Kapros-csípős zakuszka

Az ökörnyállal kezdődik, a must szagú erjedéssel, a dáliákkal...
(Márai Sándor: Szeptember)

Két hónapja már, hogy nem írtam a blogra semmit. Azért voltak, akik mégis be-benéztek, felkeresték a tavaly nyári recepteket, az éppen aktuális gasztroajándékokat. Örülök, hogy ha én nem is, ők legalább elkészítették pl. a házi ételízesítőt vagy a sárkánylecsót.

A szünetnek több oka is volt. Az elsődleges persze Apu betegsége, amely továbbra is rengeteg időmet igénybe veszi. A konyhára így már nemigen jut, igaz, a kedv is kevesebb. De emellett az is közrejátszott, hogy megváltoztak az étkezéseink, párom teljesen átállt a paleolit étkezésre, én meg igyekeztem visszatérni a testkontrollhoz. Ez - ahogy már írtam korábban - többnyire valamilyen nyers zöldségekből álló salátát jelent számunkra ebédre (amit én egy kis olajjal és fűszerekkel is gazdagítok), s mellé neki többnyire egy szelet hal vagy hús kerül, nekem krumpliféle (pl. tócsni.)
Talán nem tűnik változatosnak, de a meleg nyár és tennivalóink közepette nekünk tökéletesen megfelelt.
A reggeli évek óta a megszokott gyümölcsturmix (párom szavával: misz-majsz), vacsorázni nemigen szoktunk, legfeljebb vagy egy teát vagy valamilyen gyümölcsöt fogyasztunk.

Ez ugyebár nem olyan étrend, mely sok érdekességet kínálna egy gasztroblogra.
Szeptembertől pedig a lanyhább nyári szezont a tanítás területén is felváltotta a szorosabb órarend.
A hónap elején (bár az időjárás nem kényeztet minket) sikerült azért egy kerti összejövetelt rendezni: kicsit előrehozva együtt ünnepeltük párom születésnapját és a Mária-napot nagynénémmel, nagybátyámmal, unoktestvéremmel, párjával és párom édesanyjával. Ezúton is köszönet mindenkinek, hogy vállalták a nehézségeket is, és alkalmazkodtak Apu szűkre szabott lehetőségeihez.
Az ételek a következők voltak: bográcsban főtt vaddisznópörkölt hasábkrumplival, frissen készült vegyes savanyúság, zserbó, sajtos-diós kerék (e recept kicsit módosítva), tiramisu.
Mindenki hozott/csinált valamit, mert nekem most nehéz lett volna egy egész vendégsereget jóltartani. Az összejövetelt kisebb esőcsöpörgéssel és szürke égbolttal megúsztuk.

Ezt követően párom hazavitte édesanyját Miskolcra, majd továbbutazott a nomádportára. Kell a házon is javítgatni, és más munkák is vártak rá (megígért tévé-, rádió-, mosógépjavítás a falubelieknek.) Nem tervez hosszabb ottlétet, meg az idő sem az igazi, sok az esős nap.
A komjáti blogot azonban lelkesen tovább írja, nap mint nap.

Én pedig úgy jártam e héten, hogy annyiszor köszönt rám a kápia, hogy végül nem tudtam ellenállni neki. Ismételni ritkán szeretek, ezért a tavalyi paprikakrémek helyett egy olyan mártogatós-változatban törtem a fejem, ahol a kápia lesz az igazán meghatározó íz, másodhelyen a padlizsán, és a paradicsom szerényen háttérbe vonul. (A tavalyi arányok másfélék voltak.) Ízesítésként pedig azért is teszek bele petrezselymet és egy kevés kaprot, úgy, hogy ne tolakodó, de azért felismerhető legyen az íze. Úgy gondoltam, hogy a kápia-padlizsán-paradicsom hármashoz az intenzív kapor íz nem megy, de azért megmutatjuk neki.
Emellett kívántam a csípős ízt, és így erős paprikával, vöröshagymával, fokhagymával is - és természetesen hidegen sajtolt olajjal - gazdagítottam a krémet.
A zakuszkában megszokott babért viszont elhagytam, mert egyrészt sok lett volna ide, másrészt nem különösen kedvelem. A végeredmény sikere az arányokon múlik, úgy gondolom. Ne legyen túl erős, túl fűszeres.
Turmixgéppel pürésítettem az ételt, mert elsősorban mártogatónak (pl. sült krumplihoz) vagy szószként (hússzelethez) szeretnénk fogyasztani.

Hozzávalók: (kb. 2 liter zakuszkához): 8 nagyobb kápia paprika, 3 kisebb padlizsán, 3 közepes paradicsom, 2 zöldpaprika, 1 zöld csípőspaprika, 1 nagy fej vöröshagyma, 6-8 gerezd fokhagyma, 1 csomag petrezselyem, 4-5 szál kapor, 2 kk só, frissen őrölt feketebors, kb. 1,5dl hidegen sajtolt olaj

Elkészítés: a paprikát (a csípős kivételével), a padlizsánt és a paradicsomot egy nagyobb tepsiben 180 C fokon másfél óra alatt megsütöttem. Fólia alatt hagytam kissé hűlni a sütőben, hogy bepárásodva könnyebb legyen megpucolni őket. Lehúztam a héjukat, a paprikákat kicsumáztam, és mindent egy nagyobb tálba tettem. A felesleges vizet leszűrtem róluk. Hozzáadtam az apróra vágott hagymaféléket, zöldfűszereket, egy kisebb darab erőspaprikát, kevés sót, borsot. A turmixgépben több adagban, olajjal felöntve pürésítettem.

