Pogány paprikakrém mindeféle kórság ellen

"Már meggyújtották a lámpákat, amikor elmentem a bazilika előtt; a mellékutcák megteltek kék és barna árnyakkal."
(Márai Sándor)

Hiába terveztem, csak nem jutottam el egyetlen bejegyzésírásig sem az ünnepek idején. Így most igyekszem összefoglalni az elmúlt egy hónap történéseit.

A december vége is munkával telt, így az ünnepi készülődésre kevés idő jutott. Egészen visszafogottan főztem-sütöttem, mégpedig a betervezett dolgokat, vagyis főleg halat, no meg egy-két adag paleo aprósüteményt. A belátogató vendégeknek ezen felül azért készült még almásrétes és tésztába tekert sült zöldségek.
Az időszak nagy újrafelfedezettje volt a kaszinótojás és általában a franciás dolgok, mert ebből minden bolti változat (gasztrosznobizmus nélkül is) egyszerűen kiállhatatlan, édesítőszeres, tojáslés kotyvalék, otthon elkészítve viszont mennyei ebéd vagy vacsora.

Mindazonáltal nem állítom, hogy sokat ettünk volna, így megőrizhettük súlyunkat és a télen is tevékeny életformát.

Ahogy már korábban említettem, a karácsony tavaly is Apu köré szerveződött, délután elsétáltunk a templomi pásztorjátékra vele, amit persze sírás-rívás nélkül nemigen lehetett kibírni. Rájöttem, hogy egy bizonyos kor után az ember (némber) gyakorlatilag bármin képes elsírni magát...

A szentestét is nála töltöttük. A tervezett diavetítést meghiúsította a technika ördöge, de azért pár nappal később, kicsit népesebb vendégsereg körében sikerült mégis sort keríteni rá. Igyekeztem úgy válogatni a régi diákat, hogy minden jelenlévő érdekeltnek érezze magát.
Jól is sikerült ez a családi összejövetel, noha estére - hosszú évek óta először - belázasodtam.

Öcsémék pedig még az első ünnepnapon látogattak el hozzánk, gyönyörűen sütött a nap, így Apuval és velük közös sétát tettünk.

A két ünnep között tanítottam, 30-án pedig (megfázás ide vagy oda) Miskolcra utaztunk. Apu mellett tesóm vállalta pár napra a teendőket (és tovább folytatták a vetítéseket meg a sétákat, persze.)

A borsodi program a szokásos módon zajlott. Ennek fénypontja számomra többnyire a kora délutáni megérkezés, s a ránk váró gőzölgő húsleves. Párom Anyukájának és Laci bácsinak látható készülődése. Ez a pillanat - túl nem kevés idegeskedésen, és még elején a várva várt pihenésnek - szinte felülmúlhatatlan. Este meglátogattuk Géza barátunkat is, akivel azért évente egyszer általában sikerül egy közös bükki túrát összehoznunk.

Az év utolsó napját a Nomádportán töltöttük, szedtünk fel csicsókát, sütőtököt, hoztunk le a padlásról tavaly előtti diót (tavaly a tavaszi fagy miatt nem volt termés), és szedtünk ki málnatöveket tesóméknak. Természetesen falubeli rokonainkat és barátainkat is meglátogattuk, melegedtünk egy kicsit náluk, és nem utasítottuk vissza a szíves kínálást.
A falubeliek a falu "központjában" közös Betlehemet állítottak. A kis épület fából, szalmából készült, a figurákat rongyokból készítették, ruhájukat és a kis állatfigurákat kedves ismerősünk, Jolika horgolta. A gyerekek pedig rajzokat készítettek még hozzá.
Nagyon jó látni, hogy ebben a pici és nem éppen fiatal faluban van közösségi élet, a katolikusok és protestánsok egy kórusban énekelnek, az advent idején pedig minden gyerekhez eljött a Mikulás.

Január 1-jén az újévet a miskolci Minorita templomban köszöntöttem. Korábban még nem jártam az épületben, de nagy örömömre már délután is nyitva volt. Régen voltam ilyen ódon templomban, sok mellékoltár is van, és lehet mécseseket gyújtani a szeretteinkért. Jól is esett aznap a séta. Párom a barátaihoz biciklizett.

A következő napon csak pihenés volt, kötögetés (hurrá!) és közös olvasás, beszélgetés. 3-án pedig indulás haza. Addigra az eltussolt megfázás szépen előbújt rejtekéből.

Jól éreztem magam e pár napban, és nem tagadom, jól esett egy kicsit kilépni a mindennapok szabályszerű feladataiból. Nem ettünk most túl sokat, volt egy kis süteményezés, de párom Anyukáját sikerült lebeszélni a rántott húsról, s meggyőzni, hogy a sült hús, pörkölt sokkal egyszerűbb és jobb is nekünk. Azt is kibírta, hogy a pár együtt töltött nap alatt egyszer se menjen át a szomszédos cukrászdába plusz sütikért. Sőt, paleo páromnak még brokkolit is csinált a húsokhoz. Mi több, reggelire nem rámolta elénk a hűtő teljes tartalmát, belátta, hogy mi így is, úgy is gyümölcsöt reggelizünk. Kivételesen nem is szedtem fel plusz súlyt az ünnepek alatt.

Azóta pedig beindultak a munkás hétköznapok és elkezdődött a farsang. Konkrét nagy tervek nélkül, de bizakodva tekintek előre. Az már tavaly kiderült, hogy az étrendi változtatások rengeteg többletenergiát adnak a futás mellett. Továbbra sem lettem igazán paleo, de a korábbi cukor-, tejtermék, késztermék- és transzzsírmentes táplálkozásom egy fél éve gluténmentessé is vált. Én azért eszem gabonát, de csak rizst (abból is keveset), néha kukoricát. A krumpliról sem mondtam le. Mindemellett marad a minimalusta konyha, azt hiszem, idén sem lesz több időm főzni.

Azt viszont tudjátok, hogy odavagyok a kencékért, mártogatókért, és a csípős ízeket is szeretem, főleg télen. Ez a paprikakrém pont ilyen: nagyon erős. Azon kívül, hogy számtalan pozitív élettani hatást kapcsolnak az erőspaprikához, mindenképpen elmondható, hogy kifejezetten felmelegít és elűzi a megfázást. A tea mellett így fontos része a napjaimnak. Húsokhoz is szeretem, de nyers zöldségeket is szívesen mártogatok bele. Téli hozzávalókból, vagyis szárított alapanyagokból készül.
(A paprikák egyébként már advent idején is jó szolgálatot tettek: az aromamécses üres víztartójába helyezve finom illattal töltötték meg a konyhát, most pedig az ízüket élvezzük.)

Hozzávalók (kb. 1.5-2 dl-hez): 6-8 szárított erőspaprika, 3-4 szárított paradicsom, 4 gerezd fokhagyma, fél tk só (vagy ízlés szerint), fél tk köménymag, kb. fél dl jó minőségű, hidegen sajtolt olaj

Elkészítés: A paprikák zöld szárát levágjuk, húsukat összetörjük (a magok jöhetnek!), és a paradicsommal együtt egy kisebb edénybe tesszük. Forró vizet öntünk rá, és egy órát állni hagyjuk. Ezután leszűrjük és alaposan lecsepegtetjük. A többi hozzávalóval és a megtisztított fokhagymával összeturmixoljuk.

(A fűszerpaprika Magyarországon pogány bors néven is ismeretes volt, innen a mártogató neve.)
Ételízesítőnek is kiváló.

Kovászos uborka avagy ki mivel hűsöl?

Gyerekkoromtól kezdve állandó kedvenc a kovászos uborka. A lehető legegyszerűbben készítem. Fokhagyma nélkül. Nagyon szeretjük ugyan a fokhagymát, de a kovászos uborka odahaza mindig enélkül készült, s mivel így volt tökéletes, azóta sem éreztem szükségét, hogy másképp csináljam - annak ellenére, hogy sokfelé igen népszerű a fokhagymás változat. Párom édesanyja is ezt készíti.

Legszívesebben bográcsban főtt pörkölthöz eszem vagy krumplis tésztához.

Ebből a nagyon egyszerű ételből elegáns helyeken azonban finom levest is kínálnak egy kevés sűrű joghurttal, zöldfűszerekkel összeturmixolva. Pirítóssal vagy kemény sajtokkal is nagyon finom.

Bizonyos tájegységeken a káposztát is kovászolják, és ételeket főznek belőle, hasonlóan, mint a jobban ismert savanyú káposztából. Egyszer talán én is kipróbálom.

Minap a Facebook-on arról beszélgettek a bloggerek, micsoda hűsítő finomságok készíthetők uborkából. Szóba kerültek koktélok és az uborkás limonádé is. Nekem meg az jutott eszembe, hogy nyáron a megszokott gyümölcslevek mellett legszívesebben a kovászos uborka levét iszom hűsítő italként.

Hozzávalók és elkészítés:

Végy tehát 3-4 jó meleg nyári napot, 2 és fél kiló apró uborkát, 1 csomag virágos kaprot, egy zsömlét vagy egy szelet kenyeret és egy ötliteres üveget. Az üveget mosd el alaposan, a kapor felét helyezd az üveg aljára. Az uborkák végét vágd le (így ellenőrizheted, ha esetleg keserű lenne köztük), majd vagdosd be őket hosszában (ezzel elősegíted a kovászolás folyamatát és könnyebb is lesz szétszedni étkezéskor.) Az uborkákat helyezd az üvegbe, majd tedd a tetejükre a zsömlét vagy a kenyeret és a kapor másik felét.

