Sajtkuckó meg egyebek (Fokhagymás-sajtos gombaszósz)

Még jó, hogy elalhatunk közbe-közbe
és utóljára. (Pilinszky János)

Nehezített terepen játszunk most Apuval. Hétvégén és egyúttal a nemzeti ünnepen - mert mikor máskor? - az ügyeletes doki javaslatára bementünk mentővel a Jahn Ferenc Kórházba. Régóta húzódó urológiai problémáján a fiatal orvos nyomban szikével segített, így egy darabig most egy sebbel és egy katéterrel is együtt kell élnünk - a már megszokott mozdulatokat átvariálni: újratervezés. Például nem emelhetem most úgy őt, hogy a lábammal is támasztom alulról - mert ez most nem lenne kellemes. Nehezen tűri a szobafogságot, pedig az idő nem éppen csalogató. És persze türelmetlen, mint mindig. Hiába mondom, hogy nekem nem ez a szakmám, és egyébként sincs hová sietni. Legalábbis neki. Ehhez képest már a műtét utáni első nap is egy óra alatt végeztünk a reggeli készülődéssel sebkötözéssel együtt. Nem semmi...

Igazából azt sajnálom, hogy problémájára a szélütés előtt nem keresett megoldást, csak húzta-halasztotta. Utána májusban voltunk ugyan a helyi rendelőintézetben, de akkor csak az e korban szokásos prosztata megnagyobbodás lehetősége merült fel. Aput szállítani nem egyszerű dolog, és később az orvost elérni sem volt az. Sőt, kiderült, hogy az urológián nincs helyettesítés, összesen egy doki rendel, így több alkalommal is hiába próbálkoztam szabadsága idején. Semmi gond, gondoltam, ha sürgős dolog lenne, a Szent Imre Kórházba biztos mehetünk. Hát nem. E hétvégén megvilágosodtam: nincs urológia a Szent Imrében. Csak a Dél-pestiben. Hát jó. Nekünk az is "ismerős", több, mint 30 évig Erzsébeten laktunk.

A múlt héten ettől eltekintve sem unatkoztunk, mert itt voltak a negyedéves bevallások a tanítás mellett, sőt, Apu 21-én betöltötte a 66. évét, így egy kis mini köszöntést is rendeztünk neki. Megkapta a kedvenc sütijét, sört és hangoskönyvet. Vettem neki egy TENS-készüléket is (elektromos idegstimulátor), de persze hallani sem akar a kipróbálásáról. (Pedig nem olcsó, ráadásul az a cég gyártja, ahol 25 évet ő is dolgozott.) És aznap igyekeztem a szokásosnál is több időt vele tölteni.

Azután jártunk Apuval a Sajtkuckónál, ami a budafoki sajtgyár (ERU) portáján nyílt néhány hónapja. Végre megszemléltük a kínálatot. Azaz csak én, ugyanis az akadálymentesítést nem várhatjuk el mindenütt: Apu kint várakozott. A benyomás vegyes: sokféle sajt van (bár a juhsajtokat hiányoltam), viszont a kínálat a kis kuckóban áttekinthetetlen, például a hűtést igénylő sajtokat nem lehet mustra alá venni. Az eladó hölgy nem volt udvariatlan, de nem is igyekezett e technikai problémán átsegíteni. Pedig mondtam neki, hogy most jöttem ide először, és érdekelne, mi minden van.
Azért is furcsán nézett rám, amikor arról érdeklődtem: van-e esetleg valamilyen válogatásuk a kemény sajtokból. Szerintem egyáltalán nem lenne butaság - a kereslettől függően - néhány ilyen csomagot összeállítani, leginkább olyasmire gondoltam, mint egy bonbon, amit akár ajándékba is vihet az ember. Egy egyszerű kis karton vagy farostlemezke alulra, rá a falatnyi sajtok - mondjuk 3x5-ös formába rendezve, celofán a tetejére, kész. Egyszerű, elegáns, és kínálja magát az ínyenceknek. (Vagy azoknak, akik, mondjuk nincsenek oda az édességért.) No mindegy. Mi beértük ezúttal egy zöldfűszeres lágy sajttal és némi rokforttal.