(Mivel nem télire szántam, és nem is úgy készült, a hűtőben tárolom a felhasználásig. Ha el szeretnénk télire is tenni zakuszkát, akkor ne használjunk nyers hozzávalókat, főzzük fel az egészet, és kiforralt üvegekbe tegyük, majd azokat néhány percre állítsuk fejre.)

Muskotályos-fűszeres szőlőketchup

És idefönn az élet nem is élet,
Csak végtelen sejtésű nyugalom,
A csillagok némán álmodva égnek,
Sötéten szunnyad a falomb.
(Juhász Gyula)

Már az év elején, amikor először olvastam hasonló receptet itt, tudtam, hogy a gyümölcs ketchup sokféle variációban kipróbálásra kerül majd a konyhámban - a lehetőségektől függően.
Elsősorban a piros és mélysötét bogyósok adnak hozzá jó alapot különböző fűszerekkel társítva.
Először meggyből, majd málnából tudtam készíteni. Ma pedig kipróbáltam szőlőből is, mivel ez az egy gyümölcs, amiből most bőségben vagyok - párom hozta a nomádportáról szeptemberi látogatása alkalmával.
Tehát úgy képzeltem, hogy ez a pikáns mártás majd jól jöhet mind a húsos, mind a zöldséges ételekhez, sült és rántott finomságokhoz. Az otelló szőlővel kívántam szép színt adni neki, a muskotályszőlővel pedig finomítani az ízét.
Ehhez kerültek a savanyú anyagok: fehérborecet (szintén a nomádportáról), kevés balzsamecet és száraz fehérbor.
A fűszerek közül friss rozmaringot választottam hozzá (ezúttal párom édesanyja ajándékozott meg vele), azután egy rúd fahéj, egész szegfűbors, szegfűszeg, feketebors, egy apró szárított erőspaprika, só és cukor került bele.
Inkább idő- mint munkaigényes, ám az illat és az íz még ezért is kárpótol.
(Szívesen kipróbálnék egy galagonyás változatot is, de legutóbbi találkozásom a galagonyával Szádelőben volt, két évvel ezelőtt. Viszont a páromat majd megkérem rá, hogy a következő hazautazása előtt gyűjtsön nekem kökényt - talán addigra megcsípi az első fagy.)

A mai vasárnap a ferences rend alapítójának, Assisi Szent Ferencnek is ünnepnapja. Azt hiszem, még várat magára egy élvezhető filmfeldolgozás, a két legismertebb ugyanis ( a Napfivér, Holdnővér, 1972 és a Francesco, 1989) nekem nem okozott különösebb örömet. Az első, Zeffirelli-féle film kissé meseszerű, a második esetében Liliana Cavani igyekezett ugyan a hitelesebb ábrázolásra, s a rosszfiú hírében álló Mickey Rourke sem volt rossz választás a főszerepre - mégis felejthető.
Bár szó ami szó, nem könnyű jó filmet csinálni a szentek életéből. Egyrészt a téma felkínálja a katarzisteremtés lehetőségét, másrészt viszont mégiscsak nehéz kicsikarni belőle.

A ferences rend a kezdetektől fogva (XIII. század) jelen van Magyarországon, jelenleg is több óvodát, általános és középiskolát, főiskolát és segítő szociális intézményeket tart fenn (pl. az autisták részére.)
Egyik talán leg(el)ismertebb tagja a rendnek ma Böjte Csaba, aki többszáz gyerekről gondoskodik az általa alapított dévai árvaházban (Dévai Szent Ferenc Alapítvány).

Muskotályos-fűszeres szőlőketchup
Hozzávalók (két bambis üvegnyi adaghoz - kb. 6-7 dl): 1,5kg leszemezett szőlő (2 rész otelló, 1 rész muskotály), 200 ml fehérborecet, 50ml fehér balzsamecet, 50ml száraz fehérbor, 1 kisebb ág friss rozmaring, 1 rúd fahéj, 1tk egész szegfűszeg, 8 szem szegfűbors, ízlés szerint őrölt feketebors, fél tk só, 25 dkg cukor, 1 kis szárított erőspaprika

Elkészítés: A leszemezett szőlőt vízzel átöblítjük, majd egy nagyobb fazékba tesszük. Ráöntjük a borecetet, a balzsamecetet és a fehérbort, majd hozzáadjuk a fűszereket (a feketebors, a paprika, a só és cukor kivételével.) Felforraljuk, majd kis lángon, lefedve 1 órát főzzük. Ezután egy másik fazékba szűrjük a levét és ugyanebbe a sűrűjét is szitán áttörjük. (A visszamaradt darabos fűszereket, szőlőhéjat eldobhatjuk.) Az átpasszírozott fűszeres szőlőléhez adjuk a paprikát, a cukrot és a sót, majd fedő nélkül kis lángon forraljuk kb. 1 órát, míg nagyjából az egyharmadára sűrűsödik. Tányérra csepegtetve ellenőrizzük a sűrűségét. Végül frissen őrölt feketeborssal fűszerezzük. A főzés befejeztével a paprikát eltávolítjuk és a ketchupot még forrón tiszta üvegekbe töltjük. Az üvegeket pár percre fejreállítjuk. Fénytől védett helyen, felnyitás után pedig hűtőben tároljuk.