Készítsd el a felöntőlevet:

2,5-3 liter meleg vízben oldj fel literenként 1 evőkanál sót. Öntsd rá az uborkára, úgy, hogy mindenestül ellepje. Egy kistányérral takard le az üveg száját, és állítsd napos helyre. Az uborkák méretétől és az időjárástól függően 3-4 nap alatt készül el. Mielőtt szétszednéd, kóstolj meg egyet, ellenőrizd, hogy jó-e már. Legyen teljesen érett, de roppanós. Ha még kissé nyers ízű, hagyd állni még egy napot. Amikor kész, eltávolíthatod a kaprot, a zsömlét vagy a kenyeret (mehet a komposztáló helyre), és befőttes üvegekbe szétrakhatod az uborkákat. A levét szűrd át, úgy öntsd az üvegekbe. Hűtőben hetekig is eltartható.

Késő őszi meleg: magyaros fűszerolaj

tükrözve: minden
törmelék szimmetrikus
– j ó k erre vagyunk

Fodor Ákos: Kaleidoszkóp
(játék-változatok, részlet)

A november kárpótolni látszik minket az első két őszi hónap furcsaságaiért, vannak napok, amikor a kert is egész kellemes, s az ilyenkor szokatlan napsütés közepette is jobban hiszünk benne, hogy talán nem lesz olyan nagyon hosszú a tél.
Nekem csak a természetes fény hiányzik, a számítógépen még csak eldolgozom este is, de a kézművesség nem működik. Egyszerűen nem látom a színeket, a formákat rendesen, ha próbálkozom is néha valamivel, igazán csak reggel derül ki, milyen lett. Ez így nem hatékony, mert ha nem vagyok elégedett az eredménnyel, akkor kezdem elölről. Napközben meg nincs idő ilyesmire.
Már említettem, hogy mostanában sokszor kerül salátaféle az asztalra, igazából én nem szoktam semmilyen különleges öntetet csinálni hozzá, csak egy kis olajjal, sóval (borssal) ízesítem. Lehetne másképp is, de nekem általában így esik jól. Minap viszont szert tettem csípős, hazai termesztésű fűszerpaprikára, így egy kis fokhagymával és hidegen sajtolt olajjal készítettem egy egyszerű fűszerolajat.
Jó nézegetni már a színét is, az olaj egyre inkább átveszi a paprika pirosát, de nagyon finom is.
Számtalan módon használhatjuk, különböző ételekbe / ételekre tehetjük, de pácolhatunk benne sajtokat is. Természetesen gasztroajándéknak is jó lehet.

Hozzávalók (2 kisebb üveghez): 10 közepes méretű csípős fűszerpaprika, 4 gerezd fokhagyma, kb. 4dl hidegen préselt jó minőségű olaj (Természetesen egész borssal, köménnyel vagy más fűszerekkel is lehet gazdagítani, de én most egyszerű, tiszta ízekre vágytam.)

Elkészítés: a megtisztított paprikát (magokkal együtt) és a fokhagymát fűszerkéssel apróra vágjuk. Tiszta (száraz!) üvegekbe töltjük és felöntjük olajjal. Jól összerázzuk, és hűvös, fénytől védett helyen hagyjuk összeérni néhány napig, illetve a felhasználásig.
Egyetlen fontos tényezője van az eltarthatóságnak: csak hibátlan hozzávalókat használjunk, és ne legyenek vizesek, nedvesek a hozzávalók.

(Használat előtt rázzuk fel!)

Pörköltből leves: a gulyás

óvatos félsszel
járok itt: mintha tőlem
függne a meddig

(erős ildikó)

Ebéd felé készülődve jutott csak eszembe, hogy bár jó néhány étel - mely szerves tartozéka a magyar konyhának - már szerepelt a blogon (disznópörkölt, szárnyashúsleves, lecsó, töltött káposzta, hurka, kolbász, főzelék), a gulyás eddig valahogy kimaradt. Ezért úgy gondoltam, ennek is itt a helye, annál is inkább, mert nagyon szeretjük.
Párom paleo étrendjébe a krumpli és a csipetke nem illik, így ő abból keveset kapott, én és Apu annál többet.
Vannak persze különbségek a készítés módjában, és az is igaz, hogy bográcsban az igazi. Nálunk most a konyhában főtt. Azt hallottam róla, hogy régebben nem volt szerves tartozéka a pirospaprika, és a krumpli is később került hozzá. (Lehet hogy az én csipetkém már egyenesen ellene megy a hagyománynak?)
Az azért érdekes, hogy amikor öcsém szeptember elején Németországban járt barátjával, annyiféle gulyásleves-konzervet fotóztak a boltokban, amennyit én itthon sosem láttam. Persze az lehet a magyarázat, hogy mi inkább megfőzzük, az az igazi...

Nálam alapvető, hogy marhalábszárból készül. Ilyenkor eszembe jut Hugh, meg néhány brit szakács, akik csak úgy emlegetik e húst, mint amit az ember után dobnak a boltból kifelé menet - mondván: olyan olcsó, mégsem kell senkinek. Hát itt nem dobják utánam, pedig minden ügyetlenségem mellett is elkapnám; egy szó mint száz: nálunk nem tartozik az olcsó, megbecsülést nem érdemlő húsok közé. S ez teljesen érthető, hiszen az egyik legfinomabb része a marhának. Persze feldarabolni nem épp leányálom profi henteskés nélkül, és ki kell várni, míg megfő, de azután...hmmm!

Van, aki a gulyást úgy indítja, mint ahogy a pörkölt gazda módra készül. (Jut eszembe, ideje lesz egyszer mindhárom pörköltfőzési módot kipróbálni ugyanabból a húsból, s azután a családtagokkal együtt ízlelgetve értékelni a különbségeket...)
Én bizony zsiradékkal és hagymapirítással indítok, jöhet a hús, és a szokott módon készítek egy sűrű marhapörköltet. Ezt egy másfél-két órácskát lassú tűzön rotyogtatom, csak ezután adom hozzá a zöldségeket, a vizet, s persze a végén a krumplit. Ahogy már említettem, csipetke is kerül bele nálunk. Néha csípős paprika is. (Viszont nincs benne kömény, bár azzal is finom lehet.)

Hozzávalók (6 személyre): 50dkg felkockázott marhalábszár, 2-3 vöröshagyma, 1 zöldpaprika, 2-3 kisebb paradicsom, zsír, 6 gerezd fokhagyma, 1 kisebb zeller, 1 kisebb karalábé, 4-5 szál sárgarépa, 2-3 szál petrezselyemgyökér, petrezselyemzöld, só, pirospaprika
a csipetkéhez: 1 tojás, 2 marék liszt (illetve amennyit felvesz), 1kk só, (esetleg 1kk petrezselyem olajban)
(Só helyett a leveshez szoktam sóban eltett fűszerpaprikát használni.)

Elkészítés: a lábszárból pörköltet főzünk. (A hagymafélék és a zöldpaprika ebben a fázisban kerülnek felhasználásra.) A hús legyen majdnem puha, (teljes főzési idő mínusz kb. 40 perc) tegyük rá a megtisztított, apróra vágott zellert és fehérrépát, az összekötött petrezselyemzöldet, a felkockázott paradicsomot. Negyed óra múlva jöhet rá a szintén felaprított sárgarépa, karalábé, 10 perc múltával a krumpli. Főzzük jól össze. Közben elkészíthetjük a csipetkét. A tojást a sóval, liszttel (esetleg petrezselyemzölddel) egy kisebb tálban összegyúrjuk, kézzel kis darabokra csípkedjük.
Én külön főzöm meg a csipetkét (nem a levesbe szaggatom), majd leszűröm, mert így másnapra sem ázik el.
Persze ez akkor lehet szempont, ha nem aznap fogyasztjuk el az egészet.

Vakvarjú (kenyérlángos zabliszttel)

Megállt. Szétnézett. De csak varjak szálltak
s károgtak holmi koldus-áriát.
S a fák fölötte fejlehajtva álltak,
mint keresztfák alján a Máriák.
(Faludy György)

Fenti idézet nemcsak a varjak okán került be, hanem mert egyszerűen élmény volt nemrég elolvasni az egész verset, amire egyik kedves ismerősöm hivatkozott minap. (Szerinte az emberek többségének az élete ilyen, szerintem meg az emberek többsége örülne, ha ilyen élete lehetne. Lehet, hogy mindketten tévedünk?)

