdemes kicsit felrázni.

Tessék kipróbálni!

Szezámos sültpaprika szósz pirított morzsával

most szólni kéne hogy vagyok
nem többet csak ennyit épp
hogy világőrző angyalok
szárnyán pihenek s a lét
kristálygömbje rejt előlem
minden jövőt ölelést

(erős ildikó - így - részlet)

Ehhez hasonló szósszal (mártással, krémmel, pástétommal) több blogger is időről-időre megörvendeztet minket. Mi több, néhányan csodás színű kápiapaprikából alkotnak. Nekem az most nem volt, helyette kaliforniai piros és hagyományos fehér húsú paprikát használtam, paradicsommal is kiegészítve. Megint kedvenc tésztáimra akartam egy újdonsült mártást, amely színében és ízvilágában is alternatívája lehet a nemrégen posztolt sajtos-diós petrezselyemmártásnak. Ezért ebbe dió sem került (mostanában amúgy is sokat szerepelt), viszont pirított zsemlemorzsával és szezámmaggal készítettem. Így:
Egy kisebb tepsiben 200 fokon bő félóra alatt megsütöttem 1 nagy kaliforniai és 2 édespaprikát 2 kisebb paradicsom társaságában. A sütőből kivéve lefedtem a tepsit húsz percre, hogy azután könnyebben lehúzhassam a sültek héját. Közben 1 ek kukoricaolajon kissé megpirítottam 3 ek zsemlemorzsát 2kk szezámmaggal együtt. A paprikákat és a paradicsomokat meghámoztam, kicsumáztam, daraboltam, és a turmixgépbe tettem levükkel együtt. Hozzáadtam: 1kk Csípős Rózsát, 1kk zakuszkát, 1 nagy gerezd fokhagymát, 1 csipet őrölt köményt, pár csepp citromlevet, kevés frissen őrölt borsot és 2 ek kukoricaolajat. Összeturmixoltam. Ezután belekevertem a szezámmal együtt pirított morzsát. Most tésztára került, de sült krumplihoz vagy grillezett zöldséghez is finom mártogató lehet. (Mivel maradt belőle, ez utóbbi állítást mindenképpen ellenőrizni fogom!)

Zöldfűszeres mártogató

Tegnap már emlegettem, milyen jó lehet egy petrezselymes mártogató a kisült fűszeres párnákhoz. Ma készítettem egyet, de végül más nevet kapott az összetevők okán. Mellőztem ezúttal a tejtermékeket, de aki szereti, tehet hozzá egy kis kefírt. Az íze a citrom és a fokhagyma okán is nagyon intenzív.
A következő hozzávalókat turmixoltam össze: 2 csokor petrezselyem, 1kk lestyán, 1kk metélőhagyma, 1kk bazsalikom, 1 egész meghámozott (és kimagozott) citrom, 4 gerezd fokhagyma, 1dl szőlőmagolaj. Utána tettem bele még frissen őrölt zöldborsot és egy csipetnyi sót. Fogyasztásig a hűtőbe került.