Húsos-zöldséges alapmártás

a fogalmak melyekről fogalmam sincsen
bölcs nyugalom csendjén szelídült vágyak
azt hiszem valahol itt laknak bennem
s minden valóság csupán látszat ---

(erős ildikó)

Miért tekintem a következő receptet alapmártásnak? Mert sokféle ételhez szoktam használni, és általában nagyobb adagot készítek egyszerre. Később rakott-sült tésztafélékbe kerül a leggyakrabban, például besamellel felváltva, vagy egyszerűen csak kifőtt tésztához keverem. Gyakran kerül még bele (vagy egy részébe) tejföl, és rizs- vagy tarhonyakörettel adom asztalra.
Esetleg a szokásostól eltérő rakott vagy töltött krumpli készül vele. Kelt vagy leveles tésztába is szoktam tölteni. Még nem próbáltam, de talán kelkáposztalevélbe vagy szőlőlevélbe is lehetne göngyölni. De azt hiszem, akkor tennék hozzá egy kevés rizst is.
Nagyon gazdag ízű, kiegyensúlyozott mártás, ami a húson és a zöldségeken túlmenően némi tejterméknek és paradicsomnak köszönheti lágy ízét. Különböző húsokból szoktam csinálni, de ügyelek rá, hogy ne legyen nagyon száraz a hús. Viszont füstölt vagy erős íz ebbe a mártásba nem kerül nálam.
Ami még lényeges: a hosszú főzési idő. Nem mintha 3 óra kellene a ledarált húsnak vagy az apróra vágott zöldségnek, de ennyi idő, ami alatt az ízek tényleg összesimulnak, semmi "nem lóg ki", és besűrűsödik a mártás. Én most csak másfél órát főztem - azaz fele ideig - a fotózás előtt, s így a képen még nem is látható a kívánt eredmény. Nem csinálom gyakran, de érdemes rászánni az időt.

(S ha a kelleténél - vagy a felhasználástól függően - mégis több leve maradna, hagyjuk a felesleget a hűtőben kissé megdermedni, kenyérre kenve is finom lesz.)

Időigényes, de véleményem szerint nagyon kiadós, gazdaságos felhasználása az önmagában talán nem túl nagy mennyiségű húsnak.


Párom néhány napot volt idehaza (azaz Budafokon) a héten, de a reggelin és ebéden túl nem sok időt tudtunk együtt tölteni, én tanítottam, ő javított, volt, hogy csak hajnalban feküdt le. Ma pedig már visszatért a nomádportára. Mivel ő nagyon szereti a húsfélét, többek közt ez a mártás is elkészült, idő hiányában egyszerűen csak főtt tésztával és reszelt sajttal ettük.
S bár ritkán iszunk alkoholt, ehhez az ételhez most jól jött volna egy pohár finom bor (csak nem jutott eszünkbe...)

Hozzávalók (kb. 3-4 liter mártáshoz): 50 dkg nem túl sovány darált hús (disznó, marha, esetleg csirke), kb. 5dl csirkealaplé, 3 szál sárgarépa, 1 kis darab zeller, 1 szál fehérrépa, 4 közepes paradicsom, 1 zöldpaprika, apróra vágott petrezselyem- és zellerzöld, 1 nagyobb vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1kk pirospaprika, kevés zsiradék, 1dkg vaj, 1dl tej és ízlés szerint só.

Elkészítés: a hagymát a zsiradékon üvegesre pirítjuk, rádobjuk a húst és így folytatjuk a műveletet. A zöldségeket és a zöldpaprikát megtisztítjuk, apróra vágjuk és hozzáadjuk az ételhez az áttört fokhagymával együtt. Amikor a hús és a zöldség már megpirult kissé, jöhet a pirospaprika és a zöldfűszer. Kevés sót adunk hozzá, majd fedő alatt hagyjuk, hogy a hozzávalók levet eresszenek az edényben. Amikor az étel zsírjára sül, újra és újra felöntjük egy kevés csirkealaplével. Így főzögetjük 3 órán át, s csak az utolsó félórában adjuk hozzá a kicsumázott, (leforrázott) és meghámozott paradicsomokat kisebb darabokra vágva. A folyamat végén pedig belekeverjük a vajat és a tejet, majd még egyszer összeforraljuk a mártást.

Kukoricás csirkefalatok juhsajtos majonézzel

Amikor elmész
a kertkapu nyitva lesz
ahogy nyitva volt először
amikor megérkeztél.
Azóta mindig.
Itt szabadon járhatsz
eső nem zokog
nap meg nem éget
néma a kert
csak a könnyes levelek
ölelik a lábad.

(erős ildikó)

Íme a bizonyság: igenis eszem húst néha. Előfordul, hogy megkívánom. És nemcsak a csirkét, mást is. Mi több, a fenti kép arra is bizonyságul szolgál, hogy előfordul olyan ebéd is, amelyben szinte minden ételféleség jelen van (hús, tejtermék, zöldség, krumpli, gabona, tojás.) Azt nem állítanám, hogy ez gyakran megesik. Nem is lenne jó nekem. De ma ilyen nap van.
Szombaton piacoztunk Apuval, és úgy gondoltam, ezúttal valami húsfélét is nézek magamnak. Először csak mellcsontra gondoltam, mert azt mindig olcsón adják, és kitűnő leves lesz belőle. Azt hiszem, a húsleves a legkedvesebb húsételem, nehezen mondanék le róla. (További kedvenc még a hortobágyi palacsinta, azt viszont ritkán vagyok hajlandó elkészíteni.) Szóval végül egy egész mell is a kosaramba került.
A mai ebéd tulajdonképpen a meglehetősen egyszerű hús-krumpli kombinációra épül, ami után az ember legszívesebben aludna egyet. Most ez elmarad, ezért kis adagot ettem.
A húsdarabokat nem voltam hajlandó bepanírozni (maradt a kukoricalisztbe, -darába forgatás), a krumplinak pedig nem szedtem elő külön edényt, együtt sütöttem a hússal. A bundázott ételektől persze elhasználódik azonnal a zsiradék, nem lehet kétszer sütni benne.
Kedvenccé vált sajtos majonézemet ezúttal kisteleki juhsajttal és kizárólag petrezselymes olajjal készítettem.