Van az úgy, hogy több mint 37 évet él az ember tudatlanul, nem sejtve, hogy a gyerekkorban énekelt dalocskában szereplő vakvarjú nem valami fogyatékos madár. Igaz-igaz, sokféle dolgot elénekelt addigra már, aminek értelméről kevés fogalma volt, pedig az anyanyelvén írták. Az mondjuk teljesen természetes, hogy a "bunkócskát" nem is próbálta megérteni, és fogalma sem volt róla, mi takar a DIVSZ-rövidítés a minden iskolai ünnepségen elzengett induló nevében. Szintén keveset sejtett az amuri partizánok tevékenységéről és hétköznapjairól, az internacionálé szövege pedig valahogy így rögzült énekkaros fejében: "rabszolga, hadd indulj velünk", illetve " a föld fok-sarkából (értsd: északi-déli pólusból) kidőlni". Jó, így persze nincs állítmány az utóbbi sorban, de ez valahogy nem zavarta.
Később, már jóval túl az első ősz hajszálakon, elgondolkodott, hogy talán nem egészen így írhatta a szerző, de végül is: mindegy. A vakvarjú sohasem keveredett gyanúba.
Egészen mostanáig. Míg egy véletlenül elkapott mondat meg nem ütötte a fülét. Lehet, hogy ez a varjú nem is vak? És ha nem vak, akkor a varjúsága is erősen megkérdőjelezhető.
Nézzük el a tudatlanságát: fővárosi születésű.

Akit érdekel a rejtély, illetve, akinek éppígy újdonság a dolog, annak elárulhatom, hogy a bakcsó nevű madár másik neve ez, és nem a szemére, hanem a hangjára utal az elnevezés.

Ugyanakkor szép számmal lelhetünk ilyen nevű éttermekre is, mert hát a vakvarjú a kenyérlángos egyik régi neve is. Ezt is tudtátok? Én nem... Jöjjön akkor egy vakvarjú (igaz, az eredeti kemencében sül és egy picit kormosra).

Általában csak téglalap alakúra sütöm a kenyérlángost, és nagyobb megmarkolható darabokra vágom. Most kerek lapokra sütöttem, és nem huzigáltam túl vékonyra. Sohasem szoktam magát a tésztát ízesíteni, mert így sokféle feltéttel ehetjük, akár édesen is. Vagy csak rágcsáljuk egy kiadós leveshez. Viszont a lisztekkel gyakran variálok, és néha kissé lágyabbra, máskor masszívabbra készítem a tésztát.

Így tavasszal a legszívesebben petrezselymes olajjal csorgatom meg.


Hozzávalók (8 kerek lángoshoz): 45dkg rétesliszt, 5dkg zabliszt, 4g szárított élesztő, 2kk só, 350ml langyos víz

Elkészítés: A tésztát összeállítjuk egy tálban (ha van, ezt a folyamatot érdemes a kenyérsütőre bízni, mert nagyon lágy, ragacsos tészta lesz.) Kb. 1 órát kelesztjük, majd lisztezett deszkára borítjuk, 8 részre osztjuk, és alaposan belisztezett kézzel az egyes darabokat gombóccá formáljuk, majd lángos formára húzgáljuk. 270 fokra előmelegítjük a sütőt és többször óvatosan bespricceljük. Sütőpapírral bélelt lemezekre fektetjük a lángosokat, és adagonként kb. 12 percig sütjük.

Hagymás-szalonnás bab

munkák által és napok telvén
kiadni
leadni
a fölösleget bármi áron
készülök lenni
e munkák által
senki semmi

(Fodor Ákos)

Napok óta csak a maradékokat kapirgáltuk össze - a következő, "maradékhasznosító" VKF-re nem is maradt semmi - néha reggel még nem tudom, mi lesz az ebéd. Nem ez a jellemző rám, de az utóbbi időben minden időmet a számítógép előtt töltöm. Éjfél tájban azért igyekszem lefeküdni, de a hétvégéken is ugyanez megy, leszámítva, hogy olyankor a tanítás szünetel. Marad az ilyenkor kötelező jogszabály olvasás-értelmezés, könyvelés, bevallások, és hogy legyen némi élvezet is a dologban, az angol magazin szerkesztése meg az e hónapra beharangozott online video programme előkészületei. Ráadásul beleszerettem egy jó kis angol ismeretterjesztő honlapba, amely önkéntes fordítókat alkalmaz, ahhoz is "muszáj volt" csatlakozni. E héten online tanári szeminárium is volt, ezt nagyon élvezem, de nehéz mindenre időt találni.
A Napmátka stúdió már fokozatosan háttérbe szorult az életemben, köszönhetően részben a drága alapanyagáraknak, s persze a Meskán sem vagyok túl aktív. Kár, mert azért jó dolgok ezek is. (Igaz, az ünnepek körül azért néhány megrendelésnek eleget tehettem, s az elmúlt évek munkáinak nagy része gazdára talált, már csak pár darab maradt meg.)
A főzőcskére így alig jut idő, egyszerű dolgokat eszünk. A hét elején például főztem egy adag húslevest, annak különböző részei szerepeltek a heti étlapon. Párom időnként csinál egy adag tésztát, ennyi.
Az itthonlétnek persze vitathatatlan előnyei is vannak: nem kell kidugnom az orrom a hidegbe, mint alkalmazotti koromban (na jó, csak néha), megúszom a BKV-sztrájkkal járó nehézségeket, és pénzt is spórolok.
Ma viszont muszáj volt legalább a kisboltba elmenni néhány alapvető élelmiszerért. Bicajozni a hidegben ritkán van kedvem, már csak a felszerelés miatt is. Inkább a hosszú gyapjúkabátra és a cipekedésre szavaztam. S hogy legalább az induláskor ne fázzak, jöhetett először a futás, majd meleg fürdő. Ezután határozottan elviselhetőbbnek tűnt a kinti időjárás.
Szeretem ezt a kisboltot. Jó beszerzési forrásaik vannak. Csak pár dolgot akartam, de a kolozsvári szalonnának és finoman füstölt sertéscombnak nem tudtam ellenállni. Szerencsére itt alig akad vákumozott, gyorsérlelésű cucc, helyette házi finomságokat árulnak.
Már tegnap a fejembe vettem, hogy valami kiadós, téli, babos ételt készítek ma, ehhez éppen jól jöttek a váratlanul lelt kincsek.

Hozzávalók (4 személyre): 1kg fehér és 1/2kg vörös szárazbab, 2 nagy fej vörös és 1 fej lilahagyma, 4 nagy gerezd fokhagyma, 1 doboz sűrített paradicsom, 2kk házi ételízesítő, 1kk sóban eltett pirospaprika, 2 szelet füstölt comb vagy parasztsonka, 2 szelet kolozsvári szalonna, 1kk pirospaprika, 2 púpos ek liszt, fél liter víz, esetleg: 1 pár juhbeles virsli, a tálaláshoz: friss petrezselyemzöld, tejföl, őrölt vagy szárított erőspaprika

Elkészítés: a babot egy éjszakára beáztatjuk, majd enyhén sós vízben megfőzzük. Egy nagyobb nyeles serpenyőbe csíkozzuk a szalonnát, amikor a zsírját kiereszti, mehet rá a szintén csíkokra vágott füstölt hús, majd a felszeletelt vörös és lilahagyma. Kicsit pirítjuk. Jöhet bele a pirospaprika az áttört fokhagyma, a fűszerfélék, végül a leszűrt bab és rá a liszt. Az egészet alaposan összeforgatjuk, majd felöntjük fél liter vízzel (ezúttal ne a bab főzőlevét használjuk, mert az egy kicsit sós, és az ételbe amúgy is tettünk szalonnát, füstölt húst, fűszereket, ne legyen túl sós!). Felforraljuk az ételt, és ha besűrűsödött, esetleg juhbeles virslit karikázhatunk bele, s már tálalhatjuk is zöldpetrezselyemmel, sűrű tejföllel, ízlés szerint erős paprikával meghintve, és persze a friss kenyeret se feledjük!

Igazi melengető, téli fogás.

Vajban sült diós májpástétom

Mind távolodik csak, ki fut.
- Légy mozdulatlan, mint az út.

(Fodor Ákos)

Viszonylag ritkán vásárolok és készítek belsőséget. (Már mondtam, hogy finnyás és válogatós is vagyok.) Gusztusosan elkészítve - igen, amikor már nem emlékeztet arra, ami - viszont szívesen fogyasztom. Főleg a májat. Hugh amúgy is mindig azt hajtogatja, hogy a leölt állat iránti tiszteletünket fejezi ki, ha minden részét feldolgozzuk, hasznosítjuk.
Erre én talán sosem leszek hajlandó, még akkor sem, ha volt már aktív részem nem egyszer csirkevágásban, disznóölésben. És akkor sem, ha a nomádportán "részben" vidéki életre igyekszünk majd berendezkedni. Megvannak a magam korlátai, s ha nem is ragaszkodom hozzájuk, kényszert sem érzek, hogy leromboljam őket. De vissza a pástétomhoz!
A csirkevágást ezúttal meghagytam másoknak, "konyhakészen" vásároltam a májat, amit nem túl magas hőmérsékleten, tejben-vajban fürösztve, fűszerekkel, paradicsommal, hagymával tetézve sütöttem egy órát. Végre használhattam a Makkától kapott tölgyfával füstölt tengeri sót is! A turmixolásnál darált dió is került bele, végül a dermedés közben olvasztott vajjal vontam be a tetejét. Párom ezúttal jócskán kivette a részét az étel készítéséből, mert én közben-közben dolgoztam. Szorgalmas konyhatündérkedése már arra a kitüntetésre érdemesítette, hogy például rendszeresen ő készítheti kettőnknek a tésztákat (nem főzi szét, és vajban szépen megpirítja kissé, mielőtt tennénk rá valamit (diót, túrót, stb.) Gasztroblogot azonban egyelőre nem tervez.