Mi minden történt még a múlt héten? Nem is tudom. A szomszéd Marika néni is kitalált mindig ezt vagy azt, legutóbb, hogy hozzak neki valami "magellánt", vagy hasonlót. Mondom, mi az? Valami tisztítószer? (Mert azt sokat használ.) Nem. Mondom: mire való? Hát levesbe is, meg mindenfélébe. Mondom: leveskocka? Nem. Jó, akkor ételízesítő, mint a vegeta? Igen, de nem vegeta. Azt ne hozzak, az van neki. Mondom: Maggi? Nem tudja. Végül párom hozott neki valami Maggi ízvarázst, vagy mi a csudát, s az éppen megfelelt.
Azután kisérleteztem néhány új kézműves darabbal, ismét lefotóztam kedvenc dísznövényem, a mindig változó és mindig gyönyörű madárbirst, és valamikor - de tényleg nem tudom, mikor - ezt az egyszerű szószt is elkészítettem.

Hozzávalók: 50 dkg gomba vegyesen (nekem most csiperke és laska volt), 5dkg durvára aprított parmezán, 10 szem dió, 6 gerezd fokhagyma, 1 kisebb vöröshagyma, 1 csokor petrezselyem, hidegen sajtolt olaj, só, frissen őrölt feketebors

Elkészítés: Deszkán a megtisztított gombát és vöröshagymát a fűszerkéssel durvára vágtam, majd olajon megsütöttem, hozzáadtam a petrezselymet, az áttört fokhagymát, sót, borsot, és az előzőleg száraz serpenyőben kissé megpirított, mozsárban összetört dióbelet. Félrehúztam a tűzről. Öntöttem még hozzá olajat, és - amikor már nem volt túl forró - apróra vágott sajtot kevertem hozzá.

Tésztára is való, de hidegen is finom pirítós kenyéren.

Szezámos sültpaprika szósz pirított morzsával

most szólni kéne hogy vagyok
nem többet csak ennyit épp
hogy világőrző angyalok
szárnyán pihenek s a lét
kristálygömbje rejt előlem
minden jövőt ölelést

(erős ildikó - így - részlet)

Ehhez hasonló szósszal (mártással, krémmel, pástétommal) több blogger is időről-időre megörvendeztet minket. Mi több, néhányan csodás színű kápiapaprikából alkotnak. Nekem az most nem volt, helyette kaliforniai piros és hagyományos fehér húsú paprikát használtam, paradicsommal is kiegészítve. Megint kedvenc tésztáimra akartam egy újdonsült mártást, amely színében és ízvilágában is alternatívája lehet a nemrégen posztolt sajtos-diós petrezselyemmártásnak. Ezért ebbe dió sem került (mostanában amúgy is sokat szerepelt), viszont pirított zsemlemorzsával és szezámmaggal készítettem. Így:
Egy kisebb tepsiben 200 fokon bő félóra alatt megsütöttem 1 nagy kaliforniai és 2 édespaprikát 2 kisebb paradicsom társaságában. A sütőből kivéve lefedtem a tepsit húsz percre, hogy azután könnyebben lehúzhassam a sültek héját. Közben 1 ek kukoricaolajon kissé megpirítottam 3 ek zsemlemorzsát 2kk szezámmaggal együtt. A paprikákat és a paradicsomokat meghámoztam, kicsumáztam, daraboltam, és a turmixgépbe tettem levükkel együtt. Hozzáadtam: 1kk Csípős Rózsát, 1kk zakuszkát, 1 nagy gerezd fokhagymát, 1 csipet őrölt köményt, pár csepp citromlevet, kevés frissen őrölt borsot és 2 ek kukoricaolajat. Összeturmixoltam. Ezután belekevertem a szezámmal együtt pirított morzsát. Most tésztára került, de sült krumplihoz vagy grillezett zöldséghez is finom mártogató lehet. (Mivel maradt belőle, ez utóbbi állítást mindenképpen ellenőrizni fogom!)

Sajtos-diós petrezselyemmártás tésztához

Az olasz pesto mintájára készült már nem először ez a mártás egyrészt, hogy kiéljem megint a petrezselyem iránti rajongásomat, másrészt, hogy fellendítsem a tésztáinkra tehető mártások (egyébként hihetetlenül bővülő) körét. Minden lehet magyar, ez is. Most így készült:
3 nagy csokor petrezselymet durvára aprítottam és beletettem a turmixgépbe. Felöntöttem 1dl szőlőmagolajjal és 1 gerezd fokhagymával összeturmixoltam. 4 szem diót mozsárban apróra törtem és egy csipet sóval és frissen őrölt zöld borssal együtt a mártáshoz adtam. Végül egy maréknyi nagyon apróra reszelt óvári sajttal összekevertem és hagytam összeérni.
Gyakran tartózkodom a sokféle fűszer és hozzávaló használatától. Most is így tettem, nem kombináltam túl az ízeket. Teljes kiőrlésű tésztával ettük.