Hozzávalók (2 kisebb adaghoz): 1 nagy csirkemell csíkokra vágva, 4-5 szem közepes méretű krumpli, 3ek kukoricaliszt, 2ek kukoricadara, só, a sütéshez olaj vagy zsír
- a majonézhez: 1 tojás, 125ml petrezselymes olaj, 5dkg félkemény juhsajt, 2-3ek sűrű joghurt, 1kk (szemes vagy egyszerűbb) mustár
- a tálaláshoz: jégsaláta levelek

Elkészítés: A húscsíkokat besózzuk, a krumplit megtisztítjuk. A kukoricaliszt és -dara keverékében megforgatjuk a húsdarabokat, a krumplit pedig hasábokra vágjuk. Mindkettőt bő zsiradékban sütjük ki, szűrőben hagyjuk lecsepegni. A majonézhez a tojást a mustárral robotgép segítségével elkeverjük. Fokozatosan hozzáadjuk az olajat, majd a lereszelt sajtot, végül a joghurtot. Tálalásig behűtjük.

Lesz még húsféle egyébként a közeljövőben, mert a minap legnagyobb meglepetésemre keszegre, mi több: friss és apró keszegre akadtam. Nagyon régen nem ettem már, így nem lehetett otthagyni. Arról nem is beszélve, hogy az egyik legolcsóbb halféle - s emellett nagyon finom.

Nyári előételek hétvégéje - VKF XXVI.

Az előételek asztalán:
édes-sós sült őszibarack fekete borssal

fehérbab-saláta juhtúrós-balzsamecetes joghurtöntettel és koktélparadicsommal

málna ketchup grillezett zöldségekkel

hortobágyi kelt rétes

fehérboros dinnyekoktél

Nyári? Remélem... Igyekeztem minél frissebben a tányérokra varázsolni minél több zöldséget és gyümölcsöt.
Mert Vesta izgalmas feladatot adott nekünk: a XXVI. VKF témájaként könnyű nyári előételeket kellett készítenünk.
Egyik előételtől sem fogunk önmagában jóllakni, de kicsit csitítja gyomrunk vágyait a következő fogásokig, egyúttal lehetőséget ad, hogy ne csak odakint legyünk a szabadban, de képesek legyünk még mozogni, játszani is!
Az itt következő előételek egy része készülhet a kertben, és nem igényel sok időt.

Édes-sós sült őszibarack feketeborssal
Hozzávalók (személyenként): 1 nagy (keményebb húsú) őszibarack, csipet cukor és só, frissen őrölt feketebors, olaj a sütéshez
Elkészítés: a barackot cikkekre vágjuk, majd forró olajban megsütjük (de grillezhetjük is odakint). Szűrőbe szedjük, hagyjuk lecsöpögni, majd sóval, cukorral, borssal meghintjük, és melegen kínáljuk. Pár csepp balzsamecetkrém még jól jöhet hozzá.

Fehérbab-saláta koktélparadicsommal
Hozzávalók (személyenként): 1 kis konzerv sós vízben főtt fehér bab, néhány szem koktélparadicsom, 1ek petrezselyem olajban, saláta levelek a tálaláshoz
Elkészítés: a babot leszűrjük és a többi hozzávalóval összekeverjük. Fejes saláta levelekre rendezzük, majd behűtjük.

Juhtúrós-balzsamecetes joghurtöntet
Hozzávalók (kb 2 dl-hez, 4-6 főre): 5dkg juhtúró, 1 kis pohár natúr joghurt, fél ek bazsamecet, 40 ml (szőlőmag)olaj, fél kk erős mustár
Elkészítés: a hozzávalókat összeturmixoljuk, majd a kész öntetet behűtjük.

Málna ketchup
Hozzávalók: 1 kis doboz (kb. 125gr) málna, 60ml fehérborecet (én az orgonás ecetet használtam most hozzá), darabka fahéj, 8 szem szegfűszeg, 8dkg cukor, só, őrölt fekete bors
Elkészítés: A málnát egy fazékba öntjük. Rátesszük az ecetet és a cukrot. A fűszereket (a só és a bors kivételével) gézzacskóban vagy teatojásban tesszük mellé. Lassú tűzön felforraljuk, és kb. 10-15 percig főzzük. Ha kissé meghűlt, kivesszük a fűszereket és a gyümölcsöt turmixban pépesítjük
a levével együtt.Végül ízlés szerint sózzuk és borsozzuk.
Behűtjük.
Friss idényzöldségeket - sárgarépát, cukkinit - grillezünk mellé, de gombákhoz is kitűnő.

Grillezett zöldségek
Hozzávalók: cukkini, sárgarépa, padlizsán, karalábé, stb., kevés olaj
Elkészítés: a zöldségek közül csak a vastagabb héjúakat (pl. karalábé) pucoljuk meg. Nem vágjuk túl vékonyra a sütéshez, az 1 cm vastag darabok megfelelőek. Egy tálba tesszük a felaprított zöldséget. 1-2 ek olajjal meglocsoljuk, és összeforgatjuk. Sózni, fűszerezni nem javaslom. Egyrészt mert szebben sül, másrészt mert úgyis fűszeres mártásokkal kínáljuk: lehet ez a fenti málna ketchup vagy a juhtúrós-balzsamecetes joghurtöntet, de elővehetjük (ha van) a mustáros-ecetes-olajos barackmártást, a pácolt fokhagymáról és az aszalt paradicsomról nem is beszélve...
(A grillezett zöldségeket mindig frissen, s csak a kívánt mennyiségben készítsük, úgyis gyorsan sül.)