Hozzávalók: 50dkg csirkemáj (szív nélkül), 10+5dkg vaj, só ízlés szerint (én részben füstölt sót használtam), 2ek tej, 2ek olaj (pl. szőlőmag vagy dió), 1 paradicsom (vagy ilyenkor télen 2ek püré), 1 kis fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1tk házi ételízesítő, őrölt zöldbors, pici őrölt erőspaprika, 2 kis szelet kenyérszalonna, egy kisebb csokor petrezselyem, 2-3ek tejföl, 6-8 szem dió darálva

Elkészítés: A májat megtisztítjuk és egy kis tűzálló tálba tesszük. Hozzáadjuk az apróra vágott hagymafélét, paradicsomot (vagy a pürét), a sót, a fűszereket a petrezselyem kivételével. Rászeletelünk 10dkg vajat. A szalonnapörcöt levágjuk, a szeleteket felcsíkozva adjuk az ételhez. Meglocsoljuk a tejjel és a vajjal. Lefóliázzuk. 180 fokon 1 órát sütjük. Ezután egy keverőtálba öntjük az ételt a levével együtt, hozzáadjuk a tejfölt és a darált diót, majd botturmix segítségével pépesítjük. A petrezselymet apróra vágva tesszük bele, pár levelet a díszítéshez félretehetünk. Visszaöntjük az egész masszát a sütőtálba, és hidegre tesszük dermedni. A maradék vajat meglangyosítjuk és a már nem túl lágy májas tetejére öntjük. Ha a vaj is dermedni kezd, dióbéllel, petrezselyemlevelekkel díszíthetjük.

Pirítósra kenve, lilahagymával is nagyon finom.

A házi kolbászról

Gyerekkoromban hintázni szerettem volna,
de mindig akadt másik gyerek,
aki mégjobban szeretett hintázni, mint én.
Ezt értsétek meg, tülekedők!
Csak a hintának mindegy, hogy kicsoda függ rajta.

(Weöres Sándor: A vágy fokozatai)

Anyu receptfüzetében lapul egy régi recept a házi kolbász készítéséről, 10 kiló húsra vetítve tartalmazza a szükséges fűszerek mennyiségét. Emlékszem, hogy gyerekkoromban nagynénémékkel együtt készítették szüleim a házi kolbászt, s mivel fővárosiak voltunk, a hús nem az otthoni disznóvágásból kerekedett ki, hanem úgy vásárolták - mikor a hentestől, mikor vidékről. A házi készítésű finomságok amúgy is hozzátartoztak a szocialista lakótelepi lakások konyháihoz - talán így őrizték - öntudatlanul is - az egyszervolt ízeket. Apu családja Somogy megyéből, ő Vecsésről származott (ott még disznót tartottak), a 60-as években költöztek be a fővárosba, remélve, hogy itt több lesz a munkalehetőség és kicsit könnyebb a megélhetés. Anyuék pedig szintén a fővárostól délre, Erzsébetfalván laktak.
Valahogy így volt ez a többi családdal is, mindenki jött valahonnan, mindenkinek voltak vidéki gyökerei, s ily módon a Szent András napja (nov. 30.) után esedékes disznóvágások emléke az új körülményekhez igazítva élt tovább.
A fent említett receptet azóta már én is kipróbáltam. Nem lett rossz, de valahogy a húsfélék arányát (amit sajnos nem részletez a recept) nem találtam igazán el, mert egy kicsit száraznak tűnt a végeredmény. Akkor még nem volt kolbásztöltőm sem, így a kivitelezés egy erre az alkalomra átalakított keksznyomóval történt, nem állítom, hogy egyszerű volt, de párommal négykezesben összehoztuk. Füstölőnk sem volt, ma már az is van, a nomádporta egyik kéményének oldalába van építve, nagyon megörültem, amikor először láttam meg a padláson. Talán egyszer eljön az idő, hogy kipróbáljuk, de egyelőre a teleket nem ott töltjük.

A képen látható kolbászt Apu hozta a héten, egy ismerős bácsi készíti. Úgy egyszerűen: hús és a megszokott fűszerek. Nincs tartósító, szőlőcukor, színezék, gyorsérlelés, kutyafüle meg ehhez hasonlók. Nem vagyok egy nagy kolbászfaló, de azért a finoman füstölt húsfélék el tudnak csábítani. Ez a kolbász például annyira, hogy - bevallom - a kóstolóként kapott egy szálat három nap alatt eltüntettem (míg egyébként húsevő párom nem tartotta sűrgösnek a kóstolást. Így járt....)

Nagyon jó íze van, a legjobban az tetszett, hogy egyátalán nem találhatók benne némely bolti szerzeményekre jellemző elrághatatlan "valamik" (nevezzük így), a fűszerek sem harsányak, belesimulnak az ételbe, hagyják érvényesülni a puha, finoman füstölt hús ízét.

Töltött káposzta

A történet zártvonalú
- s bármily tág - kör, akár az élet.
Mitől függ: víg? vagy szomorú?
- hogy hol kezded s meddig meséled.

(Fodor Ákos)

Ez az az étel, aminek csak nagy mennyiségben állok neki. Legutóbb két nagyobb lábossal főztem, ami nekünk négy alkalomra (vagyis 8 adagra) volt elég, ezen felül Apunak is jutott egy adag.
Általában dagadóból vagy lapockából készítem, másfél kiló hús, 2 bögre rizs és legalább 3 kiló savanyú káposzta kerül bele.
Sok-sok fűszert, paradicsompürét, fokhagymát teszek a töltelékbe, s ha lehet, egy darab füstölt vagy valamilyen bőrös húst, pl. körmöt, csülköt is a káposzta mellé. Ha az egész összeállt, csupán főnie kell.

Hozzávalók (2 nagyobb lábashoz): 3 kiló savanyú káposzta, 1,5 kg nem túl sovány sertéshús (pl. dagadó), 2 bögre rizs, két kisebb darab füstölt hús (pl. nyúlja) vagy 2-3 köröm, esetleg egy kisebb csülök, 1 tojás, kb. 24-26 közepes méretű savanyított káposztalevél, zsír
Fűszerek: őrölt pirospaprika, sok összetört fokhagyma, házi ételízesítő, sóban eltett fűszerpaprika, egész és őrölt feketebors, csípős paprika, morzsolt majoranna, só, 4ek paradicsompüré

Elkészítés: Először a töltelékkel foglalkozom. A húst megtisztítom, ledarálom. Közben a rizst dupla mennyiségű vízzel felteszem főni (só nélkül.) Ha elfőtte a vizét, már félig puha, akkor hideg vízzel átöblítem, lehűtöm és a húshoz adom. Beleteszem a masszába a fűszereket: áttört fokhagymát, morzsolt majorannát, paradicsompürét, házi ételízesítőt, őrölt borsot, sóban eltett fűszerpaprikát, őrölt pirospaprikát, sót. Végül hozzáadom a tojást, és az egészet alaposan összedolgozom. Ha túlságosan savanyú, akkor egy szűrőben hideg vízzel átmosom a káposztát. Utána a lábos aljára teszek belőle egy adagot, majd jöhetnek rá a töltelékek: a masszából hosszúkás adagokat formázok és a káposztalevélbe csomagolom. A csomagokat körben lerakom a fazékba, majd egy újabb adag káposztával letakarom. Ezután jöhet bele a füstölt vagy bőrös húsféle (a körmöket hosszában ketté, a csülköt kisebb darabokra ágom.) Ezt is káposztával takarom, s következik az újabb tölteléksor. Az edény tetejére is káposzta kerül. Ha szárazabb húst kapok, teszek a tetjére 2 ek zsírt. Mehet még rá egy kis őrölt pirospaprika a szín kedvéért, illetve pár szem egész bors vagy egy kisebb erőspaprika. Felöntöm annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Felforralom, majd lassú tűzön 2 órát főzöm. Közben egy kevés vizet még - szükség szerint - hozzáadok.

Laktató, magyaros étel - nekem így tél elején nagyon jólesik.

Mákos tekercsek

forgóajtó áll
a sivatagban. Aki
kikerüli: nincs

Fodor Ákos: Civilizáció

A legutóbbi közvélemény-kutatásban (itt a blogon) második helyezett lett a mák. Sós és édes ételekben is szeretem, ezúttal egy egyszerű kelt tésztás tekercs készült vele. Sajnos az idei gyümölcstermés nem volt kiadós mifelénk, így a hűtőben nem lapulnak lefagyasztott bogyósok, amivel meg lehetett volna dobni még a sütit. Pedig el tudtam volna képzelni bele néhány szem meggyet vagy málnát, a tetejére pedig egy vaníliasodót. De most - ahogy írtam - nem húzom az időt főzőcskével, ráadásul a tekercsek egy egyszerű bableves után szerepeltek második fogásként.