Hortobágyi kelt rétes
Hozzávalók (18 nagyobb szelethez): 10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 40 dkg rétesliszt, 1kk só, 1ek cukor, 1 tasak (7g) szárazélesztő, 2,2dl langyos tej, 50 dkg bőrös, kicsontozott csirkehúsból készült, rövid lére főzött pörkölt, 2dl tejföl, 1ek liszt
Elkészítés: a pörkölthöz a húst előre daráljuk le, s az ételt a szokott módon készítsük el még előző nap. A kész pörköltet 1ek liszttel elkevert tejföllel sűrítsük.
A tészta hozzávalóit tegyük egy nagy tálba, dolgozzuk össze. A meleg napon letakarva hamar megkel.
Ezután a tésztát osszuk három részre, nyújtsuk téglalapokra. A téglalapok egyik felére hosszában kenjük rá a pörköltet, majd hajtsuk rá a másik oldalt. A tetejét - ha akarjuk - derelyevágóval mintázhatjuk, vagy csíkokra hasogatva keresztezhetjük. Ügyeljünk rá, hogy a töltelék ne folyhasson ki! A kész rétesrudak tetejét egy kevés megmaradt pörköltszafttal megkenhetjük. Sütőpapírral bélelt tepsiben, 200 fokra előmelegített sütőben süssük kb. 20 percig.
Átlósan vágjuk nagyobb szeletekre.

Fehérboros dinnyekoktél
Hozzávalók: 1 üveg száraz fehérbor, 2 szelet kimagozott sárga- vagy görögdinnye, 1 darab fahéj, pár szem szegfűszeg, 1-2ek méz
Elkészítés: A borba előző nap beledobjuk a fűszereket, s egy éjszakát hagyjuk benne állni. Másnap leszűrjük. A dinnyét kimagozzuk, darabokra vágjuk és a mézzel együtt turmixoljuk.
Végül hozzáöntjük a bort, öszerázzuk, és behűtve kínáljuk.

Egy javaslat: az asztalra kerülő ételek közül semmi se legyen túl forró, csak meleg, sem túl hideg, csak hűs! Többnyire így esik jól...
A meleg ételek lehetőleg egymás közelébe, ugyanígy a hidegek is hasonlóképpen kerüljenek.
Legyen elég szék, pokróc, evőeszköz, tányér, pohár, szalvéta...
Ezek az előételek egyébként egy délutáni-koraesti összejövetel önálló fogásaiként is jók lehetnek, ahová természetesen nem üres gyomorral érkeznek a vendégek. Ami most kimaradt (mert már korábban szerepelt), de szintén jól jöhet vajas pirítós tetjére nyári előételként: kapros padlizsánkrém és a szezámos sült paprikaszósz.

Jó étvágyat!

Mustáros-ecetes-olajos barackmártás

én nem tudom hogyan kell:
(az ember csak ritkán mer
nem hisz már álmokat
gyűjt csupán ráncokat
félve néz tükörbe
ez maradt belőle
túl szikes éveken
még nem tudja mit jelent
még nem tudja hogyan kell
mivel és mit ront el)

én nem tudom hogyan kell
mivel mit rontok el

hogy végül mi marad
hogy végül ki marad
marad-e
belőlem

(erős ildikó - úton)

Már télen ilyen gyümölcsmártásra vágytam, persze akkor csak almával és déligyümölccsel tudtam elkészíteni, íme, itt álldogál a hóban. Utólag nézve a színe is elég sápadt, de furcsa is lenne egy élénk színben pompázó mártás február végén. Szerencsére azonban most - a barackszezon idején - is eszembe jutott, sárga- vagy őszibarackból egyaránt nagyon finom.
A külhoni konyhák irodalmában a hasonló mártások vinaigrette névre hallgatnak. Kerül beléjük valamilyen gyümölcs, ecet, olaj, mustár és többnyire hagyma, őrölt bors is. Én az utóbbi kettőt mostanra elhagytam, nem, mintha nem szeretném, de valahogy a gyümölcsös ízhez most nem kívántam. Inkább azon igyekeztem, hogy a barack minél dominánsabb maradjon.
Igazi ínyencség sültek mellé vagy salátákra, de grillezett zöldséget is szívesen mártogatok bele.
S bár sokáig eláll, gasztroajándéknak inkább más gyümölcsből készítve ajánlhatom. A sárgabarack színe ugyanis idővel barnul kissé, inkább frissen fogyasszuk. A téli változat viszont hónapokon keresztül megőrizte színét és zamatát a hűtőben (kicsit sokat készítettem ugyanis belőle.) Piros bogyósokból és őszibarackból vagy körtéből is nagyon jó lehet.

Hozzávalók (1,5-2dl mártáshoz): 4 érett sárgabarack, 2ek fehér balzsamecet, 1tk (magos) erős mustár, 2ek (szőlőmag)olaj, 1ek méz, csipet só

Elkészítés: A sárgabarackot kimagozom, darabolom, és a többi hozzávalóval együtt turmixgépben pürésítem. A mártást tálalás előtt behűtöm.

Utólag belekukkantottam most a Szakácsok könyvébe. Az is több remek ízkombinációt kínál a vinaigrette-típusú mártásokra, érdemes kipróbálni kis adagokban, hogy lássuk, melyik ízlik igazán. Gyorsan készül, alig van vele teendő.

Pünkösdi pecsenye barnamártással

semmi baj.
semmi. éppen csak üres
üreges szívem
vágyak morzsáira les

(erős ildikó - árnyak - részlet)

A sültek levét / zsírját (a pecsenyelét) nálunk nem volt szokás mártássá főzni. Nem lett volna mit, hiszen általában kenyérrel kitörölgettük a tepsiből. Ha pedig több és zsírosabb volt, akkor eltettük pecsenyezsíros kenyérrevalónak.
Tudtam persze, hogy a zsír nagy részét eltávolítva a finom folyadékból kitűnő mártások készíthetők. Amit most csináltam az kicsit ez, de valójában tudatosan a pecsenyelé, illetve a barnamártás elkészítése volt a cél (azért a sült is elfogyott.)
Félig-meddig a Szakácsok könyvének idevonatkozó leírását is használtam azzal a szabadsággal, hogy bizonyos hozzávalókat mással helyettesítettem, illetve a fűszerezés tekintetében igyekeztem egy édes-savanykás-csípős ízvilágot kialakítani.
Ugyancsak saját elképzelés volt a bor helyett natúr gyümölcslé és tárkonyos ecet hozzáadása, szerintem jót tett a mártásnak.
A lényeg gyakorlatilag az, hogy a sütésre alkalmas húsfélét feldaraboljuk, és zöldségek társaságában kevés olajon alaposan átpirítjuk, hogy szép, karamelles állagot, színt nyerjen. Utána jöhet rá az alaplé és a fűszerek, ebben készre pároljuk. Közben a folyadékot a felére főzzük.
Ezután a pecsenyelét leszűrjük és kevés keményítővel besűrítjük.
Nem kell sok edényt összemaszatolnunk közben, igazán egyszerűen elkészíthető.
Bőrös-csontos húsokból az igazi (pl. csirkeszárny), nekem most egy kevés karaj volt itthon, ezért abból csináltam.

Hozzávalók (2 főre): 50dkg sütésre alkalmas hús (a képen sertéskaraj),
zöldségek (1-1 sárgarépa, hagyma, fokhagyma, zeller, fehérrépa - vagy ami ezekből van otthon),
3dl alaplé (én lefagyasztott csirkehúslevest használtam),
3ek olaj,
3ek natúr paradicsomlé,
fűszerek (nálam: fahéjrúd, egész feketebors, 1 erőspaprika, kevés só),
1 dl száraz fehérbor (nekem nem volt, ezért 1dl natúr gyümölcslét - szőlő, alma és 1ek tárkonyos ecetet tettem bele.)
1dl víz
1kk keményítő (kukoricaliszt)

Elkészítés: A zöldségeket megtisztítottam és nagyobb darabokra vágtam. A karajt szeleteltem, majd felkockáztam. Egy nagyobb fedeles serpenyőben felforrósítottam az olajat, és a húst jó alaposan megpirítottam rajta. Hozzáadtam a zöldségeket, és tovább pirítottam kissé. Felöntöttem a húslevessel, beletettem a paradicsomlét a vizet és a fűszereket. Sóból csak egy csipetnyit, mivel húslevest és nem alaplevet használtam. Lassú forralással főztem fedő alatt kb. 20 percet. Ezután levettem a fedőt és hozzáadtam a gyümölcslét és az ecetet. Fedő nélkül sűrítettem a felére az étel levét. Ezután átszűrtem, a húst és a zöldséget félretettem egy edénybe, a fűszereket kivettem belőle. Az átszűrt levet pedig a serpenyőbe visszaöntöttem. 1ek hideg vízben feloldottam 1kk kukoricalisztet, és a mártást ezzel sűrítettem be 2 perces forralással.

A húst a zöldségekkel és az elkészített barnamártással kínáljuk. Mivel az étel elég fűszeres, én csupán héjában főtt újkrumplit készítettem hozzá, amit petrezselymes olajjal locsoltam meg.

Sajtos-medvehagymás krumpli

valahogy próbálom már
úgy nézni ezt az egészet
mintha szememmel
metszeném ki a képet

menteném a szemét közül
mi magában talán üdvözül

(erős ildikó - állomás - részlet)

Ma egész más okból fotóztam a kertben és a ház körül, mint szoktam: megpróbáljuk értékesíteni a budafoki lakást. Ha sikerül, a nomádporta lesz az új otthonunk, s talán kissé rendbe is tudjuk tenni. Tudom, hogy ez nem egy pár napos folyamat (van már némi tapasztalatom az ilyesmiben), az is lehet, hogy nem lesz érdeklődő, s ebben az évben nem is tudjuk eladni. Egyre nagyobb terheket ró azonban fenntartása ránk az utóbbi években, miközben a munkalehetőségeink igencsak megcsappantak.
Így nehezen szánva rá magunkat, mégiscsak döntöttünk. Édesapám ugyanebben a társasházban lakik, nem tudom, milyen gyakran tudjuk majd látogatni, illetve hajlandó lesz-e esetleg valamikor a közelünkbe költözni vidékre. Nagyon szeretném.
Ma (megint) egészen egyszerű fogást készítettem ebédre. Páromnak még volt kedvére való maradék, én meg nem vágytam semmi különlegesre.

Még mindig van abból a csokor medvehagymából, amit kérésemre Apu hozott, így ismét készítettem a sajtos majonézből, amit legutóbb a sült zöldségekhez ettünk. Héjában megfőztem 6 közepes krumplit, megpucoltam, szeleteltem. Ráöntöttem a majonézt, medvehagymát, nyers sárgarépát vágtam rá és kevés zöld borsot tekertem a tetejére. Tálalás előtt behűtöttem. Két nagy adag saláta lett belőle.