Hozzávalók (egy nagy sütőlemeznyi adaghoz): 60dkg rétesliszt (vagy teljes kiőrlésű is mehet bele), 3dl tej, 1 tojás sárgája, csipet só, 2ek cukor, 10dkg puha vaj, 7g szárazélesztő
a töltelékhez kb. 6-6 ek darált mák és cukor, 2dkg olvasztott vaj
a tetejére: 1 tojássárgájával elkevert kevés tej, esetleg olvasztott (de nem forró) vaj és ízlés szerint vaníliás cukor

Elkészítés: a tésztát összeállítjuk, meleg helyen kelesztjük. Utána téglalap alakúra nyújtjuk, és megkenjük vajjal, megszórjuk az édes mákkal. Szorosan feltekerjük, majd szeletekre vágjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük a tekercseket, s letakarva hagyjuk ismét kelni. Közben a sütőt 200 fokra előmelegítjük. Sütés előtt a tekercseket megkenjük a hozzávalóknál megadott keverékkel. Kb. 20 percet sütjük.

Hasonlóan készíthetünk kakaós, fahéjas, diós, sajtos, húsos, gombás, stb. tekercseket, édeset, sósat.

Petrezselymes palacsinta lecsós-krumplis töltelékkel

Amikor tükörbe nézett,
megszámolta, hány feje van
és fölírta, hogy el ne felejtse.

(Weöres Sándor: A bölcs)

Szeretném egy szolgálati közleménnyel kezdeni a mai bejegyzésem: november elején volt néhány nap, amikor valamilyen rejtélyes okból kifolyólag nem kaptam meg egyik e-mail címemre sem a leveleim, s ezt többen jelezték. Tehát ha valaki írt, és én nem válaszoltam, kérem, nézze el nekem és küldje el újra a levelét. Köszönöm.

Jó lenne megint több időt tölteni a konyhában, de egyelőre nem megy. Most a munka a fontosabb. A főzőcskét éppen csak összedobom a lehető legegyszerűbben, semmi fotózás, csak leülünk, bekapjuk, s párom rendszeresen elmosogat. Sütit nem sütök (holnap azért szeretnék, mert vendég is lesz), s a napi futás is heti két alkalomra csökkent, ami persze nem tesz jót amúgy is gubbasztásra hajlamos személyemnek. Mindent összevetve sok az elmaradásom. De mindez nem panasz, csak a helyzet vázolása, amolyan ráhangolódás, bemelegítés.

Ma azért egy órácskányi főzésre összeszedtem magam. Készítettem egy krumplis lecsót, jól besűrítettem, illetve főzés végén villával darabosra is törtem, hogy ne folyjon ki a töltelék a sós palacsintából, melynek tésztájába durvára vágott petrezselyemzöldet sütöttem. Az étel ötletét valójában Ízlésszindróma paprikás krumplis receptje adta. Nagyon szeretem egyébként a mindenféle sós és rántott palacsintákat. Ebben a szürkeségben fotózni nem jól lehetett, de hát november van...

Hozzávalók: egy adag krumplis lecsó, a palacsintákhoz (8 db): 25 dkg rétesliszt, 2dl tej, 3,5dl víz, 1kk só, 1 tojás, 1 csokor durvára vágott petrezselyem, 2ek olaj

Elkészítés: a lecsót sűrűre főzöm, a végén villával darabosra töröm. A palacsintatésztát összeállítom és serpenyőben 8 darabot sütök belőle. A lecsós töltelékkel megtöltöm a palacsintákat és melegen tálalom.

Friss salátát kínálhatunk hozzá. Vegán módra is elkészíthető.

Ünnepi fogások - Anyu gombalevese

Az Igaz Emlék: eleven!
- Hogy ne változna, szűntelen?

(Fodor Ákos)

Bár Apu 21-én töltötte be a 65. évét, a hétvégén ünnepeltük, szerény keretek között. A 60.-ra még belefért a családi keretbe egy mikro ajándékként, most maradt az ünnepi ebéd néhány aprósággal kiegészítve.

Nemrég emlegette, milyen régen evett rántott húst, s mivel amúgy is a hagyományosabb ételeket szereti, a következők készültek:


Anyu gombalevese
Rántott karajszeletek
Paprikás lisztben sült keszeg
Vajban párolt-sült petrezselymes krumpli
Sajtos-diós vajas keksz

Az édességeket nem kedveli, így az ő esetében mindig valamilyen sós sütemény a "desszert".
A keszeget már régebben vettem, méghozzá igen aprókat. Én nemigen szeretek a szálkákkal bíbelődni, de a keszeget sokkal szívesebben eszem az egyébként szintén szálkás és jóval drágább pontynál. Nem is értem ezt az árkülönbséget. Viszont keszeghez errefelé nehéz hozzájutni.
A rántott húsokon én a vékonyabb panírt kedvelem, így csak egyszer forgatom bele minden hozzávalóba az előzőleg kissé kivert szeleteket. Forró olajban és gyorsan sütöm, hogy belül puha maradjon, ne legyen rágós.

A leves mindannyiunk kedvence. Ritkán főzöm mégis. Legutóbb, bár viszonylag nagy adag készült, párom még harmadnap is megette volna (ha lett volna belőle.) Talán másutt is főzik így a gombalevest, nem tudom. Én sem a családban, sem azon kívül nem láttam, hogy így készítenék, ezért maradt számomra ez a fogás "Anyu gombalevese".
Gyakran ünnepnapon is - húsleves helyett - az asztalra került. Nagyon szerettük. Arra emlékszem, hogy amikor a 48 négyzetméteres lakótelepi lakásban valami ebéddel összekötött nagyobb vendégséget tartottunk, olyankor mi gyerekek külön kisasztalnál, a konyhával szomszédos előszobában ettünk. Így fértünk el. De ez egyáltalán nem volt baj, sőt, egyfajta különlegességgel bírt számunkra. Hát többek között ott kanalaztuk ezt a levest.

A lényege, hogy tejtermék, habarás és rántás nélkül, sok petrezselyemmel és nagyon sok feketeborssal egészen sötét (zöldes-barnás) színűre, hosszan főzve készül.

Hozzávalók (4 személyre): 70 dkg csiperke, olaj, frissen őrölt feketebors, 1 nagy csokor petrezselyem, só

Elkészítés: Kevés olajat melegítünk a leveshez. Rádobjuk a megtisztított, szeletelt gombát és az apróra vágott petrezselymet. Kicsit pirítjuk. Sok frissen őrölt feketeborsot adunk hozzá és ízlés szerint sót. Felöntjük vízzel, és jóval tovább főzzük, mint a gombát általában szokás. Addig, amíg a fűszerek ízét jól átveszi a gomba, és a levesnek sötét színe, csípős-fűszeres íze lesz. Ez forrástól számítva kb. háromnegyed óra. Nem rántjuk be, nem habarjuk.

Az őszi napokra egy igazán melegítő fogás azoknak, akik szeretik a fűszeres ételeket.

(Válogatós) nyári krumplileves - rántás nélkül

Mindenki táplálékaként,
ahogy már írva van,
adom, mint élő eledelt,
a világnak magam.

Mert minden élő egyedűl
az elevenre éhes,
lehet a legjobb szeretőd,
végül is összevérez.
(Pilinszky)

Alapvetően finnyás vagyok. Ez az igazság. Inkább egyszerűbb ételt eszem vagy nem is eszem, ha - mondjuk így - rossz érzéseim támadnak egy étel minőségével, összetevőivel vagy csak megjelenésével kapcsolatosan. Már attól el tud menni a kedvem, ha az egyébként szépen elkészített fogást valami összedzsamált módon teszik elém. Ilyenkor eszembe jut a Nagyi, akinél kisiskolás korunkban hétköznapokon ettünk, természetesen egy tányérból (valami kemény műanyagtányér lehetett barnásra kopott belsővel), és hajlékony, nem tudom milyen fémből készült evőeszközökkel. Utóbbiakat nem volt jó a szájba venni. Ha finnyáskodtunk, mert a levesmaradék eláztatta a krumpli vagy a hús alját, azt mondta, hogy: "egy helyre megy", s néha az afrikai éhező kisgyerekek szomorú sorsát is felvázolta előttünk. Egyébként teljesen igaza volt, noha rajtunk nem sokat változtattak az érvei. A szeretem-nemszeretem ételeket - míg éppen nem figyelt - öcsémmel és két unokatesómmal rendre elcseréltük egymás között előzetes megállapodások alapján. Így én gyakran ehettem két tányér karfiollevest, viszont unokanővéremnek be kellett vállalnia az én édeskés paradicsomlevesemet a sajátja után. Ha a Nagyi mégis észrevett valamit, akkor ránk szólt, hogy "az étel nem játék", s persze ebben is igaza volt, de mi nem javultunk meg.
A kelt tésztáit, linzereit, pogácsáit, palacsintáit, s a vadasát a zsemlegombóccal viszont imádtuk.

Ma, amikor jónéhány gasztroblogger arra próbál bíztatni mindenkit (egyébként támogatandó módon), hogy gyorsan-könnyen-gazdaságosan készítsen egészséges és finom ételeket a zacskós-dobozos műkaják fogyasztása helyett, eszembe jut, hogy azért én is elfogyasztottam néhány adag fornettit, zacskós levest amíg eljártam itthonról dolgozni.