Fűszerolajban sült zöldség sajtos-medvehagymás majonézzel

Furcsa halál ahogy napjaink egymást
néha-néha metszik.
Az ajtót épp csak behúztam éjre.
Jöhetsz-mehetsz. Ahogy tetszik.

(erős ildikó - solvejg - részlet)

Ezúttal csak az étel egyik felét tettem láthatóvá - pedig a majonéznek semmi baja (sőt), de a kinti fotózásnál mindenütt túl világos lett a képen. Azért remélhetőleg mindenki el tudja képzelni.
Mi több, nagyon ajánlott kipróbálni! Egy könnyű, lágy ízű változatot csináltam - hiszen a fűszerolajban sült zöldségek mellé nem is ment volna karakteresebb íz:

1 egész tojást 1 tk mustárral robotgéppel kikevertem, majd hozzáöntöttem kis sugárban 125ml olajat. Végül rádobtam 5 dkg reszelt sajtot, 3-4ek sűrű tejfölt és megvártam, míg a robotgép az egészet szép simára keveri. Ezután hozzáadtam néhány levél apróra vágott medvehagymát.
Annyira finom lett, hogy nem csupán a mai ebédhez, de az előző napról maradt tekercsekhez is eszegettük.
A sült zöldséghez pedig héjastúl használtam alaposan megmosott répát, apróbb szemű krumplit. 4 evőkanállal tettem rá a fahéjas fűszerolajból, átforgattam kicsit, adtam hozzá még petrezselymet, és így sütöttem roppanós puhára. Sütés közben időnként megmozgattam, hogy a felsők ne száradjanak ki, illetve az alsó darabok is piruljanak.

Az igazsághoz tartozik, hogy egy nagyobb adag gombát is sütöttem az ebédhez - de az tényleg csak frissen jó, nem akartam kitenni a fotózás miatti várakozásnak, amúgy is roppant egyszerű étel, és szerepelt is már a blogon, például itt.

Gyümölcsös-ecetes olajmártás

Van úgy, hogy téved az ember, csak bevallani ne lenne
olyan nehéz. És van úgy, hogy hibázik. Nem tévedésből.
Pontosan tudja. S nem csupán közben, már előtte is.
Mégis megteszi. Még ha sajátmagán kell is átgázolnia.
Akkor is. Az értelemnél erősebb kényszer úrrá lesz mindenen.
Az észnek nevezett kombinációs játék csak
szánalmas törpe a világmindenség mozgatórugói közt.
A hegedűk ilyenkor szégyenkezve elhallgatnak.

(erős ildikó - válasz egy prózára - részlet)

Ez valami igazi finomság. Még így is, hogy nem barackkal vagy bogyós piros gyümölccsel készült, bár alig várom, hogy majd nyáron azzal is kipróbáljam. Vagy körtével... Ráadásul hamar megvan, salátára is, sültekre is jó, de nekem akár sültkrumplihoz mártogatónak.
Most csak alma volt itthon és déligyümölcsök, így ezekből választottam.

Hozzávalók: 1 apró fej vöröshagyma, két hámozott alma magház nélkül, 1 kisebb banán, 1 fél narancs leve, frissen őrölt fekete bors, 5dkg erős mustár (én magosat használtam), 1kk só, 1ek méz, 1dl fehér balzsamecet, 2 dl finom olaj (szőlőmag-, dió- vagy oliva).

Elkészítés: A hagymát és a gyümölcsöket apró darabokra vágjuk és az olaj kivételével a többi hozzávalóval összeturmixoljuk. Végül az olajat kis sugárban fokozatosan hozzáadjuk és fényesre keverjük. Hűtőben 2-3 hétig biztonsággal eltartható, fogyasztás előtt érdemes kicsit felrázni.

Tessék kipróbálni!

Szezámos sültpaprika szósz pirított morzsával

most szólni kéne hogy vagyok
nem többet csak ennyit épp
hogy világőrző angyalok
szárnyán pihenek s a lét
kristálygömbje rejt előlem
minden jövőt ölelést

(erős ildikó - így - részlet)

Ehhez hasonló szósszal (mártással, krémmel, pástétommal) több blogger is időről-időre megörvendeztet minket. Mi több, néhányan csodás színű kápiapaprikából alkotnak. Nekem az most nem volt, helyette kaliforniai piros és hagyományos fehér húsú paprikát használtam, paradicsommal is kiegészítve. Megint kedvenc tésztáimra akartam egy újdonsült mártást, amely színében és ízvilágában is alternatívája lehet a nemrégen posztolt sajtos-diós petrezselyemmártásnak. Ezért ebbe dió sem került (mostanában amúgy is sokat szerepelt), viszont pirított zsemlemorzsával és szezámmaggal készítettem. Így:
Egy kisebb tepsiben 200 fokon bő félóra alatt megsütöttem 1 nagy kaliforniai és 2 édespaprikát 2 kisebb paradicsom társaságában. A sütőből kivéve lefedtem a tepsit húsz percre, hogy azután könnyebben lehúzhassam a sültek héját. Közben 1 ek kukoricaolajon kissé megpirítottam 3 ek zsemlemorzsát 2kk szezámmaggal együtt. A paprikákat és a paradicsomokat meghámoztam, kicsumáztam, daraboltam, és a turmixgépbe tettem levükkel együtt. Hozzáadtam: 1kk Csípős Rózsát, 1kk zakuszkát, 1 nagy gerezd fokhagymát, 1 csipet őrölt köményt, pár csepp citromlevet, kevés frissen őrölt borsot és 2 ek kukoricaolajat. Összeturmixoltam. Ezután belekevertem a szezámmal együtt pirított morzsát. Most tésztára került, de sült krumplihoz vagy grillezett zöldséghez is finom mártogató lehet. (Mivel maradt belőle, ez utóbbi állítást mindenképpen ellenőrizni fogom!)