Bizonyára a munkahelyi étkezést mások nálamnál okosabban is meg tudták-tudják oldani, be kell vallanom, hogy én folyamatosan kínlódtam vele. Legutóbbi munkahelyemen (XI.ker.) például a következő volt a kínálat: a közelben egy Burger King, egy kínai gyorsétterem, 1 Match és egy Plus üzlet, egy mini piac, egy hentes, egy ilyen-olyan sütöde.
Ez ugye elég bő kínálatnak látszik. A piaccal nem is volt gond. Mivel én reggel és délelőtt többnyire gyümölcsöt eszem, vittem otthonról vagy vettem valamit a piacon. Igaz, hogy a piacot alig 2 perc alatt be lehetett járni, s nem is volt éppen a legolcsóbb, de azért megfelelt. Az ebéd beszerzése viszont nehezebbnek tűnt. Pékség is akadt, de az ember előbb-utóbb megunja, hogy állandóan péksüteményeket meg szendvicsket meg pogácsát és fornettit egyen, amikor éppen egy leves vagy főzelék esne jól. A sütödének már a szaga is elvette a kedvem.
Volt még egy büfé a munkahelyemen, ahol naponta főztek. Az árak közepesnek voltak mondhatóak, inkább a kínálat vette el a kedvem: általában lakodalmas vagy nehéz fizikai munkát végző embereknek szánt menüt készítettek, ami után munka helyett legfeljebb aludni tudtam volna. A másik akadálya az ottani étkezésnek az volt, hogy sokszor nem az irodában voltam, hanem egész nap jöttem-mentem, tehát út közben kellett megoldani az ebédet. Ez akadályozott abban is, hogy otthonról vigyek valami előre megfőzött ételt vagy elkészített salátát kis ételhordóban, hiszen azt nem cipelhettem magammal a városon keresztül, bizonyos partnerekre nem is tettem volna vele túl jó benyomást.
Az irodában nem volt mikro vagy hűtő. Ezek hiányát télen viszonylag eredményesen lehetett pótolni a fűtőtesttel és a fagyos ablakpárkánnyal. Volt viszont egy kis vízmelegítőnk bent (talán NDK-ból való vagy orosz szerzet párom gyűjteményéből.) Ebbe nagyjából 3dl víz fért, remekül lehetett így teát készíteni vele, s később ezt használtam a műlevesekhez is. Főnököm ugyan nem szerette, mert szerinte nem melegítette elég gyorsan a vizet. Pedig ez többnyire a vízkövesedés mértékétől függött, többnyire 1-5 perc között mozgott az időtartam. Szerintem ez teljesen elfogadható volt, mivel az ember nem ült előtte, hanem közben dolgozott, s ha hallotta, hogy forr a víz, hát kihúzta a konnektorból.
Igaz, elég mókásan nézett ki, amikor külföldi vendégeinknek is ezzel melegítettük (néha több körben) a vizet a teához-kávéhoz, de főnököm nem érezte szükségét annak, hogy más eszközt beszerezzen.
A műlevesnek - s persze bármilyen bevitt melegételnek - viszont már szaga volt, tehát sürgősen szellőztetni kellett.
A kínai étterem néha jó választásnak tűnt, bár meglehet: ha egy ilyen konyhán dolgoznék, nem vágynék az ételeikre. Meg nem is tudnám minden nap megenni.
Otthon ezidőtájt hétköznap nem főzőcskéztem, mert akkoriban szerencsére még több munkahelyem is volt, és este 9 tájban már nem vágytam semmilyen, akár könnyen és gyorsan elkészíthető ételre sem. (Vacsorázni nemigen szoktam, legfeljebb gyümölcsöt.)

Ma már persze más a helyzet, megint finnyáskodhatok. Lehet, hogy a fentiekben vázolt időszak alatt is ezt tettem, azért tünt nekem olyan nehéznek a napi ebéd beszerzése. Párom ezzel szemben (majdnem) mindent megeszik, szörnyülködöm is elég sokat rajta.
Legutóbbi zacskós levese egyenesen megdöbbentett, mert a nomádportán tényleg nem jelent gondot (neki sem!) összedobni egy bármilyen zöldséglevest gyorsan-könnyen-gazdaságosan. Ráadásul, ha az ember előre tervez (bár ez neki bevallottan nem az erőssége), akkor odateszi ezt a rendkívül egyszerű nyári krumplilevest, míg vizet ereszt a kádba futás után, s az étel el is készül, mire kényelmesen megfürdik.
De mindebben a luxusban csak akkor lehet része az embernek, ha - ahogyan most én - otthon dolgozik - ezt el kell ismerni....

Hozzávalók (4 személyre): 4 közepes krumpli, 1 marék rizs, 1kis gerezd fokhagyma, 2ek paprikakrém (csípős és édes), 2ek petrezselyem olajban, só, 1kk pirospaprika

Elkészítés: A krumplit megpucoljuk, majd apró kockákra vágva beletesszük egy közepes méretű fazékba. Rádobjuk a rizst és hozzáadjuk a petrezselymes olajat (vagy más zsiradékot.) Kissé összeforgatjuk, pirítjuk. Mehet hozzá az összetört fokhagyma, a paprikakrém és a pirospaprika, majd a só. Kevés pirítás után felöntjük egy kis langyos vízzel. Hagyjuk felforrni, puhára főni. Amikor már majdnem puha a krumpli, még felöntjük a kívánt mennyiségű vízzel (ne legyen hideg!), majd összeforraljuk.

Vajas pirítóssal is kitűnő ebéd, bár én most néhány palacsintát sütöttem másodiknak.

Magyaros tekercsek

Mert lenn hínáros rét lobog
alant a kagylók boldogok,
szívük remegve tölti meg
a fénnyel érő sűrű csend.
(Pilinszky János)

Az itthon fellelhető alapanyagokból utazásom előtt ezt a süteményt lehetett összerakni. Volt egy kis darabka füstölt főtt húsom, a nemrégiben készített paprikakrémek és a már megszokott, olajban eltett petrezselyem. Ehhez került egy egyszerű, kevert lisztes kelttészta.
A már korábban bejegyzett nyaralás előtt sütöttem meg.


Hozzávalók
a tésztához: 10 dkg teljes kiőrlésű Graham liszt, 30dkg rétesliszt, 6g szárazélesztő, 8 dkg vaj, 2dl langyos víz, 1kk só
a töltelékhez: kb. 15-20dkg főtt füstölt hús (ez nekem most "nyúlja" volt), 2ek csípős és 1ek édes paprikakrém, 2ek petrezselyem olajban, 2dkg vaj, 1 kis szelet rozskenyér

Elkészítés: A tészta hozzávalóit összeállítottam, letakarva a napon kelesztettem. Utána átgyúrtam, 2 részre osztottam. Mindkét darabot egy nagyobb vágódeszkán téglalap alakúra nyújtottam (így a gyúródeszkát nem kellett előhúznom.)
A kelesztés közben a töltelékhez a húst és a kenyérszeletet ledaráltam és a többi hozzávalót is belekevertem. Elfelezve megkentem a a téglalapokra nyújtott tésztát, majd feltekertem, és kb. 1,5cm széles szeletekre vágtam. A tetejüket ezúttal nem kentem meg semmivel: a paprikás-olajos töltelék így is szép színt kölcsönöz a tésztának. Sütőpapírral bélelt tepsibe helyeztem a tekercseket, és 200 fokra előmelegített, gőzös sütőben kb. 15 percig sütöttem.

Rácson hagytam kihűlni a süteményt, majd zsírpapírral bélelt papírdobozban utazott velem.

Variációk paprikakrémre

A száj a közvetlen tapasztalat forrása. A kisgyerek ezt még tudja. Mikor valamivel meg akar ismerkedni, azt szájába dugja. Az ember később elfelejti. Pedig csak akkor tudom meg, ki ez az ember, ha szájamból való szóval szóltam hozzá; nőről csak akkor szereztem tapasztalatot, ha megcsókoltam; csak akkor tettem valamit magamévá, ha megettem. A szemvilágnál, a fülvilágnál, sőt még a kézvilágnál is a szájvilág sokkalta közvetlenebb, éppen ezért vallásosabb, mert közelebb van a valósághoz. (Hamvas Béla)

Kápia - már a neve is szép, látatlanul is. Persze a külseje sem okoz csalódást, a tűzforró nyár minden pirosa benne... Lehet, hogy nőnemű? Először csak a nevét ízlelgeti az ember, utána a küllemét csodálja, s a végére hagyja a kóstolás élvezetét. Nemrégiben Makkánál az ínycsiklandó ajvár megint eszembe juttatta, hogy jó ideje készülök paprikakrémet csinálni. Tavaly egy kedves olvasómtól zakuszka receptet is kaptam. Idén meg csak körülnéztem a különböző receptek között, s végül azután készítettem két változatot (de lehetett volna sokkal többfélét.)

Az első egy csípős-fűszeres krém kápiából, erőspaprikából sok padlizsánnal és fokhagymával, vöröshagymával és borssal. Paradicsom is került bele, nem is kevés. Talán ez inkább a zakuszka felé közelít, nem is kellett volna leturmixolnom, de Apunak is akartam adni, s ő kevésbé szereti a rusztikus dolgokat (ez már bebizonyosodott.)

A második változat egy sokkal élénkebb színű krém lett, mivel ebbe még több kápia paprika került, s csupán 1-1 padlizsán és paprika. Nem erős, de fokhagyma van benne. Ez inkább az ajvárra hasonlít, egyébként sűrűbb is lett, mint az első változat.