Sajtos-diós petrezselyemmártás tésztához

Az olasz pesto mintájára készült már nem először ez a mártás egyrészt, hogy kiéljem megint a petrezselyem iránti rajongásomat, másrészt, hogy fellendítsem a tésztáinkra tehető mártások (egyébként hihetetlenül bővülő) körét. Minden lehet magyar, ez is. Most így készült:
3 nagy csokor petrezselymet durvára aprítottam és beletettem a turmixgépbe. Felöntöttem 1dl szőlőmagolajjal és 1 gerezd fokhagymával összeturmixoltam. 4 szem diót mozsárban apróra törtem és egy csipet sóval és frissen őrölt zöld borssal együtt a mártáshoz adtam. Végül egy maréknyi nagyon apróra reszelt óvári sajttal összekevertem és hagytam összeérni.
Gyakran tartózkodom a sokféle fűszer és hozzávaló használatától. Most is így tettem, nem kombináltam túl az ízeket. Teljes kiőrlésű tésztával ettük.

Zöldfűszeres mártogató

Tegnap már emlegettem, milyen jó lehet egy petrezselymes mártogató a kisült fűszeres párnákhoz. Ma készítettem egyet, de végül más nevet kapott az összetevők okán. Mellőztem ezúttal a tejtermékeket, de aki szereti, tehet hozzá egy kis kefírt. Az íze a citrom és a fokhagyma okán is nagyon intenzív.
A következő hozzávalókat turmixoltam össze: 2 csokor petrezselyem, 1kk lestyán, 1kk metélőhagyma, 1kk bazsalikom, 1 egész meghámozott (és kimagozott) citrom, 4 gerezd fokhagyma, 1dl szőlőmagolaj. Utána tettem bele még frissen őrölt zöldborsot és egy csipetnyi sót. Fogyasztásig a hűtőbe került.

Gasztroajándék

Csak elnézegettem karácsony előtt a bloggertársak szorgalmas készülődését, a finom ajándékokat, én meg úgy gondoltam, hogy idén a konyhámból bizony nem kerül ki semmi - lelkesedés és ötlet híján. Azután mégiscsak másképp alakult. Öcsémnek - aki nem csupán vegán, de pillanatnyilag egy elég szigorú diétát is tart - egy zöldséges mártást főztem, sárgarépa, paradicsom és hagymafélék kerültek bele - a változatosság kedvéért ezúttal csak kevés sóval, egész korianderrel, gyömbérrel, pici őrölt köménnyel és petrezselyemmel fűszereztem. Egész harmónikus ízhatást sikerült elérni. Teljes kiőrlésű tollhegy tésztát csomagoltam hozzá.




Majd előkerestem egy - a komjáti padlásról származó - hagyományos csatos üveget, ebbe pedig csipkebogyót és kökényt töltöttem a téli teázós estékre gondolva.

Cukkini tócsni sajtos vadsóskamártással - Nomádkonyha 8.

Nagyon szeretem a tócsnit, meg mindent, ami krumpli, és mindent, ami sült. Ezúttal azonban cukkiniből készült, mert tökfélékből a készletünk jelenleg bőséges. 90 dkg lereszelt cukkinihúshoz adtam 15 dkg lereszelt krumplit (hogy azért mégse maradjon teljesen ki), 15 dkg réteslisztet, egy marék finomra vágott petrezselymet, majd közvetlenül a sütés előtt egy kiskanál sót kevertem hozzá. Kukoricaolajban sült. Közben kb. 6 dkg vajat felmelegítettem és 3 ek liszttel és 5 dl tejjel mártást főztem, majd 15 dkg reszelt sajtot beleolvasztottam. Kevés sóval, szerecsendióval, fehérborssal fűszereztem. Lehúztam a tűzről, és azon forrón belekevertem egy jó csomó durvára vágott vadsóskát.

Rántott nyúlárnyék bodzás-kapros mártással

Biztosan furcsán hangzik, de valahogy úgy alakult, hogy én még sosem ettem spárgát. Egészen a mai napig. Szezonja lévén a múlt héten vettem ugyanis egy-egy csomag fehér és zöld spárgát, vagy ahogy a népnyelv mondja: nyúlárnyékot. Álldogált a hűtőben, és gyakran gondolkodtam rajta, hogy mi legyen belőle. Láttam receptekben levesnek vagy párolva, ma azonban - miután nyersen megkóstoltam - úgy döntöttem, hogy én bizony rántani fogom. Nem mondom, hogy szívesen és gyakran panírozok zöldségfélét, a mai fáradozás azonban megérte. Készült hozzá petrezselymes újkrumpli és egy bodzavirágos-kapros mártás, melynek tejszín és kevés liszt képezte alapját, került bele pici só és egy citrom leve is. Ily módon megtaláltam a felhasználási lehetőségét azoknak a virágoknak is, amelyek a tegnapi szörpkészítésbe már nem fértek bele. Igaz, szerettem volna még egy édes süteménykrémet is készíteni bodzavirágból, de mivel ma francia krémest sütöttem, így - bármily hihetetlen - sok lett volna még valami édesség, s persze a hűtőbe is be kell férni. Még csak most nyílnak a virágok, így a legközelebbi szedésből biztosan valamilyen parfét vagy deszertet készítek.