Jó lett volna még sokfélét készíteni, például a második változatból egy csípőset, de most ennyire futotta az időből, energiából.

El is búcsúzom egy kis időre, pár napig távol leszek. (De azért Ti ki ne hagyjátok a kápiát! Én 200-480 forintos árakon találkoztam vele mostanában. A képen látható paprikáknak 240 Ft volt kilója.
A befőző paradicsomot 160Ft/kg, a padlizsánt 180Ft/kg áron kínálták a budafoki piacon.)


Csípős paprikakrém paradicsommal és padlizsánnal
Hozzávalók (kb. 3 befőttes üvegnyi adaghoz): 1,5kg kápia paprika, 2 kis piros erőspaprika, 3 közepes méretű padlizsán, 1kg befőzőparadicsom, 1 közepes fej vöröshagyma, 8 gerezd fokhagyma, 4ek olaj, bors, só, 1ek fehérborecet

Paprikakrém padlizsánnal és fokhagymával (nem csípős)
Hozzávalók (kb. 1,5 literhez): 2kg kápia paprika, 1 kisebb padlizsán, 1 befőzőparadicsom, 4 gerezd fokhagyma, só, 2ek olaj

Elkészítés: a paprikákat, a padlizsánt és a paradicsomot sütőlemezekre fektetjük (a paradicsomok kemény csumáját célszerű már ekkor kivágni, mert megsütve nehezebb lesz.) 180 fokos sütőben kb. 1 órát sütjük. Mivel nekem két tepsin fértek el a hozzávalók, ezért sütés közben időnként megcserélgettem a tepsiket. Akkor jó, ha a paprikák és a padlizsán bőre kissé megfeketedik.

Ezután kikapcsoltam a sütőt, de bent hagytam a tepsiket. A sütőajtó zárva maradt.
Így nem kellett nylonnal, miegyébbel letakarnom, hanem a meleg gőzben szépen elengedték a héjukat a zöldségek, s kb. húsz perc múlva könnyedén ment a pucolás. Valamennyi sültet meghámoztam, a paprikák magját eltávolítottam.
Beletettem egy megfelelő méretű lábosba nagyobb darabokra szelve mindet. Leöntöttem a felgyülemlett viz egy részét. Hozzáadtam az apróra vágott fokhagymát, a sót, az olajat (valamint az első változatnál a borsot, az ecetet és a lereszelt vöröshagymát is.) Sűrűre főztem, majd leturmixoltam. Kiforralt üvegekbe tettem, és 15 percre fejreállítottam.

Önmagában piritósra kenve is finom mindkét változat, de ételízesítőnek is jó, lehet grillételek kísérője, vagy mártások hozzávalója.
(És persze gasztroajándéknak is mehet...)

Csípős-erős ízek

– Mit eszünk, Matula bácsi?
– Kocsonyát. Amit a bográcsban hagytunk, megkocsonyásodik reggelre, és pirított kenyérrel…
Matula csak széles mozdulattal jelezte, hogy ez körülbelül a teteje a szakácskönyvekben található ínyencségeknek.

(Fekete István: Tüskevár)

Most persze jó lenne azt mondani, hogy a képen látható szépség a nomádkonyha tápláló talaján és napfényében növekedett, de nem. Talán egyszer majd... Sokféle paprikát szeretnék oda.
Addig is, minden évben veszek egy ilyen cserepes növénykét, ami a nyár közepétől késő szeptemberig terem folyamatosan. Ezalatt össze is gyűlik az a mennyiség, ami egy év alatt elfogy a konyhában. Szeretjük ugyanis a csípős-erős ízeket, de azért nem kerül mindenbe - kell a változatosság.
A beért apró paprikákat egy laza szövésű kosárban szoktam megszárítani (nem fűzögetem fel), s a leggyakrabban bablevesbe, gulyásba, lecsóba, halászlébe teszem. Vagy a téli káposztás ételekbe.
Az erőspaprika ezen túlmenően általában őrölt változatban, és a már többször emlegetett virágoskúti Csípős Rózsa formájában van jelen a konyhánkban.

Amúgy egész helyes kis gasztroajándék is lehet - annak, aki szereti. Számomra nyáron még a kókadozó virágokat is jól helyettesíti, amolyan ehető, színes dísznövény (duplán hasznos), váza helyett ez kerül ilyenkor az asztalra.

(Persze főztem is ma, de ráér...)

Tócsni a legegyszerűbben

Gyakran van nálunk, mégsem szerepelt eddig a blogon. Merthogy mindenki ismeri, s tényleg a lehető legegyszerűbb ételek közé tartozik. Nálunk mégsem volt szokásban otthon, sem apai, sem anyai ágon nem érkezett el hozzánk ez a finomság, később fedeztem fel magamnak. Öcsém cicege néven találkozott vele, későbbi feleségével gyakran sütögették - kicsit másképp. Előszeretettel készítették karfiolból is, ha jól emlékszem (ha nem, majd kijavít.) Más neveken is fut, mint tócsi, lapcsánka, lepcsánka, borzacska, s még ki tudja, mi minden más. Nemrégen Renátánál olvashattunk egy hasznos összefoglalót ez étel sokféleségéről. Az általa felsoroltakból én egyedül csak a prószát nem említeném itt, mert azt én kukoricalepényként ismerem (s például egy kapros-juhtúrós tetővel mennyei eledel.)
Azért a burgonyalepény alapja mégis általában a nyersen lereszelt krumpli. Ehhez ha némi lisztet és sót adunk, már lehet is sütni. De van, aki tojással, hagymával, tejtermékkel és sokféle fűszerrel gazdagítja. Mindenképpen finom. Néha-néha cukkini is kerül bele nálunk, meg karalábé. Csak cukkiniből viszont nem szeretem csinálni, mert az elég vizes, jobban megereszkedik. Javítom is mindjárt az első mondatomat: szerepelt már a blogon, tavaly a nomádportán készült egy cukkinis-krumplis változat sajtos vadsóskamártással.
Azt szeretem, ha jó ropogósra sül. Tejföllel az igazi, de mindenféle fűszeres mártás, mártogató jól jöhet hozzá, én ezért sem szoktam nagyon variálni az alapot: krumpli, liszt, só.

Hozzávalók (2-3 főre, ha csak ezt eszünk): 1kg nyersen lereszelt krumpli (pucolva mérem), 15dkg rétesliszt, 1tk só, a sütéshez zsír vagy olaj

Elkészítés: A (nem túl vizes fajta) krumplit megpucoljuk, lereszeljük egy nagyobb tálba. Hozzáadjuk a lisztet és a sót, és összeforgatjuk. Már süthetjük is forró zsiradékban. Én ehhez általában két falapátkát (lapos fakanalat) használok, ezek segítségével a masszából könnyen kivehető a kivánt mennyiség, és szépen el is lapogatható az edényben, fordításnál pedig könnyű alányúlni.

A zsiradékban (olajban) sült dolgokat én sohasem papírtörlőre vagy szalvétára szedem. Sokkal ropogósabb marad, és a zsiradék is jobban lecsöpög, ha egy nagyobb fémszitába (esetleg rácsra) szedjük, ami alá odakészítettünk egy megfelelő nagyságú edényt vagy tálcát.

(Sárkány)lecsó

Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.
(Weöres Sándor)

Valahogy úgy képzeltem mindig, a tüzet okádó sárkányok ilyen finomságokat ehettek. Meg lehet, hogy azok is, akik a mesében legyőzték őket. Ebben rejlett a titokzatos erő. Akinek pedig nem jutott belőle, az vagy vesztes lett, vagy kénytelen volt valamilyen furfanghoz folyamodni.

A lecsót én csípősen, sőt erősen szeretem. Azért persze nem baj, ha mindennek érezni az ízét benne. Többféleképpen is készül nálunk, hús nélkül és kolbásszal is, körettel (pl. tarhonya) és anélkül is. Utóbbi esetben kenyérrel tunkoljuk a szaftját. Sűríteni néha krumpliszeletekkel szoktam. De rizzsel és kis főzőtökkel is finom. Ez utóbbi változat egyszerűen töklecsó névre hallgat. A kétkedőknek is javaslom kipróbálni. A kistököt meg sem kell pucolni, csak megmosva kettévágni, kimagozni, majd a két felet még 3-4 hosszú csíkra vágni, s uborkagyalun szeletekre gyalulni. Picit besózzuk, majd a levéből kinyomkodva mehet a majdnem kész lecsóba. Pár perc is alig kell neki.
A friss zöldbabfőzelék is isteni lecsósan elkészítve (jön a szezonja!)

Párom nem rajong a lecsóért, s mint észrevettem, semmilyen tunkolható ételért. Illetve szereti őket, de mindnek a levét "fel kell szivatnia" valamivel, s ez a valami nála nem kenyér. (Fura.) A paprikáskrumpliban összetöri villával a krumplit, hogy a tányérjába kerülő szaftot az feligya. A pörköltekből kieszi a húst, a szaft legfeljebb annyiban játszik, hogy egy kevés kerül a nokedli, tészta, rizs, főzelék, stb. tetejére. A lecsóból pedig egyszerűen rántottát csinálna. No de nem ebből!
Végülis van abban igazság, hogy a paprika, paradicsom nagyon jó nyersen. Így is van. Nekem azért évente párszor - főleg nyáron - jól esik az az élmény, amit egy ilyen lecsó ad. Most párom nincs itthon, megragadom az alkalmat és elsárkányosodom... (bár ez lecsó nélkül is jól megy.)

Jöjjön akkor a kedvenc változatom. Figyelem! A tűzokádáshoz friss kenyeret (és papírzsepit) előkészíteni!

Hozzávalók (2 főre): 2 nagy fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 4-5 nagyobb sárga húsú zöldpaprika, 3 nagy paradicsom, 1 zöld erőspaprika, 4 kisebb krumpli, 8 karika csípős füstölt kolbász, 4ek olaj, 1kk só

Elkészítés: Én roppanósan szeretem benne a paprikát, nem szétfőzve, ezért gyorsan kell dolgozni, vagy mindent előre elkészíteni a főzéshez. A hagymát megpucoljuk és nem kockázzuk, csak félbe-, majd 2-3 mm-es szeletekre vágjuk. A paprikát kicsumázzuk (én ehhez hosszában félbevágom), majd széles csíkokra darabolom. A paradicsomot nem szoktam meghámozni, csak a csumáját vágom ki, és nagyobb darabokra aprítom. A fokhagymát is csak szeletelem ehhez az ételhez. A krumplikat meghámozom, félbevágom, és vékony szeletekre vágom, hogy hamar átfőjön, ne kelljen miatta a többi hozzávalónak szétmálnia. Felmelegítem az olajat, majd rádobom a kolbászkarikákat és megsütöm. Utána kiveszem az edényből (mert sütve szeretem, nem főzve), s jöhet az olajra rá a hagyma, majd egy-két perc múlva a paradicsom, fokhagyma, később a paprika és a krumpli. Széles csíkokra vágom a hegyes erőspaprika húsát is, majd (erejétől függően a csumájával együtt) megy az ételbe. Végül a só. A paradicsom persze jó kis levet ereszt, de nem kell felismerhetetlenné válnia. Fedő alatt lassú tűzön párolom rövid ideig (kb. 10-15 perc.) Végül visszateszem rá a sült kolbászkarikákat és elzárom a gázt.

Tegnap még beledobtam pár szem megmaradt koktélparadicsomot is.
Nemcsak finom, de gyorsan elkészíthető fogás - azoknak, akik szeretik az ilyen ételeket. Ráadásul nem a hús a lényege, vegetáriánusoknak is remek nyári fogás lehet. Én magam néha-néha kívánom meg, de tegnap nagyon jólesett.

Babos-kolbászos kukoricalepény

a madarak távol vannak
elengedtem őket
minden nap ők hoznak
erőt
nem a repüléshez

az élethez csupán

(erős ildikó - árnyak - részlet)

A tegnapi diétásnak nevezett menü után egy igazán laktató fogás következett. A környezetemben többen is úgy gondolják, hogy a kukoricadarát inkább meghagyják az állatoknak, én viszont édesen és sósan is szívesen eszem időnként. Azoknak is jó választás lehet, akik valamilyen okból nem ehetnek tojást vagy lisztet. Még a tejtermék is elhagyható belőle.
Ez a kukoricás lepény készülhet sokkal könnyedebben is, bab, krumpli és kolbász helyett mehetnek bele friss zöldségfélék, fehér sajt és paradicsom. Vagy lehet egy gombás-sajtos változatot is sütni. Én most egy kicsit a hagyományosabb ízvilág felé mentem.
Azt viszont fontosnak tartom, hogy ha füstölt kolbász is kerül bele, akkor mindenképpen valamilyen ecetes savanyúsággal kínáljuk. (A zöldséges változatot meg inkább salátával.)
Egyébként meglepően kevés darából igazi négyszemélyes adag lesz.

Hozzávalók (4 főre): 2dl kukoricadara, 5dl víz, 2 nagyobb krumpli, 1 doboz babkonzerv (egyszerű sós vízben főtt fehérbab, 400gr/doboz), 2ek reszelt trappista sajt, 1kk só, 2ek olaj (vagy vaj), 1csokor petrezselyem, ízlés szerint: karikára vágott csípős füstölt kolbász és/vagy bőrös virsli

Elkészítés: Egy keverőtálba öntöm a kukoricadarát. Hozzáadom a sót. A krumplikat meghámozom, és a kukoricára reszelem. A vizet úgy mérem ki, hogy a bab leszűrt főzőlevét is beleszámolom. Ráöntöm az ételre, és főzni kezdem. Ez történhet a tűzhelyen, de a mikroban is megoldható, hiszen csak néhány percről van szó. Viszont fontos közben a darát időnként átkeverni. Amikor már majdnem puha, beleteszem a babot, az összevágott petrezselymet, a sajtot és az olajat. Végül a karikára vágott füstölt kolbászfélét. Amikor a dara már jó (de folyós), beleöntöm egy közepes méretű, kivajazott tepsibe. 200 fokon kb. 20 percet sütöm.

A sütőből kivéve elég hamar könnyen szeletelhetővé válik. Én most vékonyra sütöttem, mert egy kicsit szárazabban szeretem. A téglalapokat a tányéron rétegeztem egymásra.

Paprikás krumpli

Majd
elringat e döcögő utazás távoli síneken
elringat a hazafelé sosemvolt idegen
dallam a fülben a fejben a szájban
az örök-egyben a váltakozásban
múltból menekvő soha-soha-másban
majd elringat a tánc a járom-idő.

(erős ildikó - úton)

A zöldséges ételek után (közben) ma igazi dőzsölés volt, bár biztosan van, aki ezt másképpen képzeli el. De nekem valódi ínyencfogás a paprikás krumpli, főleg ha új, és nem öregecske krumpliból készül. Kerüljön bele jófajta, csípős kolbász is. Méghozzá elegendő. Ha finom fogást akarunk, fontos, hogy a füstölt íz érvényesüljön. És legyen sűrű, rövid leve, ne emlékeztessen valami zsírszegény levesre. Tudomásul kell venni, hogy bizonyos ízek csak kellő mennyiségű zsiradékban érvényesülnek megfelelően. Mindig azt szoktam mondani, hogy inkább ne főzzünk egy ételt, mintsem hogy megfosszuk lényegi mivoltától. (Vagy ha mégis megtettük, legalább nevezzük másképp...)
Azután legyen hozzá valami finom savanyúság, kovászos vagy csemegeuborka. S persze tunkolnivaló finom kenyér. Ehhez inkább fehér vagy félbarna. Egy pohár finom limonádé, némi napsütés az ebédhez - s már meg is van koronázva a napunk.
A minap Duende juttatta eszembe, milyen régen is ettem már paprikás krumplit. Hát én nem tudom húsz perc alatt elkészíteni, az előkészítéssel együtt azért nekem kell hozzá egy bő háromnegyed óra. Míg a szaft sűrű lesz, a krumpli kissé átveszi a füstölt-csípős ízt, s az egész ételnek harmónikus, egységes íze lesz. Persze attól is függ, hogy épp milyen krumpliból dolgozunk. Parázsburgonyával is szeretem, azt össze sem kell vágni. Duendével ellentétben én szalonnát inkább csak a kinti főzöcskénél használok hozzá, viszont rendszerint több fokhagymát teszek bele. Köményt pedig nem szoktam, pedig jó lehet vele. Ez megint egy olyan étel, amit nem feltétlenül értelmes dolog olajon készíteni (bár ki hogy szereti), a szalonna vagy a zsír mindenesetre hitelesebb megoldás.

Hozzávalók: 2kg krumpli, 2 nagy fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 2kk pirospaprika, 1kk Csípős Rózsa (bio erőspaprikakrém), 1 paradicsom (télen natúr paradicsomlé), 1 zöldpaprika, 1 szál csípős, nem túl száraz füstöltkolbász, 1kk só, zsír vagy olaj, víz

Elkészítés: a zsiradékot egy nagyobb lábasban vagy megfelelő méretű nyeles serpenyőben megmelegítjük. Rádobjuk az apróra vágott vöröshagymát és üvegesre pirítjuk. Mehet rá pár percen belül a megtiszított, hasábokra vágott krumpli, és 8-10 karika kolbász. Majd a pirospaprika, az összezúzott fokhagyma, a darabokra vágott paradicsom és paprika. Pár percig így együtt pirítjuk, majd hozzáadjuk a Csípős Rózsát és a sót. Kevés vízzel felöntjük, majd fedő alatt forraljuk. Amikor a krumpli már félig puha, levesszük a fedőt, és így főzzük sűrűre a levét. Pár perccel a főzés befejezése előtt adjuk hozzá a többi kolbászt (én így szeretem, frissebb marad az íze.) Összeforraljuk, megkóstoljuk, s amikor már a szaft is jól átvette a kolbász ízét, elzárjuk a gázt.

Azt hiszem alapvető ennél az ételnél, hogy a kolbász tényleg jó minőségű, és ízlésünknek megfelelő legyen.

Bár még nem készítettem, nagyon finom lehet nokedlis-tejfölös változatban is. De az már tényleg tobzódás...(Bőrös virslit pedig csak ritkán, és akkor is frissen főzök bele / vagy sütök rá annak, aki kér.)